Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 16. szám - A szakértői dijak elölegezéséröl

— 119 A törvény nem akai-ja a zeneszerzőt odáig megvédeni, hogy másoknak művészi önálló, sajátszerű át- vagy feldolgozást megtiltson. Szem előtt tartva ezen elvet nem nehéz kimutatni, hogy a német birodalmi törvény 46. s a javaslat 52. §-ának végszavai, melyek különben is csak exemplificativ jelleggel birnak, nincsenek szerencsésen stylisálva, mert igen könnyen belevihetik a birót a circulusba. »Bitorlásnak tekintetik .... egyazon mű egyes dallamainak (melódia) vagy motívumainak művészileg fel nem dolgozott lenyomatai*. Oly potpourri, quodlibet, transeriptio, variatio, phantasia, induló stb. tehát, mely több zeneműből egy-egy melódiát vagy motivumot venne át, e szerint nem volna megtiltva ; pedig a §. bevezetése értelmében csak oly dolgozatok engedtetnek meg, melyek önálló szerzeménynek tekinthetők. Annyi bizonyos, hogy ily potpourrik összeállítása nem egyéb mint puszta mechanikai munka, melyhez szellemi alkotás nem kívántatik. Tervezetem igyekszik mindezeket olykép formulázni, hogy az elv tisztán jusson kifejezésre. Az író s a zeneszerző monopóliuma kiterjed a színmüvek nyilvános előadására is (Oeffentliche Aufführung dramatischer, musikalischer und dramatisch-musikalischer Werke). »Szinmü, zenemű vagy drámai zenemű (a javaslat szerint: »zenés szinmü«) nyilvános előadatására kizárólagos (ezen döntő szó hiányzik a javaslatban) jog a jelen törvény által megállapított védelmi idő alatt (mert csak erre szól) a szerzőt vagy annak jogutódait illeti«. Hozzáteszi tervezetem, hogy a jogellenes nyilvános előadatás bitorlásnak neveztetik és tilos (ad normám 4. §.). A »bitorlás« szó, melylyel már a kereskedelmi törvény 24. §-a is él, igen szerencsés terminus technicus, mely itt ép ugy megáll, mint a mechanikai többszörözésnél és melyért a külföld megirigyelhet. Hibáztatom a javaslat 56. §-ának 2. bekezdésében azt, hogy követve a német törvényt azt mondja egyszer »nyomtatásban stb.« és mindjárt reá nyomtatásban »stb.« nélkül. Pedig mindannyiszor ugyanaz értendő, tudniillik a közzététel, így lehet csak praecise helyt adni azon kivételnek, hogy »már közzétett más zenemüvek (nem drámai zenemüvek) előadhatók a szerző beleegyezése nélkül is, ha a szerző a mű czimlapján vagy élén a nyilvános előadatás jogát magának kifejezetten fen nem tartotta«. Az irói és művészi jog keretében ugyanis háromféle dolog csak akkor védetik, ha a szerző a monopóliumot ezekre nézve is világosan fentartja: 1. a fordítás, 2. a hírlapok és folyóiratok nagyobb közleményeinek és szépirodalmi vagy tudományos dolgozatainak utánnyomatása és 3. közönséges (nem drámai) zenemüvek nyilvános előadása. Ugy hiszem, felesleges hosszasabban kifejteni, hogy a mechanikai többszörözés s a nyilvános előadatás közt van analógia, a mennyiben mindkettő a monopóliumot sérti, de van különbség, ha a fordítási jog szempontjából nézzük. Én ugyanis a következő meggyőződést vallom. A fordító ugyanazon jogokat élvezze, mint a szerző, de csak a mechanikus többszörözés tekintetében. A fordítónak nem adok originar szerzői jogot fordításának nyilvános előadatására nézve, hanem az eredeti mű szerzőjének beleegyezéséhez kötöm. A nyilvános előadatási jog felfogásom szerint egészen másnemű jog, mint a mechanikai többszörözés azon álfája, melyet a fordításban látunk. A színmű többszörözhető és ilyetén módon forgalomba helyezhető. De a színmű többszörözés nélkül vagy >als Manuscript gedruckt« csak nyilvános előadatásra is szánható. A fordítási jog csakis már »megjelent<, azaz, mert kétségkívül azt akarjuk, többszörözött müvekre vonatkozik. A meg nem jelent munkát, habár az nyilvánosan már előadatott is, forditani nem szabad. De még a jogszerű fordítónak joga ís mindössze csak abban állhat, hogy megvédetik, qua szerző forditásának mechanikai többszörözése, és nem engedhetjük meg, hogy a fordító a színmüvet előadathassa, ha a szerző talán még az eredetit sem akarja előadatni. Az előadatási jog nem surrogatuma a mechanikai többszörözésnek, hanem külön jog, melyet a javaslat is egészen külön tárgyal. »Da die mechanische Vervielfaltigung und die Vorführung eines Werkes durch ausführende Darstellung ganz verschiedene Dinge sind, so konnte, abgesehen von gewissen Grundbegriffen, wie des Urhebers und seines Rechtsnachfolgers, von einer auch nur analógén Anwendung der Vorschriíten nicht die Rede sein. Die Regein mussten besonders geíunden werden und es wird sich in Einzelnen zur Genüge zeigen, dass sich bei der vielmehr praktischen, auf die realen Falle gerichteten, als nach systematischer Einheit strebenden Methode des Gesetzes der ohnehin schon genügend reichhaltige kasuistische Stoff noch um ein Betrachtliches vermehrtt. így nyilatkozik a nagyhírű Endemann (78. 1.), ki a német törvény alkotása körül active közreműködött. Határozottan hivatkozhatom pedig Klostermannra (235. 1.), bár nézetem szerint ezen első rangú tekintély nyilván téved, midőn okoskodását a német törvény 51. §-ának 1. kikezdésére alapitja. Mert ha van szerző és fordító, nem mondhatni >es sind mehrere Urheber vorhanden«. A fordítót csak nem lehet szerzőnek tekinteni, mert egyes esetben ugyanannyi jogot concedálunk neki. Ez volna csak szép petitio principii! Álláspontom igazolásául hivatkozom arra, hogy a fordító sajátságos helyzetét, mint compromissumból eredőt, lehet csak construálni (1. a II. alatti érveléseimet). Mutatja azonban ezen egy kérdés, hogy a szerzői jognak theoriája mennyire nem forrta ki magát mindezideig, pedig azt eddig a németek vitték legtovábbra. A szerzői jog egészen önálló valami, — az uj kor, a haladó közművelődés szüleménye. Tudnunk kell. hogy mint akarunk, — tisztában kell lennünk a felállítandó vezérelvek iránt, de azután ezeknek consequentiáit consequenter kell hoznunk. A 12. §-hoz megjegyzettek folytán természetesen tervezetem a hátrahagyott (posthum) müveket nem a szerző halálától, hanem az első jogszerű előadás napjától védi. Úgyszintén tervezetem e helyütt is csak magát a szerzőt jogosítja fel a pseudonymitás vagy anonymitás feladására, s e jogot nem adja meg a jogutódoknak. Ez megsértése volna — tiszteljük a holtakat! — a szerzővel együtt sirba szállt rendelkezési jognak. Zenemüveknél a zene a fődolog s ezért a zenemüvek előadásához elégséges a zeneszerző engedélye. A javaslat ezt kiterjeszti a zenés színmüvekre, a mi eléggé bizonyítja, hogy a »zenésszinmü« nem sikerült fordítása a »dramatisch-musikalisches Werk« szavaknak. A zenés szinmü j>melodram« is lehet: ennél pedig nem áll a jelzett kivétel. Az a döntő, hogy a kérdéses munka legyen zenemű, és ha ez iránt nincs kétség, akkor nem igen lehet például operára azt mondani, hogy »zenés szinmü*. Dr. Herich Károly. szakértői dijak előlegezéséről. (S. S.) Elegendő-e, ha a bizonyító fél a szakértőnek bíróilag meghatározott dijait felebbezés folytán birói letétbe helyezi ? A szakértő kevesli, a bizonyító fél sokalja a megállapított összeget. Az egyik vagy másik fél vagy mindketten felebbezéssel élnek. Kérdés, van-e joga a szakértőnek, daczára annak, hogy a járandóságait megállapító végzés felebbezve lett, járandóságai összegének erejéig kielégítési végrehajtást kérni a bizonyító fél ellen? Avagy nincs-e joga? Mert ha nincs, ugy még nagyon kérdéses, vajon van-e joga még csak biztosításhoz is, mert a perrendnek vonatkozó 338. §-a »itélethozatal«-ról szól, a szakértői dijak pedig közbenszóló végzésben határoztatnak meg. Ezen §. szoros magyarázata mellett tehát még birói kézhez való letéteményezésére járandóságainak sem kötelezhetné a szakértő a bizonyító felet. Felvetjük a kérdést azért, mert gyakori eset bíróságainknál, hogy azon esetben, ha a szakértői dijakat megállapító végzés ellen felebbezés adatik a bizonyító fél által, a szakértő kielégítési végrehajtás iránti kérelmével azon indokból utasittatik el: mert a felebbezés folytán állítólag kielégitési végrehajtásnak, a bizonyító fél részéről történt letéteményezés folytán pedig külön biztositásnak helye nincs. Másrészt érdekel a kérdés különösen tekintettel amaz ismeretes döntvényre, mely a perbeli eljárás költségeiért, különösen pedig oly kiadásokért, melyek valamely birói eljárás eszközlése végett előlegezendők, vagy eszközlése folytán megtérítendők, első sorban a feleket képviselő ügyvédeket teszi felelőssé. Az érintett visszautasításban foglalt felfogás kettős tévedésben forog: a) mert a letéteményezésre való hivatkozás egyben a nézetünk szerint ezen esetben nem indokolt biztositáshozi jog fenállását elismeri, b) mert a szakértőnek megállapított járandósá*