Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 24. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 12. [r.]

alakjogi lényegességet tételez-e fel stb. stb.: minek e kérdések mélyebb bolygatása, a mikoron úgyis a törvény világos, szabatos, minden ellenkező magyarázatot egyenesen kizáró 394. §-a alapján nyugodt lélekkel ráolvasható a bűnös papra az 5 évi fegyház mint legkisebb és legenyhébb büntetés! A képviselőház által a rendőri törvénykönyv 60. §-án tett módosítás jelentősége sem okoz valami nagy nyugtalanságot az ügyész urnák. Az uj szöveg tartalmához, rendelkezésének kiterjedési köréhez szerinte kétség sem fér. Világos, hogy a képviselőház jogügyi bizottsága kifelejtett valamit, és pedig — a sorsnak mily iróniája — ép azt felejté ki, a miért tulajdonkép mozgásba hozta magát. Az átalakított szakaszban elég sajátszerű, hogy ép az a tényálladék nem található fel, a melynek kedvéért eszközöltetett valójában az átalakítás. Ugyanis a 60. §. szövegének következő formulázása folytán: » Egy hónapig büntetendő azon anyakönyvvezető: LA ki az állam törvényei szerint érvényes házasságból született gyermeket — noha e körülményt tudta — az anyakönyvbe mint az állam törvényei szerint törvényest be nem jegyzi, vagy viszont a törvénytelen gyermeket törvényesnek jegyzi be ;« minden kétségen felül áll, hogy csak a törvényes gyermek törvényes voltának az anyakönyvbe való tudatos be nem jegyzése, azaz az illető rovatnak üresen hagyása és a törvénytelen gyermeknek törvényesképen való tudatos bejegyzése minősíttetik kihágásnak, távolról sem érintetvén azonban a szakasz által a törvényes gyermek törvénytelennek való bejegyzése. Következésképen ez utóbbi esetre nézve, daczára a rendőri tkv. 60. §-ának, még mindig kizárólag a btk. 394. §-a lesz alkalmazandó. Kétségtelennek ismeri ugyan el, hogy a jogügyi bizottság nem akart és nem akarhatott a törvényesség bejegyzésének elmulasztása és a törvénytelenség hamis bejegyzése között oly különbséget teremteni, hogy mig amaz csupán 1 hónapig terjedhető elzárással, emez 5—10 évig terjedhető fegyházzal büntettessék; elismeri ugyan, hogy a törvénytelenség hamis bejegyzése és a törvényesség hamis bejegyzése a büntethetőség súlyát (csak ?) illetőleg azonos két tényálladék, a miért is anomália, hogy az büntettet, ez csak kihágást képez: de mert nem döntő az, hogy a törvényhozó mit akart kifejezni, vagy mit akart kifejezni, hanem, hogy tényleg mit fejezett ki, igazabban mondva, mert döntő csak az lehet, a mit az interpretator tényleg kifejezettnek akar találni, a királyi ügyész ur pillanatig sem habozik a feledékenység, a kifelejtés, a lax és gondatlan formulázás vádjával; nem átall olyas-valamit a rendőri tkv. 60. §-a alkotóinak imputálni, a mi ha való lenne, flagrans, megbocsáthatlan codificatorius könnyelműséget árulna el. Hogy a törvényesség hamis bejegyzésének a rendőri tkv. 60. §-a által érintett tényálladéka benrejlik a btk. 394. §-ában is, valamint benrejlik abban a törvénytelenség hamis bejegyzésének a rendőri tkv. 60. §-a által nem érintett tényálladéka : azon a királyi ügyész ur nem is kételkedhetik. Nem is ez okoz lelkének nyugtalanságot. Sajátlagos aggodalma arra vonatkozik, hogy quid juris ez esetben, melyben szerinte a btk. 394. §-ával összeütközik a rendőri tkv. 60. §-a ? Quid j uris, hahogyazujabb törvény valamely szabványaellenkezik a régibb törvény valamely szabványával? Ez tulajdonképen ügyész ur véleménye szerint az az életben felmerülő nehéz kérdés, melyet csak a tudomány magaslatáról lehet megnyugtatólag megoldani. Pedig hát felel rá a juris incunabulák bármely tankönyvének első lapja. Lex posterior derogat priori. A bűntettekről és vétségekről szóló btkv. a prior, a kihágásokról szóló btkv. a posterior. A conclusio magamagát adja. Feltéve az összeütközést, a kihágásokról szóló tkv. 60. §-ának megszorító rendelkezése derogálna a btkv. 394. §-a szélesebb tényálladékának. Vagy tán az ejti az ügyész urat gondolkozóba, hogy a btkv. 485. §-ának megfelelő clausula derogatoria a kihágásokról szóló törvénykönyvben nem fordul elő ? Az ellenkező lex posterior nem valamely záradék, hanem léteiének erejénél fogva bir derogatorius joghatálylyal. Vagy tán az viszi az ügyész urat kétkedésbe, hogy ugy a lex posterior, mint a prior egyelőre még csak szentesitett, de nem hatálybalépett törvény ? Az hogy ujabb vagy régibb-e a lex, nem a hatálybalépés, hanem a kihirdetés időpontja szerint dől el. A kihágásokról szóló tkv. még az esetben is későbbi, és tehát derogáló törvénynek volna tekintendő, ha esetleg a büntettek és vétségekről szóló büntető-törvénykönyvet megelőzőleg léptettetnék életbe. Még kevésbbé változtathat ezen a két törvénykönyvnek kilátásba helyezett együttes hatálybalépte. De nem is ügyész urnák e primitív igazságok körüli kételyeivel akarunk a helyütt bővebben foglalkozni. Aggodalmainak praemissái, kétkedésének tételes alapjai érdekelnek első sorban. Levélének tenorjával, érvelésének gondolatmenetével csak jellemző saltusai, tagadhatatlan eredetisége okából foglalkoztunk kelleténél tán hosszabban. Eltekintve a kihágásokról szóló tkv. 60. §-ának positiv intézkedésétől, közokirat hamisítását követné-e el az az anyakönyvvezető, a ki az állam vagy az egyház törvényei szerint érvényes házasságból született gyermeket, noha e körülményt tudta, az anyakönyvbe mint törvénytelent vezetné be, — és pedig vagy mint az állam, vagy mint az egyház törvényei szerint törvénytelent; — vagy, a ki az állam vagy az egyház törvényei szerint érvényes házasságokból született gyermeket, noha e körülményt tudta, az anyakönyvbe mint az állam vagy az egyház törvényei szerint törvényest egyáltalán be nem vezetné, azaz a törvényes vagy törvénytelen születés jelzésére vonatkozó rovatot egészen üresen hagyná ; — vagy a ki végre az állam vagy az egyház törvényei szerint törvénytelen gyermeket, noha e körülményt tudta, mint az állam vagy az egyház törvényei szerint törvényest vezetné be ? Forogna-e fen ez esetben a btk. 305. §-ában körülirt közokirathamisitás tényálladéka ? A btk. 394. §-a szerint, — mely szakaszról különben mig az ügyész ur azt tartja, hogy rendelkező, pusztán fogalommagyarázónak a btk. 397. §-át tekintvén, az uj codex miniszteri indokolása (II. kötet ad §. 370.) azt állítja, hogy inkább enun ci ál, mint disponál, inkább körvonalozza a közokirat területét, mintsem külön szabályt vagy határozmányt állapit meg, mely eltérés a szakasz jelentősége körüli felfogásban épenséggel nem indifferens, mert ha a szakaszt csupán explicativ rendelkezésűnek tekintjük és pedig a 393. §. explicatiójának, jogosítva vagyunk a 394. §. tényálladékát, a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, a 393. §-ban meghatározott alaptényálladék egyes mozzanataival kiegészíteni; részünkről azonban ez esetben ügyész ur felfogását osztjuk, azaz rendelkezőnek, tehát tényálladékát magában hordónak és a 393. §-ból ki nem egészithetőnek tekintjük a 394. §-t, azt tartván, hogy a 393. §. a közhivatalnok által elkövetett materiális hamisítást, a 394. §. pedig első sorban a közhivatalnok által elkövetett u. n. intellectualis hamisítást határozza meg, csak utolsó záradékában (» .... ha a hivatali jegyzőkönyv vagy más közhivatali könyv lényeges tételét meghamisítja*) érintvén egyúttal a közhivalalnok által elkövetett materialis hamisítás egy tárgyára nézve speciális esetét is, — a btk. 394. §-a szerint a közhivatalnok által elkövetett u. n. intellectualis közokirathamisitás tényálladéka, — melyről a német btk. 348. §-a a rendszeresség követelményeinek megfelelőbben: a hivatali büntettek és vétségekről szóló XXVIII. fejezetben intézkedik, a következő mozzanatokat tételezi fel: a) hogy közhivatalnok stb. eszközölje a hamis bevezetést, b) hogy a közhivatalnok stb. az általa hivatali minőségében vezetett jegyzőkönyvbe, vagy egyéb közhivatali könyvbe, vagy az általa hivatali minőségében felvett okiratba vezesse be hamisan a lényeges tényt, c) hogy a hivatalos minőségben vezetett jegyzőkönyvbe vagy egyéb közhivatali könyvbe, vagy a hivatalos minőségben felvett okiratba vezesse be hamisan a lényeges tényt, d) hogy tényt vezessen be hamisan, e) hogy anyagjogilag és alak jogilag lényeges tényt vezessen be hamisan, f) hogy hamisan, azaz valótlanul vezesse be a tényt, g) hogy szándékosan, tudva és akarva vezesse be hamisan a tényt. A d a) é s b). Csak a szóba jövő jegyzőkönyv vagy egyéb közhivatali könyv hivatali minőségben való vezetésére vagy a szóba jövő okirat hivatali minőségben való felvételére jogosított közhivatalnok szerepelhet a bűntett alanyaként. Az anyakönyvek vezetésével, valamint azokból hiteles kivonatok és bizonyítványok, vagy okiratok kiadására jogositott személyek, ezen cselekményeikre vonatkozólag, a btk. 397. §-a értelmében közhivatalnokoknak tekintendők. De csakis a vezetésre stb. jogositott, azaz illetékes személyek. És pedig az anyakönyv vezetésére stb. jogositott személyek, vagyis azok, kik az anyakönyvbe hivatali minőségben eszközölhetik a bevezetéseket, azaz olykép, hogy a bevezetések anyakönyvi alkatrészekké válván, ezek jogi hatályát és jellegét öltik fel, illetve anyakönyvi bizonyerőt nyernek. Ad c) ése).Feltételeztetik, hogy a közhivatalnok, az általa hiva tali minőségben vezetett jegyzőkönyvbe, vagy egyéb k ö z h i v a. tali könyvbe, vagy az általa ugyanazon minőségben felvett o kiratba vezessen be hamisan valamely tényt. Feltételeztetik tehát közhivatalnok által hivatali minőségben vezetett könyv