Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 17. szám - Adalék a semmitöszék praxisához a bagatellilletöség tekintetében

— 1 28 rendszer alkalmazhatlanságát beismerve általában a törvényes büntetés elvét fogadják el, de mégis rendkívüli enyhítő vagy snlyositó körülmények esetében hajlandók volnának ezen elv alól kivételt tenni azon okból, mert tartanak attól, hogy az esetben, ha a büntetés ily rendkívüli körülmények mellett is a törvényes mérték szerint szabatnék ki a bünkisérletre, ez igazságtalan szigorra és a büntetés kiszabását illetőleg indokolatlan következetlenségre vezetne, a mennyiben igen könnyen megtörténhetnék, hogy ily módon eljárva, a bünkisérletre tényleg súlyosabb büntetés alkalmaztatnék, mint magára a bűncselekményre bevégzés esetében alkalmaztatott volna; hogy továbbá a biró a törvényes minősítés szerint járva el, bűntettnek illetőleg vétségnek kísérletét volna kénytelen constatálni ott is, hol a correctionalis rendszer alkalmazása mellett inkább megfordítva vétségnek, illetőleg bűntettnek kísérletét kellene constatálni a. Ezen felmerülhető vélemény ellenében mindenekelőtt megjegyzendőnek tartom azt, hogy a correctionalis rendszer alkalmazását nem lehet egyik esetben kizárni és a másik esetben azt ismét elfogadni ott, hol a kizárásnak okai, illetőleg azon okok, melyek az alkalmazást lehetetlenítik, mindkét esetben egyenlőkép fenforognak. A correctionalis rendszer alkalmazása a bünkisérletnél vagyis inkább a megkísértett bűncselekménynél azért van kizárva, mert az lehetetlen ; lehetetlen pedig azért, mert nem az egész bűncselekményre, mely nincs elkövetve, szabandó és szabatik ki biróilag a büntetés, hanem csak a bűncselekmény kísérletére; már pedig a bűntetté vagy vétséggé való minősítés csak a bűncselekmény egészére vonatkozólag és a correctionalis rendszer értelmében csakis az erre biróilag kiszabott büntetés szerint történhetik. De amaz aggályok sem állanak, melyek miatt a correctionalis rendszer alkalmazására nézve a fenébb jelzett esetekben kivételt akarnak tenni; mert a biró a hazai btkvnek 66. §-ában tett azon igen helyes intézkedése folytán is, mely szerint: »a kísérlet büntetése a véghezvitt bűntettre vagy vétségre megállapított büntetés legkisebb mértékén alul is, sőt a megállapítottnál enyhébb büntetési nemben is kiszabható,* soha sem jöhet azon helyzetbe, hogy a megkisérlett bűncselekményre szigorúbb büntetést szabjon ki, mint ugyanazon bűncselekményre bevégzés esetében szabna ki. A biró itt a megkisérlett bűncselekmény büntetésének kiszabásánál egészen adott viszonyokhoz és körülményekhez alkalmazkodhatik, ezekhez mérve állapítja meg a büntetést; ha ezekre való tekintettel adott esetben a törvényes büntetti büntetés legkisebb mértékét is tulszigorunak találja, azt azon büntetés általános minimumáig is leszállíthatja, sőt ha a büntetti büntetés ezen legkisebb mértéke is tulszigoru volna, enyhébb büntetési nemet, illetőleg vétségi büntetést is alkalmazhat. A büntetés kiszabásánál természetesen nemcsak a létező viszonyok és körülmények fognak számításba vétetni, hanem azon körülmény is, hogy nem az egész bűncselekményre, hanem csak ennek kísérletére szabandó ki a megfelelő büntetés. Ily eljárás mellett az igazságtalan tulszigor a correctionalis rendszer alkalmazása nélkül is elmellőzhető. Hogy azonban ily eljárás mellett megtörténhetik, sőt megtörténik az, miszerint a bűntett kisérlete is vétségi büntetéssel fog büntettetni, — ezen megütközni és ebben ellenmondást találni csak az fog, ki nem tudja, illetőleg nem veszi figyelembe, hogy a bűntett kisérlete csak része a bűntettnek és hogy az oly csekély fokban is előfordulhat, minélfogva reá a büntetti büntetést tulszigor nélkül alkalmazni nem lehet, — nem tudja, hogy a kísérletnek büntetése nem szolgálhat aminősités zsinórmértékéül. De a fenebbi vélemény mellett felhozott másik érv sem mondható kifogásnélkülinek, mert habár adott esetben a megkisérlett bűncselekménynek bűntetté való minősítése vétség helyett és megforditva gondolható is az esetben, ha a minősítés a törvényes büntetés szerint történik, de ebből még nem következik, hogy az okvetlenül és szükségkép minden egyes esetben elő fog fordulni. Hiszen a kísérlettől egész a bevégzésig még gyakran igen hosszú az ut, ugy hogy nem lehet tudni, vajon a bűncselekmény befejezése mikép, mily kisérö körülményekkel és következményekkel történt volna; és igy — correctionaliter eljárva — legfölebb csak praesumtive és fictitie lehet a bírónak constatálnia azt, hogy adott esetben a bűncselekményt, ha az befejeztetett volna, bűntettnek vagy vétségnek kellene minősítenie. .Szóval, ez esetben a correctionalis eljárás a támadható következetlenségeketmellőzendő még helytelenebb eredményt: praesumtiókat és fictiókat idézne elő. Bizonyára ily praesumtiókból és fictiókból nem lehet constatálni azt: vajon adott esetben bűntettnek vagy vétségnek veendő-e a megkisérlett bűncselekmény. Mindezekből eléggé világos, hogy a megkisérlett bűncselekmény minősítésénél még az esetben sem lehet — haljál- csak kivételkép is — helyt adni a correctionalis rendszernek, ha enyhítő vagy sulyositó körülmények az illető bűncselekménynek enyhébb, illetőleg súlyosabb beszámítását tennék netán szükségessé. Miből önkényt következik, hogy bünkisérlet esetében feltétlenül a törvényes minősítés követendő. (Befejezése köv.) Dr. Warner Rezső, ny. r. jogtanár. Adalék a semniitöszék praxisához a ba^atellilletóség tekintetében. E lapok ez évi első száma a ^Különfélék* rovatában közölte volt azon az egész jogászközönség által megnyugvással és megelégedéssel fogadott semmitőszéki határozatot, mely szerint a nevezett bíróság 1878. évi november hó 13-án tartott ülésében 17213. sz. alatt hozott határozatával kimondotta volt, hogy >a kereskedelmi törvény 264. §-a rendelkezéséhez képest, az ezen törvény második részében foglalt határozatok azon ügyleteknél, melyek az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyletet képeznek, mindkét félre nézve egyaránt alkalmazandók levén: a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárást szabályozó 1877. évi XXII. t.-cz. 11. §-ának végbekezdése értelmében a nevezett (bagatell) eljárásnak helyt adni nem lehet, habár az ügylet csak felperesre nézve képez kereskedelmi ügyletet s a követelés az 50 frtot meg sem haladj a«, s ily ügyekre nézve a kir. járásbíróság mint kereskedelmi bíróság illetőségét megállapította. A semmitöszék ezen hátározatát e lapok f. é. 15. számában Dr. Nagy Dezső ur szakismerettel taglalván, annak helyességét a keresk. törvény 264. §-ának és az 1877. évi XXII. t.-cz. 11. §-ának összeegyeztetése által kimutatja, azt mint örvendetes dolgot regístrálja, s megnyugvással jegyzi meg, hogy e lapok már régebben sürgették a fentebb körülírt határozatban kimondott elv alkalmazását. Azonban czikkiró nagyon csalatkozott, midőn czikkét >egy elvi jelentőségű semmitőszéki döntvényének czimezte, mert a semmitöszéknek ezen határozata — sajnos — nem elvi jelentőségű döntvény. Legyen szabad ennek bizonyítására a következő jogeseteket a nagy jogászközönséggel megismertetnem. I. Ez évi l'ebr. havában a bpesti IV. ker. kir. járásbíróság mint kereskedelmi bírósághoz W. & L. bpesti bejegyzett kereskedő czégfelperessége alatt R. K. L. Bpesten lakó magánzónő ellen 3501. sz. a. áruszámlából eredt 37 frt 10 kr. tőke és járulékai iránt sommás keresetet adtam be, melyet nevezett járásbíróság illetőség hiányából hivatalból visszautasított, mert a kereset tárgya az 50 frtot meg nem haladja, s miután alperes nem kereskedő, s igy az a bagatell eljárás alá tartozik. Ezen határozat ellen, támaszkodva az 1875. XXXVII. t.-cz. 264. §-ára, a kereskedelmi ügyekben követendő peres és perenkivüli eljárás szabályozása tárgyában 1875. évi deczember 1-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 7. §-ának 1. és 2. pontjaira s végre az 1877. évi XXII. t.-cz. 11. §-ának végső kikezdésére, f. é. 4391. sz. alatt semmiségi panaszszal éltem; semmiségi panaszomban óvatosságból még hivatkoztam is a semmitöszék 1878. évi november hó 13-án 17213. sz. alatt hozott fenti határozatára, melylyel analóg ügyben a járásbíróság illetőségét megállapitotta. Azonban semmiségi panaszom a semmitőszéken f. é. april 2-án 5091. sz. alatt elvettetett. Indok:»mert azegyszerü eladásténye felperesre nézve sem képez kereskedelmi ügyletet*. II. Ugyancsak folyó évi február havában a Bpest IV. ker. kir. járásbíróság mint kereskedelmi bírósághoz 3810. szám alatt AV. & L. budapesti bejegyzett kereskedő czég felperessége alatt megrendelt