Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 1. szám - A kereskedelmi törvény 20. §-ához

- 4 Annyi bizonyos, hogy oly rendelkezés álláspontjáról, melynek értelmében valamely létező kereskedelmi üzlet illetve eddigi czég megszerzése eo ipso, vagyis a szerződő felek akarata nélkül, sőt ellenére, maga után vonná az üzleti (czég) tartozásoknak átháramlását is, a legkisebb elméleti nehézségekbe sem ütköznék annak construálása, hogy az uj üzlet- (czég) tulajdonos a volt üzlet- (czég) tulajdonossal együtt egyetemlegesen felelősek az átruházás folytán törvény erejénél fogva átszállott tartozásokért. Törvény rendeletén nyugodván ily esetben a kötelemnek alanyi kiterjesztése, nem kellene az egyetemlegességet a felek közt végbement jogi tények természetéből .levezetni. Ámde nem csekély nehézségeket okoz a felelősség szabályozásának elméleti alapra való visszavezetése a k. t. 20. §-ának álláspontjáról, vagyis oly rendelkezés alapjáról, mely a tartozások eo ipso történendő átháramlását kizárja, mely szerint az átháramlásra külön tartozás-átvállalási szerződés (Schuld-Zahlungsübernahme) kívántatván meg, az üzleti tartozásokba való u. n. passiv successio a felek szabad akaratától tétetett függővé. A. k. t. 20. §-a a tartozás-átvállalási szerződés keretén belül mozogván,hogy a felelősségnek a szakasz részéről történt megállapítását a megfelelő jogi categoria alá hozhassuk, mindenekelőtt az általános magánjog elveinek szempontjából kell szemügyre vennünk azon viszonyt, melyet valamely idegen tartozás átvállalása egyrészről a hitelező és a régi adós, másrészről a hitelező és az uj adós, az átvállaló között létesit. Minden tartozás-átvállalási szerződésnél tekintetbe jön : a) annak befolyása a hitelező és az eredeti adós közt való viszonyra. A magánjogi codexek e pontra nézve elvileg eltérnek egymástól. Abban természetesen mindnyájan egyetértenek, hogy az adós és valamely harmadik személy közt a tartozás átvállalása iránt történt megállapodás még magában nem érinti a régi adós és a hitelező közt fenforgó kötelmi kapcsolatot semmikép. Az activ alanyváltozás a legkevesbbé sem árthat az adós helyzetének, a passiv alanyváltozás azonban nagyon közelről érinti a hitelező érdekkörét. Mig ez okból a cessio nem tételezi fel az adós beleegyezését, addig az oly értelemben kötött tartozás-átvállalási szerződés, hogy az eredeti adós végleg kilépjen a kötelmi nexusból, a hitelező hozzájárulását okvetlen megkívánja. Eltérés tehát csak arra nézve mutatkozik, hogy miként hasson a tartozás átvállalása, melyhez a hitelező hozzájárult, az eredeti adós kötelezettségére. A szász polgári törvénykönyv szerint a hitelezőre ennek hozzájárulása folytán kihatóvá vált tartozás-átvállaiási szerződés következtében sem szabadul az eredeti adós hitelezőjével szemben kötelezettsége alól. »Durch die Schuldübernahme wird der Schuldnervon seiner Schuld dem Glaubiger gegenüber nicht befreit*. Vagyis abból, hogy a hitelező a tartozás-átvállalási szerződéshez világosan vagy concludenter hozzájárult, nem következtethető, hogy az eredeti adós ellen való jogáról lemondani akart volna. Külön fentartás tehát nem szükségeltetik. Másként p. o. az emiitett b aj o r javaslat 161. czikke szerint, mely igy hangzik: »Die Einwilligung des Glaubigers bewirkt (tehát p. o. már a személyes keresetnek megindítása az átvállaló ellen stb.), dass derbisherige Scbuldner von seiner V e r b i n d li c h k ei t befreit wird und dass der Schuldübernehmer an dessen Stelle in dass Schuldverhültniss eintritt.« Vagyis abban, hogy a hitelező a tartozás-átvállalási szerződéshez világosan vagy concludenter hozzájárult, az eredeti adós elleni jogáról való lemondás találtatik. »Das dem Glaubiger neben dem altén Schuldner ein neuer erwachse, würde der Absicht und dem Zwecke des Rechtsgescháftes offenbar zuwiderlaufen« mondják mintegy igazolásképen a javaslat indokai. Külön fentartás tehát mellőzhetlen, hahogy a hitelező a régi adóst nem akarja szabadon bocsátani. A theoreticusok közül U n g e r (»Vertragé zu Gunsten Dritter« 87. lpjn) azt az esetet, a midőn a régi adós nem lép ki a kötelmi kapcsolatból, hanem továbbra is kötelezett marad, valóságos tartozásátvállalási szerződés esetének nem tekinti. Szerinte élesen megkülönbőztetendőa fizetés átvállalása (Zahlungsübernahme) és a tartozás átvállalása (Schuldübernahme.) Amannál a tartozás az eddigi adós vállain marad; a régi adós mellénem uj adós, hanem csak uj fizetésrekötelezett lép: ez a tartozásnak csak megfizetését és nem magát a tartozást vállalja magára. Emennél vagyis a valóságos tartozás átvállalási szerződésnél, a régi adós a kötelmi viszonyból végleg kilép és abba helyette az uj adós lép: ez mintegy leveszi annak vállairól az obligatio terhét, tehát valósággal átvállalja az idegen tartozást és nem csupán annak megfizetését. (Ezen rendkívüli jogászi éllel felállított distinctio tüzetesebb vizsgálatába e helyütt nem bocsátkozhatunk), b) A tartozás-átvállalási szerződés folytán a hitelező ésazuj adós (a zát vállaló) között létesített viszony. Ha, mint a szász polg. törv. szerint, a régi adós a tartozás átvállalása következtében kötelezettsége alól nem szabadul: akkor a régi adós ezen érintetlen maradó kötelezettsége m e 11 é az átvállaló kötelezettsége lép, mint u. n. intercessio cumulativa. Ketten tartoznak már most ugyanazzal. A viszony azonban mindazonáltal, az elmélet világánál tekintve, nem a valódi correalis obligatio esete. Csupán abból, hogy két személy olyformán tartozik százzal, hogy szabadul az egyik, ha fizet a másik, nem következik, hogy »eadem obligatione« tartoznak azzal. Gondoljuk p. o. a fideiussor esetére, ki szintén nem correus, noha a kezes kötelezettsége a főkötelemhez való viszonyában a correalis obligatio minden characteristicus tulajdonával bír. Vagy vegyük p. o. » constitutum esetét. Két követeléssel bír annak folytán a hitelező, mindkettőnek ugyanaz a tárgya, mindkettő elenyészik, ha kielégitést nyert az egyik. És még sem állapit meg a »constitutum debiti alieni« correalis kötelmet. A tartozás-átvállalási szerződés esetében, ha kötelezett marad a régi adós is, ketten tartoznak bár ugyanazzal, de az egyik, a régijadós az eredeti kötelem alapján ; a másik, az átvállaló a tartozás-átvállalási szerödés alapján, mely a hitelező irányában, ha hozzájárultával jött létre, »constitutum debiti alieni«-nek tekinthető. Hiányozván a kötelmi alap egysége (eadem obligatio), mert hiányoz a czimbeli tények egysége: correalis obligatio valódi, műszói értelmében nem forog fen. Windscheid »Pandectenrecht« (267. §. 3. j.) vitatja ugyan, hogy a jogalapbeli tények egysége nem szüseges, vagyis hogy correalis kötelem úgyis létesülhet, hogy valaki utólagos szerződés utján valamely már létező kötelmi viszonyba lép, illetve a más jogalapon keletkezett kötelmet magára kiterjeszti. »Eine Correalobligation kann auch dadurch begründet werden. dass ein Vertrag dahin abgeschlossen wird, dass in eine durch eine andere Thatsache begründete Obligation ein neuer Glaubiger oder Schuldner hineintreten solle«. Ebbeli nézetét azonban a communis opinio nem osztja, mert az kétségtelen, hogy az eredeti kötelemnek alanyi kiterjesztését czélzó utólagos megállapodás legalább formailag uj és más kötelmet szülő szerződés. Az »una obligatio* fogalma a jogalapbeli tény egységét, unitását tételezi fel, vagyis egy és ugyanazon szerződést valamennyi érdekelt személy részéről. »...Nam siprius Titio spoponderit, deinde alio interrogantespondeat, alia etque alia erit obligatio.« (Pr. J. de duobus reis stipulaudi et promittendi. 3. 16.) A tartozás-átvállalási szerződés e szerint még ha a régi adós nem lép is ki a kötelmi viszonyból, nem hoz létre valódi correalitást. Ámbár tehát a tartozás-átvállalási szerződős folytán beálló felelőssége a régi és az uj adósnak elméletileg nem is hozható a valódi correalis obligatio fogalma alá. — még közelebb feküdvén az u. n. pusztán solidaritias (blose Solidaritát, álcorrealitas) categoriája, ha és a mennyiben ugyanis a tartozás átvállalási szerződéshez a hitelező hozzájárulván, constitutum debiti alieni forog fen; — nincs kizárva az, hogy a tartozás-átvállalási szerödés, mint »pactum sui generis« oly szabályelvek alá állittassék, melyek számos ponton mintegy összefolynak a valódi correalitas tekintetében elismert jogelvekkel. Élénken emlékeztetnek a correalis kötelemre a szász polgári törvénykönyv következő szabványai: >Az átvállaló szabadulván kötelezettsége alól, a mennyiben a tartozás megszűnése folytán (solutio, datio in solutionem, birói letétbe-helyezés, compensatio. novatio, acceptio által előidézett megszűnése folytán) történik, a régi adós is szabadul*. »Az átvállaló a hitelező ellenében mindazon kifogásokkal élhet, melyek a régi adóst a tartozás tekiutetében megilletik (p. o. hogy a régi adós az átvállalt tartozást már ki fizette).« »A tartozásnak az átvállaló részéről történt elismerése a követelésnek a régi adós ellen való elévülését nem gátolja. Az, hogy az átvállaló az átvállalt tartozás után kamatokat fizetett a hitelezőnek, megakasztja az elévülést a régi adós irányában is«. A keresk. törv. 20. §-a, mint kifejtettük, a tartozás-átvállalási szerződés keretén belül mozog. Azzal, hogy a hitelezőknek kereseti jogot ad ugy az átadó mint az átvevő ellen, a jelzett alapról nem távozik. Czélja: a tartozás-átvállalási szerződésre vonatkozó magánjogi elvek legfontosabbikát, vagyis azt, hogy a tartozás átvállalása a hitelező és a régi adós között fenforgó viszonyra miként hasson, a szász polgári törvénykönyv e részbeni álláspontjának irányában eldönteni. Vagyis kimondja, hogy a tartozás átvállalása a kötelmi kapcsolatot a a régi adóssal szemben nem érinti, hogy az átvállaló kötelezettsége az adós kötelezettsége mellé lép. A felmerülő egyéb kérdések megoldását a vonatkozó magánjogi elvekben kell keresnünk. A k. t, 269. és 270. §-ai ez alapról is alkalmazást találhatnak.