Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 21. szám - A bírósági végrehajtók intézménye

— 1 61 — minden törvényesen elismert sulyosbitó vagy minősítő ok nélkül követtetnék el, csak vétségnek kísérletét képezné és igy mint ilyen büntetlenül maradna, csak azért kellene megbüntetni, mivel az visszaeső bűnös által követtetvén el s igy a törvény által a büntetti büntetéssel sújtatván, bűntettnek kísérletét képezi; de ezen megütközni annyival kevésbbé lehet, mivel az a törvény abbeli intézkedésének, mely szerint »a bűntett kisérlete mindig, a vétségé azonban csak a törvény különös részében megbatározott esetekben büntetendő* (65. §. 2. b.), csak szükségképi consequentiáját képezi. Ezt azonban az ellenkező nézet mellett indokul fölhozni annál kevésbbé lehet, mert azt, mint a kivételes esetekben eszközölt kivételes törvényes minősítés szükségképi következményét, csak helyeselni kell, miután itt a vétségből lett bűntett, vagy bűntettből lett vétség megbüntetésére, illetőleg büntetlenségére nézve ugyanazon okok forognak fen, melyek a törvényhozást azon intézkedésre indították, melynél fogva a bűntett kísérletét mindig, a vétség kísérletét pedig csak a különös részben különösen megjelölt esetekben nyilvánítsa büntetendőnek. Bizonyára amott a bűntettnek mint ilyennek súlyosabb volta, emitt pedig a vétségnek mint ilyennek csekélyebb volta képezi az okot, mely miatt a kísérlet amott büntetendőnek, emitt pedig rendszerint büntetlennek nyilvánittatik, és ismét a vétségnek kivételesen fontosabb és súlyosabb volta okozza azt is, hogy az egyes bűn- \ cselekményeknél mégis kivételesen büntettetik. Még egy eshetőséget kell itt kiemelnem, melynél kísérlet esetében is a minősítés kérdésessé válbatik, és ez az, midőn egy ifjúkorban levő büntevő ismételve, azaz bűnös viszszaeséssel vagy más valamely törvényes sulyosbitó okkal (pl. 336. §. esetei) oly bűncselekményt (habár csak kísérletet is) követ el, melyet a törvény ugyan rendszerint vétségi büntetéssel fenyeget, de a visszaesés következtében büntetti büntetéssel fenyítvén, bűntettnek jellemez. Itt ez esetben két egymással ellentétes személyes körülmény concurrál ugyanazon büntevőnek személyében, melyek közül az egyik mint törvényes enyhítő ok a büntetés enyhítését, tehát a vétségi büntetésnek rendőri büntetéssé leendő átváltoztatását követeli a 85. §. 4. pontja értelmében, a másik mint törvényes sulyosbitó ok a vétségi büntetés helyett a büntetti büntetésnek alkalmazását teszi szükségessé. Nézetem szerint az ily büntevő által elkövetett bűncselekmény sem rendőri kihágást nem képezhet, mert ezt gátolja a fenforgó törvényes sulyosbitó ok, sem pedig az bűntettnek nem vehető, mert ebben ismét az ifjúkor mint törvényes enyhítő ok képez akadályt; és igy nincs más hátra, mint a bűncselekményt, akár be van végezve, akár pedig csak megkísértve van, vétségnek, illetőleg vétség kisérletének jellemezni. És ez itt az egyedül correct felfogás; mert hiszen a visszaeséssel vagy más sulyosbitó okkal elkövetett vétségből bűntetté vált bűncselekmény mégis csak büntettet és nem vétséget képez, ezen bűntett pedig az ifjúkornál fogva legfölebb vétséggé minősíthető, sőt a törvény értelmében annak minősitendő. Ily esetben is aztán a vétség kisérlete csak akkor lesz büntethető, ha azt a törvény kifejezetten követeli az illető bűncselekménynél. Ugyanez áll akkor is, ha a visszaesés vagy más valamely törvényes sulyosbitó ok i a 92. §. esetével találkozik össze ugyanazon büntevőnek ugyanazon bűncselekményénél. Ezzel befejezem értekezésemnek ezen részét, melyben tisztába hozni törekedtem a megkisérlett bűncselekmény minősítése iránti kérdést. Kutatásaimnak eredményét a következő tételekbe foglalom össze: 1. A bünkisérletnél csak a megkisérlett bűncselekményt, nem pedig a bűncselekmény kísérletét is lehet bűntetté vagy vétséggé minősíteni. — 2. A megkisérlett bűncselekmény minősítésénél a correctionalis rendszer alkalmazásának kizárásával mindig és pedig kivétel nélkül a törvényesen fenyegetett büntetés (rendes vagy rendkívüli) az irányadó. — 3. A törvény által tett kivételes esetekben az ezekre kivételesen megállapított büntetés szerint történik a minősítés. — 4. Az ennek folytán vétségből lett bűntettnek kisérlete mindig, a bűntettből lett vétség kisérlete pedig csak az esetekben lesz büntethető, a melyek- j ben a törvény a különös részben a vétség kísérletét is büntetendőnek nyilvánítja (65. §.). — 5. Végre azon esetben, ha valamely törvényes sulyosbitó oknál fogva bűntetté minősitendő vétséget egy ifjukoru egyén követ el, az ily bűncselekmény az ifjúkornál fogva vétség marad (82. §.). Dr. Wcrner Bezsö, ny. r. jogtanár. A bírósági végrehajtók intézménye. Midőn az 1871-ik évi LT. t.-cz. a birósági végrehajtók intézményét életbe léptette, erősen körvonalozva a képesítvényi feltételeket) elzárva a bir. végrehajtókat minden üzlet vagy foglalkozástól, mely által hivatalos kötelességök pontos teljesítésében akadályoztatnának, ellátva őket helyhez kötött lakással, kiterjesztve reájuk is a bírói felelősségről szóló törvény hatályát, midőn kijelölte fegyelmi bíróságukat, 48 órához kötött cselekményeikről szóló jelentésüket: jogosan hihette minden ember, hogy a mely tisztviselő ennyi korláttal vétetik körül, bizonyosan megfelelő oltalomban is részesittetik existentiája. És minden ember csalatkozott hitében. Leginkább pedig maga a végrehajtó. A birósági végrehajtók oltalmára hivatott törvéoy s illetőleg az azt életbe léptetett igazságügyminisztei i rendelet ugyanis már magamagában hordta a veszedelmet. Fizetéstelen hivatalnok lévén a bir. végrehajtó, természetes, ha mindenekelőtt törvényileg megállapított eljárási dijainak mint egyedüli i kereseti forrásának biztosságát veszi szemügyre. A törvény szabályozta ugyan a bir. végrehajtók dijait, de nem intézkedett ugy, hogy e dijak s illetőleg az erre igényt nyújtó hív. teljesítések tőle alapos ok nélkül el ne vonathassanak. A törvény életbeléptetése után első szomorú tapasztalásunk az volt, hogy a bíró, illetőleg a birósági kezelő-segédszemélyzet, kik az uj törvény intézkedése által némi mellékjövedelemtől elestek vagy azok élvezetében mindenesetre korlátozva lettek, mindjárt beköszöntésekor bizonyos anyagias ellenszenvvel fogadták az intézményt s ebből folyólag siettek fogódzókat keresni a törvényben, melyeknek révén elvesztett hasznaikhoz legalább részben hozzájussanak. Erre mintegy kínálkozott az 1871. LI. t.-cz. 14. §-a, mely a fontosabb végrehajtási cselekvényeket birói tag által teljesitendőknek mondja ki; kínálkozott az életbeléptetö 3564/872. évi sz. igazságügyminiszteri rendeletnek 17. §-a, mely szerint a bíróság, ha a végrehajtó hivatalos cselekvények teljesítésében akadályozva volna, a teendőkre nézve helyettesíthet. Mindkét intézkedés oly általános, hogy a teljesítendő ügy fontosságának vagy a birósági végrehajtó » akadályoztatásának* megítélése tisztán a helyettesitők anyagias hangulatától függ. Igy történt és történik aztán lépten-nyomon az, hogy jobb ügyek ellátásánál tudtunkon kivül ^akadályozva vagyunk«, hogy »fontosabb ügyek* intézésénél helyettünk a kiküldött irnok fontoskodik. És még csak törvénytelennek sem mondható eljárásuk. Hitványabb értékű ügyek vagy a hivatalbóli teljesítések eljárása körül azonban annál bizonyosabban és pontosabban megkapjuk megbízásunkat. No legalább hát ezen keresetforrásunk rendszerinti és bizonyos, gondolhatja a szakmán kivül álló laikus. Fájdalom, ez nemanynyira keresetforrás, mint keserűség és anyagi megrövidülésünk kútfeje. A megszokott ügymenet ez. Megkívánja ugyan a törvény és rendelet azt, hogy a bir. végrehajtó a hatásköréhez tartozó teendőt szeI mélyesen végezze; megköveteli ugyan azt, hogy a teljesítés pontos, hű, a jelentés haladéktalan legyen, a díjfizetések tekintetében azonban a legnagyobb mértékben mostoha. Eltekintve attól, hogy a hivatalból teljesítendő kiküldetéseknél a bir. végrehajtó a birói meghagyásban a költségelőlegezés tekintetében rendszerint semmi utasítást sem nyer : kiküldetését a törvényhez és a jogi méltányossághoz való bizalmában saját előlegére teljesiti, mert hiszen igazságos kéréseivel és halogatásával a fegyelmi eljárást provocálhatná. Teljesít tehát, s megtett kötelesség után felmerült dij és költségeinek megtérítése iránt az erre köteles fél ellen fizetési meghagyást kér. A fizetési meghagyást türelmes várakozás mellett sikerül neki egy év múlva kiadatnia. E feletti örömében erőt nyer ahhoz, hogy a fizetési meghagyás eredményét tovább várja. Az idő eljár, a bir. végrehajtó őszülni kezd, folyamodik tehát a kinyert fizetési meghagyás alapján dijainak végrehajthatása iránt. Hónapok leforgása után végre folyamodványát csakugyan visszakapja azon elintézéssel, miszerint a I fizetési meghagyás az illető félnek kézbesítve nincs. Erre beteszi az ebbeli ügycsomót is azon okmánygyüjtemény közé, melyben a becsüle-