Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 16. szám - A szakértői dijak elölegezéséröl

— 120 — gai iránti kielégítési végrehajtási jogát tagadja azon esetre, ha a bizonyító fél felebbezett. A ptrs 218. §-a szerint a bizonyító fél a szakértőnek bíróilag meghatározott járandóságait előlegezni tartozik. Ebből következik véleményünk szerint, hogy a szakértőnek feltét'en joga van követelni az előlegezést; költekezései és fáradozásai ntán nem tartozik várni, míg a jogorvoslatok csiga-biga procedúráján végig húzza a járandósági összeg magassága iránti kérdést az előlegezésre kötelezett bizonyító fél. Azért, mert e fél azon reményben, hogy a felsőbb bíróság a szakértő járandóságait talán néhány forinttal leszállitandja, avagy pedig egyszerű huzavonási czélból jogorvoslattal él a dijakat meghatározó végzés ellen, azért korántsem alteráltatik a szakértőnek azon törvényben gyökeredző joga, hogy bíróilag megállapított járandóságainak előlegezését követelhesse. Ellenkező felfogás mellett az előlegezés kötelezettsége legkönnyebben volna kijátszható is. De nem is mondható, hogy a felebbezés elintézteig, illetve addig, míg a dij-megállapitó végzés jogerőre nem emelkedett, bíróilag meghatározott járandóságok jogilag még nem léteznek, mert különben a törvénynek előlegezést előíró külön rendelkezése meg volna fosztva sajátlagos értelmétől, sőt contradictio in adjecto-nál nem volna egyéb. Már pedig bírói határozat egyedül birói kényszer utján levéi érvényesíthető, azt tartjuk, miszerint a szakértőnek azon esetben is, hahogy ő vagy a bizonyító fél, avagy mindketten a megállapító végzés ellen kellő időben felebbezéssel éltek, megállapított járandóságai erejéig joga van a kielégítési végrehajtáshoz. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottság elnökéhez, Szabó Imre semmitőszéki bíróhoz, a következő leirat érkezett : Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 évi 34. t.-cz. életbelépte óta elég alkalma nyílt Méltóságodnak s a bölcs vezetése alatti ügyvédvizsgálóbizottságnak meggyőződni azon előnyökről és hátrányokról, melyeket az említett törvénynek az ügyvédi vizsgára vonatkozó rendelkezései eredményeztek. Felkérem ennélfogva Méltóságodat, adjon alkalmat a bölcs vezetése alatti ügyvédvizsgáló bizottságnak, hogy annak tagjai a törvény említett részét eszmecsere tárgyává tehessék, és az eredményt Méltóságod véleményes jelentése kapcsán velem f. évi april hó 15-ig közölje. Budapesten, 1879. január hó 27-én. Dr. Pauler Tivadar s. k. Az ügyvédvizsg. bizotts. felterjesztése főpontjaiban igy hangzik: 1. A bizottság köszönetet mond a miniszter urnák, a miérthogy alkalmat adott a bizottság elnökének és a bizottságnak arra, hogy nézeteiket az ügyvédi vizsga reformjáról előadhassák és ekként a miniszter urat hazafias reformtörekvéseiben támogathassák. 2. A bizottság kijelenti, hogy ez idő szerint még nem mondhatni minden tekintetben végleges Ítéletet azon előnyökről és hátrányokról, melyeket az ügyvédi rendtartásnak a vizsgára vonatkozó minden egyes rendelkezése maga után vont. Mert aránylag még csak rövid ideje, hogy a törvény érvényben van; különösen pedig a qualificatió kérdésében még mindig az átmeneti stádiumban vagyunk, a mennyiben még ez idéo is a jelölteknek 60°/0 a a régi qualificatió alapján bocsáttatik a vizsgára. Általában véve az előbbi állapothoz képest javulást észlelhetni. Ha ez talán nem is felel meg az uj törvényhez kötött nagy várakozásnak, anynyit mégis bizonyít, hogy a vizsga szervezete lényegben egészséges és fejlődésre-képes alapokon nyugszik és hogy ennélfogva ez idő szerint radicalis újításokra szükség nincsen. 3. Áttérve a törvény egyes szakaszaira, a bizottság kijelenti azt, hogy ez idő szerint még fentartandónak véli a törvény 4. §-ának azon rendelkezését, a mely az országban két ügyvédvizsgáló bizottságot statuál. Volnának ugyan politikai okok is, a melyek minálunk az ügyvédi vizsga egysége mellett szólanának. Az sem szenved tán kétséget, hogy centrali8atió mellett az ügyvédi qualificatió egyöntetűbb lenne és hogy az erdélyi külön jogok egységes vizsga mellett is figyelembe volnának vehetők. De minthogy idevágólag egyéb körülmények is jönnek figyelembe, a maga részéről ezúttal változtatást nem ajánl. 4. A bizottság kije^nti, hogy ezentulra is fentartandónak véli azt az egybeállítást és szervezetet, melyet a törvény 4. §-a a vizsgáló bizottságnak ad. A paritás, melyet e szakasz az állam és ügyvédi kar képviselőinek ad, megfelel annak az alapfelfogásnak, a melyből nálunk az ügyvédséget szabályozták. — Semmi jel sem mutat arra, hogy a törvényhozás ettől a felfogástól el akarna térni; és igy a bizottság mai egybeállításán elvi változtatást nem lehet tenni. A bizottság tagjainak számát ezentúl is az igazságügyminiszter ur határozná meg. Ennél a pontnál felkéri a bizottság a minszter ur figyelmét arra, hogy a jelöltek száma folyton apad és hogy ennél fogva indokolva volna a vizsgáló biztosok számát aránylag apasztani. Kevés jelölttel szemben a biztosok nagy száma lehetetlenné teszi a vizsgálás egyöntetűségét és megakadályozza a vizsgálás módjának állandósulását. Pedig ez a vizsgálat foganatos voltához szükséges. A jelöltek megapadása indokolná azt is, hogy a vizsgák szünideje egy hónappal megtoldassék. Ajánlkoznék szünidőnek a június 15-től szeptember 15-ig terjedő idő azért is, mert tapasztalati tény, hogy a tagok távolléténél fogva a nyári hónapokban a bizottságok összeállitása nehézségekkel jár; és mert a szóbeli vizsgák rendszerint négy egymásutáni órát vesznek igénybe, a mi a forró nyári hónapokban, tekintettel a helységek szűk és alacsony voltára, a vizsgáló biztosokat és a jelölteket túlságosan megterheli és igy a vizsga foganatos voltának árt. 5. A bizottság kijelenti, hogy a vizsgára bocsátás első kellékéül a jogtudorságot ezentúl is fentartandónak véli. A tudori fok elnyerése nagyobb terjedelmű tudományos készülődésre kényszeríti a jelöltet, és a jogtudorjelöltek rendszerint csakugyan nagyobb készültséggel lépnek a vizsga elé. E készültség hasznát végeredményben az igazzágszolgáltatás veszi, és nincs ok, hogy ezt tőle megvonjuk. Ujabb időben a nagy mérvben megindult codificationalis mozgalmak is követelik, hogy a jelöltek a jog rendszeres megértésével behatóbban foglalkozzanak. 6. A bizottság kijelenti, hogy ez idő szerint nem tartja kielégítőnek azt a szabályozást, melyet 5. §. 2. szám alatti pontja a joggyakorlatnak ad. Elsőben a tekintetben, hogy a gyakorlat az első szigorlat letételén is megindulhat. Ez az első szigorlat csak elméleti tárgyakat foglal magában ; római, egyházjogot és észjogot. A jelölt tehát, a ki az első szigorlat alapján kezdi meg a gyakorlatot, megkezdi ezt a nélkül, hogy a tételes jogból bárminemű vizsgát tett volna. Szembeötlik, hogy gyakorlata a tételes jog ismerete nélkül nem sokat ér. Ezzel szemben kívánatos volna, hogy a gyakorlat csak oly vizsga alapján indulhisson meg, a melyben a tételes jog benne van; tehát a szigorlatok megkötött sorrendét tekintve, vagy a harmadik szigorlattól, vagy pedig a jogtudományi államvizsgától kellene a gyakorlatot számítani. Igaz, hogy mindegeik számitási módnak megvan a hátránya. A harmadik szigorlat elfogadása esetében a jelölt nagyon későn jut a gyakorlatba; a jogtudományi államvizsga elfogadása esetében pedig a mai állapothoz képest egygyel több vizsgát kellene tenuie, minthogy ma az egyetemi tanulmány bifurcatiójánál fogva a jogtudori fokot jogtudományi államvizsga nélkül is elérheti. Azt hiszszük, hogy a jelöltre nézve csak előnyös lehet, ha az egyetemi évek befejezése után vizsgát tehet a tételes jogból és erre a gyakorlatot nyomban megkezdheti. Igaz, hogy egygyel több vizsga, — de megkapja az ellenértéket abban, hogy gyakorlatát a tételes jog ismeretével és nyomban a vizsga letétele után kezdheti meg. Ehhez képest a bizottság kijelenti, hogy az első szigorlat elejtésével, a joggyakorlat csak a jogt. államvizsga letétele után indulhasson meg. 7. A bizottság kijelenti, hogy a három évi gyakorlat helyébe öt évet tart kivánatosnak. Mert az élet miudinkább fokozottabb igényekkel lép fel azok irányában, a kik az ügyvédi oklevél alapján benne helyt akarnak állani. Az ügyvédi teendők nagymérvű megosztása és elaprózása, ugy nemkülönben a bíróságoknak eléggé még meg nem állapodott belszervezete következtében a három év nemigen nyújt elegendő alkalmatarra, hogy a jelölt a szükséges gyakorlati képzettséget megszerezze. A hozzánk igazságügyi tekintetben is közel eső Ausztriában a gyakorlat ideje hét év. Nem ajánljuk elfogadásra, de tapasztalati tény, hogy az élet a jogászi felfogás bizonyos nemű megállapodottságát követeli és hogy ezt három év alatt nem igen lehet megszerezni. Az öt évi gyakorlatból a mai egy év helyett legalább két év volna a jogtudorság elnyerése után, — és a mai 11/9 év helyett legalább 2% év ügyvédnél töltendő. Kívánatos, hogy a jelölt legalább két esztendőt szentelhessen osztatlan figyelemmel gyakorlati kiképeztetésének, a nélkül hogy ebben az elméleti vizsgákra való készülődéssel meg lenne zavarva. A kizárólag ügyvéd mellett töltendő 21/, évet indokolják az ügyvédi teendők sokoldalúsága és az ügyvédi kar solidaritásának szüksége. A békebiróságokra és a tőzsdebiróságokra való tekintettel kívánatos volna annak kiemelése, hogy csak a királyi első f. biróságoknál töltött gyakorlat számit. A bírák és jogtanárok qualificatiója a mai szabályozásban fen volna tartandó és az ügyvédjelöltekre is kiterjesztendő azon megoldással, hogy ügyvédi vizsgára csak az bocsáttatik, a ki sem fegyelmi, sem bűnvádi eljárás alatt nem áll. Kívánatos, hogy a qualificationalis kellékek alól felmentésnek ezentúl se legyen helye. Ezzel összefüggésben ki volna mondandó, hogy az ötös bizottságnak az ügyvédi vizsgára bocsátó határozata ellen a bizottság székhelyén levő ügyvédi kamara ügyésze felebbezhessen. E végből az ügyész az ülésre a kamara elnöksége utján meghívandó. Meg nem jelenése esetében az eljárás gyorsaságának érdekében a bizottság jogérvényesen határozhat; ha megjelenve, felebbez, felebbezését a határozat kihirdetése után nyomban bejelenti és indokolja. 8. A bizottság kijelenti, hogy az ügyvédi vizsga tárgyain ez idő szerint változtatni nem igen lehet. A pénzügyi és közigazgatási törvények és országos szabályrendeletek tere ugyan átláthatlan nagy • de emellett tény, hogy az ügyvédnek rájuk folyton nagy szüksége van 'Ha ehhez képest őket a tárgyak sorából kihagyni nem is lehet, kívánatos volna vagy a törvényben, vagy pedig a vizsgát szabályozó szabályrendeletben kimondani, hogy a vizsgán a fősuly a jogi tárgyakra, jelesül f..p?!.?&"' büntető-, váltó-, csőd- s kereskedelmi jogra és az eljárásokra, koztuk kiválóan a telekkönyvi rendeletre volna fektetendő A csőgtörvény a törvény szerint ma nem képez önálló vizsgatárgyat, még a fentartott váltóvizsgát sem. A vizsgáló-bizottság eddig a