Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 15. szám - A kereskedelmi kezességről

Kilenczedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1879. április 10. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagv vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyüjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékrő legczélszerübben postauta lvány utján küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A kereskedelmi kezességről. Dr. Barna Ignácztól. — Egy elvi jelentőségü semmitőszéki döntvény. Dr. Nagy Dezsőtől. — Észrevételek a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra nézve. Dr. Markó Sándor rozsnyói kir. közjegyzőtől. — A »Magyar Jogászegylet*. — A budapesti ügyvédi kamara törvénytervezete az ügyvédrendtartás tárgyában. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A >Döntvények gyüjteményé-nek egy ive. A kereskedelmi kezességről. A kereskedelmi törvény 270. §-ának harmadik bekezdése értelmében valamely kezes az őt első sorban illetveafőadós előtt, vagy az egész követelésért egyedül megtámadó hitelezőtől sem a főadós előzetes beperlését, sem a követelés felosztását, illetve ennek csak részben ellene, más részben vagy a főadós vagy a többi kezes ellen való érvényesítését nem követelheti, ha a kezesség kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva, vagy ha maga a kezesség kereskedelmi ügyletet képez. A kezest az érintett kifogásoktól megfosztó ezen rendelkezés a kezességnek átalános magánjogi elveitől csak részben, vagyis csupán az u. n. egyszerü, közönséges kezesség (>einfache Bürgschaft<) esetére vonatkozólag képez lényeges, nagy jelentőségü eltérést. Egybevetésül vegyük csak szemügyre p. o. az osztrák átalános polgári törvénykönyvnek a kezességet tárgyazó intézkedéseit. A ptk. 1355. §-a szerint a közönséges kezes rendszerint csak akkor támadható meg keresetileg, hahogy a főadós a hitelezőnek birói vagy bíróságon kivüli, barátságos megintésére (interpellatio) tartozását nem teljesiti. E szerint a kezes az őt első sorban megtámadó hitelezőtől a főadós előzetes megintését követelheti, sőt római jog szerint beperlését is (Nov. 4. c. 1. u. n. beneficium excussioois seu ordinis, Einrede der Vorausklage). Ellenben az u. n. készfizető kezest (>Bürge und Zahler«) a ptk. 1357. §-a az egész tartozásért osztatlanul felelős adóstársnak tekintvén, reá nézve a hitelező szabad tetszésére bizza a támadás sorrendjét, illetve hogy eleve a főadóst, vagy a kezest, avagy mind a kettőt együttesen és egyszerre akarja-e kereset alá vonni. De már a követelés felosztását, vagyis annak csak részben a kezes, más részben pedig vagy a főadós, vagy a netáni többi kezestárs ellen való érvényesitését (u. n. beneficium divisionis, Einrede der Theilung) az osztrák ptk. 1359. §-a szerint még a közönséges kezes sem igényelheti a hitelezőtől, annál kevésbbé a készfizető kezes. Egybevetve az osztrák átalános ptk. ezen álláspontjával, mely különben a legtöbb európai polgári codex állása, kereskedelmi törvénykönyvünk 270. §-ának harmadik bekezdését, az ebben foglalt rendelkezés lényegileg ujat csak annyiban létesít, a mennyiben azt, a mi átalános magánjogi elvek szerint csupán az u. n. készfizető kezesre nézve jogszabály, vagyis csak azon kezesre vonatkozólag, ki a kezességen felül szerződésileg, különös kikötéssel magára vállalta az egyetemlegesség terhét, (»Wer sich als Bürge und Zahler verpflichtet.... « ptk. 1357. §-a) kiterjeszti az egyszerü, közönséges kezesre is, vagyis arra, ki szerződésileg, különös kikötéssel nem vállalta magára az egyetemlegesség terhét. Kereskedelmi tövénykönyvünk 270. §-a tehát a kezest mint ilyent, már a kezességi szerződés erejénél fogva fosztja meg az eventualis és I megosztott felelősség kedvezményétől, illetve az erre alapi-, tott köztörvényi kifogásoktól, szóval a kezest e minőségénél fogva kifelé az adós második énjének, vagyis a kezességet a hitelezővel szemben feltétlen jogviszonynak nyilvánítja. Helyesen emeli ki azonban Apáthy »Kereskedelmi jog< cz. müvének 539. lapján, hogy a szóban forgó átalánositás, vagyis a kezesnek az >exceptio ordinis<-től való megfosztása a kezességnek nem minden szokásos fajára nézve czéloztatott, ugyanis az u. n. kármentesítési, kártalanítási kezes (>Entschadigungsbürge, Schadlosbürge< o. áptk. 1348. §. ), vagyis az, ki a hitelező irányában csak azon összeg megtérítésére nézve vállalt szavatosságot: »quanto minus a debitore consequi potest* (L. 116. deverb. obiig. D. 45. 1. ) >welchen der Glaubiger beim Scliuldner einbüsst<(szász ptk. 1452. §. ), nem esik, indokolatlan erőszak nélkül nem vonható a ker. törv. 270. §-ának szigora alá, még ha e szakasz különbeni feltételei fenforognának is, mert a kezesség ezen alfaja természeténél és jogügyleti jelentőségénél fogva tiltakozik a közönséges kezességgel való bármely irányu egyenlősítés ellen. A mennyire félreismerhetlen azonban a kt. tárgyalt rendelkezésének iránya és czélja, az átalános magánjogi elvektől létesíteni szándékolt eltérés, annyira homályos és kételyeket ébresztő, mert hézagos szövegezésben történt a novum kiterjedési körének s feltételeinek, az egyetemlegesség terhe alá helyezni akart kezességi esetek megállapítása. Ne élhessen a kezes a köztörvényi kifogásokkal: a) ha a kezesség kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva. E feltétel mellett ne hivatkozhassék az általános magánjogi kedvezményekre még akkor sem, hahogy maga a kezesség kereskedelmi ügyletet nem is képez. A kezesség accessorius természeténél fogva és azon eszme befolyása alatt, mely szerint az accessorius jogügyletek, mint p. o. zálogadás, kezesség, fedezet stb. a kereskedelmi >ügy< (kt. 1. §-a) fogalma alá sorolandók, még ha magukban véve nem is képeznek kereskedelmi ügyletet, osztván jogi sorsát az ügyletnek, melynek járulékos folyományai, (1. Endemann >Handelsrecht< 27. lpjn sub. 6. ) elégségesnek találtatott a kereskedelmi ügyek világát uraló solidaris felelősség elvének alkalmazására, a kezesség által biztosított tartozásnak kereskedelmi ügyletből való származása, a principalis ügylet kereskedelmi minősége. Ámde kinek részéről kell hogy az ügylet, melynek folyománya a kezesség-vállalás, kereskedelmi ügyletet képezzen? Elégséges-e, hogy az alapügylet egyoldalu kereskedelmi ügyletet képezzen, illetve hogy kereskedelmi ügyletnek tekintethessék az az alapügyleti hitelező részéről? Avagy azon jellege döntő-e, melylyel az a főadós részéről bir? Apáthy idézett müvében (539. lpn) határozottan, bár indokolás nélkül, oda nyilatkozik, hogy feltételeztetik, miszerint az ügylet a főadós részéről kereskedelminek tekintethessék, különben a kezesség a magánjog átalános elvei szerint ítélendő meg. De mig a német keresked. törvény alapjáról e kérdés egyátalán fel sem vethető, a mi törvényünk alapjáról annak egyik vagy másik irányban leendő eldöntése mindenesetre tüzetes indokolást és szemlátomást MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: a „Döntvényeit gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények nyaggyüjteménnyel" A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz.