Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 17. szám - A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében

- 127 — (büntetés in hypothesi) szolgálna zsinórmértékül a bűncselekménynek bűntetté vagy vétséggé való minősítésére. Semmi kétség, hogy ott, hol, miként a német coclexben, a bűncselekmények minősitésére nézve általában a törvényesen fenyegetett büntetés van elfogadva zsinórmértékül és szabályul, a minó'sités a bünkisérletnél is, ezen zsinórmérték szerint fog megtörténni, nem forogván fen semmi különös ok, a mi a szabálytól való eltérést, illetőleg kivételezést követelné és igazolni képes volna. Ellenkezó'leg ott, hol, miként a mi büntető-törvénykönyvünkben, is a correctionalis rendszer van szabály gyanánt fölállitva és elíogadva a bűncselekmények minősítésére, minthogy nem magára a (bevégzett) bűncselekményre, mely pedig egyedül minősíthető mint olyan bűntetté vagy vétséggé, hanem csak annak kísérletére szabatik ki öszszerüleg a büntetés, méltán kérdés támad az iránt: melyik büntetés szolgál irányadóul a megkísértett bűncselekmény minősitésére? Vajon itt is a correctionalis rendszer nyer alkalmazást, vagy pedig a bünkisérletnél ez alól kivételt kell tenni. Azon nézet, mely a szabályt, a correctionalis rendszer alkalmazását, itt is fen akarja tartani, szigorúan véve csak akkor számithatna kifogástalan elismerésre, ha magának a bünkisérletnek mint önállóan büntetendő cselekménynek minősítéséről lehetne és volna itt szó; de ez, mint fenébb megvilágítva lőn, a bünkisérlet fogalmával ellenkezik, mely annak mint olyannak bűntetté vagy vétséggé való minősítését kizárja. Magának a bűncselekménynek, melynek kísérletére a büntetés öszszerüleg kiszabandó, minősítése pedig nem eszközölhető a correctionalis rendszer szerint, és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az, miután csak a bűncselekményt magát egészben véve, nem pedig annak részét is önmagában lehet és kell bűntetté vagy vétséggé minősíteni, csak ott alkalmazható a dolog természeténél fogva is, hol az egész bűncselekmény van elkövetve, ugy hogy a birónak az elkövetett egész bűncselekményre kell az összerüleg létező viszonyok és körülmények számbavételével megállapítani a bűntett vagy vétség büntetését. De a bünkisérlet esetében nincs az egész bűncselekmény elkövetve, hanem csak annak része, és igy a bíró azon helyzetben van, hogy nem az egész bűncselekményre kell neki a büntetést kimérni, hanem csak annak részére, nem az egésznek büntetését egészben, hanem ugyan az egésznek büntetését, de csak a megfelelő részben kell megállapítania. Ha a bűncselekménynek bűntetté vagy vétséggé való minősítése a bünkisérletnél is a correctionalis rendszer szerint volna eszközlendő, ebből mi következnék? Az, hogy a biró köteles volna minden egyes kisérleti esetben mindenekelőtt azon bűncselekménynek öszszerü lételét kipuhatolni és megállapítani, melynek kisérlete épen szóban forog, és pedig azért, hogy ekként megtudhassa azt, vajon arra, ha az egészben elkövetve volna, a bűntett vagy vétség büntetését kellene-e — a correctionalis rendszer követelményének megfelelőleg — alkalmaznia, illetőleg az adott esetben bűntetté vagy pedig vétséggé volna-e minősítendő; és csak azután, ezen értelmi műtétei bevégeztével, fogja megállapíthatni és megállapitani azt: vajon öszszerüleg bűntettnek vagy vétségnek kisérlete forog-e fen? Ez volna itt a correctionalis rendszert követve az egyedüli lehetséges és egyúttal szükségképi eljárás. Azonban, hogy az ily eljárás ugy a büntetés megállapítását, mint ebből folyólag a bűncselekmény minősítését illetőleg okvetlenül indokolatlan föltevésekre, puszta praesumtiókra, sőt fictiókra vezet, azt mindenki beláthatja, ki fi gyelembe veszi, hogy a bünkisérletnél mindig hiányzik egy rész a bűncselekményből, a melynek nem is lételét, hanem csak lehetőségét, vagyis inkább csak praesumtiv lételét lehet megállapítani; ugy hogy már ezen szempontból sem helyeselhető a correctionalis rendszer alkalmazása itt a bünkisérlet minősítésénél, hol az szükségkép ily helytelen eljárásra vezet. Helyesebb ennélfogva ama nézet, mely azt tartja, hogy itt a correctionalis rendszer alkalmazása alóli kivételezésnek egy esete forog fen és mely szerint a megkisérlett bűncselekménynek minősitésére nézve mindig a törvényben fenyegetett büntetés az irányadó. Különösen e nézet mellett szól már maga a törvény szövege is, melynek G6. §-a ekkép van formulázva: »A kisérlet büntetése a véghezvitt bűntettre vagy vétségre megállapított büntetés legkisebb mértékén alul is, sőt a m e g á 11 a p i t o 11 n á 1 enyhébb büntetési nemben is kiszabható«. Hogy itt a törvény a kísérletre kiszabandó büntetés alatt csakis a törvényben fenyegetett büntetést érti, kitűnik egyrészt onnan, mert már megállapított büntetésről szól, de másrészt különösen onnan is, hogy kifejezetten a véghezvitt (= bevégzett) bűntettre vagy vétségre megállapított büntetést említ, mely alatt, ha a szavak kellőleg értelmeztetnek, nem érthető más büntetés, mint csupán az, mely a kísérletnél szóba jövő bűncselekményre (bűntett vagy vétség) van a törvény különös részében megállapítva. Ha a törvényhozás a büntetés alatt itt a bíróilag kiszabott büntetést akarta volna érteni, az esetben nem megállapított és pedig véghezvitt bűntettre vagy vétségre megállapított, hanem megállapitandó, még pedig a megkisérlett bűncselekményre megállapitandó büntetésről szólott volna, miután bünkisérletnél sem bíróilag megállapított, sem pedig — és ez még kevésbbé — véghezvitt bűntettre vagy vétségre bíróilag megállapított büntetés még nem létezik. De a dolog természetéből is következik, hogy itt csak az illető bűncselekménynek törvényes büntetése szolgálhat irányadóul a megkisérlett bűncselekmény minősitésére. A bünkisérletnél ugyanis nem az egész bűncselekmény (bűntett vagy vétség), hanem csak ennek része van elkövetve; erre, nem pedig amarra szabandó ki bíróilag a büntetés; e büntetés pedig nem lehet más, mint csak az egésznek büntetése a megfelelő részleges arányban alkalmazva; mert az egészre kiszabott büntetés annak részére is vonatkozik, és a bünkisérletnek sehol sem szokás — legalább rendszerint — az egészétől eltérő büntetést megállapítani, és igy a bünkisérlet minden esetben csakis az egésznek büntetése szerint minősítendő; de mi légyen az egésznek büntetése, azt bünkisérlet esetében csakis a törvényből lehet megtudni; következéskép csak a törvényes büntetés határozza meg a bűncselekmény büntetti vagy vétségi minőségét. De különben is a minősitvény, mint már fönebb is megvilágítva lőn, csak a bűncselekmény egészére vagyis a bűncselekményre mint olyanra vonatkozik és a kisérlet mint annak része abban csak osztozkodik, ugy hogy a bünkisérlet mindig csak bűntettnek vagy vétségnek kísérletét képezheti; de a bűncselekmény kisérlet esetében nem levén egészben elkövetve, annak minősítése másutt, mint a törvényben nem található, következéskép a törvényes büntetés szolgál e szempontból is zsinórmértékül a megkisérlett bűncselekmény minősitésére. Ezen a törvényesen fenyegetett rendes büntetés szerinti minősítés rendszerének alkalmazása mindaddig, míg az adott körülményeknél és viszonyoknál fogva nem kell a törvényes büntetést másnemüre, a büntetti büntetést vétségi büntetésre és megfordítva átváltoztatni, semmi nehézségbe sem ütközik; de ha oly bűnesetek fordulnak elő, — a mennyiben előfordulhatnak, — melyekben a fenforgó fontos körülményeknél és viszonyoknál fogva a bűncselekményt akár bűntett büntetése helyett vétségi büntetéssel, akár pedig megfordítva vétség büntetése helyett bűntett büntetésével kellene büntetni, a törvényes minősítés rendszerének alkalmazása legalább is kérdésessé válik. A kérdés tulajdonképen itt ez: vajon ha valamely oly bűncselekmény kisérlete, melyre a törvényben a bűntett büntetése van megállapítva (pl. súlyos testi sértés 302. és 303. §§.), öszszerüleg oly rendkívüli enyhe körülmények közt (pl. ifjúkor 85. §.) követtetik el, melyeknek következtében az illető (bevégzett) bűncselekményre magára is a büntetti büntetés helyett a vétség büntetését kellene alkalmazni; és megfordítva, ha oly valamely bűncselekménynek kisérlete, melyre a törvény vétségi bünbüntetést állapit meg (pl. lopás), oly súlyosító körülménynyel követtetik el, melynek folytán magára a bűncselekmény egészére, ha ez volna elkövetve, büntetti büntetést kellene kiszabni:— vajon ez esetekben melyik büntetés szerint történendő a minősítés? E kérdést illetőleg találkozhatnak olyanok, kik ugyan a megkisérlett bűncselekmény minősítésénél a correctionalis