Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 14. szám - Észrevételek a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra nézve. 3. [r.]

— 105 egyéb ügyle einél olyan díjazást óhajtanék magállapittatni, melynél nem csup n az ügylet értékösszege, hanem a reá fordított munka és idő is tekintetbe vétetik. Tájékozásul s inditványképen közlöm az alábbi helyes alapra fektetett hagyatéki díjszabást, mely a gyámügyi törvény behozatala alkalmával egy megye vezérférfiai s közjegyzőinek közös értekezletén megállapittatott, s az illető megye és városainak árvaszékei által addig, míg a törvényhozás vagy kormány a közjegyzői dijak iránt nem intézkedik, elfogadtatott. E dijszabás következő : 1. 100 fit cse'ekvő értékig terjedő hagyatékoktól semmi díjazás nem számitható. 2. A felokkez intézett minden egyes idézés és végzéstől: 100— 200 írtig terjedő értéknél .... lOkr. 200—2000 » » » .... 20 » 2O00 frton felül » » .... 30 » 3. Minden egyes átiratért, mely hatóságokhoz (árvaszék, telekkönyvi hatóság, bíróság, szolgabirák, adó- és illetékszabási hivatal, községi elöljárósághoz stb.) iutéztetik: 100— 200 fi tig terjedő értéknél .... 20 kr. 200—2000 » » » .... 50 » 2000-en felül » » .... 60 » 4. Leltározásért tekintet nélkül a hagyaték nagyságára fél napra 3 frt egész napra 6 » számítható. 5. Minden egyes előzetes vagy póttárgyalásért jár : 100— 200 írtig terjedő értéknél .... 40 kr. 200—2000 » > » .... 1 fit 2000-en felül » » . . . . 1 » 50 kr. 6. Az érdemleges tárgyalás dija: 100— 200 írtig terjedő értéknél . . . . 1 frt 200— 500 > » » .... 2 » 500—1000 » » » .... 3 » 1000 — 2000 » » » .... 4 » 2000—5000 » > » .... 5 » 5000 frton felül ezen dijhoz még minden megkezdett 1000 frt után 50 kr. dijpótlék jár. 7. Ha a leltározás vagy tárgyalás a megbízó hatóság vagy a felek megkeresése folytán a közjegyző székhelyén kívül teljesíttetik, akkor a fentebbi dijakon kívül, a közjegyző az 1874. évi dijszabás 20. §-a szerinti utazási költségeket is számithatja. Dr. Markó Sándor, kir. közjegyző. „Ügy védi joggyakorlatba lépő szabadságolt közjegyzőnek az ügyvédjelöltek lajstromába való felvételét megtagadni nem lehet." f S.M.) Ezen elvet,mely teljes szövegében a »Juristische Blátter« 5. számában közöltetik, a bécsi cs. k. legfőbb törvényszék hozta, és tekintettel a ritkán előforduló esetre, a határozat indokaira, úgymint azon körülményre, hogy ilyen eset nálunk is előfordulhat, megérdemli, hogy a •magyar közönség is vele megismertessék, — miért is a következőben az érdemleges rész kitüntetése mellett e helyütt kivonatilag közöljük. Dr. M. W. cs. k. közjegyző kilencz havi szabadság megengedéseért folyamodott a cs. k. igazságügyminiszteriumhoz azon czélból, hogy •ez idő alatt az ügyvédi diploma megnyeréséhez még hiányzott gyakorlatot folytathassa. A minisztérium a kért szabadságot megengedte, de ennek czélját a közölt rendelvényben ki nem tüntette. 1878. év sept. •20-án bejelentette Dr. E. J. bécsi ügyvéd az alsó-ausztriai ügyv. kam. választmányához, hogy Dr. M. W. közjegyző hozzá joggyakornokként belépett és kérte ez utóbbinak felvételét az ügyvédjelöltek lajstromába. Ezen kérvényt a választmány elutasította, mert: a pilseni cs. k. kerül, törvényszék 15868/878. sz. végzésével Dr. M. W. közjegyző helyetteseként kinevezett S. J. P. közjegyzői jelölt hivatva van a közjegyzői rendtartás 123. §-a értelmében a helyettesitett ügyeit folytatni, kezelni s minden közjegyzői ágendáit bevégezni, holott a közj. r. 121. §-a szerint Dr. M. "\V. kezeskedik helyettesének működéséért, miért is szabadsága daczára mindaddig közjegyzőnek tekintendő, mignem a közj. r. 19. §-ában felsorolt a közjegyzőséget megszüntető okok egyike beállott, mihez pedig a »szabadság« nem tartozik. Az ügyvédjelöltek lajstromába való felvétel által feljogosittatnék a közjegyző ügyvédi teendők gyakorlására, ami pedig az ügyvédi rts. 20. §. és a közj. rts. 7. és 19. §-aival ellentétben állana; másrészt az ügyvédi kamara választmányának felügyeleti és fegyelmi hatósága alá tartoznék, ami megint összeütközésben állana avval, hogy mint közjegyző ugyané tekintetben a közjegyzői kamarának van alávetve. Tekintetbe véve továbbá azon körülményt, hogy a közj. rts. 123. §-a szerint addig, mig a helyettesítés tart, a helyettesitett közjegyző nincs jogosítva közjegyzői ügyletek (materielle Amtshandlungen) teljesítéséhez, ezekhez pedig a közj. rts. 1. §-a szerint perenkivüli ügyek és magánokiratok szerkesztése, beadása és ellenjegyzése nem tartozik, és ezekre Dr. M. W. jogosítva volna szabadság ideje alatt is, mint ügyvédjelölt azonban erre jogot nem bír: mindezeknél fogva stb. Ezen végzés elleni felfolyamodásnak (Vorstellungs-Reours) a bécsi cs. k. országos főtörvényszék azon indokból helyt adott, mert az igazságügyminiszt. részéről nyert engedélyből következtethető, hogy a közjegyzőt nem lehet gátolni az ügyvédség elnyerésében és hogy szabadságra ment közjegyzőnek mint ügyvédjelöltnek állásából összeütközés nem származhatik. Az ügyvédi kamara választmánya részéről ezen határozat ellen történt felebbezés folytán a cs. k. legfőbb törvényszék 1878. évi 13188. sz. rendeletével a másodbirósági eldöntést fentartotta, mert: tekintve, hogy Dr. M. W. az ügyv. rts. 30. §-a szerint az ügyvj. lajstromába felvételhez szükséges minden kelléket kimutatott; tekintve, hogy a közjegyzői minőség az ügyvédség elnyeréséhez kivánt joggyakorlat folytatását nem gátolja, annál kevésbbé, mert Dr. M. W. azon időre, melyet ezen gyakorlatnak szentelni akar, az igazságügyminisztertől a szabadsági engedélyt megnyerte, közjegyzői teendőit ezen idő tartama alatt a közj. rts. 123. §-a értelmében a felállított helyettese ellátja, igy tehát az id. szakasz szerint Dr. M. W. ezen idő alatt közjegyzői teendők véghezvitelére jogosítva nem lévén, nemkülönben az által, hogy egy bécsi ügyvédnél joggyakorlatba lépett, Bécsben való folytonos tartózkodása feltételezve van, igy a közj. rts. 31.§-a szerint is közjegyzői hivatásának gyakorlásából kizáratik; tekintve végre, hogy — ha a fegyelmi hatalomról szóló törv. intézkedések is figyelembe vétetnek — Dr. M. W. közj.-nek az ügyvédi gyakorlatba lépése meg nem engedhetőnek nem tekintethető, minthogy nem szenved kétséget, miszerint ügyvédjelölti minőségben az ügyvédi kamara választmányának és fegyelmi tanácsának felvigyázata és fegyelmi hatósága alatt áll, stb. — Ugyanezen értelemben kellene ezen esetet törvényeink szerint is eldönteni. Igaz, hogy az 1874: 35. t.-cz. 3. §-a szerint a közjegyző nem lehet egyszersmind gyakorló ügyvéd; de sem ezen törvény, sem pedig az ügyv. rts. nem gátolja őt az ügyvédi diploma megnyerésében; a közjegyző továbbá bármi oknál fogva távol lehet székhelyétől, csakhogy távolléte alatt 1874: 35. t.-cz. 21. §-ához képest a kamarának előre vagy minden egyes esetben bejelentett és ez utolsó által nem kifogásolt helyettese a 23. és 24. §§-ok szerint a közjegyzői ügyleteket végzi a közjegyző felelőssége alatt; mig a helyettesítés tart, a helyettesitett közjegyző csak közjegyzői teendőket nem végezhet, miből azonban nem következtethető, hogy egyéb a 3. és 4. §-ával összeütközésben nem álló teendőt el nem iáthatna. Minthogy ilykép ezen távolléte alatt tényleg közjegyzőként nem szerepel, ezen időt arra használhatja, hogy az ügyvédi vizsgára való bocsáthatásához a 3 évi joggyakorlatot kiegészíthesse, ugy hogy a szükséges előfeltételek meglétének kimutatása után az ügyvédi kamara ilyen közjegyzőnek az ügyvédjelöltekről vezetett lajstromába való felvételét meg nem tagadhatja. Magyar jogászegylet. Fővárosunk jogászköreiben régóta és általánosan éreztetett oly tudományos és társadalmi egyesülés szüksége, minő másutt számos jogásztársaságot és más téren nálunk is virágzó szakegyleteket létesített. A budapesti ügyvédegylet, mely szűkebb szakkörben e szükségletnek azelőtt némi kielégítést nyújtott, a kamarai szervezet folytán megszűnt. Az évenkinti jogászgyülós laza köteléke nem lehet kielégítő s a m. tud. akadémia munkakörének szélessége és tagszámának korlátoltsága folytán a jogtudomány különös mivelésének nem felelhetett meg oly mértékben, mint azt talán ép°n jogállapotaink kívánatossá tennék. Ennek következtében számos szakférfiú, több a törvényhozás, a jogszolgáltatás és az irodalom terén kitűnt és az ügy iránt melegen érdeklődő férfiú pártfogó vezetése alatt egy országos jogászegylet létesítését kezdeményezte, mely a jogtudomány mivelésére és a hazai jogélet fejlesztésére lesz hivatva. Az alapszabályok megállapítása után e »Magyar jogászegylete f. hó 27-én a budapesti kamara termében alakuló közgyűlését megtartotta, melyen az igazgató-választmányba beválasztattak : elnökké M a i 1 á t h György országbíró, alelnökökké C s e m e g i Károly legfőbb itélőszéki tanácselnök és Dr. Környei Ede ügyvéd; választmányi tagokká: Daruváry Alajos legfőbb itélőszéki tánácselnök, Tóth Elek a budapesti keresk. és váltótörvényszék elnöke, Manojlovits Emil és Szentgyörgyi Imre kúriai bírák, Dr. Vécsey Tamás egyetemi tanár, Dr. Herich Károly min. osztálytanácsos és Hodossy Imre, Dr. Teleszky István, Dr. Győry Elek ügyvédek; titkárokká: Dr. Dell'Adami Rezső és Dr. Fayer László ügyvédek; ügyészszé: Dr. Siegmund Vilmos ügyvéd; könyvtárnokká: Dr. Nagy Ferencz egyetemi magántanár ; pénztárnokká: Dr. S z i v á k Imre ügyvéd ;