Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 15. szám - Törvénytervezet az ügyvédrendtartás tárgyában. 3. [r.]

— 113 mindenik hagyaték külön tisztába hozandó, együttvéve mégis csak egy egészet képeznek; a díjátalány kiszámítása tehát az egyes leltári értékek összeadása által nyert összérték alapján eszközlendő. Minek a javaslatba való felvétele által ezen, a gyakorlatban igen sokszor felmerülő eset iránti bizonytalanság elhárittatnék, s az minden kétséget kizáró módon szabályoztatnék. Nem ártana továbbá a díjszabályzatban megemlíteni azt is, hogy olyan esetben, midőn a közjegyzői törvény 134. §-ának második kikezdése szerint a közjegyző a hagyatéki tárgyalás alkalmából ugyanazon ügyből kifolyólag közjegyzői okiratot vesz fel, ezea okirat diját a hagyatéki dijátalányon kívül külön számithatja, úgyszintén ha a hagyatéki tárgyalás folytán árverés lett a hagyatéki ingók vagy ingatlanokra nézve elrendelve, az árverésért a törvényjavaslat 24. §-ában megállapított diját a hagyatéki díjátalánytól eltekintve követelheti, mert ezen teendők nem tartoznak a leltározás és tárgyalás keretébe. Ez a dolog természetétől önkényt folyik ugyan, a törvényben való megemlítése azonban azért nem lenne fölösleges, mivel a javaslat 21. §-ának azon kitétele, hogy a hagyatéki díjátalányban a közjegyző »minden illetménye« be van számítva, a bíróságokat és gyámhatóságokat a törvénynek azon kiterjesztő magyarázatára vezethetné, hogy az árverések és közjegyzői okiratok dijai is a díjátalányban benfoglaltatnak. A törvényjavaslat 22. §-ára nézve, melyben az mondatik, hogy a díjátalány a kiküldő bíróság vagy gyámhatóság által a közjegyző végbejelentésének beadása után 14 nap alatt megállapítandó, — az indokolás kiemeli, hogy ezen intézkedés által a közjegyző fáradsága jutalmát mielőbb meg fogja kaphatni. Én az ellenkezőt hiszem. Látjuk ugyanis, hogy a hatóságok sokkal fontosabb ügyeknél sem szokták mindig a kiszabott határidőket megtartani, s ha a megállapítás 14 nap alatt az illető előadó által meg is történt, irodai erők hiánya miatt az átadási végzések, — melyekben a közjegyző dijainak megállapítása foglaltatik, — hónapokig hevernek tisztázatlanul a kiadó hivatalokban, mi a közjegyző dijainak behajtását felette hátráltatja. Ugyanazért a hagyatéki s egyéb bírói megbízási ügyekre nézve is világosan kiterjesztetni kívánnám a közjegyzői törvény 203. §-Anak azon intézkedést, mely szerint a közjegyző diját a munka és eljárás befejezése után azonnal követelheti; ez annyival inkább megengedhető volna, mivel a dijak legnagyobb részben ugy is számszerűleg meg lesznek határozva s a közönség különben is tájékozhatja magát az iránt, mennyit kell fizetnie. Az 1874-ik évi díjszabás 22. §-a csak azon dijakra nézve kötötte ti a bírói megállapítást, a melyek nem lettek részletesen szabályozva, s ha már a javaslat a hagyatéki dijakra nézve egyáltalában kimondja a megállapítás szükségét, legalább azon könnyebbséget kellene megadni a közjegyzőnek, hogy ne kényszeríttessék várni addig, mig ezen megállapítás talán hónapok múlva bekövetkezik. Ezek a hagyatéki díjátalányra vonatkozó megjegyzéseim. Dr. Marleó Sándor, kir. közjegyző. A > Magyar Jogászegylet < a tárgyi és személyi kérdéseknek nálunk bizonyos körökben szokásos confundálásával oly oldalról is megtámadtatott, (Jogt. Közi. 14. 8z.) melyről meglepett, a sértett hiúság ármánya által és egyes személyek iránti ellenszenvből folyó gyanúsítások által megrohantatni. A helyett hogy örömmel üdvözölüe oly keletkező mozgalmat, melynek iránya és létesítőinek intentiója iránt a vezető férfiak nevei kétséget fen nem hagynak, azt nyomatja e szaklap pikáns újdonságul, hogy utánjárásának sikerült a » Magyar Jogászegylet* keletkezésének titkait leleplezni, melyek abból állnak, hogy 14—15 egyén egy vacsorázó »Jogászkör*-bői országos egyletet oly csel utján mert megalakítani, hogy országos nevü ós tekintélyű férfiakat, kik jelen sem voltak, mintegy tudtukon kivül megválasztott, a ^Jogtudományi Közlöny* szerkesztőjét pedig, kinek •ezen minőségben valamint a m. t. akadémia által jogi munkálataiért tagul választatása czimén ily országos dologhoz meghivatnijogos igénye volt, még csak nem is értesítette róla. Szerintünk az ildom az »országos nevü és tekintélyű* epithetonnal megtisztelt egyleti tagok, a közönség és az ügy irányában azt parancsolta volna, hogy a támadó animus nocendi-jének fékezésével legalább az első egyleti ülést bevárja, melyen az egylet czéljairól és keletkezési történetéről vezetőinek szokásos megemlékezéséből hivatalos és hiteles tudomást szerezhetett volna. Ha ezt teszi a »J. K.« t. szerkesztője, utánjárás nélkül győződött volna meg arról, hogy a »Jogászkör* nem volt vacsorázó társaság és nem állott 14—15 egyénből, (kiket a »J. K.« elmés tréfával egy vidéki járásbíróság székhelyének jogászságával helyez párhuzamba), hogy a megválasztottak igen kevésnek kivételével jelen voltak az alakuló ülésen s annak tárgyalásaiban élénk részt vettek, szóval hogy mindaz valótlan, mit utánjárása ered* ményeként világnak bocsátani jónak látott. Különben sajátszerű, hogy a »J. K.« szerkesztője 14—15 egyén által meg nem hivatását oly zokon veszi, mintha tudtán kivül megválasztatását is (országos nevü férfiúként) helyén valónak látta volna azon »Jogászkör« részéről, melynek előadásaira soha el nem jött, ámbár az idény elején meghivatott és ámbár mint mindenki, lapunk több évi közleményeiből ismerte annak, ha jogi munkálataik alapján nem is akadémikus, de szerinte részben mégis országos nevü és tekintélyű tagj ai t (Csemegi, Manojlovits, Tóth Elek, Janicsek, Vécsey, Teleszky, Győry, Hodossy, stb. stb.), sőt azoknak részben azonossága folytán az általa kizárólag látogatott vacsorázó társaság tagjaival, ismerte az országos egylet czélba vett, mult év óta tanácskozások tárgyát képezett megalakításának semmiben sem titkos történetét is. Ily tényállás mellett titok leleplezéséről és sértett igényről csak az szólhat, ki magát a nyilvánossággal azonosítva, mindent titoknak és mély csendnek nevez, miben része nincs és ki a meghivatásnak viszszautasitása daczára megválasztatásra tart »jogos igényt*. Hogy tudományos szakegylet mindenütt a világon, nálunk is, a dolog természeténél fogva kisebb kör és nem országos közgyűlés utján alakittatik, a »J. K.« érdemes szerkesztője is tudhatja.*) Sajnáljuk, hogy ily plétykák czáfolatával kell a közönséget untatnunk ; de tartozunk az egylet élén álló férfiaknak, kiket ily felköszöntéssel üdvözöl szaklap. Az ügyre nézve szerencsére ártalmatlan bizonyos haragvó Achillesek félrevonulása, kik a sarkukon ejtett sebre a megbőszülő orvtámadás balzsamát csepegtetik. Nem alkalmi szá'ak, melyeket a >J. K.« áprilisi vihara megtéphetne, tartanak fen oly egyletet, hol kicsinyes hiúság kielégítésre nem talál. Komoly meggyőződés és önzetlen munkavágy által vezetett férfiak egyesülése nem a (különben is tőlük függő) tagszám által lesz országossá. Jövője független egy »jogi mun ká 1 a t ai*-ban tetszelgő Cassandra árnyvetésétöl. Törvénytervezet az ügyvéd rendtartás tárgyában. — Készítette a budapesti ügyvédi kamara. — (Folytatás.) III. FEJEZET. Az ügyvédi kamarákról. 23. §. Az ügyvédi kamarák számát, székhelyét és kerületét az igazságügyi miniszter állapitja meg olykép, hogy mindegyik kamara legalább 200 tagból álljon és egy vagy több törvényszék területére terjedjen ki. Az ügyvédi kamara területén lakó és az ezen kamara lajstromába felvett ügyvédekből áll. 24. §. Kiadásait az ügyvédi kamara a közgyülésileg megállapítandó évi tag- és beiratási dijakból, valamint az ügyrendben részletezett egyéb, különösen másolati, illetve hitelesítési dijakból fedezi. A beiratási dij a kamara pénztáránál előlegesen lefizetendő és annak lefizetése a bejegyzés iránti kérvényben igazolandó. *) A >Magyar Jogászgyülésc megalakításának története következőleg van leírva az Évkönyv I. kötetében : »A budapesti ügyvédi egylet igazgató választmánya 1868. decz. 4-én az előmunkálatok tételére 11 tagból álló albizottságot küldött ki. Ezen albizottság munkálata a közgyűlés által elfogadtatván, az igazgató választmány utasíttatott az elfogadott tervezet keresztülvitelére, egyúttal meghagyatván ennek, hogy a birói és tanári kar, valamint a vidéki egyletek tagjaiból magát kiegészítvén, az alapszabályi tervezetet állapítsa meg. Ezen megbízatás folytán a már előbb kiküldött albizottság az alapszabályi tervezetet elkészítvén, egy szélesebb körű értekezlet hivatott egybe a m. kir. igazságügyi minisztérium és a felebbviteli bíróságok néhány tagjaiból, a bpesti törvényszéket elnökeiből, a vidéki társegyletek elnökeiből és választmányaik kétkét tagjából, valamint a pesti egyetem és a vidéki jogakadémiák néhány tanárából. Az egybehívott értekezlet 1869._ decz. 21. és 22-én ülésezvén, jelen voltak : Melczer István, Kiss András, Szalay Ágost, Daruváry Alajos, Wenzel Gusztáv, Lós*y Tivadar, Euzinkó Zsigmond, Zahornaczky Bálint, Gáspár Lajos, Bognár Géza, Tomsich Bertalan, valamint a budapesti ügyv. egylet igazg. választmányának következő tagjai: Apáthy István, Arady Antal, Busbach Péter, Dárday Sándor, Deszkás Gusztáv, Horváth Károly, Környei Ede, Králicz Kálmán, Bróde Lipót, Matolay Elek, Morlin Imre, Pósf ,y Károly, Schnierer Gyula, Sieginund Vilmos, Szilágyi Dezső és Szontag Kálmán. Összesen 27 tag. Ezen értekezlet az id. állandó bizottságot, ez pedig a maga functionáriusait azonnal megválasztotta és az alapszabálytervezetnek a minisztérium általi helybenhagyását kieszközölte*. Ugyanígy alakult meg a, német jogászgyülés és az osztrák ügyvédgyülés, és nem különben a » Magyar Jogászegylet* is. Ha az a!apitók más utat követnek, soha egylet létre nem jön.