Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 17. szám - A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében

tek'zésből eredhető' kár elleni biztosításért fizesse az ellenértéket. c) A 259. §. utolsó bekezdésénél fogva, ha a bizományos a szerződő fél kötelezettségeiért külön dij fejében jótállást vállalt (kt. 377. §-a), vagy a mi a gyakorlatban szintén előfordul, ha a szállítmányozó kezeskedik a fuvarozóért, a stare del eredére, noha nem iparszerüleg folytattatik is, miután kereskedőnek kereskedelmi üzlete körébe esik, kereskedelmi ügyletet képez. d) Kereskedelmi törvénykönyvünk nem tiltván meg az alkusznak, miként a német kt. 69. §-ának 1. pontja, az általa közvetített ügyletek teljesítéséért való jótállást, amennyiben az alkusz az egyik vagy a másik, vagy mindakét szerződő fél kölcsönös kötelezettségeiért külön dij fejében szavatosságot vállal, a stare del eredére ez esetben, mint kereskedő által kereskedelmi üzlete körében kötött, a 259. §. 2. pontja alatt érintett ügylet, viszonylagos kereskedelmi ügyletet képez. A 259. §. utolsó bekezdésénél íogva áll ez különben bármely kereskedő által, ha nem is iparszerüleg, de kereskedelmi üzlete körében (>...im Betriebe seines gewöhnlich auf andere Geschafte gerichteten Handelsge\verbes«. Ném. kt. 272. §. in fine) bankügyletszerüleg kötött kezességre nézve. e) Kereskedelmi törvényünk 261. §-a szerint minden valamely kereskedő által akár activ, akár passiv szereppel kötött, akár önálló, akár accessorius természetű szerződés kétség esetében a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak és ennélfogva a 260. §. szerint kereskedelmi ügyletnek tekintetvén, vélelmezett kereskedelmi ügyletet képez a kezesség is, ha az vagy kereskedő (mint kezes) által, v agy nem-kereskedő által ugyan, de kereskedő (mint hitelező) javára lett vállalva. A kezesség, mint az eddigiekből kitűnik, csak a kezes részéről képezhet oly kereskedelmi ügyletet, mely a 258. és 259. szakaszokban felsorolt sajátképeni kereskedelmi ügyletek körébe tartoznék. A speculatio és az iparszerüség jellegével a stare del eredére vagy a mandátum qualificatum csupán a kezes részéről bir. A hitelező oldaláról a kezesség nem valóságos iparág, nem üzlet. Részéről csak a 260. illetve 261. §. erejénél fogva tekintendő az kereskedelmi ügyletnek. Felmerül ezek után az a kérdés, hogy akt. 270. §-ának harmadik bekezdése értelmében, minthogy a kezes köztörvényi kifogásainak kizárása egész átalánosságban csak attól tételeztetik fel, hogy maga a kezesség kereskedelmi ügyletet képezzen, elégségesnek tartandó-e, ha a kezesség csak a hitelező részéről tekintethetik kereskedelmi ügyletnek? Alkalmazandó-e az egyetemlegességi szigor az esetre is, hahogy maga a kezesség a kezes részéről nem képez a fentebb kifejtettekhez képest kereskedelmi ügyletet, p. o. nemkereskedő által, de kereskedő javára vállalr,atott el? Kereskedő javára vállalt kezesség a kt. 261. §-ánál fogva vélelmezett kereskedelmi ügylet, és pedig adott esetben nem-kereskedő által vállaltatván, egyoldalú kereskedelmi ügylet. A kt. 270. §-a szószerint nem kivánván egyebet, mint hogy a kezesség egyátalán kereskedelmi ügyletet képezzen, nem tételezvén fel tehát expressis verbis, hogy a kezesség a kezes részéről tekintethessék kereskedelmi ügyletnek, és nem is tévén a 258., 259., 260., 261. §§. szerinti kereskedelmi ügyletek között különbséget: a kt. *_'64. §-ának rideg alkalmazása oda vezet, hogy miután a kt. II. részében foglalt határozatok egyoldalú kereskedelmi ügyleteknél mindkét félre nézve egyaránti kivételes alkalmazhatlanságának ugyanott szabott feltétele nem forog fen, a 270. §. szóban forgó rendelkezésének, tekintet nélkül arra, hogy kinek, a hitelezőnek vagy a kezesnek részéről képez-e a kezesség kereskedelmi ügyletet, mindkét félre nézve egyaránt hely adandó. Ily értelemben dönti el a felvetett kérdést Apáthy »Kereskedelmi jog« czimü müvének 539. lapján: »A kezesség kereskedelmi ügyletet képez: a) ha az kereskedő javára a kereskedelmi üzlet körében lett elvállalva..« Eltekintve attól, hogy Apáthy hiányosan sorolja fel azon eseteket, a melyekben maga a kezesség kereskedelmi ügyletnek tekintendő, és p. o. nem emlékezik meg arról, hogy menynyiben és mily feltételek mellett vonható a kezesség a 258. és 259. §§-ban felsorolt tulajdonképeni kereskedelmi ügyletek egyik vagy másik categoriája alá, abbeli állítása, hogy aprivatio utóbbi esetében nem tételeztetik fel egyéb, mint hogy a kezesség legalább a hitelező részéről képezzen, habár csak praesumtiv kereskedelmi ügyletet is, következetlenséget tartalmaz azon nézetével szemben, miszerint a privatio első esetében feltételeztetik, hogy az ügylet, melynek folyománya a kezesség-vállalás, a főadós részéről tekintettessék kereskedelmi ügyletnek. Nyilvánvaló következetlenség ugyanis a kezesség által biztosított alapügyletet illetőleg nem elégségesnek találni, hogy az csak a hitelező részéről képezzen kereskedelmi ügyletet: magát a kezességet illetőleg pedig elégségesnek találni, ha az csak a hitelező részéről képez is kereskedelmi ügyletet. Ha a 270. §. szigorának alkalmazására nem elégséges, hogy az ügylet, a melyből eredő kötelezettségért lett az egyetemlegesség alá helyezni akart kezesség vállalva, a hitelező részéről kereskedelmi ügylet, hanem megkívántatik, hogy az alapügylet a főadós részéről képezzen kereskedelmi ügyletet, tehát akár absolut, akár relatív kereskedelmi ügylet is az alapügylet a hitelező részéről, az magában nem állapítja meg a kezes egyetemleges felelősségét : mi okból legyen elégséges, hogy ha a kezesség, melynek kereskedelmi minőségére alapul pedig a privatio második esete csupán a hitelező részéről képez, és pedig még nem is a 258. vagy a 259. §. szerint, hanem csak a 260. illetve 261. §. szerinti kereskedelmi ügyletet ?Mi indokolná a kezességre nézve a szigorúbb feltételezést, mint magára a principális ügyletre nézve? Utóvégre azt sem szabad felednünk, hogy maga a kezesség a h i t elező részéről soha sem tulajdonképeni kereskedelmi ügylet, mert részéről nem bir a speculatióés az iparszerüség jellegével, a 258. és 259. §§. categoriái alá tehát nem esik, hanem csak annyiban tekintetik a kereskedő hitelező részéről kereskedelmi ügyletnek, a mennyiben kereskedelmi üzlete folytatásához tartozik, a mire pedig gyakorlati példa alig képzelhető. Ha az alapügyletet, illetőleg azt, mit a német kt. 281. czikke kifejezetten mond: >. . . wenn die Schuld aus einem Handelsgeschafte auf Seite des Hauptschuldners hervorgeht,« törvénymagyarázatilag indokoltnak találjuk a mi kt. 270. §-ának harmadik bekezdésébe is interpolálni. — a mely interpolatio elvi és magyarázati igazolására múltkori czikkünkben vállalkoztunk és melyen különben A p á t h ynak a privatio első esetére vonatkozó nézete is alapul. — ha tehát a kifejezett intézkedés hiánya daczára és a 264. §. merev szabályának mellőzésével, feltételezettnek tartjuk, hogy az alapügylet a főadós részéről (»von Seiten des Hauptschuldners*) képezzen kereskedelmi ügyletet: kell, hogy következetesen továbbmenve magát a kezességet illetőleg is a kifejezett intézkedés hiánya daczára és a megfelelő interpolatio utján feltételezettnek tekintsük, hogy a kezesség a keze s részéről képezzen kereskedelmi ügyletet, vagyis hogy ne találjuk a kt. 270. §-a alá tartozónak a kezesség azon esetét, a midőn az kereskedő (mint hitelező) javára ugyan, de nem-kereskedő által vállaltatott. Eadem natio, eadem dispositio. A privatio első esetének korlátozása mellett felhozott egyéb érveink az egyetemlegességi szigor második esetének jelzett értelembeni korlátozása mellett is felhozhatók. Olvasom a fentebbiek alapján a kt. 270. §-ának harmadik bekezdését következőképen: »Ugyanez (az egyetemleges kötelezettség) áll a kezesre nézve is, ha a kezesség a főadós részéről i kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva, vagy ha maga a kezesség a kezes részéről kereskedelmi ügyletnek tekintendő.* ^ Dr. Barna Ignácz. A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében.) Vajon bűntett vagy vétség kísérlete forog-e fen, ennek megítélésére nézve szintén a minősítésnek már fenébb emiitett két módja jöhet szóba, melyeknek egyike szerint a törvényesen fenyegetett büntetés (büntetés in thesi), másika szerint pedig a bíróilag kiszabott (kiszabandó?) büntetés *) Az első czikket 1. lapunk mult heti számában. Szerk.