Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 23. szám - A fegyenczek munkáltatásáról

— 174 laha, különösen Galicziában és Bukovinában, s végre az osztrák kormány a galicziai tartománygyülés ismételt javaslataira kénytelen volt 1877 ben egy törvényjavaslattal fellépni, melyben kamatmaximum ugyan nem állapittatott meg, mely azonban annál keményebb büntetéseket szabott az uzsorások fondorlataira. A javaslat törvényerőre is emelkedett, érvénye azonban csak Galicziára és Bukovinára terjed ki. Legújabban azonban mindinkább előtérbe lép a követelmény, ezen törvényt egész Ausztriára kiterjeszteni, sőt egyéb rendszabályokkal, nevezetesen a váltóképesség megszólításával is kiegészíteni. Utóbbi intézkedés a birodalmi tanács által is javaslatba hozatott s élénk emlékezetünkben áll még azon nagy figyelmet keltett enunciátió, melyet e tárgyban 1877. június 27-én Sc hm eriing tartott, s melynek folytán az urak háza indíttatva érezte magát egy a váltóképesség megszorítására vonakozó határozatti javaslatot hozni. Ausztria példájához hasonló tanulságos példát nyújt nekünk Francziaország. Az 1789. október 8-án kelt törvény, mely szerint a szerződési kamatok 5 százalékot tul nem léphetnek, egy 1793. ápril 11-én hozott törvény által, ha nem is formailag, de mégis tényleg hatályon kívül helyeztetett, a mennyiben ugyanis ezen törvény a pénzt közönséges árunak deklarálta, a mi azonosnak tekintetett a kamatvétel teljes szabadságával. Ez intézkedés következményei nem maradtak ki; az uzsora szintén mind nagyobb mérveket öltött, s jóllehet a Code Napoléon szerkesztése alkalmával még nem tartatott szükségesnek a kamatvétel szabadságát megszorítani, 1807-ben mégis behozatott a kamatmaximum (5°/o) illetve kereskedelmi ügyleknél 6° „) s azonfelül az iparszerü uzsora pénz- ül. fogságbüntetéssel sújtatott. Ez intézkedések érvényben maradtak a legújabb időig, sőt egy 1850. deczember 19-én kelt törvény által még tetemesen fokoztattak. Az ellenkező törekvések mind ez ideig czélhoz nem tudtak vezetni. Még számos más hasonló példát idézhetnénk. Legyen azonban elég még csak Németországra utalni, hol a kamattilalmak az 1867. november 14-én kelt északnémetszövetségi törvény által töröltettek el, mely később egész Németországra terjesztetett ki, kivételével azonban ElsassLotharingiának, hol a franczia uzsoratilalmak még ma is érvényben állanak. Az 1867-ki törvény még mindig hatály ban van, azonban napjai ugy látszik meg vannak számlálva. 1879. márczius 31-én a német birodalmi gyűlés napirendjén két az uzsora megbüntetésére és elnyomására czélzó határozati javaslat állt sezen javaslatok egyhangúlag egy 21 tagból álló bizottsághoz utasittattak. Meg vagyunk győződve, hogy ezen tényt nem sokára egy törvényjavaslat fogja követni, sőt mint halljuk a német kormány az erre vonatkozó előkészületeket már megtette. Látjuk tehát, hogy a mint kiemeltük, az uzsoratilalmak eltörlését követő reaktióval Magyarországon kivül majdnem mindenütt találkozunk. E történeti tény már magábanvéve is fontos argumentumot szolgáltat az uzsoratilalmak igazolására. Bármennyire hajlandók legyünk is a szabad verseny, a szerződésszabadság s más hangzatos jelszavak helyességét elismerni, bármennyire megengedjük azt is, hogy kölcsönadó és kölcsönvevő közt a legkülönbözőbb viszonyok léteznek, s hogy épen ezen különbségek folytán a kamatvétel korlátozásai igazságtalanságot involválnak: tény az, hogy még alig fordult elő eset, hogy az uzsoratilalmak eltörlését fokozott uzsora, a fokozott uzsorát az uzsoratilalmak visszaállitása ne követte volna. Különben a mi az uzsoratörvényhozás körfutását illeti, ugy ez nálunk az 1877. évi VIII. t.-cz. által legkevésbbé sincs befejezve. Az idézett törvény távol áll attól, hogy a régibb uzsoratilalmakat visszaállítsa. Büntetőjogi rendszabálvok benne egyáltalában elő nem fordulnak s a kamatvétel szabadsága magánjogi korlátozásnak is csak annyiban van alávetve, a mennyiben 8 százalékot meghaladó kamatkikötés az állami jogsegélytől megfosztatik; sőt a váltókövetelések valamint bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyleteikből eredő követeléseik tekintetében a kamatvétel szabadsága korlátlanul fentartatik. A kamatkikötés érvényessége a törvény által nem tétetik függővé attól, hogy az a megállapított maximumot meg ne haladja, a törvény a magasabb kamatkikötést nem sújtja semmiséggel, sőt ellenkezőleg az 5. §. világosan kimondja, hogy *az ezen törvényben megszabott mértéken felül kikötött és megfizetett kamatok visszafizetése nem követelhető*. Kamatot tehát tetszés szerinti magasságban az 1877. VIII. t.-cz. mellett is lehet, habár nem is közjegyzői okiratban kikötni, s ha az ilyen kikötés teljes civil is hatálylyal nem is bír, azaz keresetileg nem érvényesíthető, mégis mint naturális obligatió teljesen érvényes, ugy hogy tehát condictio indebiti-nek helye nincs. A törvény tökéletlensége tehát szembeötlő. Ez nemcsak lex imperfecta, hanem hogy ugy mondjuk, lex imperf ectissima. Legjobban tanusitják ezt a gyakorlati eredmények, melyeket ezen törvény által elértünk. Egy alig két évi időköz, mióta t. i. a törvény hatályban van, magában véve ugyan nem igen enged biztos ítéletet mondani; mindazonáltal tapasztalt tény, hogy az uzsora pusztításai e törvény hatálybalépte óta távolról sem csökkentek. Némi haszna a törvénynek kétségkivül volt. Ha egyebet nem, azt mindenesetre elértük vele, hogy azou valóban szégyenitő állapot megszűnt, mely szerint az uzsora egyenesen az állam védszárnyai alá vétetett. De hogy ezen eredmény legkevésbbé sem kielégítő, arról szóló tanúságot tesznek azon naprólnapra hangosabb panaszok és jajkiáltások, melyek az uzsora romboló hatásainak folytonos terjedése miatt emeltetnek. Alig múlik el nap, hogy az uzsora valamely ujabb rémületes példájáról ne tudósíttatnánk. Egyesek mint egész néposztályok vagyoni existentiája van koczkára téve s az uzsorások ijesztő hatalma annyira emelkedett, hogy már-már csak az öngyilkosság nyújt karmaikból menekvést. Ily körülmények közt nem csoda, hogy az uzsorakérdés ujabban az elméket jóformán élénkebben foglalkoztatja, mint az 1877. évi törvény előtt, s hogy az uzsora kalamitása a kormány ugy mint a törvényhozás figyelmét ismételve » magára vonja. Lehetetlen elzárkóznunk a birtokukból kiűzőitek, a koldusbotra jutottak, a nyomorban és Ínségben fetrengők ezreinek jajkiáltásai elől, s bármennyire szerettük volna s szeretnők azt hinni, hogy az uzsorakérdés a napirend tárgyát többé nem képezheti, mégis a segítség sokkal hangosabban követeltetik, hogysem a kérdés ujabb napirendre tűzését ellenezhessük; hogy azon eszközökről ismételve ne gondolkozzunk, melyek a folyton terjedő uzsora megszűntét, elfojtását eredményezhetik. Az 1877. VIII. t.-cz. azon orvosságot nem tartalmazza, mely az uzsora kalamitását megszüntethetné — gondolkoznunk kell tehát hathatósb szerekről, oly eszközökről, melyek a baj ellen gyökeres segítséget nyújtani képesek. I),-. Nagy Ferencz, bpesti egyetemi magántanár. A f'egyeiiczek munkáltatásáról. A kérdés nagyfontosságú. Összefügg a fegyházreform valamennyi társadalmi problémáival, a fegyházrendszer kérdésével, a büntetés végrehajtásának részletkérdéseivel, épugy minta büntetés végrehajtásának zárkövét képező nagy humanitárius törekvésekkel, melyek villámhárítót akarnak emelni a társadalom kapuja felett a büntettek sűrítette felhőkből fenyegető villám pusztításai ellen, mindazon emberszerető törekvésekkel, melyek a fegyház falain kivül a szabadonbocsátott fegyenczek támogatására vonatkoznak. Hazánkban — fájdalom — parlagon hever valamint a fegyházreform mivelődési ügye egyáltalában, ugy annak ezen ága is. S az elhanyagolás posványt szül, melynek marasmusában rothadás gőzölg s a férgek egész serege hizlalkodik. E lap mult számában Réső-Ensel Sándor foglalkozik a czimben felvetett kérdéssel s örömmel olvastuk az e heti politikai lapokban, hogy a II. országos iparos gyűlés is a »fegyenczipar rendezése« kérdését felvette tárgyai közé. Ez utóbbi azonban egyoldalú érdekszempontból tárgyalván a kérdést, a fősúlyt azon káros versenyre helyezte, melyet a fegyenczeknek iparos munkával való foglalkoztatása a szabad iparral szemben támaszt. A közgazdasági árnyoldalak carricatur túlzásban festettek; az ügy sajátlagos természete teljesen figyelmen kivül hagyatott. De ezen országos gyűlés e kérdés