Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 22. szám - Egyetemlegesség

Kilenczedik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1879. május 29. Külön mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek Iára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyej". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési árak el) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimíi mellékletekkel együttesen: egész óvre 10 forint' félévre 5 forint, negyedévre 2 torint 50 kr. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Az előfizetési pénzek bérmente legczélszerübben postanta 11 küldendők. a, vidékrS i y utján Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Egyetemlegesség. Dr. V é c s e y Tamás budapesti egyetemi tanártól. — Az irói és művészi jog. Dr. H e r i c h Károly miniszteri osztálytanácsostól. — Ismét a semmitőszéki döntvényekről. H 1 a t k y Endre ügyvédtől. — A be nem jegyzett kültag felelősségéről. (8. S.) — A német ügyvédi díjszabályzat. •— A kassai kir. közjegyzői kamara közgyűlése. (Y.) — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a sBudapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Egyetemlegesség.*) VIII. Az egyetemlegesség terén kifejlődött kedvezmények (IV. szakasz) tárgyában hazai jogunk a következő intézkedéseket fogadta el. a) Az 1875. XXXVII. t.-cz. 270. §-a szerint az egyetemleges adós — a többi adósok előzetes beperlését nem követelheti és igy nem illeti őt a beneficium ordinis seu excussionis. A 270. §. utolsó bekezdése szerint a kezest kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért az adóssal egyetemleges felelősség terheli, és oly szabályok alá tartozik, mint a főadós, a kereskedelmi ügyletből tehát a kezes sem követelheti másnak előzetes beperlését. Ellenben a kereskedelmi törvény 231. §-a által a korlátlan felelősséggel alakult szövetkezetek tagjai számára, a kik a társaság kötelezettségeiért egyetemlegesen egész vagyonukkal felelnek, íen van tartva a beneficium ordinis seu excussionis, s csak annyiban tartoznak teljesíteni a társaság tartozásait, a mennyiben ezek a társaság vagyonából ki nem elégíthetők. A beneficium ordinis a köztörvény által biztosítva van a kezesnek általában. Ezen elvnek hódolt a judicatura, midőn ugy döntött, hogy ha a váltó köztörvényileg pereltetik be, a kibocsátó és forgató kezeseknek levén tekintendők, fizetésre csak akkor kötelezhetők, ha kimutattatik, hogy a főadós vagyontalan. Előbb tehát a főadóst kell perelni, vagy fizetésképtelenségét igazolni (Döntvénytár XII. 164.). A kezesekre, sőt még a készfizető kezesekre nézve is azt tartja a legfőbb ítélőszék, hogy az egyetemlegesség nem vélelmeztetik (1878. július 8. 6264. sz.). b) A kereskedelmi jog szerint kötelezett egyetemleges adós a követelés felosztását nem követelheti, — s azért, mert a hitelező által az egész követelésért egyedül lett megtámadva, kifogással nem élhet (1875. XXXVII. t.-cz. 270. §.). Ez világosan kimondja a beneficium divisionis meg nem engedését a kereskedelmi jog szerint. Ellenben a hitelezőnek, ha a követelés tárgya felosztható : jogában áll azt felosztva érvényesíteni a nélkül, hogy e miatt jogát az egész követeléshez azon adós ellen elvesztené, a ki ellen azt csak részben érvényesítette (1875. XXXVII. t.-cz. 268. §.). De köztörvényileg sincs helye a megosztási kifogásnak. Ugyanis az 1868. LIV. t.-cz. 75. §-a szerint mindenik alperes, ha egyetemlegesen nincs kötelezve, egyedül a maga részeért felelős. Tehát ha egyetemlegesen van kötelezve, osztatlan a felelősség. A Curia már a mult században kimondá: »creditor non tenetur omnes successores in litem vocare* (Dec. 30. Liquíd. Debit.). Hogy az egyetemleges adósok az egész tartozásért felelnek, és a hitelezőt nem utasíthatja a beperelt adós a másik adósra, ezt igazolja a következő döntvény is: Az örökösök az örökhagyó adósságaiért örökségük erejéig egye*) Az előbbi két czikket 1. a 19. és 20. számokban. Szerit. temleg s nem örökrészük arányában levén felelősök, a hitelezőnek jogában áll az adós örökösei közül az örökhagyó tartozásaért bármelyiket perbe idézni (Dtár VII. 127.). De az egyetemlegesség nem vélelmeztetvén: ha világosan a törvény vagy szerződés által kikötve nincs, még a készfizető kezesek is csak aránylagos részekben kötelezhetők a fizetésre. Ezt tartalmazza a következő döntvény: Ha többen készfizetői kezességet vállalnak az egyetemlegesség határozott kikötése nélkül, a kezesség mindenik kezes által egyenlő aránylagos részben tekinthető elvállaltnak, s azok a fizetésre csakis ily arányban kötelezhetők (Legfőbb ítélőszék 1878. július 8. 6264. sz. határozat.) c) A viszkereset az ellen, a kiért fizettünk és ennek előzői ellen a kellő óvatosság szem előtt tartásával, mind a váltó- mind a kereskedelmi jog értelmében fen van tartva. Az egyetemleges adóstárs az egésznek teljesítése által társait a hitelező követelése alól mentesitvén, ezért aránylagos megtérítést követelhet, vagy azon keresetnek alkalmazása által, a melyet neki átenged a kielégített hitelező, vagy egyszerűen utilis actio által, mely esetleg többre is terjedhet a kamatok, járulékok és költségek hozzászámítása folytán, mint volt az eredeti kereset. Az egyetemleges adóstársnak az aránylagos megtérítés iránti jogát a Curia sohasem vonta kétségbe — salvo eiusdem ad reliquos condivisionales regressu (Dec. 30. Liquid. Debit.). A fizető kezesnek visszkereseti joga nem függ a hitelező actiójának önkénytes cessiójától. A visszkereset lehetőségének meghiúsításáért a hitelező felelős; el van döntve, hogy a kezességi kötelezettség megszűnik, ha a követelés lejártakor a hitelező az egyenes adósnak fizetési halasztást enged a helyett, hogy azt a kezesek sürgetése folytán perbe idéztetné és bebizonyittatík, hogy az egyenes adós csak az engedett halasztás után lett fizetésképtelen (Dtár X. 303. sz.). És nehogy a netalán fizető adóstársnak társai ellenikeresete az aránylagos megtérítés iránt koczkáztattassék, kimondatott, hogy a kikötött egyetemleges fizetési kötelezettség mellett a főkötelezettség megszűntének igazolása nélkül az egyik adós kérelmére a fizetés alóli felmentés bíróilag ki nem mondható. Kimondatott továbbá az is, hogy a hitelezőnek szabad ugyan a kötelezett félt egészben vagy részben a fizetés terhe alól felmenteni. De ez nem érinti a társaknak egymás iránti felelősségét; sőt ezen felmentés csak akkor válhat a másik egyetemleg kötelezett félnek terhére, ha beleegyezett abba, hogy társa kibocsájtassék a kötelezettség alól (Dtár XV. 36. sz.). Még világosabban ki van mondva az aránylagos megtérítési kötelesség a következő döntvényben: Ha az illetékfizetésre egyetemlegesen kötelezett felek egyike az egész illetéket megfizeti, az egyetemlegesen kötelezett m;ísik féltől az illeték reá esendő részének megtérítését per utján is követelheti (Dtár XV. 68. sz.). Az egyetemleges adóstárs aránylagos megtérítést tár-