Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 15. szám - Egy elvi jelentőségű semmitöszéki döntvény

— 110 — nem könnyű értelmezést igényel. A német kt. 281. czlkkének 3. bekezdése ugyanis expressis verbis kimondja: »Dasselbe gilt vom Bürgen, wenn die Scbuld aus cinem Handelsgeschiifte auf Seiten des Hauptschuldners hervorgeht. . .« Ez a minden kételyt kizáró »IIandelsgesch;ift auf Seiteu des Hauptscbuldners* a mi törvényünk 270. §-ának szövegéből vagy véletlenül, vagy tán szövegezési nehézségek okából egyszerűen kiesett. >Ha a kezesség (?) kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva*. A kérdéses kitételnek semmi nyoma, az interpolatióra tehát csakis a törvénymagyarázat szabályait szemmeltartó deductio jogosíthat. Szem ben a világos, szószerinti rendelkezés hiányával, a következő érvelés sem volna a limine viszszautasitható. A kereskedelmi törvény 264. §-ánál fogva szabály: »A jelen törvény második részében foglalt határozatok azon ügyleteknél, melyek az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyletet képeznek, mindkét félre nézve egyaránt alkalmaztatnak. Kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha magukból e határozatokból kitűnik, hogy azok a felek közül csak azt kötelezik (?), kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet képez*. A kt. második részében foglalt határozatoknak egyoldalú kereskedelmi ügyletekre való alkalmazhatlansága, mint kivétel, feltételezi tehát, hogy azok alkalmazhatósága expressis verbis vagy ennek vagy annak a félnek részéroli kereskedelmi ügylet fenforgásához 1 köttessék. Ha nem kivántatik világosan, hogy vagy ennek vagy annak a félnek részéről forogjon fen kereskedelmi ügylet, hanem csak az kivántatik, hogy egyátalán kereskedelmi ügylet forogjon fen, beáll a kérdéses határozatoknak az egyoldalú kereskedelmi ügyletekre való feltétlen alkalmazhatósága. Az hogy a kezes a köztörvényi kifogásokkal nem élhet, a kt. második részében foglalt határozat, melynek van ugyan az a feltétele, hogy a kezesség kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett légyen vállalva, de nincs meg expressis verbis az a feltétele, hogy a feltételezett kereskedelmi ügylet a főadós részéről képezzen kereskedelmi ügyletet. Következésképen a 270. §-ban foglalt határozat, miután csak azt tételezi fel, hogy egyátalán kereskedelmi ügylet forogjon fen, alkalmazandó az egyoldalú kereskedelmi ügyletre, bármelyik fél részéről, tehát akkor is, ha csak a hitelező részéről képez az kereskedelmi ügyletet. Noha ez érveléstől nem vitatható el, hogy a 264. §-ban felállított szabály alapján mozog, szigorúan ragaszkodván a kt. II. részében foglalt határozatok kivételes alkalmazhatlanságának ugyanott megszabott feltételeihez, az eredményt nem tartjuk a kt. szóban forgó és egyéb ezzel összefüggő rendelkezéseinek szellemével összeférhetőnek, ugy hogy inkább hajlandók vagyunk a világos és szószerinti intézkedés hiányát véletlen szövegezési mulasztásnak betudni, sem hogy öntudatosnak véve azt, a 284. §. szabályának ez esetben kikerülhetlen alkalmazása következtében kénytelenittessünk indokolatlan szigort kiolvasni a törvényből. Mert vegyük csak egyszer tekintetbe azt, hogy a kt. 268. §-a szerint, — mely I szakasz pedig a legtovábbmenő concessiót teszi a kereskedelmi forgalom biztonságának, minthogy ellentétben a magánjogi elvekkel, melyek az egyetemleges kötelezettséget szerződési megállapodástól vagy a törvény különös rendeletétől tételezik fel, a solidaris felelősség vélelmét állítja fel, — praesumtiv egyetemleges adósoknak mégis csak azok tekintendők, kik oly ügylet által vállaltak egy harmadik irányában közös kötelezettséget, mely mindnyájuk részéről képez kereskedelmi ügyletet. Az általános magánjogi elvektől való eltérés, az egyetemleges kötelezettség vállalásának vélelme tehát valamennyi általa sújtottnak részéroli kereskedelmi ügylet fenforgását követeli meg. A kereskedelmi forgalom igényeinek hozott áldozat lényegesen csökken ez által, mert szűkebb térre szorittatik. Már most hogyan egyeznék ezzel az, hogy a kezes köztörvényi állástól még az esetben is elüttessék, h ah o g y sem a főadós, sem a maga részéről nem forog fen kereskedelmi ügylet? Az egyenes és közvetlen adóstársak solidaritása mindnyájuk részéroli kereskedelmi ügyletet tételez fel : az elvileg eventualis adóstárs solidaris felelősségét azonban már az állapitsa meg, hogy az ügylet, a melyből eredő kötelezettségért lett a kezesség vállalva, a hitelező részéről kereskedelmi ügylet? Megférne-e továbbá a méltányossággal, hogy a kezes, noha részéről nem forog fen kereskedelmi ügylet, a mennyiben maga a kezesség adott esetben kereskedelmi ügyletet nem képez, mégis a kereskedelmi jog szigora alá vonattassék: a főadós pedig, ha részéről szintén nem forog fen kereskedelmi ügylet, legtöbb tekintetben csak köztörvényi elbánás alá essék? Egyeznék-e az a kezesség járulékos természetével, amelyre vezetendő pedig vissza a ke°zes egyetemleges kötelezettségét megállapító rendelkezés jelen első esete, hogy esetleg szigorúbb jogi sorsban részesittessék a kezes, mint a principális adós? Mint közvetlen adóstárs vállalván közös kötelezettséget, csak pro rata szavatolok, ha nem forog fen részemről kereskedelmi ügylet; ha azonban idegen tartozásért intercedálok, viselni tartozzam az egyetemlegességet, nemcsak ha magam részéről nem forog fen kereskedelmi ügylet, hanem mégha a hitelemmel fedett főadós részéről sem? Mindezek után lehetetlen azon eredményre nem jutnunk, hogy a kezes átalános magánjogi kifogásainak privatiója felteszi, miszerint az alapügylet a főadós részéről képezzen kereskedelmi ügyletet. A kt. 270. §. 3. bekezdésének ez irányú interpolatiója tehát elvileg indokolt és törvénymagyarázatilag igazoltnak mutatkozik. Olvasom a bekezdés fentebbiekben tárgyalt részét következőképen: >Ugyanez áll a kezesre nézve is, ha a kezesség a főadós részérőli kereskedelmi ügyletből credo kötelezettségért lett vállalva*. (Befejezése kör.) Dr. Barna Ignácz. Egy elvi jelentőségű semmitöszéki döntvény. Általánosan ismert dolog, hogy igazságügyi miseriáink legelső és legfőbb forrását törvényhozási rendszertelenségünk képezi. Törvényeink egy része megfelel a tudomány és a gyakorlati élet követelményeinekés európai színvonalon áll; a másik rész — s ezek közt számtalan uj — visszaesést tanúsítanak, s rokon természetű jogviszonyok a legkülönfélébb ellentétes elveken nyugvó törvények által vannak szabályozva. Mind ennek mi más következménye lehet, mint egy végtelen zűrzavar. A törvények alkalmazásánál a gyakorlati életben, midőn több törvényt kell combinálni, sokszor megáll az ész, az ügy jobbra vagy balra döntése tökéletesen a véletlen dolga. Ily körülmények közt a biró a törvénynyel szemben mint kritikus is kénytelen fellépni. Hogy ez máimagában véve sem egészséges állapot, az világos dolog; a bajt csupán az a körülmény enyhítheti, ha a biró helyesen kritizál. Ebből nyilván kitűnik, bogy legfelsőbb bíróságainknak hazai jogéletünkben mily rendkívüli — hogy ugy mondjam római praetori — szerep jutott. Hivatva vannak ellentmondó törvényeinken nyesni-faragni, némely részeit hatályon kivül helyezni, az alsóbb bíróságokat az igazságszolgálI tatás egyöntetűsége czéljából az általok kimondott elvek elfogadására és alkalmazására üdvös pressio által úgyszólván kényszeríteni. Egy ily örvendetes dolgot van szerencsénk ezúttal is registrálni. Lapunk tisztelt olvasói bizonyára emlékezni fognak e lapok f. évi első számában a »Különfélék* rovata alatt megjelent semmitöszéki döntvényre, mely szerint egy 30 ezüst forint s jár. ir. indított perben a járásbíróság mint keresk. biróság illetékességét megállapította, habár alperesre nézve nem s csakis felperesre nézve képezett az ügy kereskedelmi ügyletet, azon indokból, mert a kereskedelmi törvény 264. °§-a értelmében, habár az ügylet csupán egyik fél és igy ha csak felperes részéről képez is kereskedelmi ügylete", a törvény második részének határozatai szerint mindkét félre nézve egyaránt alkalmazandók, illetőleg az ügy mint kereskedelmi a ker. törvényben foglalt jogszabályok szerint lévén megítélendő, az az 1877. XXII. törv.-cz. 11. §-ának végbekezdése értelmében a bagatell-biróság elé nem tartozhat. Ez oly elvi jelentőségű döntvény, mely a jót érvényre emeli s a roszat a megérdemlett korlátok közé szorítja visz-