Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 21. szám - A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében

— 160 — (á la bagatell-eljárás) engedni; ebben is több bizalom és garantia lesz mint az ország összes erdőtudósaiban a minisztériumokkal együtt. Nem akarjuk itt fejtegetni a rendes törvénykezés szükségességét és azon absurdumot, bogy esetleg pósta-vagy adóbivatalnok egy kereskedővel dönt erdei kihágás felett. Nem a dolognak kerestek hatóságot, hanem a hatóságnak dolgot. Mert az erdő szerepe e bíráskodás substratumában semmi; a jogi szakképzettség ellenben helyes ellátásához nélkülözhetlen. Ezerte inkább megyei táblabirák, mint ily csőszbiróságok. Különben úton vagyunk oda. Naponta ágat-ágra hullani látunk a fáról, melyet Deák, Eötvös, Horváth ültettek. Es e >kihágás« ellen nincs oltalom, és ha kidőlt e fa, nem lesz a »kopár területen« helyrepótolliató. Dr. DelVAdami Itezsű. A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében. ) Az eddigiekkel még korán sincs tisztába hozva a minősítés kérdése kisérlet esetében. Ha a bűncselekmények törvényes minősitése szempontjából figyelemmel kisérjük a bűncselekmények megbüntetésére vonatkozólag tett törvényes intézkedéseket, ezek közt olyanokat is találunk, melyek által egyes kiválóbb esetekben enyhitő vagy sulyositó körülmények befolyása következtében a büncselekméuyre megállapított rendes büntetéstől eltérőleg csekélyebb, illetőleg nagyobb büntetés van kivételesen megállapítva, és pedig vagy a bűncselekménynek büntetti büntetése helyett vétségi, vagy annak, mint rendszerint vétséguek, büntetése helyett büntetti büntetés. Az előbbihez példaképen szolgáljanak az ifjú korú (életkoruknak tizenkettedik évét túlhaladott, de tizenhatodik évét még be nem töltött és cselekményük bűnösségének felismerésére szükséges belátással biró) egyének által elkövetett bűncselekményekre tett külön törvényes intézkedések a 85. §-ban; az utóbbinak esete pedig fenforog azon bűncselekményeknél, melyeknél a visszaesés következtében a törvény szintén kivételes büntetéseket tartott szükségesnek megállapítani (a lopásnál 338. §., a rablás és zsarolásnál 349. §., sikkasztásnál 357. §., orgazdaságnál és bűnpártolásnál 371. §., csalásnál 381. §.). Ily kivételes esetekben, hol mindkét törvényes (rendes és kivételes) büntetés szerinti minősítés szóba jöhet, kérdés: e kettő közül melyik szerint történjék a minősítés ? E kérdés fejtegetése és tisztázása annyival inkább figyelmet érdemlő, mivel a német jogtudósoknál és a német judicaturában is ellentétes megoldást nyert, és igy többé-kevésbbé elvárható, hogy az iránt ugy a tudományban, mint a gyakorlatban nálunk is megoszolni fognak a nézetek. Mihez még az ifjukoru egyéneknél azon gyakorlati fontosság is járul, hogy ezeknél az általuk elkövetett bünkisérlet megbüntetésére nézve nem mindegy, vajon a megkisérlett cselekmény bűntettnek vagy vétségnek minősittetik, miután a vétség kísérlete csak kivételesen a törvény által meghatározott esetekben büntetendő. Azoknak nézetét, kik e kérdésben is a bűncselekmény rendes törvényes büntetését tartják irányadónak és kik szerint a bevégzett vagy akár csak megkisérlett bűncselekmény még az esetben is, ha azt ifjukoru egyén követte el, megtartja eredeti törvényes büntetti jellegét, helyes indokolással alig lehet támogatni, hacsak azon puszta állítást, hogy az ifjú kornak csak a rendes törvényes büntetés leszállítására van befolyása, nem pedig a bűncselekmény eredeti törvényes büntetti jellegének megváltoztatására is, támogató indokul el nem fogadjuk. De ez állítás egyrészt következetlenséget tartalmaz magában és másrészt ellenkezik a minősítésnek általánosan elfogadott elvével. Ez elv szerint ugyanis a cselekmény csak ott és addig képezhet büntettet, illetőleg vétséget, hol és meddig arra akár törvény szerint, akár pedig bíróilag a bűntett, illetve a vétség büntetése alkalmazható; a hol a bűntett vagy vétség büntetésének alkalmazása akár a törvényben magában, akár pedig bíróilag ki van zárva, ott ki van zárva a bűntett vagy vétség fogalma is. E kizárás itt *) Az első és a második czikket 1. lapunk 16. és 17, számaiban. Szerig. nem önkényes, megvan annak saját észszerű oka még pedig a bűncselekményeknek bűntetté vagy vétséggé való minősitése alapokában, mely azt úgyszólván követeli. Ugyanis miért és minek alapján történik az ily minősítés? Azt hiszem, nem csalódom, midőn azt mondom, hogy az ily minősítés mindenkor a bűncselekmények súlya szerint történik, mert hogy erre nézve bűncselekmény és bűncselekmény közt különbség létezik, nem fogja senki tagadni; e szerint a súlyosabb bűncselekmények súlyosabb u. n. büntetti büntetéssel, a kevésbbé súlyos bűncselekmények csekélyebb u. n. vétségi büntetéssel sujtandók. A hol tehát, a büntetti vagy vétségi büntetésnek alkalmazása megszűnik, ott a bűntett, illetőleg vétség fogalma is megszűnik. A minősítésnek ezeu elvéből szükségkép következik, hogy a bűncselekményt csak akkor és addig lehet bűntettnek vagy vétségnek minősíteni, mig arra a büntetti vagy vétségi büntetés alkalmaztatik. Ha tehát a törvényhozás akár általában, akár pedig különösen egyes esetekben szükségesnek és jónak találta a bűncselekményt visszaesés esetén vétségi büntetés helyett büntetti büntetéssel fenyegetni, ez által nyilván a visszaesésnek oly befolyást tulajdonított az illető bűncselekmény súlyára, melynél fogva az eredetileg és rendszerint vétséget képező bűncselekmény bűntett jellegét ölti fel. Ugyanez áll valamennyi bűncselekménynél, mely eredetileg és rendszerint ugyan vétséget képez, de sulyositó és minősitő körülmények következtében a törvény által a bűntett büntetésével fenyegettetik. A mi áll az egyik esetben, ugyanazon oknál fogva áll a másik esetben is. Ha tehát a törvényhozás akár általában minden, akár pedig különösen csak némely bűncselekményre vonatkozólag bizonyos enyhitő körülményeknél fogva (pl. ifjúkor) szükségesnek illetőleg elégnek találja a büntetti büntetés helyett vétségi büntetést fenyegetni, ennek szükségképi következménye, hogy azon bűncselekmény nem minősíthető többé bűntettnek, (noha eredetileg az lenne,) hanem okvetlenül vétségnek minősítendő. Ebből egyúttal következik, hogy a minősítés elvével megegyezőleg és következetesen jár el azon biró, ki az ily törvény értelmében is kivételes esetekben az ezekre kivételesen megállapitott büntetés szerint eszközli a bűntetté vagy vétséggé való minősités műtéteiét, mig az ellenkező eljárást követve csak inconsequenter járna el. Továbbá az ily kivételes esetekben minősítésre nézve nem tenni kivételt, ellenkezik magának a törvénynek rendelkezésével is; mert valamint igaz az, hogy a hol a törvény kivételt nem tesz, ott a bírónak sem szabad tennie, ép ugy igaz az is, hogy a hol a törvény kivételt tesz, ott a bírónak is kell kivételt tennie; következéskép a kivételes intézkedések, illetőleg büntetések szerint kell történnie a minősitésnek mindenütt, hol a törvény kivételes intézkedést tesz a megbüntetésre nézve. Mindezekhez járul még — de csak a magyar btkvnek, mely a minősités kérdésében szabályként a correctionalis rendszer alkalmazását irja elő, álláspontjából — az, h°gy i'y esetekben, ha a törvény nem intézkednék s nem állapitana meg tekintettel a kivételes körülményekre kivételes büntetést, a biró volna kénytelen — legalább enyhitő körülmények esetében — a törvény rendes büntetésétől eltérőleg kivételes büntetést kiszabni, mely aztán a bűncselekmény jellegére is befolyással birna. Midőn tehát a törvény kivételes esetekben kivételes büntetéseket állapit meg, tulajdonkép csak azt teszi, a mit különben a birónak kellene megtenni; és ha a biró által büntetti büntetés helyett vétségi büntetéssel sújtott kivételes eset vétséget képez, akkor a törvény által büntetti büntetés helyett vétségi büntetéssel fenyegetett kivételes bűncselekmény sem lehet más mint vétség, és megfordítva. Igaz ugyan, hogy a kivételes esetekben alkalmazandó kivételes büntetés szerinti minősités folytán megtörténhetik, sőt adott esetben szükségkép megtörténik, ho°y a megkisérlett bűncselekmény, mely pedig, ha azt egy büntetőjogilag teljes korú egyén követi el, mint bűntettnek kísérlete büntetés alá kerülne, csak azért marad büntetlenül, mivel az a tettes ifjú kora iránti tekintetből a 84. §. szerint vétségi büntetessél levén fenyítendő, vétségnek kísérletét képezi; 'ez ismét megfordítva megtörténhetik és megtörténik, hogy adott esetben a megkisérlett bűncselekményt, mely pedio- ha az