Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 26. szám - Kereskedelmi szokás létezésének bebizonyításáról

pedig utóbbira alkalmas. És ez vezet a kérdés feltevésének bírálatához, mely azon praejudiciumok continuitására mutat, melyeket a jogászgyülési tárgyalások közvetve létesítettek, midőn azokon a leszármazók, szülők, házastárs és törvénytelen gyermek köteles részének eszméi felmerültek, melyekhez a testvéri köteles részt hozzáadván, a köteles részre képesek családját kimerítettük. Ezen korlátozó feltevést hibáztatnunk kell, mert a priori kizárni látszik azon előkérdést, vajon a köteles rész intézménye, melyet hozzánk csak az osztrák polgári törvénykönyv importált és az országbírói értekezlet ideiglenesen fentartott, az alkotandó polgári törvénykönyvbe egyáltalán felvétessék-e vagy sem? Ezen előkérdés pedig épen nem utalható a meddő speculatió birodalmába, midőn azt látjuk, hogy ezen intézményt a legmiveltebb államok, Anglia és az északamerikai Unió repudiálják, a római jog classikus földjén pedig a legkülönbözőbb politikai és sociális táborok oly ostrom tárgyává tették, melytől tudományos alapokat elvitatni nem lehet. Az európai civilisatió, jogegyenlőség, szabad birtok stb., melyek zászlaja alatt nemzeti jogászaink ósdi kisebbsége leveretett, nem elegendők ez intézmény honosításának indokolására. Igaz lehet, hogy ősi jogunk feltámasztása, mint azt Tóth Lőrincz, Wenzel Gusztáv, Vida Lajos, Zlinszky Imre és a legújabb, scholastikus módszerben és pusztaszeri irályban való tetszelgésétől eltekintve is bámulatos hymnuszában Zsögöd Benő s velük állítólag a nép, a jogforrások forrása, a » Magyar Miska«, óhajtják, egy nagy anachronismus, melynek diadala megsemmisítené jogfejlődésünket; de ebből még korántsem következik, hogy a köteles rész intézményét recipiálnunk kell, mely nálunk 1000 évig fen nem állott, mivel úgyszólván minden köteles rész volt. A római jog intézményei compromissumok szüleményei voltak a népszerű ősi jogelvek és felvilágosodott bölcsészjogtudósok véleménye között, mely amazok ellen lassan, kerülőkön érvényesült. Kérdéses tehát, vajon azon compromissum, mely a köteles részt létesité, minálunk is szükséges-e ? Elfogultságnak tekinthetjük Bethmann-Hollweg intő szavait a német polgári törvénykönyvnek szerkesztőihez, melyekkel mindenkinek, ki a családjoghoz (az örökösödési jog alapjához) nyul, a bibliával mondja: » Vesd le saruidat, mert a hely, melyre lépsz, szent föld«. (Über Gesetzgebung u. Rechtswissenchaft als Aufgabe unserer Zeit. Bonn 1876. 54. 1.). Hiszen ennek ellenében tudjuk azt, hogy a tavali XIV. német jogászgyülésnek két véleményezője közül az egyik (Bruns) a köteles rész korlátozását, a másik (Meyersburg) elejtését hozta indítványba. De bármint is vélekedjünk a nemzeti jogakarat kipuhatolásáról és követéséről, lehet, hogy socialistikus utópiák vagy feudális fronde elfogadása nélkül a köteles rész megszüntetésére szavazunk. Ezen eredményhez különben a kitagadás szabályozásának vagy arra vonatkozó bírói gyakorlatnak liberalitása is vezet, valamint viszont p. o. az angol esküdtek insanity-verdiktje a korlátlan végrendelkezési szabadság kicsapongásait paralyzálja. Bizonyos álláspontról e kérdés fölötti vitára alkalmazhatni ugyan, mit Göthe a veronai olympikus akadémia vitájáról mond olaszországi utazásában: száz évig is lehet ideés odabeszélni róla. Mégis egyéni véleménynél többet, bár sem népét, sem pártét, törekszünk megállapítani, megemlékezvén Schopenhauer szép szavairól: »Az élet rövid s az igazság örök; mondjuk az igazságot«. Dr. DeWAdami Eezsö. Kereskedelmi szokás létezésének bebizonyításáról. A bírói termek nálunk gyakran tragikomikus viták küzdterét mutatják. Nem egyszer valóságos quaestio juris-ként üti fel fejét a biró előtt azon kérdés: a világosan szóló törvény alkalmazandó-e, mikor az ő arbitrár bölcsesége kedvet lel önálló alkotásban. Szolgálok példával. Budapesten a kézmüárusok (manufacturisták) között azon kereskedelmi szokás uralg, miszerint azonnali fizetés (per comptant; a manu ad manum) vagy meghatározott fizetési határidő kifejezett kikötésének hiányában a vétel hat havi respiro mellett létrejöttnek tekintendő. A mely helyi kézmüárus üzletébe vágó vételnél eltérőt ki nem köt, az emiitett szokás szerint szerződött. Világos tehát, miszerint a feletti pervita esetében, vajon egy ily szerződésből származó vételári követelés lejárt-e vagy sem, döntő lesz, vajon a helyi kereskedelmi szokás keretében vagy attól való kifejezett eltéréssel jött-e létre a vétel. S első esetbeu, mennyiben az illető szokás fenállása felperes által tagadásba vétetnék, vita tárgya lehet ugyan, vajon a kereskedelmi bíróság mint ilyen a kereskedelmi szokás fenállásáról való tudomássalbirására s illetve ennek fen nem forgásánál a hivatott kereskedelmi köröknél (keresk. kamara, keresk. testület stb.) való öntudakozódására alapithatja-e Ítéletét, mely utóbbi felfogásra a német keresk. judicatura számos példát mutat fel: de kétséget nem tűr, miszerint alperesnek, ha a bizonyiitás terhét magára vállalja, a bizonyítás megengedendő. Erre nézve a törvény minden kételyt kizár. Gyakorlatban más birói felfogással találkoztunk. Alperes hivatkozással a fenemiitett helyi szokásra időelőttiségü dilat. kifogást emel a kereseti jog ellen, s felperes tagadása folytán az illető szokás fenállásának bebizonyítása czéljából hivatkozik ugyanazon üzleti ághoz tartozó helyi nagykereskedőkre mint szakértőkre. A biró a szakértők kihallgatásának elrendelését megtagadja és megtagadva az illető kereskedelmi szokás fenállásának bebizonyithatását egyáltalában, — marasztalja az alperest é. p. azon indokból, mivel kereskedők egymásközti adásvételi szerződéseinél, ha fizetési határidő kifejezetten szabva nem lett, a fizetés bármikor követelhető s bármikor teljesíthető. Akár létezik tehát az alperesileg állított szokás, akár nem, az e dogmán mit sem változtathatna. Olvassuk a törvényt. A kereskedelmi törvény (vétel czim alatti) 345. §. 2. bekezdése szerint a vételár kifizetésének, ha más megállapodás nem történt, vagy a kereskedelmi szokás, avagy az üzlet természete mást nem követel, az átadáskor kell történnie. Hasonlóan intézkedik a (keresk. ügyletek teljes, fejezete al.) 327. §., hogy t. i., ha a kötelezettség teljesítési ideje a szerződésben meg nem állapíttatott, a mennyiben az ügylet természete, vagy a kereskedelmi szokás mást nem kíván, a teljesítés bármikor követelhető és bármikor eszközölhető. Hasonlót rendel a 328. §.: ha a teljesítés ideje évszakra vagy más időszakra határoztatott, annak megállapításánál a teljesítés helyén divatozó kereskedelmi szokás szolgál irányadóul. S. i. m. A kereskedelmi szokás tehát kétféle alakban érvényesülhet a kereskedelmi forgalomban: a) a kereskedelmi törvény 1. §-a alapján mint subsidiar jogforrás törvényes intézkedés hiányában; b) az idézett §§. alapján mint a törvényes intézkedéssel concurráló, forgalom alkotta dispositiv jogforrás. Mindkét alakban a kereskedelmi szokás (Handelsgewohnheit, usus, usance) objective: a jog forrását képezi tárgyias értelemben; törvényt helyettesítő szokásjogi norma, — ellentétben az üzleti gyakorlattal (Geschaftsgebrauch), mely a kötelem pótforrása alanyi értelemben, a jog- és kötelezettségnek szerződést helyettesítő forrása. Az előbbi létezéséről az érdekelt feleknek tudomással nem kell birnia, hogy reájuk nézve hatályos legyen; az utóbbi ily tudomás nélkül in concreto nem hatályos. Végelemzésben maga a kereskedelmi törvény is nem egyéb mint a hazai kereskedelmi forgalom alkotta, illetve elfogadta szokásoknak positiv rendszerbe öntött gyűjteménye. Az összerü jogügylet tekintetéből mindezen két alakjában a kereskedelmi szokás lényege: kifejezett visszavonásáig, illetve töle való eltérésnek kifejezett kikötéséig hatályos hallgatag akaratnyilvánításban áll. Ez a forgalom dispositiv törvényhozása. A kereskedő ügyleteinél nem szereti a hosszadalmas alakszerűségeket, a sok beszélgetést. A kereskedelmi kötésnek sajátlagos jellege a rövidség. Hallgatással szereti mellőzni, a mit az illető hely vagy üzleti ág forgalmi visszonyainál fogva magától értetődőnek tart. így ugyanazon hely vagy ugyanazon üzletági körben a kereskedők bizonyos tények czélszerüségéről és szükségességéről közösen meggyőződve lévén, azokat mint kötéseiket szabályzó általánosan elfogadott elvet elismerve, magától értetődőként az egyes kötéseknél meg sem emiitik, kényszerítvén ilykép azon kévést, a ki, vagy azon egyest, a ki adott esetben, az ily hallgatag megállapodástól eltérni akar, hogy ezen eltérő akaratát határozottan és világosan kifejezze. Vonatkozzék az ily szokás az ügyletnek bármely lényeges vagy mellékes körülményére, (mennyiség, minőség, ár, fizetési idő, szállítási idő, teljesítési hely, suly, provisio stb. stb.) joghatálya kiegészítőlég kisérendi az ügyletet mindazon esetekben, melyekben expresse annak joghatálya ki nem záratott. Hogy a kereskedelmi törvény esetileg ily hallgatag megállapodást lát a keresk. szokás folytán s hogy ez utóbbit in genere mint szokásjogi lex contractust tekinti, arról meggyőződést szerzünk, ha a keresk. ügyleteket tárgyazó általános határoza' *