Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 25. szám - Mennyiben tekinthetők az oly részvénytársaság ügyletei melyeknél a vállalat tárgyát nem kereskedelmi üzlet képezi kereskedelmi ügyleteknek? 2. [r.]

- 10 lehet az uzsorást a btk. értelmében sújtani: 1. a mennyiben határozottan csalást követ el, azaz ha azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ez által annak vagyoni kárt okoz (379. §.); 2. a mennyiben valamely kiskorúnak vagy gondnokság alá helyezettnek tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorultságát saját vagy mások nyerészkedési czéljára felhasználja, hogy öt valamely okirat aláírására birja, melyben jelentékeny kárára vagyoni kötelezettséget vállal, valamely jogáról rendelkezik vagy pedig mást vagyoni kötelezettsége alól egészben vagy részben felment (385. §.), — mely esetet a törvény szintén csalásnak deklarálja, jóllehet tévedésbe-ejtés nem forog fen. Ha tehát az uzsorás határozott csalást nem követett el, hanem csak az adós könnyelműségével, tapasztalatlanságával, szorultságával visszaélt, hogy magának túlzott eló'nyöket kikössön, akkor ó' a btk. súlya alá nem esik, kivévén, a mennyiben az adós kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy, de ez esetben is csak akkor, ha okirat állíttatott ki. Nyilvánvaló, hogy a btk. intézkedései lényeges kiegészítést kell, hogy nyerjenek, ha azt akarjuk, hogy az uzsora kellőleg megfenyittettessék. Egyrészt kétségtelen, hogy a csalás fogalma nem képezheti azon peripheriát, melyen belül az uzsorás egyedül megbüntethető legyen. Helyesen mondja a többször idézett 1877. évi osztrák uzsora-törvény javaslatának indokolása: »wo die Fahigkeit mangelt, auchnur die einfachste Berechnung anzustellen, die rechtliche Bedeutung selbst eines einfachen Geschaftes zuerfassen, sich die Gefahren vorzustellen, welche mit gewissen Verpflichtungsformen verbunden sind: da kann es allerdings geschehen. dass auch ohne Anwendung der zum Begriífe des Betruges gehörigen Mittel Abmachungen zu Standé kommen, welche das Geprá'ge massloser Ausbeutung deutlich an der Stirne tragen und das noch so ausgedehnt gedachte Gebiet wirklick wirthschaftliche Zwecke verfolgenden Transaktionen weit hinter sich lassen. Solche Transaktionen zeigen noch deutlicher, als selbst das Spiel, jene ethischen und ökonomischen Merkmale, welche die Gesetzgebung bestiinmten, den aus dem Spiele entspringenden Verpflichtungen ihren Schutz zu versagen, und dieses, wenn es die Merkmale der Gemeinschadlichkeit deutlich an sich tragt, sogar zum Gegenstande der Strafverfolgung zu machen.* Másrészt azonban az is elégtelen, ha az uzsorást, csalástól eltekintve, csak akkor büntetjük, ha ő egy kiskorúnak vagy gondnokság alatt álló egyénnek tapasztalatlanságával, könnyelműségével vagy szorultságával viszszaél. Hogy a büntetőtörvényhozás ezen esetet kiváló módon szem előtt kell, hogy tartsa, kétséget nem szenved, de époly kevéssé szenvedhet kétséget, hogy a büntető-törvényhozás figyelmét azon esetre is kell, hogy kiterjeszsze, midőn az uzsorás egy nagykorú és gondnokság alatt nem álló egyén könnyelműségével, szorultságával stb. visszaél, és pedig akár okirat állíttatott ki, akár a szerződés csak szóval köttetett meg. Ezen esetet analóg elbírálás alá kell venni, mint a megelőzőt, mert bármennyire el kell is ismerni azt, hogy a jogrend a kiskorúakat és gondnokság alatt állókat különös pártfogás alá kell, hogy vegye s hogy másrészt a nagykorú egyén ily pártfogásra igényt nem tarthat, feltételeztetvén nála a szellemi képességek oly íoku fejlettsége, minő jogügyletek kötéséhez szükséges, valamint az óvatosság és gondosság azon mértéke, melyet saját érdekei megkövetelnek: mégis tagadhatatlan, hogy midőn a nagykorú egyénnél eleve ki van zárva, miszerint eljárásának következményeit teljesen felismerje, midőn nevezetesen az inség, a szorultság reá annyira nehezednek, hogy ő a másik szerződő féllel szemben szabad akaratát nem érvényesitheti, irányában eleve alárendeltebb, kedvezőtlenebb helyzetet foglal el, a nagykorúak védelme époly jogosult, mint a kiskorúak pártfogása. A jog ezzel csak helyreállítja a szerződő felek kölcsönös viszonyának azon egyensúlyát, mely a vagyonjogi forgalom básisát képezi. A mit tehát az uzsora elnyomása érdekében büntetőjogi szempontból elkerülhetlenül szükségesnek találunk, az összefoglalva a következő: 1. Büntetendő uzsorának tekintendő a megállapított kamat-maximum minden túllépése, akár nyiltan, akár fátyolozottan történjék. 2. Mint qualifikált esetek sujtandók a) az iparszerü uzsora, b) az ismételt fenyítő eljárás. 3. A büntetőtörvény 385. §-a analóg módon és kellően kiegészitve a nagykorú í 11 - gondnokság alatt nem álló egyénekre is kiterjesztendő. IV. A magán- és büntetőjogi uzsora-rendszabályok még számos más, nevezetesen rendőri és ipar rendészeti intézkedések által egészíthetők ki. Kiváló figyelemre méltatandók különösen a zálogkölcsönüzletek, melyekre nézve az ipartörvény 5. §-a úgyis kimondja, hogy a közigazgatási hatóságok fel vannak jogosítva kötelező szabályokat hozni. Addig persze, mig maga a kir. zálogház csak 12 vagy még több százalék mellett kölcsönöz, bajos a magánosoktól azt követelni, hogy ők jutányosabbak legyenek. Az államnak jó példával épen elől kell járni. Hogy mindezek mellett közgazdasági viszonyaink emelése a tisztviselői, iparos és kisbirtokos osztály érdekeinek fokozott előmozdítása és ápolása a leghathatósb eszköz az uzsora elnyomására, az magától értetik. Dr. Nagy Ferencz, bpesti egyetemi magántanár. Mennyiben tekinthetők az oly részvénytársaság ügyletei, melyeknél a vállalat tárgyát nem kereskedelmi üzlet képezi, kereskedelmi ügyleteknek ? II. A kt. 4. §-ának jelentősége a nem-kereskedelmi üzletet folytató részvénytársaságokra vonatkozólag általában. Most rátérek magára a tulajdonképeni tárgyra, hogy a fent kifejtett elvek Dyernek-e alkalmazást az oly részvénytársaságoknál, melyeknél a vállalat tárgyát nem kereskedelmi üzlet folytatása képezi, és ha igen, mily mértékben ? A magyar kt. a 4. §-ban következőkép rendelkezik: »A kereskedőkre vonatkozó határozatoka kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók«. A magy. kt.-ben csupán ezen egyetlen intézkedés van, mely alapot szolgáltat a további fejtegetésekre. Ha az eddig mon, dottaktól eltekintünk s e §-t isoláltan véve szószerint magyarázzukakkor az eredmény nem lehet más, mint hogy a kereskedelmi törvénynek csupán a kereskedőkre vonatkozó határozatai alkalmazandók a szóban forgó részvénytársaságokra, tehát a kt. első részébne foglalt s fentebb érintett határozattok ; továbbá a kt. második részében, ennek különösen második fejezetében foglalt oly határozatok, melyekben egyenesen csakis a kereskedők s nem egyszersmind a kereskedelmi ügyletek is emlittetnek. Ez okoskodás szerint pl. a 285. §. értelmében a folyó számla lezárása után, habár abban kamatok is foglatatnak, a szóban forgó részvénytársaság is mint kereskedő kamatokat igényelhet a plus után; hasonlókép aS91.§. szerint az általa kibocsátott és elfogadott utalvánv kereskedelmi utalványnak tekintetik, stb. Azon határozatok azonban melyek a kereskedő által kereskedelmi üzlete körében kötött ügyletekre vonatkoznak, nem alkalmazhatók, mert az ilynemű részvénytársaságoknak kereskedelmi üzletük egyátalán hiányzik; még az esetben sem, ha egyszerűen üzletről van szó, mert az alatt a törvény mindig kereskedelmit ért. Kérdés tehát, hogy ez okoskodás végeredményében mire vezet? Nem másra, mint hogy a ker. törv. oly kereskedőket is ismer, kiknek kereskedelmi üzletük nincs. Ez az okoskodás consequentiájával együtt a lehető leghelytelenebb, merőben ellenkezik mind a törvény, mind a kereskedelmi jog szellemével. Már a kereskedelmi jog legelső keletkezési stádiumában sem tekintetett senki sem kereskedelminek a nélkül, hogy üzlete is kereskedelminek ne tekintetett volna ; sőt épen a czéh tagjainak minden ügyletei, habár önmagukban véve kereskedelmiek nem voltak is, a czéhbiróság hatáskörébe tartoztak. Az igaz, hogy ennek alapját a subjectiv rendszer, a ratio personarum képezte, de mint kifejtém, bármennyire igyekezett is kerülni ez elvet az ujabb törvényhozás, magát az alól teljesen nem dispensálhatta, sőt némely helyen a maga merevségében alkalmazta, a mennyiben egyes ügyleteket, eltekintve annak az üzletre való vonatkozásuktól, csupán azért, mert kereskedő által köttetett, kereske-