Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 16. szám - A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében

Kilenczedik évfolyam. 16. szám. Budapest, 1879. április 17. K(I18n mellékletek: a ..Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazság ügyi t»rvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS (helybe Előfizetési árakházhoz hordással, vagy vidékr tos szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és a/. „Igazságügyi rendeletek tára" cziroü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint' félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. .z előfizetési pénzek b érmei legczélszerübuen poetauti küldendők. vidékrS Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében. Dr. Werner Rezső kassai jogakadémiai tanártól. — Az irói és művészi jog. Dr. H e r i c h Károly miniszteri osztálytanácsostól. — A szakértői dijak előlegezéséről. (S. S.) — A budapesti ügyvédvizsgáló bizottság felterjesztése az ügyvédi vizsga reformja tárgyában. — A budapesti ügyvédi kamara törvénytervezete az ügyvédrendtartás tárgyában. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében. A bűncselekmények bűntetté vagy vétséggé való minősítésének kérdése kettős: törvényhozási és törvényalkalmazási szempontból tekinthető; mindkét szempontból vitatkozások tárgyát képezheti és képezi még ma is. A mi a törvényhozási szempontot illeti, az itt annyival is inkább mellőzhető, minthogy a bűncselekményeknek ezen szempontbóli minősitése a legújabban alkotott büntető-törvénykönyvben már úgyis megtörtént dologgá vált s igy a kérdés egyelőre elveszité gyakorlati jelentőségét. De annál nagyobb érdekkel és értékkel bir a kérdésnek közelebbi megvitatása a már megalkotott btkv. alkalmazása szempontjából. Kiváló gyakorlati fontossággal e kérdés ugyan ott fog leginkább birni, hol a bűncselekmények elbírálására az esküdtszék is behozva levén, a bűnügyekben a birói illetőség tárgyi körére nézve a bűncselekményeknek különböző minőségéhez, jellegéhez (büutett vagy vétség) van kötve, ugy hogy a büntettek az esküdtszék, a vétségek pedig a törvénytudó biróság illetősége körébe utasitvák elbírálás végett; de azt azért ott sem lehet egészen érdektelennek és megvitatását fölöslegesnek tartani, hol — miként hihetőleg nálunk — az esküdtszék mellőzésével ugy a büntettek mint a vétségek esetében ugyanazon biróságok vannak, illetőleg lesznek hivatva eljárni és Ítélni; mert hiszen a birónak kötelessége minden egyes esetben, ha valakit itéletileg elmarasztal, a marasztaló Ítéletben egyúttal azt is jelezni, mily bűntettben vagy vétségben, illetőleg bűntettnek vagy vétségnek kísérletében történik az elmarasztalás. De ettől eltekintve, a kérdés megvitatását és tisztábahozatalát sürgősen követelik egyéb kérdések is, melyek a büntetőjog vidékén fölmerülhetnek, sőt szükségkép fölmerülni fognak, és melyeknek eldöntése mindenkor fölteszi ama kérdés eldöntését. így, hogy többet ne említsek, annak eldöntése, vajon adott esetben létezik-e büntetendő kísérlet, — eltekintve a netaláni törvényesen tett kivételes esetektől, — mindig ama kérdés megelőző eldöntésétől függ: bűntett vagy vétség kísérlete forog-e fen; szóval, a minősités kérdése hozandó itt előbb tisztába s csak azután határozható meg a büntetendő kísérlet létele. Mint tudva van, a magyar btkv. a bűncselekmények minősitése kérdésében azon rendszert fogadta el, mely szerint a bűncselekmény általában mindenütt azon büntetég minősége, illetőleg mennyisége alapján minősítendő bűntetté vagy vétséggé, melyet a bíró az adott esetre egyénileg és összerüleg kiszab (correctionalis rendszer). E rendszer szerinti minősités képezi a szabályt, mely alól azonban számos kivételek lehetségesek oly esetekben, midőn annak alkalmazása helyt nem foglalhat. Ugyanis számos esetben kételyek merülnek föl az iránt: vajon és mennyiben történjék a minősítés az imént jelzett correctionalis rendszer, vagy pedig azon rendszer szerint, melyet legtöbb törvényhozás követ, s mely szerint a bűncselekmények minősítésére nézve a törvényben minden egyes bűncselekményre törvényesen megállapított büntetés (büntetés in thesi) az irányadó? Továbbá számos kérdések merülhetnek föl, melyekben az elfogadott és alkalmazandó rendszer mellett is kétessé válik : vajon bűntett vagy vétség forog-e fen ? E kételyes esetek közé tartozik a többi közt a bünkisérletés abünrészesség is. Itt csak a bünkisérlétről szólok. Különös fontossággal bir a minősités kérdése a bűnkísérletnél. Itt mindenekelőtt egy alapjában hibás nézetet kell visszautasítanom és megczáfolnom, mely miután már a vélemények elméleti nyilvánítása terén nem egyszer nyert kifejezést, könnyen a gyakorlatban is fölmerülhet, sőt szokásilag közönségessé és általánossá is válhatik, noha az a bünkisérletnek, mint a bűncselekmények kisérletének, fölfogásával egyenes ellentétben áll. E nézet ugyanis azt tartja, hogy a bünkisérletnél a minősités műtéteié magán a bünkisérleten mint szintén bűncselekményen viendő véghez ugy, hogy minden egyes öszszerü esetben a biró magát a bünkisérleti cselekményt, mint önmagában állót, tartozik és pedig ahhoz képest bűntetté vagy vétséggé minősíteni, a mint arra az öszszerü viszonyoknak és körülményeknek megfelelőleg a bűntett vagy a vétség büntetését találja alkalmazandónak, illetőleg alkalmazza. E nézet szerint tehát azon ember, ki rablási kísérletet követett el, az esetben, ha tettét a biró a bűntett büntetésével sújtaná, a rablási kísérlet bűntettében, — az esetben pedig, ha tettére biróilag a vétség büntetése szabatnék ki, a rablási kísérlet vétségében volna elitélendő. Szóval, e fölfogás szerint a bünkisérlet maga mint ilyen ép ugy qualificálható bűntettnek vagy vétségnek, mint akár a bevégzett bűncselekmény. Azok, kik e nézetet osztják, ebbeli nézetök támogatására egyrészt a törvény által a bűncselekmények minősitése tárgyában szentesitett correctionalis rendszert hozzák föl, mely követeli, hogy minden bűncselekmény ahhoz képest minősíttessék bűntetté vagy vétséggé, a mint arra a biró a bűntett vagy vétség büntetését alkalmazza; és másrészt a bünkisérletet ugy tekintik, mint önmagában álló bűncselekményt, melyet ennélfogva ép ugy lehet bűntetté vagy vétséggé minősiteni, mint bármely a törvény különös részében meghatározott bűncselekményt, ugy hogy a minősítést illetőleg a bünkisérleti cselekmény és a bevégzett bűncselekmény közt semmi különbség sem forogna fen. Ezen, szerintünk minden tekintetben téves nézetnek tulaj donképeni alap-hibája némábban fekszik, hogy itt a bünkisérlet minősítésénél is a correctionalis rendszert tartja alkalmazandónak, hanem inkább abban, hogy a bünkisérletet is ugy tekinti és tractálja, mint önmagában álló s ennélfogva önállóán büntetendő cselekményt, mert a correctionális rendszer alkalmazhatása mindenkor az elkövetett bűncselekménytől, illetőleg ennek öszszerüleg kimért büntetésétől függ. Kétségkívül, ha azon nézetből történik kiindulás, hogy a bünkisérlet ép oly önmagában álló bűncselekmény, mint a bevégzett bűncselekmény, ennek csak szükségképi folyó-