Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 19. szám - A bűnhalmazat a kihágásokról szóló törvényjavaslatban

— 143 eredményt és pedig oly eltérő eredményt nyerünk, mely az igazságszolgáltatás érdekében bizonyosan nem kívánatos, de az érdekelt felekre nézve is igazságtalan. Azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy a különnemű kihágások bűnhalmazatánál a biró az összbüntetés kiszabásánál mindig a súlyosabban büntetendőnek büntetését fogja alapul venni, és pedig ugy, hogy ha egy a törvénybe ütköző kihágás más enyhébben büntetendő kihágással concurrál, a törvénybe ütköző kihágás büntetését, ha egy a miniszteri reudeletbe ütköző kihágás egy törvényhatósági vagy városival concurrál, a miniszteri rendeletbe ütköző kihágás büntetését, ha pedig egy törvényhatósági szabályrendeletbe ütköző kihágás egy városival concurrál, a törvényhatóságinak büntetését fogja alapul venni, és ily esetekben oly viszás helyzetbe — mint azt a fentiekben kiemeltük — nem fog jöhetni. Ez tévedés. A súlyosabb kihágásoknak a bünhalmazati összbüntetés megállapításánál való alapul vétele nem szünteti meg a biró bizonytalanságát, hanem adott körülmények közt hasonló eltérő eredményeket szül. Lássuk példában. Egy a törvénybe és egy a miniszteri rendeletbe ütköző kihágás concurrál. A törvénybe ütköző kihágásnak az illető szakaszban meghatározott legnagyobb büntetése 3 napot tesz ki, a miniszteri rendeletbe ütköző zibágás büntetése pedig 15 napot; ha a biró a törvénybe ütköző kihágásnak büntetését — 3 napot — alapul veszi, és azt, a sulyosbitási rendszert követve, a miniszteri rendeletbe ütköző kihágás 15 napi büntetésének egy részével, p. o. 10 nappal, megtoldja, ugy a bünhalmazati összbüntetés 13 napot fog kitenni; ha azonban a miniszteri rendeletbe ütköző kihágás büntetését — 15 napot — veszi alapul, és azt a törvénybe ütköző kihágás büntetésének csak egy napjával is toldja meg, a bünhalmazati összbüntetés ez esetben 16 napot fog kitenni, — 3 nappal több, mint az előbbi esetnél. És ezen összeállítást összehasonlítva az előbbivel, tapasztaljuk, hogy midőn a fenti összeállítás első esetében az összbüntetés (70 nap) nagyobb a másik eset összbüntetésénél (55 nap), az utolsó összeállításnál épen a megfordított arány mutatkozik; ennél ugyanis az első esetben az összbüntetés (13 nap) kisebb a másik eset összbüntetésénél (16 nap). Ily eltérő eredmények mutatkoznak a pénzbüntetéssel és elzárással büntetendő kihágások halmazata esetén is. Viszás állapot mutatkozik akkor is, ha a biró az összbüntetés megállapításánál, tekintet nélkül a törvénybe, a miniszteri rendeletbe, a törvényhatósági és városi szabályrendeletbe ütköző kihágások közti különbségre, az időre nézve leghosszabb elzárással büntetendő kihágás büntetését venné alapul és azt hosszabbitaná meg a kihágási törvényjavaslat 24. §-ában (illetőleg igazs. bizotts. 23. §.) meghatározott tartammal. Ily esetben hasonló időtartammal büntetendő kihágások halmazata esetében a kiszabandó összbüntetés összeállításánál, daczára annak, hogy elzárási büntetésekben tartalmilag a kihágásoknál különbség nem létezik, — nem tekintetvén ugyanis a törvénybe ütköző kihágásra kiszabott elzárás súlyosabbnak a városi szabályrendeletbe ütköző kihágásra kiszabott elzárási büntetésnél, — mégis lényeges különbséget találunk. P. o. egy a miniszteri rendeletbe és egy a törvénybe ütköző kihágás halmazata forog fen ; a miniszteri rendeletbe ütköző kihágás 5 nappal, a törvénybe ütköző pedig 3 nappal volna büntetendő, ha ez esetben a bíró az összbüntetés megállapításánál a hosszabb büntetést, tehát az 5 napot venné alapul és a?t 2 nappal (a törvénybeütköző kihágás 3 napi büntetéséből kettőt véve) megtoldaná, az összbüntetés 7 napot teend ki; ha azonban egy a törvényhatósági szabályba ütköző, 5 nappal büntetendő és egy a városi szabályrendeletbe ütköző 3 nappal büntetendő kihágás bűnhalmazata forog fen, ugy ha a biró az 5 napot alapul veszi és azt a fent emiitett 24. §. (és illetőleg 23. §.) értelmében 1 nappal (ezen szakasz szerint többel meg nem toldhatja) megtoldja, az összbüntetés 6 napot fog kitenni, egy nappal kevesebbet, mint az előbbi esetben, daczára annak, hogy a mint azt fent már kiemeltem, elzárás és elzárás közt különbség nem létezik. Nem akarom állítani, hogy a fent leirt viszás helyzet orvoslására oly szabatos szabályok alkothatók, melyek az anyagi igazság követelményének minden concret esetben megfelelnének, mert ezek is azon nehézségek közé tartoznak, a melyekkel a bűnhalmazat terén találkozunk, melyek iránt a tudomány eddig megállapodásra nem jutott és melyek a codificálási szövegezés legveszélyesebb szirtéit képezik ; de ez oknál fogva feladatunkká válik odahatni, hogy a viszásságok lehetőleg elkerültessenek, az igazságszolgáltatás nivelláltassék s a biró kezébe oly zsinórmérték adassék, melynek segítségével a tulenyheség és tulszigor közti középutat biztosan feltalálhassa. E czél ugy érhető el csupán, ha bűnhalmazat esetében a kiszabandó büntetésnek maximuma határoztatik meg, nem pedig akkor, ha a törvény ugy intézkedik, hogy egy bizonytalan időtartamot egy bizonyos időtartammal meghosszabbítani rendel; — az ily intézkedés kényszeríti a birót a fent fejtegetett mód szerint eljárni, és következetesen annak hiányait is maga után vonja. Megengedem, hogy a biró akkor is, ha a bűnhalmazatnál csak a maximum leend meghatározva, a kiszabandó bünhalmazati összbüntetésnél számvetésileg fog eljárni, mely a fent fejtegetett különnemű s viszásnak mondott módszerekhez nagyon fog hasonlítani; de ezen bünhalmazati összeállításnál keze kötve nem lesz, ő szabadon fog a maximum határain belül mozoghatni és azért könnyebben is fogja a megfelelő büntetést megállapítani. Másik, nem kevésbbé fontos kérdés az, hogy a sulyosbitási rendszert követve, kihágások bűnhalmazata esetében a 16. szakaszban meghatározott maximumok mennyivel emelhetők fel? És itt merül fel ama további kérdés: vajon a pénzzel büntetendő kihágások bűnhalmazatánál a pénzbüntetéseknek behajthatl ansága esetében elzárásra történt átváltoztatásuknál az összbüntetés hasonló arányban emeltessék-e fel, mint az elzárásoknál ? Kétségtelen az, hogy a pénzbüntetés enyhébbnek tartatik, mint az elzárás, — mint azt már fent kiemeltük,— és ebből következetesen következnék az, hogy pénzbüntetések bűnhalmazata esetében elzárássá történt átváltoztatásuknál a kiszabandó összbüntetésnél a felemelési quota kisebb kell hogy legyen, mint a csupán elzárással büntetendő kihágások felemelési quotája ; tekintve azonban, hogy a kisebb quotánál, azon esetekben, ha egy elzárással büntetendő kihágás több pénzzel büntetendő kihágással concurrál, az esetre kiszabott bünhalmazati összbüntetés nem volna nagyobb mérvben megállapítható, mint azon esetekben, midőn az elzárás mellett pénzbüntetés mint mellékbüntetés szerepel, — p. o. egy 60 napi elzárással büntetendő kihágás concurrál négy külön-külön 300 Írttal büntetendő kihágással, a négy rendbeli 300 irt összesen 1200 frtnyi pénzösszeget tesz ki, melynek behajthatlansága esetében, 10 Irtot egy napra számítva, 120 napi elzárási idő felelne meg, — de bűnhalmazat forogván fen, ha a pénzbüntetéssel büntetendő kihágások halmazatánál a (16. §-ban megállapított) maximumot csak a felével emeljük fel, (azaz a törvénybe ütköző kihágásoknál 15 nappal, a miniszteri reudeletbe ütközőknél 5 nappal, a törvényhatósági szabályrendeletbe ütközőknél 21j2 nappal és városi szabályrendeletbe ütköző kihágásoknál 1 nappal, a mi azon feltevésnek, hogy a pénzbüntetés enyhébb az elzárásnál, a megfelelő arány volna) — ugy 60 napi elzárás 15 nappal volna csak megtoldható, s igy az összbüntetés 75 napot tenne ki; ezen eredményt nyerjük azonban az esetben is, ha egy kihágás 60 napi elzárással és 300 írttal miut mellékbüntetéssel büntetni rendeltetik, mert a 300 fit behajthatlansága esetében a 24. §• (illetőleg a 23. §. igazs. bizotts.) értelmében 15 napi elzárássá lévén átváltoztatandó, a 60 nappal együtt 75 napot ád. De tekintetbe jő az is, hogy ha a pénzbüntetéssel büntetendő kihágások halmazatánál a maximum felemelésénél más arány (quota) vétetnék, mint az elzárással büntetendő kihágások halmazatánál, ugy az a szakaszok egész rengetegét igényelné és az áttekintetet felette nehezítené, a mi már magában véve is elég ok arra, hogy az úgyis kevés fontossággal bit ó lényeg kivételesen a forma szabatosságának kedvéért feláldoztassék. Visszatérve az első kérdésre, hogy mennyivel emeltessenek fel a kihágások halmazata esetében a 16. §. maximumai, — a sulyosbitási rendszer követése mellett — kiemelendőnek tartom azt, hogy miután a kihágások csekély időtartamú elzárással büntettetnek és ez okból kisebb felemelési quotánál a biró sok esetben a sulyosbitási rendszert alkalmazásba nem vehetné, hanem vagy a cumulatió vagy az absorptió rendszerét alkalmazni kénytelen volna, hacsak órák szerint nem állapítaná meg az összbüntetést; — de másrészt tekintettel arra is, hogy midőn kettőnél több kihágás concurrál, a végből, hogy a bűnösségnek megfelelő büntetés is kiszabható legyen, szükséges, hogy az időtartam, a melylyel a maximum felemelhető, legalább is ez utóbbinak két harmadrészét tegye ki, — és e szerint a törvénybe ütköző kihágásoknál 40 napot, a miniszteri rendeletbe ütközőknél 10 napot, a törvényhatóságiaknál 3 napot (helyesebben 3 és J/3 napot), a városi szabályrendeletbe ütközőknél pedig 2 napot tenne ki. Ha pedig különnemű, a törvénybe, a miniszteri rendeletbe, törvényhatósági és városi szabályrendeletbe ütköző kihágások concurrálnak, ugy — toldaléknak a maximum 2|3 részét elfogadva — a nagyobb maximummal biró kihágás időtartama a csekélyebb maximummal biró kihágás elzárási időtartamának 2/3 részével emelendő fel; ugyanis ha egy a törvénybe és egy a miniszteri rendeletbe ütköző kihágás halmazata forog fen, a törvénybe ütköző kihágásnak maximuma a miniszteri rendeletbe ütköző kihágás maximumának két harmadrészével felemelendő és ez arányban a többieknél is. Az időtartamnak a maximum feléveli felemelése vagy ennél még kisebb felemelés nemcsak a fent korholt állapotokat idézné elő, hanem a bünhalmazati szigorítást a mellékbüntetésekkel egy vonalba helyezné. Egy további kérdés az: vajon a mellékbüntetések (csak a pénzbüntetést értve mellékbüntetésként) több kikágások halmazata esetében a bűnhalmazatra meghatározott büntetési maximum keretén belől esnek-e, vagy a bünhalmazati összbüntetésen felül külön állapitandók-e meg ? Az ez iránti világos intézkedés már azért is szükséges, mert a biró a kihágásokról szóló javaslatunk 23.§-a (illetve 22. §. ig. b.) értelmében az ítéletben a mellékbüntetésnél az esetlegesen helyébe lépő elzárást megállapítani köteles. Kitűzött czélomon kívül esnék e helyütt elméletileg fejtegetni, vajon a mellékbüntetés a bünhalmazati összbüntetésbe betudandó vagy azon felül állapitandó-e meg; itt csak gyakorlati szempontból akarom kiemelni, hogy a hol több mellékbüntetés nélküli súlyosabb kihágások találkoznak, az ezekre kiszabott bünhalmazati összbüntetés arányban nem fog állani oly összbüntetéssel, mely csekélyebb, de mellékbüntetéssel is sújtott kihágásokból resultál akkor, ha a mellékbüntetés külön átváltoztatási kiszabás tárgyává tétetik; — p. o. ha négy, a törvénybe ütköző külön-külön két hónappal büntetendő kihágások bűnhalmazata forog fen, a megállapítandó összbüntetés legnagyobb öszszege 100 napot tehetne, ha azonban két a törvénybe ütköző, az egyik