Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 22. szám - Az irói és müvészi jog. 6. [r.]

— 167 — sem ajánlhatnék és ezért nem is tartjuk szükségesnek az eljárásnak részleteit itt elősorolni. Fordítás dolgában az olasz törvény középúton jár a német liberális s a franczia túlságosan egoistikus felfogás közt. A szerző ugyanis 10 évig védetik meg fordítás ellen. Sok tekintetben észlelhetni, hogy az olaszok a német codificátió után indultak, csakhogy (talán az originalitás látszatának megmentése kedveért?) nem mindig consequensek. így például szigorúan megvédik a nyilvános helyen tartott rögtönzéseket, de a hirlapokban megjelent politikai czikkeket minden feltétel nélkül szabadon utánnyomathatni. Helyesen mondják ki, mit tervezetem is felvett, hogy a kézirat a hitelezők részéről végrehajtás tárgyát csak ugy képezheti, ha a szerző annak közzétételét már bebizonyithatólag elhatározta volt. Sajátságos intézmény (és talán nem megvetendő) a kisajátítás. Ha tudniillik az állam vagy valamely tartomány vagy község azt aközmivelődés érdekében vallja, ugy a szerző halála után a közoktatásügyi miniszter javaslatára, az államtanács meghallgatása után az illető mü kisajátítható s ha a váltási összeg barátságos uton meg nem állapitható, ugy azt a szakértő bíróság határozza meg. A szerző tartozik 3 példányt a tartomány főnökénél letenni annak kijelentése mellett, hogy jogait fentartja magának. E kijelentés a hivatalos lap utján közhírré tétetik. Kiemelendő, hogy színmüvek, zenemüvek és drámai zenemüvek nyilvános előadására nézve a védelmi idő nem osztható fel két időszakra, hanem szorosan 80 évig tart az első közzététel napjától számítva. A művészi jogra vonatkozólag legnevezetesebb az, hogy a letétel fénykép alakjában is eszközölhető és hogy az utánképzés más münemben csupán 10 éven át van megtiltva. Tíz év után a szobor lerajzolható, a festmény utánvéshető stb. Ily eljárás az olaszok felfogása szerint assimilálandó az írói mü fordításához. És van is valami benne, különösen az előtt, ki szereti az analógiát. De azt hiszem, van különbség utánképzés és fordítás között! Nemcsak a technikai ügyesség, hanem a szellemi tevékenység tekintetében is. Itt már tartok a francziákkal: c'est aux juges á apprécier. De átalában véve azt vélem, a forditás többet árt az irónak, mint a más münemben való utánképzés a művésznek. Azután sokkal könnyebben lehet fordítani (kivéve tán költeményt költemény alakjában) mint festmény által utánképezni szobrot vagy szobrászat által festményt. Végre hű forditás a legtöbb esetben teljesen pótolhatja az eredetit, az utánképzet pedig sohasem pótolhatja a más münemben készült eredetit. Sőt különböztessünk. Rajzot vagy festményt szobrászat által nem is lehet utánképezni, mert a szobrász plastikai munkát alkot, tehát a legroszabb esetben is csak részben bitorló és részben valóságos szerző, ha szándékosan bitorolni kiván is. — Szintúgy szobrászati munkát rajz, festmény vagy fénykép utján nem lehet utánképezni, mert a plastikai munkát nem lehet kép alakjában utánozni, s igy a legroszabb esetben is csak részben sikerülhet a bitorlás, mivel a plastika kép által absolute nem utánozható. Végül azt vallom, hogy a képzőművészeti mü reproductiója fénykép által nem képezhet bitorlást, habár azt a francziák annak veszik. Képzőművészeti műnek fényképe közönséges surrogatum. Epoly kevéssé bitorlás ez, mint a hogy a cichoria sem bitorlója a mokka-kávénak. Csakhogy sok ember jó hiszemben iszik cichóriát, ellenben a photographiát szemlélve, mindig sajnálni fogja, hogy nem láthatja az eredeti müvet. Dr. Herich Károly. Ismét a semmitöszéki döntvényekről. A »Magyar Themis« ez évi folyamának első számában közölt semmitöszéki határozatot örömmel üdvözölte az egész jogászvilág, de főkép örvendve vehettek arról tudomást a kereskedők, mert nem kevesebb lett a semmitőszék által kimondva, mint az, hogy azon ügyekben, melyek bár 50 frton alóli érték körül forognak, de az ügylet felperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez, akkor — habár alperesre nézve szorosan véve nem kereskeskelmi ügy is — mégis a kereskedelmi törvény 264. §-a szerint a kereskedelmi törvény második részének határozatai mindkét félre nézve egyaránt alkalmazandók. És a nmsgu m. kir. semmisitőszék 17213/1878. számú határozatában csakugyan egy alperesre nézve kereskedelmi ügyletet nem képező 30 frt iránt indított perben a bpesti VI. és VII. kerületi kir. járásbíróságot illetékesnek mondta ki. E lapok 15-ik számában Dr. Nagy Dezső ur szépen kifejtette, hogy a semmitőszék határozata mennyire helyes s mennyire megfelel a törvény correct interpretatiójának, de értekezése végén jónak látta azon óhajának kifejezést adni, »hogy a semmitőszéknek ne legyen alkalma önmagával ellenkezésbe jönni«. A közölt semmitöszéki határozat folytán, azt hiszem, az orszá<* minden részében, támaszkodva a már egyszer hozott »elvi jelentőségű határozatra*, adattak be a járásbíróságokhoz 50 frton alóli keresetek. És ezek sorsa mi lett ? Bizonyítják az 5852., 5091. számú folyó évben hozott határozatok ; az lett, hogy a semmitőszék kimondotta, miszerint: »habár felperes kereskedő, üzletéhez tartozó áruk eladása reá nézve meg sem képez kereskedelmi ügyletet; tehát csak egyszerű adásvételnek tekintendő, ha alperes nem kereskedő és az árukat nem továbbadási szándékkal vette«. Ezen határozatával nem rontotta le ugyan a semmitőszék elébb kimondott elvi jelentőségű határozatát, de az a nélkül is zavart kérdést még bonyolultabbá tette. Az 1875: 27. t.-cz. 258. §-ának 1. pontja a legnagyobb jogbizonytalanságot teremtette meg, s előidézte azt, hogy a döntvénytár kötetei évenként vaskosabb alakban jelennek meg. Ahol a törvény az ügylet minősítését a szándéktól feltételezi, s a bírónak azt kell kutatni, hogy a vevő minő szándékkal vásárolt, a hol az eladónak a vevő szivébe és veséjébe kell bepillantani, hogy tudhassa, vajon az ügylet kereskedelmi ügylet-e alperesre nézve s ekként a polgári bíróságnál vagy pedig a kereskedelmi biróságnál mint ügybíróságnál keresse jogát: ott a kereset legtöbb esetben sorsára, a véletlenre van bizva Sajnos, hogy ez ugy van; de még sajnosabb, hogy azon esetek is, melyek különben nem esnének ezen tekintet alá, a 258. §. ingoványába sülyesztetnek. Azt hiszem, hogy a keresk. törvény 260. §-a értelmében a semmitöszéki ujabb határozatok nem birnak elfogadható alappal, mert az idézett §. kimondja, hogy : »a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek*. Ugyan mi tartozik a kereskedő üzlete folytatásához, hanem a kereskedésében felhalmozott áruk eladása? S hogy épen az »eladást« érti a törvény, bizonyítja ugyanezen §. második bekezdése, mely igy szól: »ellenbena kézművesek részéről történt eladások . . . . kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők*. — Tehát eladásokról szól a törvény. Honnan veszi tehát a semmitőszék, hogy a kereskedőnek üzlete folytatásához tartozó árui eladása egyszerű adásvételt képez, és honnan magyarázható meg az, hogy ugyanezen eladás ténye csak akkor válik kereskedelmi ügyletté, ha alperes kereskedő, vagy ha az áru továbbadási szándékkal vétetett ? A kérdésre elfogadható feleletet nem képes adni senki sem. A helyett, hogy tisztábbra hozatott volna a kérdés, még zavarosabb lett. Nem szándékom bizonyítgatni a semmitőszék felfogásának téves voltát, mert hisz azt e lapok hasábjain már több alkalommal bőven kifejezve találtuk; nem azt sem, hogy az 1877. 22. t.-cz. 11. §-a utolsó bekezdése, midőn kimondja, hogy »a kereskedelemi ügyek a bagatellésközségibiröság elé semmi esetben sem tartozhatnak*,bizonyára a kereskedők helyzetén akart segíteni, nem pedig azon néhány esetről intézkedni, midőn alperes továbbadási szándékkal vásárol, vagy pedig alperes is kereskedő; csak annyit kívántam jelezni ezen alkalomból, hogy a semmitőszék 5930/1879. szám a. egy hason ügyben, melyeta n.-váradi kir. járásbíróságnál indítottam meg, a »Magyar Themis« első számában közölt határozatával szinte teljesen ellenkezőleg határozott. Egygyel tisztába jöttünk: azzal, hogy az 1877: 22. t.-cz. 11. §-ában érintett kivételek lassankint a gyakorlat által megszűnnek kivételek lenni, s a kereskedő követeléseit behajtása végett faluról-falura zarándokolhatik ma-holnap, mert megérjük, hogy a czégvezetés helyének bírósága nem fog illetékes bíróságnak tekintetni. No de egy vigaszuk lehet a kereskedőknek, s ez az, hogy az ügyvédek szellemi tevékenységüket is a községi biró bölcsesége elé kénytelenek elbírálás alá vinni, mint ezt a semmitőszék szintén kimond otta Hlatky Endre, ügyvéd.