Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 22. szám - Az irói és müvészi jog. 6. [r.]

— 166 — saitól kívánhat akkor is, ka a fizetés előre történt, feltéve, hogy bebizonyittatik, hogy a lejárat előtti törlesztés az adós­társak érdekében fekszik (legfőbb ítélőszék 1877. november 28. 1249. sz. a.), más különben a lejárat előtt nem követel­heti adóstársától az aránylagos megtérítést. IX. Az alkotandó magyar kötelmi jogban az egyetem­legesség forrásaiul kijelölni óhajtanám a következőket: A) A hitelezők közt az egyetemlegesség alapját képez­heti : szerződés, végrendelet, törvény. B) Az adósok közt az egyetemlegesség forrását képez­heti : szerződés, végrendelet, a kötelem tartalmának oszthatatlansága, tiltott cselekvény a kártérí­tésre nézve, bírói ítélet, maga a törvény p. o. kereske­delmi, váltó-, gyámügyi stb. felelősség megállapításánál. Az egyetemlegesség joghatályául pedig a következőket vélem kiemelendöknek: A) Egyetemleges hitelező társak bármelyike köve­telheti az adóstól az egészet, de ha az egészet megkapta, kö­teles számolni társainak. Az adós tetszése szerint fizethet a hitelezőtársak bármelyikének, ugy, hogy akármelyiknek fi­zet, ez mentesiti a többiek ellenében; de ha az egyik hite­lező a praeventio jogával élve beperli az adóst, ez, a másik hitelező kezéhez a perbeidézés után történt teljesitést per­döntő kifogásul ezen kereset ellen fel nem hozhatja. Az egyik j hitelezőtárs sem peres, sem perenkivüli lépések által ne prae­judicál jon társai érdekeinek, eius quod interest megtérítésének terhe alatt. • B) Egyetemleges adóstársak legyenek mindnyájan | együtt és egy vonalban felelősök a beneficium ordinis kire­kesztésével, kivéve ha a hitelezőtől ezt kikötötték; ne enged­tessék meg szemben a hitelezővel a beneficium divisionis; ha egyik társ fizet és pedig a solutiót tágabb értelemben véve: szolgáljon ez felmentőleg a társak javára; ha egyik beismeri a tartozást, ez nem teszi a többiekkel szemben feles­legessé a bizonyítást, s ha egyik ellenében jogfentartással él a hitelező, ez a többiekkel szemben is megóvja a követelést. Ha kétszer fizettetett volna ki ugyanaz a tartozás, a későbbi fizetés legyen mint indebitum visszakövetelhető. A fizető egyetemleges adóstársát illesse viszkereset társai ellenében, kétség esetén egyenlő részek arányában. Dr. Vécsey Tamás, egyetemi tanár. Az irói és mÜTészi jog. V VI. Francziaország. Az irói jogról szóló 1793. vala­mint az 1866. évi legújabb törvény csupán a védelmi időt szabályozza. A védelem jelenleg a szerző élettartamára és halála után 50 évre terjed. A voltaképeni anyagi jogra vo­natkozólag helyesen panaszkodik Fliniaux: J>il faut donc chercher dans la jurisprudence les solutions qui, pour la plupart, devraient se trouver dans une loi«. A nagy számú döntvények sorából legyen szabad kiemelni a következőket: Speciális ismereteket fel nem tételező compilátiónak szerzője nem akadályozhat meg senkit hasonló compilátió­ban. — Egyik hirlap a másiknak újdonságait és sürgönyeit is szabadon reproducálhatja, ellenben irodalmi czikkek a szerző tulajdonát képezik. — Nyilvánosan tartott beszédek valamint tanári előadások a szerző beleegyezése nélkül nem közölhetők. — Valamely levelet csak Írójának, illetőleg ennek örökösei beleegyezésével szabad közzétenni. — >Tout manuscrit a un caractere intimé* s a hitelezők a kéz­iratot a szerző vagy jogutódainak beleegyezése nélkül közzé nem tehetik. — A fordítás az egész védelmi idő alatt meg van tiltva és csakis a szerző vagy jog­utódai beleegyezése mellett eszközölhető. Érdekes a következő döntvény 1879. évi márczius 5-éről: »Celui qui a cédé une édition populaire á bon mar­ché nen conserve pas moins le droit de publier ses oeuvres completes en édition de luxe.t Csupán a szerző rendelkezhetik szabadon müvével, s a jogutódnak (valószínűleg csak a szerző életében, ha például megvette a munkát) nincs megengedve >d'y fairé des changements, additions ou suppressions susceptibles d'en altérer la forme ou la valeur.« A szerző csak akkor védetik meg, ha müvének egy pél­dányát a belügyminisztériumnál, egy másik példányát pedig a préfecture-nél letette. A bitorlás >contrefaoon«-nak neveztetik s a fenyitő bí­róság elé tartozik. Annak pedig, ki tervezetem hason állás­pontját incorrectnek tartja, figyelmébe ajánlom ezenfranczia döntvényt: Le ministere public peut poursuivre la condam­nation apres que le plaignant s'est désisté. A bitorlási kereset elévül 3 év alatt. >La prescription commence á courir de la publication ou du dépőt de l'ouv­rage contrefait.« Végül két döntvény létezik arra, hogy a szerző nevé­nek jogosulatlan használata (usurpation du nom de l'auteur) szintén bitorlást képez. A francziák (természetesen) a ballet szerzőjét is védik, sőt >un pas de ballet composé de diverses dances nationales de différents pays, mais combinées de maniere á fairé une composition particuliere et distincte, constitue une propriété artistique.t Valamint az irói, ugy a művészi jog dolgában is a fran­cziák csupán döntvényeikre hivatkozhatnak, melyek azon­ban sok esetben tulszigoruak, sőt egyenesen nevetségesek. Nemcsak a képzőművészeteknek más műnemében való után­képzés (például szobornak festmény által vagy megfordítva), hanem a porczellán után festészet, sőt az után­h i m z é s is meg van tiltva! Megjegyzendő, hogy az idomító művészetet a bíróságok csak »par analogie* védik. Ellenben a depositio dolgában ismét ragaszkodnak »aux termes de la loi< és nem kivánják ezen alakszerűséget >pour poursuivre les contrefacteurs des oeuvres d'art exécutées sur bois, mar­bre, métaux, ivoire.« Ez megerősít azon meggyőződésben, melyet a franczia vasúti jog tanulmányozásakor valamint a nemzetközi vasúti jognak a berni értekezleten (1878-ban) tárgyalásakor nyer­tem, hogy aligha van e világon ingatagabb judicatura, mint a franczia. A fényképészetre nézve vannak, kik azt állítják, hogy az nem a művészi jogba való. A német birodalmi törvény, a magyar javaslat és tervezetem azt bizonyos cautelák mellett felveszik. A franczia bíróság törvény hiján érti, hogy fran­cziásan mondjam, >se tirer d'affaire*. Azt mondja ugyanis: »La photographie ne constitue pas absolument une oeuvre d'art; cependant un dessin photographique (qu'est-ce que cela?) peut avoir ce caractere et constituer ainsi une pro­priété artistique protégée contre la contrefacon, lorsqu'on y voit un produit de la pensée, de l'esprit, du goüt et de l'intel­ligencede l'operateur; c'est aux juges á apprécierU Végül kiemelendő, hogy a franczia bíróságok még valamely képzőművészeti mü lefényképezésében is bitorlást látnak. Én meg tudom érteni a franczia birót. 0 meg akarja védeni az irót, a művészt. És ezért, különösen mivel a tör­vény csak átalánosságban beszél, megtiltja nemcsak az után­képzést hason münemben, hanem az utánzást másmünemben is, sőt még a lefényképzést! Nyilván túllő a czélon. Terve­zetem e részben csatlakozik a német törvényhez, melytől a javaslat, mint már kimutatni igyekeztem, ok nélkül eltért. Olaszországban az 1865. évi június hó 25-éről és 1875. évi augusztus hó 10-éről kelt törvények szabályozzák az irói és művészi jogot. A szerzőnek kizárólagos joga kiterjed egész élettarta­mára. Az örökösök joga a körülményekhez képest Ítélendő meg és esetleg egyszerűen megváltható. Ha tudniillik a szerző előbb hal meg, mintsem a mü közzétételétől számítandó 40 év eltelt, ugy a kizárólagos jog ezen 40 év elteltéig átszáll az örökösökre. Ezután kezdődik uj 40 évi határidő, mely alatt a mü forgalomba helyezhető a jogositott beleegyezése nélkül is, ennek azonban az eladási árból minden példány után5°/0 fizetendő. Ezen váltságdíj elsőbbségi zálogjoggal bír. Látni való, hogy ezen eljárás szerfelett nehézkes és tényleg oda fejlődtek a dolgok, hogy az 5°/0 egyszerűen nem fizettetik. Ezen megváltási rendszert tehát semmikép

Next

/
Thumbnails
Contents