Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 24. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 12. [r.]

— 184 vagy felvett okirat, vagyis közokirat. Okiratba, illetve közokiratba valamely tényt bevezetni: annyit jelent, mint valamely tény tekintetében okiratot, közokiratot létrehozni. Okiratot illetve közokiratot létrehozni: annyit jelent, mint okirati illetve közokirati bizonyítékot teremteni. Vagyis okiratba illetve közokiratba valamely tényt bevezetni: annyit tesz, mint valamely tényre vonatkozólag okirati illetve közokirati bizonyítékot létrehozni. Csak a meddig az okirat illetve közokirat bizonyereje terjed, lehet műszói értelemben szó arról, hogy valamely tény az okiratba, illetve közokiratba bevezettetett. (A németek szerint: »dass eine Thatsache beurkundet oder eingetragen ist.«) Vagyis gyakran valamely okirat vagy közokirat nem egész tartalma tekintendő technicus értelemben közokiratba történt bevezetésnek, hanem tartalmának csak azon része, melyre nézve az okirat megfelelő bizonyítékot szolgáltathat, vagy hivatva van szolgáltatni. A mennyiben tehát tényálladéki mozzanatként megkívántatik, hogy a közhivatalnok a . . . . jegyzőkönyvbe, vagy ... közhivatali könyvbe, vagy ...okiratba, értetvén mindhárom esetben, hogy: közokiratba valamely tényt vezessen be: feltételezettnek tekintendő, hogy valamely tényre vonatkozólag közokirati bizonyítékot hozzon létre, azaz oly bizonyítékot, mely mellett az authenticitas teljes vélelme harczol. Ugyanez jeleztetik azon tényálladéki mozzanattal, mely szerint megkívántatik, hogy a közokiratba valamely lényeges tényt vezessen be. A lényegesség ugyanis nem pusztán anyagjogi lényegesség, vagyis nemcsak oly értelemben veendő, hogy a kérdéses tény valaki jogai vagy jogviszonyainak lényegére vonatkozzék, hanem egyúttal alak jogi lényegesség, vagyis egyszersmind oly értelemben veendő, hogy valaki jogai vagy jogviszonyainak bizonyítékaként lényeges legyen, illetve hogy a kérdéses tény bevezetése által valaki joga vagy jogviszonya lényegileg bizonyitta ssék, lényegileg azaz nem szükségkép teljesen. Az anyakönyvek a btk. 397. §-a értelmében közokiratot képeznek. Mellettük harezol az authenticitas vélelme. Az általuk tanúsított tények ugyanis mindaddig teljhitelüen bebizonyitottaknak tekintendők, mig az érdekelt ellenfél részéről be nem bizonyhtatik, hogy az anyakönyv meghamisittatott, vagy hogy a kérdésben forgó tény az anyakönyvbe hamisan vagy tévesen vezettetett be, vagy hogy a bevezetés alapjául szolgált bevallások és nyomozások a valónak ineg nem felelnek. Ámde mire nézve képeznek azok közokiratot? Mely határig terjed bizonyerejük ? Tartalmuk egészére avagy csak bizonyos részére nézve? Mely tények tekintetében teremt a bevezetés közokirati bizonyítékot? Szembetűnik, hogy e kérdéseken dől el jelen fejtegetésünk tárgyát képező eset, vagyis azon anyakönyvvezető sorsa, ki a törvényes gyermeket tudva törvénytelennek, vagy viszont a törvényte en gyermeket törvényesnek vezeti be az anyakönyvbe, vagy pedig a vonatkozó anyakönyvi rovatot egyátalán sem az egyik, sem a másik irányban nem tölti be. A btk. 397. §-ának szövege első tekintetre kiválóan tágnak jelentkezik. Az anyakönyvek közokiratot képeznek. Semmi megszorítás, semmi tüzetesebb meghatározás. A szóhangzat szerint indulva, az anyakönyvek egész terjedelmükben az azokban előforduló mindennemű bevezetésre vonatkozólag közokiratoknak tekintethetnének. Pedig hát e határtalan tág keret épenséggel nem fogadható el. Odavezetne, hogy az anyakönyvek észrevételi rovataiban előforduló, gyakran csodalatos bevezetések is, mint p. o. hogy a gyermek nemes apától származik, hogy a feleség ennyit vagy annyit hozott a házhoz, vagy hogy az elhalálozott nem részesült az utolsó szentségben, stb. stb. közokirati bizonyerővel felruházott bevezetéseknek lennének tekintendők. A btk. 397. §-ának szerencsétlen formálázása magyarázat utján orvoslandó. A jelzett absurd eredmények kikerülhetése kétségtelenül indokolja a restrictiv törvényértelmezést. A tény lényegességének kelléke a hamisítás szempontjából ugyan tartalmazna korlátozást, de nem elégségest, mert lehet p. o. az észrevételi rovatban előforduló valamely bevezetés anyagjogilag lényeges tényt tanúsító, és még sem tekintethetnék arra nézve az anyakönyv közokiratnak, és mert nem tartalmazna az anyakönyvek természetére alapított elvi korlátot. Megszorítva olvasandó tehát a btk. 397. §-a, vagyis következőképen: Az anyakönyvek azon tények tekintet-ben, melyeknek bevezetésére sajátképen és egyenként rendelvék, közokiratot képeznek. Megfelelően intézkedik az 1875. évi német u. n. Personenstandsgesetz 15. §-a: »Die ordnungsmassig geführten Staudesregister beweisen diejenigen Thatsachen, zu derén Beurkundung sie bestimmt und welche inihnen eingetragen sind, stb.« Ámde nem könnyű, sőt felette controvers és eltérően megoldott kérdés, hogy mely tények bevezetésére rendelvék azok ? Az anyakönyvek nálunk egyházjogilag, másutt államilag előirt és vezetett három neme: a születési-, (l'acte de naissance, Gebuttsregister) esketési- (l'acte de mariage, Heirathsregister) és halálozási(i'acte de décés, Sterberegister) anyakönyv közül a tárgyalt kérdés szempontjából első sorban a születési anyakönyv rendeltetésszerű tartalma érdekel. A code civil 57. art. a születési anyakönyv tartalmát következőkben állapítja meg: »L'acte de naissance énoncera le jour, l'heure et le lieu de la naissance, le sexe de l'enfant, et les prénoms qui lui seront donnés; les prénoms, n o m 8, profession et domicile des pere et mére, et ceux des témoins.« A német 1875. évi u. n. Personenstandsgesetz 22. §-a pedig az idézett franczia szakaszszal csaknem teljesen meg' gyezőleg a következőkben : »Die Eintragung des Geburtsfalles soll enthalten : 1. Vorund Pamiliennamen, Stand oder Gewerbe und Wohnort des Anzeigenden; 2. Oi t, Tag und Stunde der Geburt; 3. Geschlecht des Kindes; 4. Vontamén des Kindes; 5. Vor- und Pamiliennamen, Religi on, Stand oder Gewerbe und Wohnort derEltern.« A születési anyakönyvezek szerint rendeltetésszerüleg azon mozzanatokat tartalmazza, melyek a gyermek születése idejének, személyazonosságának és leszármazásának megállapithatására, tcljhitelü constatálására alkalmasak. LTgy a német, mint a franczia törvény előírja, hogy tartalmazza az anyakönyv a gyermek szüleinek kereszt- és vezetéknevét, vallását, állását vagy foglalkozását és lakhelyét. Mit jelentsen ez? Minek megállapítására történjék a gyermek szüleinek felemlítése? Pusztán a phisicai, úgyszólván természeti leszármazás (filiatio), avagy továbbmenve, a törvényes családi összeköttetés, úgyszólván ajogi leszármazás (legitimitás) igazolására? Pusztán annak igazolására-e, hogy a kérdéses gyermek kinek ágyából, vagy annak is, hogy kinek törvényes ágyából eredt? Pusztán annak igazolására-e, hogy ezen vagy azon szülőpártól származott le, avagy annak igazolására is, hogy ezen vagy azon szülőpár törvényes házasságából származott le? Vagyis rendeltetése-e a születési anyakönyvnek, hogy nemcsak a gyermek születésének ténye, banem a gyermek nemzőinek házassága is bevezetessék abba, illetve teljhitelüen. azaz közokirati bizonyerővel constatáltassék általa, avagy hogy, a gyermek szülőinek házastársi minősége, házassága és következésképen a gyermek törvényessége bejegyeztessék ugyan, de nem technikus érteimben bevezetessék? A gyermek törvényes volta bejegyzendő tényt (»z u vermerkende Thatsache«) avagy bevezetendő tényt (»zu beurkundende Thatsache«) képez-e ? (Csakis helyeselhetjük a terminológiát, mely szerint a btk. 394. §-a bevezetést, a kihágásokról szóló btk. 60. §-a bejegyzést emlit; helyeseljük oly érte'emben, hogy a >bevezetés« teljhitelü bizony-erővel taDusitandó, a >bejegyzés« teljhitelü bizonyerö nélkül tanúsítandó, egyszerűen csak felemlítendő tényekre vonatkoztatik). Ugy a német, mint a franczia törvény vonatkozó rendelkezése körül keletkezett conimunis opinio (lásd a kérdés tüzetesebb fejtegetését illetőleg a némei »Personenstandsgesetz« 22. §-ára való tekintettel Seyfried: Das Peiehsges. überdie Beurkundung des Personenstandes und der Eht -ehliessung 65 s kvk. lpn. Sicherer: Personenstand und Eheschlie^ung in Deutschland 80. és 52. lapon. Hinschius: Das Reichsgese!/. über die Beurkundung des Personenstandes und der Eheschliessungeii 72. s kvk. lapon. F itting: hasonló czimü müv. ad §. 22. 73. s kvk. lpn.) az tartja, és pedig nézetünk szerint helyesen, hogy a születési anyakönyv csak a filiatio, a természetes leszármazás, és nem alegitimitas, nem a törvényes leszármazás igazolására van hivatva. A törvényes leszármazás ténye a törvényes házasságból való születés ténye lévén, nem bizonyittatik a születési anyakönyv által, mint a mely nincs arra hivatva, hogy abba bevezetessék, illetve általa bizonyittassék a gyermek nemzőinek törvényes házassága, hanem csakis az ezen tény teljhitelü igazolására hivatott esketési anyakönyv által bizonyittatik. (»Thatsacben, zu derén Beurkundung das Heirathsregister bestimmt ist, können nicht durcb das Geburcs- oder Sterberegister bewiesen werden... Das Gebut tsregister ist dazu bestimmt die Geburten und nicht die Eheschliesung zu beurkunden, wenngleich die Eintragung des Geburstfalles erwáhnen soll, ob die Mutter Ehefrau sei oder nicht« Sicherer i. mvk. 52. lpn. »Nul ne peut réclamer le titre d'époux et les effets civils du mariage, s'i 1 ne représente un acte de célébration in serit sur le registre de l'état civilt cod. civ. 194., 195., 196. artt. Következésképen a törvényes leszármazásnak, illetve a nemzők házastársi viszonyának felemlítése az esketési anyakönyvben: nem az anyakönyvbe való be ve-