Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 18. szám - A magyar kir. igazságügyminiszterium és a - döntvényjog - Az irói és művészi jog. 5. [r.]

134 kiadóik felett. Az utánnyomatás s átalán a mechanikai többszörözés legnagyobb mérvben okoz kárt ugy a szerzőnek, mint a kiadónak. A mig a könyveket le kellett irni, nagy baj nem történhetett, sőt a párizsi egyetem 1323-ban szerzó'i jogról még semmit sem sejtett, kimondván ellenkezőleg statntumaiban: »Nullus stationarins denegabit exemplaria aliqui etiam volenti per illa alind exemplar facéré dum tamen pro eo pignus sufficiens exponat et satisfaciat secnndum ordinationem universitatis«. De már Luther 1525 ben a következő felette érdekes levelet irja Wittenbergről: Eyn Vermanung an die Driicker. »Gnade und Friede. Was sol doch das seyn, meyne lieben Druckerherrn, dass eyner dem andern so offentlich vaubt und stielt das seyne und nnternander euch verderbt? Seyt yhr mi strassenreuber und diebe worden ? odder meynet yhr, das Gott euch segnen und erneeren wird, dnrcli solche bőse tücke und stüeke? Ich hűbe die Postillen angefangen von den heyligen Dreikönigetage an bis auff Ostern, da feret zu eyn bűbe, der setzer, der von unserm schweys sich neeret, stilet meyne handsehrift, ebe ichs gar ausmache, und tragts hinaus und lesst es draussen ym lande drucken, unser kost und erbeyt zu verdrneken. Wolau, Gott wirds finden. Was du dran gewynnest, da schmyre die schnch mit, du bist ein dieb und für Gott schuldig die widderstattung. Nu were der schaden dennoch zu leyden, wenn sie doch meyne bücher nicht so falsch und schendlich zurichten. — Es ist eyn ungleich d ing, das wir erbeyten und kost sollen drauff wendeu, und andre sollen dengenuss undwyr den schaden habén. — Derhalben seyt gewarnet meyne lieben driicker, die yhr so stelet und raubet. Denn yhr wísset, was S. Paulus sagt zun Thessalonicern, Niemand verforteyle seinen nehisten ym handel. Denn Gott ist recher über solches alles. Dieser spruch wird auch euch einmal treffen. Auch so werdet yhr solcher reuberey nicht reycher, wie Salamo spricht: lm Hause des gottlosen ist eytel verschleyssen. Aber des gerechten Haus wird gesegnet. Und Esaias: Der du raubest, was gilts, du wirst widder beraubt werden. — Solls aber yhe gegeytzt seyn und wyrdeutschen doch bestien seyn wollen (!), so geytzt und tobet ymmer hyn, nicht ynn Gottsnamen, das gericht wird sich wol finden. Gott gebe Besserung ynn der Zeit, Áment. (L. Wachter: Autorrecht, 19. és 20. lap). A jelen kor nemcsak a kiadói ügylet szabályozását, hanem irói és művészi jogot is kiván. E szerint a javaslat is az 1876. évi január 9. és 10-én kelt német birodalmi törvények nyomán felvette keretébe a ^képzőművészeteket* s a »fényképészetet«. Képzőművészetek alatt rendesen értjük az építészetet, a festészetet s a szobrászatot. A német törvény mindig csak »bildende Künste«-ről szól. A javaslat 63. §-a szerint pedig: »Rajzoló valamint idomitó művészet (ars graphicaetplastica) által alkotott müvet többszörözni csak a szerzőnek van joga«. Helyeslem, hogy a javaslat igyekszik taxatíve felsorolni a képzőművészetek azon ágait, melyeket a szerzői jog keretébe felvenni óhajt, mivel az építészeti müvek innen csakugyan kizárandók. Nem hiszem azonban, hogy az »ars graphica* vagyis a >rajzoló müvészet« implicite a festészetet is involválná, és nem hiszem, hogy, mint a javaslat 64. §-a teszi, a rajzmüvet ellentétben az idomitással akként kelljen értelmezni, hogy a festmény is rajzmünek legyen tekintendő. Az »ars graphica« igen tág, s ha akarom, igen szük fogalom. Mindenesetre ugy laikus, valamint szakértő előtt kérdésessé válhatik, vajon a festészet is benfoglaltnak tekintessék-e. A festő nem nélkülözheti a rajzot, az igaz, de a rajzoló művész talán nem is konyit a festészethez, s a festmény semmi esetre sem rajzmü. »DasBild entsteht durch Zeichnen oder Malen, und wird entweder ein graphisches durch Striche, welche durch Wechsel von Licht und Schatten, oder ein Gemalde durch Farben, welche durch ihre Mannichfaltigkeit in Verbindung mit Licht und Schatten dem Gedanken seine bestimmte Gestaltung gebén« (L. Volkmann, 7. 1.). Mellettem bizonyit ezenkivül a »propriété artistiquec keletkezése és történeti fejlődése is, mely szerint a rajzmüvek (Kupferstiche und Holzschnitte) Németországban és Angliában már régóta, a festmények pedig csak sokkal később védettek. Tervezetem ugy átalános szempontoknál fogva, valamint hazánk speciális művészeti viszonyainak liberálisabb méltatása alapján elvileg eltér a javaslattól, midőn a rajzmü vagy festmény utánképzését idomitásban és megfordítva nem tekinti bitorlásnak, valamint midőn a közérdek szempontjából megengedi, hogy utczán, köztéren vagy más nyilvános lielyen maradandólag felállított emlékmüvek az eredeti műtől jóval eltérő nagyságban szabadon utánképeztethessenek, midőn továbbá a fényképészet védelmét az ahhoz hasonló eljárásokra kiterjeszti, és midőn végre határozottan kijelenti, hogy fényképészeti művet képzőművészeti uton szabadon utánképezhatni. Az elterjesztési szándék qualificálja e téren a bitorlást s az értékesítés fajavaslat szerint: árubabocsájtás) szándéka nélkül készült egyes másolat nem tekintetik bitorlásnak. Hogy ily esetben a copia épen tanulmány végett készült legyen, ezt bíróilag inappretiabilis kelléknek tekintem s ezért a javaslatnak eme szavait kihagytam. Hozzátettem azonban, hogy ily másolatra az eredeti mű szerzőjének nevét vagy név-jegyét elkobzás és ötszáz forintig terjedhető bírság terhe alatt tilos. — Constatálom továbbá, hogy a javaslat a 24. és 65. §§-ban a pénzbirságnak csupán maximumát állítja fel helyesen, ellenben a 18. §-ban külön ok nélkül minimumot is statuál. — Figyelmeztetek végül arra, hogy a javaslat 65. §-ának b) pontja (tervezetem 62. §-ának c) pontja) nélkülözi az elévülést és erről okvetlenül gondoskodni kell, mert nem lehet a copia birtokosát in infinitum kitenni azon veszélynek, hogy megbüntettetik, mert a másolaton az eredeti szerző neve vagy jegye találtatott. Látnivaló különben, hogy tervezetem a közönséget s a művészeket jogosulatlan másolatok ellen erélyesebben kívánja megvédeni mint a javaslat. A javaslat 66. §-a tökéletesen el van hibázva: >Jogos másolat ugyanoly védelemben részesül, mint az eredeti mü«. Az egész javaslatbao felfogásom szerint ezen§. a legnagyobb lap9us calami. A szerzői jog alapját ugyanis csak önálló alkotások képezhetik, de soha és semmi szin alatt sem másolatok! A szerző megvédetik többszörözés ellen, azaz csak az eredeti mü alkotója van kizárólag jogosítva másolatok és egyéb többszörözések előállítására. Surrogatum gyanánt jelenkezik a fordítás, mely ha jogosult uton készült, ugyanoly védelemben részesül, miut az eredeti mü. De a másolatnak, ha még oly jogszerű, alkotója soha originár szerzői jogot nem élvezhet. Ez puszta lehetetlenség! Oly másolatok és utánképzetek, melyeket a javaslat és átalán a művészi jog fogalma szerint csupán maga a szerző alkothat, megvédetnek természetesen, mert hiszen ez az egész törvénynek a czélja, az egész védelmi idő alatt, mely azonban az eredeti mü megjelenésével kezdődik s 30 évvel a szerző halála után végét éri. Ez eredeti mü kedveért adatik a védelem és ez ép abban nyilvánul, hogy a szerzőnek van kizárólagos joga a többszörözésre. Itt tehát a jogos másolat gyümölcse a szerzői jognak, de nem lehet alapja uj szerzői jognak. E szempontból ennélfogva a javaslat 66. §-a nincs megengedve. Ha azonban, mint láttuk, némely esetben kivételesen (1. javaslat 65. §. b) pontja, illetőleg tervezetem 62. §-ának c) pontja) értékesítés szándéka készült másolat, a fenálló szerzői jog daczára, meg van engedve, ily jogos másolat sem részesülhet oly védelemben, mint az eredeti mü. Mert hasonló másolatot »értékesítési szándék nélkül« bárki készíthet. Ilynemű másolatokra szerzői jogot épen nem is akarunk, s ha tehát ez esetben szerzői jog nem is létezik, a nem-létezőt nem lehet ugy védeni, mint az eredeti szerzőnek ép ezen kivétel által csorbított jogát. Innen sem lehet tehát az idézett §-nak értelmét indokolni. Hanem igen is, a mit kimondani lehet, sőt tervezetem 63. §-a értelmében kimondaui kell, az egészen más. Ha tudniillik nem tekintjük bitorlásnak a rajzmü vagy festmény utánképzését idomitásban vagy megfordítva a plasti • kai munkának utánképzését rajzmü vagy festmény által, akkor ki kell mondani, hogy a »más münemben készült jogszerű utánképzet alkotóját ezen müve tekintetében szerzői