Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 22. szám - A német ügyvédi díjszabályzat - A be nem jegyzett kültag felelősségéről

— 1G8 — A be nem jegyzett kültag felelősségéről. (S. S.) Ha valamely fenálló, bejegyzett és közzétett betéti társaságba kültag lép, a nélkül, bogy ezen tény a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknél bejelentetett volna, beltagként lesz-e felelős a társaság kötelezettségeiért ? Az eset igen gyakori a kereskedelmi forgalomban, bogy valaki bizonyos összeggel belép egy fenálló társaságba, a nélkül, bogy bejegyeztetnék, s igen fontos kérdés, vajon személyesen megtámadbató-e ez a társasági bitelezők által, vajon korlátlanul felelős-e, szóval, vajon a kültagi minőség bejegyzésének elmulasztása következtében (a 9. és 19. §§. korlátai közt) az ily kültag barmadik személyek irányában beltagként lesz-e felelős? A kérdés batározott megoldást nem talált a törvényben. A kereskedelmi törvény három esetet sorol fel, melyeknek mindegyikében a kültag beltagként felelős, de melyek egyike sem vág össze a szóban forgó esettel. A kültag beltagként felelős ugyanis a keresk. törv. szerint: 1. ha a társaság felállítása a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetésének közzététele előtt kezdi meg üzletét, e közzétételig keletkezett társasági kötelezettségekért általában; 2. ha a társaság részére ügyleteket köt, a nélkül, hogy határozottan kijelentené, miszerint czégvezetői vagy meghatalmazotti minőségben jár el, az ilykép megkötött ügyletekért; 3. ha neve a társasági czégbe felvétetett. Kérdéses immár azon eset, ha a kültag belépésekor bejegyezve nem lett, vajon a bejegyzés ezen elmulasztása a társaság beltagjait sújtó pénzbirság mellett a kültagra nézve azt eredményezi-e, hogy a társaság hitelezőivel szemben beltagként felelős ? A kereskedelmi jegyzéknek egyik hivatása, hogy az üzérkedők rendelkezési képességét, felelősségük minőségét és terjedelmét minden kétséget kizáró módon világlatban tartsa. A bejegyzés nem minősiti jogilag a tényt, csak evidentiában tartja azt nyilvánosan. Bejegyzés nélkül is fenáll joghatásaiban a jogilag releváns tény. A bejegyzés a vele összekötött különös előnyöktől eltekintve jogconstituáló szempontból annyiban fontos, hogy a jóhiszemű nagy közönség javára fictiónak is alapja. Tény joghatásai bejegyzés nélkül: de bejegyzett tény joghatásai tény nélkül is (pl. bejegyz. beltag). így a kültagra nézve is. A. tényleg kültag, de neve a czégbe fel van véve. Jóhiszemű harmadik személy ezen minőségénél fogva személyesen felelős társasági tagnak tartja: felelőssé is lesz ily minőségben. A forgalom érdekében alkotott ily fictiónak oka tehát vagy az anyagi tények látszatában (közzé nem tett társaságnál : senki nem distinguálhat a tagok felelősségére nézve a társaság nevében ügyködő, külsőleg jogi minőségükre nézve egyenlőknek feltűnő tagoknál), vagy a tények formai látszatában rejlik (kültag: mint czég tagja). A fictiónak alapja lehet tehát már valamely tény azon látszat folytán, melyet minden harmadik személynek nyújt, avagy tény nélkül oly formai látszat, mely a nem létező ténynek fenforgását tünteti elő. De nem lehet elegendő valamely tény joghatásainak ily költésére azon körülmény, hogy valamely másik oly tény, mely anyagi létkörülményeinek megváltoztatása avagy ennek határozott formai constatálása által nyerheti csak az előbbinek minőségét, valódi természetére nézve formailag szabályszerűen constalálva nem lett. Ellenkező megoldásra látszik utalni a 138. §. utolsó bekezdése, mely szerint a betéti társaság minden tagja mindaddig, mig felállításának bejegyzése közzétéve nem lett, beltagként felelős. Hisz ha a bejegyzés és illetve közzététel nem történt, akkor ily esetben sincs ok, mely harmadik személyt félrevezethetne s igy fictio alkotását indokolhatná. Ámde nagy a különbség. Kereskedő az is, ki bejegyezve nincs, közkereseti társaság feuállhat bejegyzés nélkül is. A betéti társaság jogi minőségének lényege pedig csak a társasági viszonynak harmadik személyekre irányuló joghatályában rejlik; már pedig e joghatály az idézett §. első bekezdése szerint csak azon időponttal kezdődvén, midőn a betéti társaság felállításának a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetése közzététetett, és betéti társaság czégében a betéti társasági viszonyra utaló toldás előírva lévén, — igy világos, hogy mindezek megtörténte előtt harmadik személyek irányában ily esetben jogilag csak közkereseti társaságot képez, miért is tökéletesen indokolt a 138. §. 3. bekezdésének azon intézkedése, hogy az ily társaság tagjai különbség nélkül beltagokként felelősek. Másként állna a dolog, ha valaki fenálló és bejegyzett közkereseti társasághoz lépne kültagként, anélkül, hogy a társaság minőségének ez átváltozása és illetve a belépett kültag e minősége bejegyeztetett volna. Ily esetben nézetünk szerint az újonnan belépett tag is beltagként felelős, a ki egyszerűen közkereseti társaság oly tagjának tekintendő, ki a czégben elő nem fordul, — a társtagokhozi magánviszony magától értetőleg e körülmény által nem érintetvén. De ha valaki egy szabályszerűen bejegyzett és közzétett betéti társaságba kültagként belép, és ő ügyködése által tényleg (141. §.) minőségét harmadik személyek irányában kétessé nem teszi, miután azon körülmény, hogy kültagi minősége bejegyezve és közzétéve nem lett, magábanvéve senkinek okot nem szolgálhat arra, hogy őt személyesen és korlátlanul felelős tagnak tekintse, mert hiszen a czégjegyzékben elő sem fordul, (hogy az illető tagnak saját ügyködése okozta különös ok fen ne forogjon, azt feltételeztük,) a bejegyzés és illetve kültagi minősége közzétételének elmulasztása egyedül a 21. §. következményeivel járhat csak a beltagokra nézve, az ilykép belépett tag jogi minőségét pedig meg nem változtathatja. A német ügyvédi díjszabályzat. (S. M.) A törvényjavaslat fölötti tárgyalás m. hó vége felé a német Reicbstag-ban kezdetét vette, s minthogy a kormány javaslatának főkép a dijak magasságára vonatkozó része ugy alapjára, mint az értékfokozatra nézve az országgyűlési bizottság által majdnem minden tételeiben megváltoztatott illetve felemeltetett, a vita többnyire ezen felemelés iránt folyt, mely alkalommal egyrészt Laporte mint az országgy. bizottság előadója a díj magasságát védvén, a bírák és ügyvédek ez iránti rég kivánt követelményeinek eleget tenni óhajtott, és másrészt Báhr, a ki a miniszteri javaslat mellett szólott, a dijak leszállítását javasolta. A történelmi kifejlődést illetőleg törvényes ügyvédi díjszabályzatokra Németországban csak a mult századbeli perrend reformokban akadunk. Igaz, hogy ez előtt is egyes particularis törvények, nem különben a Kammergerichtsordnung (Renaud és Wetzell által kiadott perrendtartások szerint) a bíróság által belátásához képest megállapítandó ügyvédi dijakat érintik, azonban a törvényhozás csak a 18. században fordította figyelmét ezeknek szabályozására, és pedig az egyik államban külön, a másikban a perrendtartással együtt, az egyikben csak a polgári ügyekre vonatkozólag s pedig csupán a peresre, a másikban a peres s perenkivüliekre ugy a büntető és csödügyre nézve is. A javaslat mint ilyen egy nagy lépést jelent a németországi jogállapot további consolidatiójához, az ügyvédek vagyoni jólétének realisatiójához és ez által a kar tekiutélyének emeléséhez. Nálunk a szak- és napilapok, a kormány és a kamarák azon törik magukat, hogy ügyvédi karunk bajai miáltal volnának legjobban orvosolandók, s mig az ez iránti mozgalomban napról-napra uj vélemények kerülnek napfényre és e mellett a miseria még mindig tovább grassál, addigNémetországban a jogszolgáltatást igénybe vevő közönség és az ügyvédek közt felmerülő vagyoni kérdést már tárgyalták és nemsokára jogszabály lesz az, a mit nálunk chaosként még mindig a biró hires bölcs belátására kell bízni. Az 1874: 34. t.-cz. a dijakról csak annyit szól, hogy ezeknek megtérítése kit terhel, hogy mely bíróság illetékes ezekre, és hogy törv. díjszabályzat hiányában a dijak iránti szerzödhetési jog bizonyos korlátokban megállapíttatik. Akadunk továbbá az egyes elsőfokú bíróságoknál saját kebelükben követendő s az egyöntetűség végett alkotott díjszabályzatokra, de ezek eltekintve attól, hogy csak az egyes előforduló esetben és akkor is nem törvényül, hanem legfeljebb particularis szokásként alkalmazhatók, korántsem elégítik ki a szükségletet, mert többnyire csak egyes mindennapi beadványok p. o. kereset, kielégítési végrehajtás stb. után járandó dijakat szabják meg, de az ügyvéd többi sőt fontosabb teendőit, mint p. o. tényvázlat, felebbezés, utazások, perenkivüli eljárás, több órát igénybe vevő szóbeli tárgyalás stb. — egy szóval sem érintik s e mellett ugyanazonosnak tartják a perköltségeket (Gerichtskosten) az ügyvédi dijakkal (Gebühren), mert miodakettőnek alapját szem elől tévesztik illetve az egyiket a másikkal felcserélik. Do reményijük, hogy e tekintetben is nemsokára segítség lesz. Annál fontosabb tehát reánk nézve de lege fereada szempontból a német javaslatnak bővebb megismertetése. Feladata az, hogy a perköltségekről szóló 1878. évi június 18-án hozott törvény és az 1878. jun. 1-én hozott ügyvédi rendtartás kapcsában az ügyvédek dijai a perrendtartás területén az egész országban egyöntetűen szabályoztassanak, és azon felfogáson alapszik, hogy ezen dijak kiszabásánál a törvényes mérték határozzon addig s annyiban, meddig s a mennyiben a törvény szabta korlátok közt szerződés által meghatározva nem lettek. A mérték rendszerét (Taxensystem) illetőleg alapul vétetett az úgynevezett határozott általánydijak rendszere (System fester Bauschgebühren), mely szerint az ügyvéd működése, tekintet nélkül az időre és béltartalmára, a tárgy substratuma (Object des Streites) szerint dijaztatik, és mely határozott ellentétben áll az úgynevezett mérlegelési rendszerrel (Taxirungssystem), mely szerint az