Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 23. szám - Uzsora-rendszabályok. 1. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1879. június ő. Kíil5n mellékletek : a „Döntvényeit gyűjteménye", as „IgazságUgyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" é= *z „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel e ey út t e se n: egész évre 10 torint' félévre 5 lorint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b é r me i legczélszerübben p o s t a u 11 küldendők. vidé.krS MEG J ELE N MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TAR T A L O M í Uzsora-rendsza'bá'yok. Dr. Nagy Ferencz budapesti egyetemi magántanártól. — A fegyenczek munkáltatásáról. Dr. 8 c h i c k Sándor ügyvédtől. Mennyiben tekinthetek az oly részvénytársaság ügyletei, melynél a vállalat tárgyát nem kereskedelmi üzlet képezi, kereskedelmi ügyletnek ? Dr. Nagy Dezsőtől. — Jogirodalom. (Das Recht des Cummissionshandels. Irta Dr. Grünhut rend. nyilv. jogtanár a bécsi egyetemen). Dr. Barna Ignácctól. — A negyedik osztrák ügyvédgyülés határozatai. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidók. — Kivonat a »Badapesti Közlömy«-ből. {Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: Az 1878. évi ^Rendeletek táráéinak egy ive. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Uzsora-rendszabályok. L Az 1868. évi XXXI. t.-cz. által nálunk is eltöröltettek azon korlátok, melyeket régibb törvények a kamatvétel tekintetében felállítottak. Hatályonkivül helyeztetett nevezetesen az 1802. évi XXI. t.-cz., melynek értelmében 6%-nál többet venni uzsoráskodási büntetés, vagyis a tökepénz elvesztése alatt tiltatott, s amely bűnvádi kereset alá vonni rendelte azokat, kik maguknak többet köteleztettek, mint a mennyit adtak. Részben, t. i. a kereskedőkre nézve, ezen tilalmak már az 1840. évi XVI. t.-cz, által döntettek meg; teljes eltörlésük azonban csak 1868-ban következett be. Az uzsoratilalmak eltörlését hosszabb ágitátió nem előzte volt meg. A sajtó meglehetős közönynyel tárgyalta a kérdést, s a törvényhozás is a lehető legnagyobb gyorsasággal sikamlott át rajta. A kérdés jóformán nem ia volt kérdés. Mindenki ugy volt meggyőződve, hogy az uzsoratilalmak elavult intézmény, melynek eltörlését anyagi fejlődésünk érdeke parancsolóan követeli. A tőke felszabadítása volt a jelszó, s ellenérvek elnéinitására elégséges volt arra utalni, hogy nekünk a külföld mögött hátra maradni nem szabad. A gazdaságilag alacsony fokon álló Spanyolországban már 1837-ben, Angliában 1847-ben, Olaszországban 1857-ben, Belgiumban 1865-ben, Németországban 1867-ben, Ausztriában 1868-ban szűntek meg a kamatvétel korlátozásai. Nyugateurópa ezen példáját Magyarországnak is kellett követnie. A francziák ugyan közgazdasági viszonyaik magas fejlettsége daczára nem voltak hajlandók az uzsoratilalmakat eltörölni, segy 18645-ben e tárgyban tartott enquete sem volt képes a franczia kormányt ily lépésre indítani. Angliában is csak fokozatosan dőltek meg a kamatvétel korlátai. De ezen tények elől a mi doktrínar szabadelvű közvéleményünk teljesen elzárkózott. Pedig hogy mennyire indokolt lett volna az uzsoratilalmak eltörlésének kérdését behatóbb tanulmány tárgyává tenni s a legnagyobb óvatossággal eljárni, mutatja legjobban azon körülmény, hogy tiz évi időköz sem kellett hozzá, miszerint a kamatvételt ismét korlátozás alá vegyük. A kamatvéíel szabadsága csakhamar veszélyesnek bizonyult; a helyett, hogy a szabad verseny a kamatlábat leszorította volna, épen ellenkezőleg az következett be, hogy az uzsora mindinkább elterjedvén, a legnagyobb pusztításokat vitte véghez. Ez annyival inkább lehetséges volt, mert hisz a törvény, a biró egyenesen oltalom alá vette azokat, kik a népet kifosztották. Uzsora a tilalmak idejében is létezett, valamint létezni fog mindig és mindenütt, bárminő rendszabályok is alkottassanak: de a tilalmak folytán az uzsora legalább kerülte a nap fényét, elrejtőzött s épen azért kevésbbé volt veszedelmes. Az uzsorás nemcsak hogy a törvény oltalmában nem részesült, de egyenesen megbüntettetett; mig a tilalmak eltörlése folytán nemcsak a büntetés esett el, de az uzsora-fondorlatok még legális jelleget is nyertek. Természetes következménye ennek az uzsorások mind szemtelenebb, mind kérlelhetetlenebb fellépése volt, s közgazdasági viszonyaink roszabbra fordulása, politikai és erkölcsi viszonyaink korcsosulása humánus törekvéseiket, melyek a nemesi diplomához méltó jogezimet képeztek, még tetemesen előmozdította. A panaszok és jajkiáltások mindinkább szaporodtak, s végre a törvényhozás felismervén, mily nagy hibát követett el, midőn az uzsora-tilalmakat pur et simple eltörölte, indíttatva érezte magát az 1877. évi VIII. t.-cz. által ujabb uzsora-rendszabályok felállítására. Az objektív szemlélő előtt mindenesetre igen tanulságos jelenség, hogy a kamatvétel szabadságát, az uzsora-tilalmak eltörlését rendszerint még mindenütt a kamatvétel korlátozása, ujabb uzsora tilalmak felállítása követte. Hazánk példája legkevésbbé sem áll elszigetelten. Hasonló példát már a rómaiak törvényhozása nyújt. Eleinte a rómaiak teljesen a szerződési szabadság elvének hódoltak. A kamatvétel semmi korlátozás alá nem esett. E szabadság következménye azonban egy kiterjedt uzsora volt, mely a népet a legnagyobb nyomorba ejtette, s mely végre arra vezetett, hogy a plebejusok a várost elhagyták s az aventini hegyre költöztek. A patríciusok kénytelenek voltak engedményeket tenni; felállíttatott a tribunatus intézménye és a tizenkéttáblás törvény, mely utóbbi Tacitus tanúsága szerint egyéb, a patríciusok zsarolásai ellen irányzott garantiák mellett egy kamatmaximumot is tartalmazott, melynek túllépése a lopással azonos mérvben sújtatott. Később a kamatvétel még nagyobb megszorítások alá vétetett, sőt egy időben teljesen megtiltatott, mig végre a köztársaság vége felé egy állandóbb jogállapot létesült s ezentúl a római birodalomban a kamatmaximum elve mindig épségben fentartatott egyetlen egy speciális kivétellel, t. i. a hajókölcsön (pecunia trajecticia, foenus nauticum) tekintetében, melynél a kamatvétel teljesen szabad volt; azonban Justinian ennél is kamatmaximumot állapított meg, bár magasabbat (12°/0) mint egyéb kölcsönöknél. Eltekintve a rómaiaktól, az ujabb korból számos esettel találkozunk, midőn az uzsora-tilalmak eltöröltetvén, rövid idő múlva ismét visszaállíttattak. Itt van mindjárt Ausztria, hol II. József császár 1787. január 29-én szüntette meg, nem ugyan teljesen, de legalább annyiban az uzsoratilalmakat, a mennyiben a fenállott uzsora-b üntetéseket törölte el. Alig hogy ez történt, az uzsora mind nagyobb mérveket öltött, s József császár már 1788. deczember 20-án volt kénytelen az igazságügyminiszteriumot ujabb rendszabályok javaslatba hozására felhívni. A minisztérium nem tudott jobbat javasolni, mint az uzsora-büntetések helyreállítását, s jóllehet ez eleinte perhorrescáltatott, idővel az uzsora további terjedése folytán mégis arra került a dolog. 1803. deczember 2-án az uzsora-büntetések teljesen visszaállíttattak s épségben maradtak egészen a legújabb időig, t. i. 1868-ig a midőn az uzsora-tilalmak ismét s ezúttal teljesen eltöröltettek. Ezúttal is azonban csakhamar reaktió következett be. Az uzsora elleni panaszok hangosabban emeltettek mint va-