Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 21. szám - Észrevételek az erdő-törvényjavaslathoz

— 159 árszabályzatot csinál!) az érték egyszerese, fele, negyede (a mint jön), és ezen két összeggel egyenlő pénzbüntetés lévén fizetendő, e káregyenérték is »leülve« lesz (90—96. §§.). Csak orgazda és bűnpártoló (!) kapnak a 97. 98. §§-banfixumot: 5—25frtot, visszaeséskor a b. tk. szerint, (370—373. §§. fogságot 2, vagy börtönt akár 5 esztendőig. Sőt kártéritési minimum is van e törvény csodái között: ki jog nélkül vagy jogán túllépve erdőben legeltet, a hajtó pénzen s pénzbüntetésen felül fizet oly kártéritési összeget, mely nem lehet kisebb mint a pénzbüntetés vagy ennek fele. (102. §.) Ki élőfa gályát megvagdalja, kártérítésül a fa értéke 1/i o-ét — egészét fizeti (105. §.); a közvetlen fenyegető veszély elől erdőbe menekült állat okozta kár megtérítendő (103. §.). Veszélyes cselekmény: műhely felállítása, fa faragása s hasonló munka teljesitése (111. §.). Ki hat évesnél fiatalabb utánnövés között jár, 20 frtig lakol érte; ergo tanuljon erdészetet, ki erdőbe sétál. Ha bármily erdőtermékszedésre alkalmas eszköz van erdőben járónál, azt elszedik s ha az ott-járás kellően nem igazoltatik, elkobozzák ; megnyugtató, hogy az erdőőr köteles az elvett tárgyat 14 nap alatt jelentéssel hatóságának bemutatni. Az erdőtermékek minden forgalma interdictum alá helyezhető a minisztérium által, ha valahol sok lopás történik, mely esetben nemcsak az eladó, ki a jogos szerzést bizonyitványnyal nem igazolja, hanem a v e v ő i s (ki az ország másik végében vásárolhat) külön pénzbüntetéssel és egyszersmind, ha a fa erdei kihágás gyümölcse, ennek büntetésével, tehát esetleg mint tolvaj vagy orgazda fogsággal vagy mesés birsággal stb. fenyíttetik. A kihágási bíróság a legmesszebb menő elővezetési s letartóztatás! hatalommal sőt az erdészeti személyzet a leghorribilisabb megzálogolási, letartóztartási sőt folytonos üldözés stb. esetén valóságos házkutatási joggal rendelkezik (140 — 15L §§•)• . Az eljárás gyorsaságát illustrálja, hogy az elsőfokú kihágási biróságnak legalább havonkinti tárgyalás megtartása hagyatik meg (153. §.). A másodfokú kihágási biróság is az elsőfokúnak alapos irataiból itél, de a királyi ügyésznek, ha ép jelen van, meghallgatásával. Sőt a kir. ügyésznek semmiségi panasz engedtetik meg a legfőbb itélőszékre, ha a hatáskör túllépése forog fen; minden más törvénysértés esetében az őt meghallgató közigazgatási biróság (valamint érdemben) maga végleg dönt az elsőbiróság eljárása s határozata felett. (155 — 161. §§) Ugyrendtartás kiadása — valamint nagyobb összeütközés eldöntése — természetesen a belügyminisztérium teendője. Az áthágási eljárás költségeit a marasztalt, felmentés esetében — az erdőalap viselje (56. §.). Magánjogi gyöngyök még az 54. s 84. §§. Az 54. §. szerint az erdőbirtokos tartozik viselni a vele lakó házastárs és gyermek, gyámsága vagy gondnoksága alatt levők és erdő- vagy gazdatisztjei által elkövetett áthágások folytán kivetett bírságokat és költségeket, hacsak ki nem mutatja, hogy az áthágás tudta nélkül (!) történt s legszigorúbb felügyelet mellett sem akadályoztathatott meg. A 84. §. szerint a kihágási tettessel együtt elítélendők az érték, kár és költségek megtérítésében: a nővel a vele élő férj; kiskorú gyermekkel az atya vagy özvegy anya; kiskorú gondozottal a gyám vagy gondnok; cseléddel a gazda; tanonczczal, segéddel illetve gyári munkással az iparos illetve gyáros; az erdei termékeket feldolgozó vagy szállító munkásokkal a munkaadó ; a nyáj őrökkel és pásztorokkal az állatok tulajdonosai vagy birtokosai. Azonban mindezen együttesen elitéltek ellen a végrehajtás csak akkor vezethető, ha az a tettes ellenében vagyontalansága miatt eredménytelenül foganatosítva lett; és ekkor is nagy irgalmasan népségben tartatik« a más helyett fizetők > visszkereseti joga« a teljesen vagyontalanok ellenében. Ugy hiszszük, senki sem kétkedik e mutatványok után azon, hogy e javaslat jogi conceptiója még a hirhedt 1840: IX. t.-cz.: szinvonalát sem éri el. Nagyon messze vezetne, ha egyenkint elősorolnók p.o. a code forostier azon számos üdvös intézkedését, mely a javaslatban nem fordul elő, és a javaslat azon számos szakaszát, mely egészen felesleges. Még kevésbbé engedi terünk a helytelen intézkedések részletes bírálatát, melyet fentartunk magunknak az esetre, ha a javaslat letárgyalása valamely előreláthatlan véletlen folytán elhalasztatnék. A képviselőházi tárgyalások negativ eredménye, sőt p. o. a Baross-féle végrehajtási módositvány isszonyu volta után különben uj átdolgozástól sem várhatnánk sokat. Meggyőződésünk, hogy még az erdőkre nézve is szerencse volna a javaslatnak jelen alakjában teljes elejtése. így — minden valódi szakértelem és beható tárgyismeret nélkül — nem codificálhatni. Az egész javaslat ismét csak codificáló bizottság szükségességét demonstrálja, mely jogászokból álljon, kik a nyers anyagot, a gazdasági czélt és eszközeit, feldolgozni, rendszeres törvény keretébe foglalni és azon számos balfogást elkerülni képesek, melyet nem-jogász okvetlenül elkövet. A jelen javaslat legkönnyebb és mégis értékes javitása lenne mindazonáltal: 1- ször minden intézkedést elejteni, mely a magánjogra tartozik, s e helyett (mint p. o. a code forestier-ben) egyszerűen kimondani: >a kártérítés tekintetében a polgári jog szabályai irányadók;* a kártérítés fogalmát fejre állitani és elveit önkényleg codifikálni, egyszerűen nevetséges; 2- szor a kihágási bíráskodást a rendőri kihágási rendes hatóságra (rendszerint járásbíróságra) ruházni, mert ennél tisztán jogi kérdések oldandókmeg (lopás, kártétel, idegen erdőben járás, dolgozás stb.); 3- szor a kivételes intézkedéseket általános büntető illetve rendőri jogai elvekkel szemben elejteni; speciális kihágások és büntetésük megállapítására szorítkozni; a beszámítás, részesség stb. tekintetében pedig egyszerűen a rendőri illetve büntető törvénykönyv általános szabályainak alkalmazandóságára utalni; ettől eltérni csakoly képtelenségekre vezet mint a polgári jognak az erdőre húzásra; 4- szer a kihágások egyik fajaként a saját ei'dőben vagy kezelésében elkövetett cselekményeket és mulasztásokat szabályozni, hova az irtás, legeltetés stb. a véderdőben (2—8. §§.), üzemterv bemutatása s megtartásának, erdőszemélyzet alkalmazása s elbocsátása bejelentésének, rovarkár meghagyott megakadályozásának és hasonló positiv rendőri meghagyásoknak elmulasztása tartoznék; ezeknél közigazgatási szakközegek (bár elvileg helytelen s kárhoztatandó) bíráskodása legalább némileg menthető; 5- ször az eljárás — főleg bizonyítás — tekintetében az általános rendőri törvénykezés szabályait fentartani, miután ettől eltérni szükségtelen és felesleges; a jelenleg javasolt eljárás alapjában helytelen és sem olcsó, sem egyszerű, sem rövid; 6- szor egyes kirívóan helytelen intézkedést, minőt elegendő számban jeleztünk, egészen kihagyni; a tűzoltási kötelezettség drákói sanctiójával, alkalmas eszköz, kocsi, ember lefoglalása statariális módra gatyás hatóság által, stb. még a Bakonyban vagy laplatai pampasokon sem igazolható és a turáni fensikra vezeti vissza jogbiztonságunkat; 7- szer a pénzbüntetést, mely arányos legyen a kárhoz és gonoszsághoz (1840: 9. t.-cz. helyes elve), gondatlanság vagy enyhítő körülményesek esetében elzárássá át nem változtatni; 8 szor az erdészeti s egyéb ujdon sült hatóságok ugy az illetőket kinevező urak és az állam felelősségét az ártatlanul vexált féllel szemben valamint mindennemű conniventiáért etc. szabályozni, mi tisztességes törvényben (1. code forestier) az első és a mi hatóságaink — pláne a tervezett hatáskörük — mellett borzasztó visszaélések ellen egyedüli biztosíték ; ha már az úri hatóság egy részét (dönteni fog az erdőőr) visszaállítjuk, legalább ne tegyük korlátlanná; 9- szer az »üzemtervek« megállapítását a tervezet ellenében miniszteri delegátusnak a hely szinén megejtendő vizsgálatától függővé tenni; 10- szer a törvényszegés illetve jogkérdésben a feleknek és a jelenlétre kötelezendő kir. ügyésznek semmiségi panaszt — hanem a kúriára, legalább táblára, esetleg törvényszékre