Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 18. szám - Törvénytervezet az ügyvédrendtartás tárgyában. 10. [r.]

- 137 I y i s é g ezen constructiójának alapjáról miként alakulnak, módosulnak a jogviszonyok ? Miként a bizományosnak mint i 1 y e n n e k kötelességei és jogai? Miként az ügylet ellátásának kötelessége? Miként a tudósitási kötelezettség? Tartozik-e nevezetesen amegbizás teljesítését tárgyazó tudósítással egyidejűleg közvetlen belépéséről is jelentést tenni ? Vagyis annak, hogy az első tudósításban sem harmadik személyt szerződő félként meg nem nevezett, sem közvetlen belépéséről jelentést nem tett, hanem átalában csak a vétel vagy eladás megtörténtét közölte, az-e a következménye, hogy többé már most nem is élhet belépési jogával, avagy csupán az a következménye, hogy a megbízó vevőnek illetőleg eladónak a bizományost tekintheti? Egyátalán van-e határidőhöz kötve a beléphetés ? Tartozik-e nevezetesen a belépni akaró bizományos azonnal belépni, a megbízás ez iránybani végrehajtását rögtön foganatosítani? Ha a bizomány egyik vagy másik irányban tén)leg teljesíttetett, áll-e még a bizományosnak hatalmában a választott végrehajtási módozattól visszalépni, illetve a bizományi más módon p. o. harmadik személylyel való szerződés helyett közvetlen belépés által teljesíteni ? Miként alakul a bizományos számadási kötelezettsége ? A limitóár és a piaczi vagy tőzsdei ár közti különbözetre van-e joga a bizományosnak, avagy limitóár fenforgása esetében is köteles az ár felszámításánál a megbízás teljesítésekor jegyzett piaczi vagy tőzsdei ár megtartására ? Miként alakulnak bizományosi jogai? Az áron kívül mily dijakat hozhat számításba? Igényelheti-e delcredere külön diját is ? A dupla személyiség constructiója miként hat a bizományosnak, mint közvetlen szerződő félnek, mint eladónak vagy vevőnek jogaira és kötelességeire ? A kereskedelmi törvénynek a vételről szóló intézkedései mennyiben találnak alkalmazást a közvetlen belépési jog gyakorlása következtében létesült ügyletre, illetve a bizományos mint bizományos és egyúttal mint közvetlen szerződő fél által kötött vételre? A dupla személyiség elméletének alapjáról menynyiben alkalmazhatók illetve miképen módosulnak az eladói vagy vevői késedelemre, az áru kifogásolhatóságára, illetve a kifogásolhatóság feltételei és következményeire, a periculum kérdésére stb. vonatkozó jogelvek ? Mely keresetek állnak a megbízónak, melyek a belépő bizományosnak rendelkezésére? A megbízás visszavonásával szemben a közvetlen belépési jog gyakorlására nézve meddig forog fen »res integra« ? stb. stb. Röviden mintegy csak mellesleg érinti a monographiának szóban forgó szakasza azon, a bizományos közvetlen belépési jogával szoros összefüggésben álló, bár azzal össze nem téveszthető fontos kérdést, hogy van-e és mennyiben van jogosítva a bizományos k é t különböző megbízójától eredő, tartalmilag egymással összeeső megbízások combinálására, illetve mennyiben áll hatalmában a bizományosnak egyik megbízója megbízását teljesíteni másik megbízója megbízásának teljesítése által. Milyen nexusban áll a belépés és a combinatió joga. Menynyiben rokon, mennyiben differáló természetűek? Vajon azzal, ha világosan megadatik valamely törvényben az ügyletbe való közvetlen belépés joga: implicite megadottnak tekintendő-e a megfelelő megbízások összeegyeztetésének, egymás általi teljesítésének joga? A monographia ezen a 43. §-ban tárgyalt tan képének és szövevényeinek mintegy eleve visszatükröztetése czéljából felhozott kérdések körüli fejtegetéseinek közvetlen kiindulási alapját és tételes alzatát ugyan a német kereskedelmi törvény e részben intézkedő 376. czikke képezi, de mivelhogy ezzel a magyar kereskedelmi törvény megfelelő 381. §-a csaknem szószerint megegyezik, és mert továbbá a monographia, mint egyáltalában, ugy a szóban forgó kérdést illetőleg is különös tekintetet fordít a mi kereskedelmi törvényünk rendelkezéseire, sőt azokat az egyéb külföldi törvények intézkedéseivel szemben bizonyos részünkről elismerést érdemlő kiemelő&b méltatásban részesiti, a mennyiben ugyanis mig ezekről csak mellesleg a jegyzetekben, azokról többnyire magában a contextusban emlékezik meg, — a dolgozat ezúttal bemutatni szándékolt részének fejtegetései a mi kt. vonatkozó rendelkezésének elméleti felfogása és gyakorlati kifejtése szempontjából is felette érdekesek és tanulságosak, sőt annál is inkább gondos tanulmányban ré-zesitendők, minthogy honi commentárjaink és kézikönyveink a felvetett kérdéssel vajmi keveset és alig számbavebetöleg foglalkoznak, így p. o. Apáthy >;Kereskedelmi jog« czimü müvében egészben csak három lapot (705—710.) szentel a bizományi ügylet legfontosabb és egyúttal legbonyolódottabb tanának, jobbára pusztán paraphrasisát nyújtván a törvényszövegnek, a nagyhorderejű elméleti constructio és a részletkérdések ez elvi alapról való megoldásának, a cousequentiák kifejtésének mellőzésével. A jogalkalmazás érdekeire való tekintettel óhajtjuk a következőkben részben ismertetőleg, részben azonban birálatilag is a monographia idevágó tartalomdus fejtegetéseinek fonalát követni. A bizományos közvetlen belépési jogának szabályozása tárgyában rendkívül szétágazó állást foglalnak el a törvényhozások. Az angol és az é s z a k a m e r i k a i jogszerint a bizományosnak az ügyletbe való közvetlen belépése a megbízó e részbeni különös engedélyétől függ, és pedig tartozik a közvetlen szerződő félként belépő bizományos azt igazolni, hogy megbízója előtt mitsem titkolt vagy ferdített el és hogy belépéséből megbízójára ép annyi előny háramlik, mint a mennyi egy harmadik személylyel való ügyletkötésből származott volna. Az angol és az északamerikai jogszerint még az sem áll a bizományos hatalmában, hogy az egyik megbízójától eladási bizományba átvett árukat másik megbizója részére magától megvehesse, illetve megtarthassa, vagyis nincs joga a megfelelő bizományok combinálására. Lásd ez iránt tüzetesebben Smith »A compendium of mer| cantile law« (ed. London 1871.) pag. 109, 110. Levi ^International commercial law« (London 1863.)I.pag. 153,171. A spanyol keresk. törv. 161, 162, 163. czikkei a közvetlen belépés és a combinatió jogát a megbízónak a tudósítás vételét követő világos és határozott beleegyezésétől teszik függővé. Ugyanigya portugáliai kt. 77, 78, 79, az a r g e n t i kt. 367, 368 és a g u a t e m a 1 a i kt. 105. czikkei. Az o s ztrák revid. javaslat szintén a megbízó beleegyezését kívánja meg; hasonlóan a zürichi polg. törvkv. 1627., 1633. §-ai. (Az utóbbi szerint a bizományos belépése esetében bizományi dijt nem igényelhet és a rendszerint felmerülő bizományi költségeket nem számithatja fel). A würtembergi javaslat 143. art. megengedi ugyan a bizományosnak a belépést, de rögtöni tudósitástételre kötelezi, a nélkül azonban, hogy a megbízó jóváhagyását bevárni tartoznék. Legtovább megy a sweiczi 1864. évi javaslat 280., 281. art., mely szerint a bizományos nemcsak hogy beléphet az ügyletbe, hanem még tőzsdei vagy piaczi árral nem biró árukra is kiterjed jogosultsága. A code commerce, a németalföldi és az olasz keI reskedelmi törvénykönyvek a bizományos közvetlen belépési jogát tárj gyazó külön intézkedéseket nem tartalmaznak. Azonban a code civil 1596. czikke megtiltja a bizományosnak, hogy a bizományba átvett árukat vevőként maga megtartsa. A kétségtelen rendelkezés hiánya, jelesül a code commerce hallgatása folytán a franczia jogtudományban élénk vita tárgyát képezi a bizományos belépési jogának helytfoghatósága. Persil et Croissant des commissionaires et des achats et ventes ou com. lur les titres VI et VII du Liv. I du 1 Code de commerce (Paris 1844.) pag. 39. és Bédarride comnientaire du code de commerce (titre VI. des commissionaires) Paris 1863. I N. 87. a belépés helytfoghatóságát vitatják; Pardessus cours de j droit commercial (Paris 1856.) II. N. 570 és Delamarre et Lepoitoin traité de droit commercial (Paris 1861) II. N. 249. a közvetlen belépést csak az esetben tartják megengedettnek, hahogy a megbízó beleegyezik vagy a késedelem veszélylyel jár. Az olasz jogtudósok közül Borsari Codice di commercio N. 247. a belépés joga mellett nyilatkozik. A németalföldi jogra vonatkozólag pedig Holtius voorlezingen over handels-en zeeregt (Utrecht 1861) ad art. 77 p. 188. a belépés megengedettségét uralkodó tannak tünteti fel. A német kereskedelmi törvénykönyv alkotása és életbelépte előtt a német jogtudósok e tárgybani nézetei szintén felette szétágaztak, nem kevésbbé ingadozván maga a judicatura is. Vita tárgyát képezte ! ugyanis főleg az, hogy vajon a bizományos belépési joga nem tekinthető-e ujabb kereskedelmi szokásjog fejleményének. Pöhls »Darstellung des gemeinen deutschen Handelsrechts« I. kötet 255, 256, 261, 262. lapján és Brinkmann Lehrbuch des Handelsrechts 111. §. N. IV. 112. §. N. III. tagadták a belépési jogosítvány szokásjogi i szentesítését. Különösen az utóbbi nagy határozottsággal állította fel (i. mvk. 407. Ipjn) a következő tételt: »Der Commissionár ist nicht berechtigt, oh ne Einwilligung des Committenten die Waare zum limitirten Kaufpreise oder zum Marktpreisezu übernehmen d. h. sich selber eigenmáchtig als Káufer hinzustellen. Thut er solches, so muss er dem Committenten den Nachtheil, welcher diesem dadurch erwachsen ist und namentlich den von ihm an der Waare gemachten Gewinn vergüten«. Igenleges irányban, a bizományos közvetlen belépési joga mellett foglaltak állást Bender Grundsatze des Handelsrechts I. kt. 99, 105. §§., Morstadt zu Martens Grundr. der Vorlesungen 44. lp, Wi 1 da ; Weiske Rechtslexicon II. kt. 714. 715. lapok, T r e i t s c h k e Comi missionshandel 6. §., Hei se Handelsrecht 18. §., Gelpke Zeitschr. f. Handelsr. 2. füz. 91. s k. 1. A német bíróságok közül a lübecki legfőbb ítélőszék a szokásjogi fejleménynek kedvező, a berlini tribunal kedvezőtlen gyakorlatot követett. Minden kétségen felül emelte végre elvben a bizományos közvetlen belépési jogát a német ker. törv. 376. czikke és ennek nyomán, azzal csaknem szószerinti összhangzásban, a mi keresk. törvénykönyvünknek a belépés feltételeit és joghatályát szabályozó 381. szakasza. (Folytatása köv.) Dr. Barna Ignác?. Törvénytervezet az ügyvédrendtartás tárgyában. — Készítette a budapesti ügyvédi kamara. — y/ (Befejezés.) 118. §. Az ítéletben a fegyelmi vétség alól való felmentés vagy vétkesség mindig határozottan kimondandó. Ha a vádlott fegyelmi vétségben mondatik ki vétkesnek, egyúttal megszabandó a büntetés,s a vádlott a fegyelmi eljárás költségeiben elmarasztalandó, egyszersmind pedig amennyiben behajtott pénz vagy egyéb értékek, vagy iratok jogtalan visszatartásával követte el a fegyelmi vétséget, a jogtalanul ki nem szolgáltatott összeg, illetőleg érték vagy iratok kiszolgáltatására kötelezendő. Ha a vádlott a fegyelmi vétség terhe alól fölmentetik, a panaszló, amennyiben a panasz vagy feljelentés nem a választmánytól, a kamara ügyészétől vagy a kir. ügyésztől származik és amennyiben az ügy nem a 130. §. értelmében tétetett át, az okozott eljárási költségekben elmarasztalható. A fegyelmi eljárás költségeit a kamara előlegezi, esetleg a fenebbi határozmányok értelmében viseli. 119. §. Ha a fegyelmi birósag azt látja, hogy a panasz hamis állításokra vagy a tények elferdített előadására állapíttatott, azon pa-