Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 14. szám - Óvás és váltói szigor. 3. [r.]

— 103 — csak alárendelt szerepet játszott, t.i. az óvás előkészítését képezte s illetve, mikor az elfogadott váltóból is engedtetett viszkereset, a fizetés hiánya miatti óvás, —kezdetben cantela volt, idó'vel feltétellé vált. Ma már nem » protestál« a bemutató. A szó is anaebronismus. Miben áll a mai óvás vezérelve? Diligentia kötelességében. Az óvás elmulasztásával egybekötött sanctió csak azt czélozza, bogy harmadik személyek károsítástól megóvassanak. Anyagilag fontos az óvási cselekmény, a bemutatás, mert a kötelezettség incertis personis szemben vállaltatott. DeFontenay szerint addig, mig a váltó fizetés végett bemutatva nincs, váltóhitelező sincs. Az eló'zó'persona incertisnek ajánlja a fizetést. A rendel vényes választhat, vajon ő akarja-e elfogadni az ajánlatot, avagy egy másik személyt arra feljogosítani. A bemutatás eló'tt még nem is hitelező', csak lehet hitelezővé. De ezen felfogás is csak a fizetés végetti bemutatást igazolja a viszkereset feltételeként, de épen nem nyújt anyagjogi hatályt — az óvás felvételének. Az óváslevél csak törvényszerű instrumentum. A közhitel, a publica utilitas parancsolta ünnepélyesség. Csak akkor indokolt felvételének szüksége: ha egyidejűleg harmadik személy e k j o g a i n a k megóvásáról lehet szó. A feltétel: si rite interpellatus reus non solverit. Ha e feltétel beállta lehetséges, ugy egyedül csak óvással igazolható annak beállta. Alaki szigor. De csakis ennyiben képezheti az óvás a viszkereseti alap lényeges alkatrészét. Mihelyt azonban a rendes fizetés lehetetlenné válik, értelemnélküli volna a bizonyíték követelése. — Hogy tételes váltótörvényünk is megengedi e felfogást, hogy t. i. csakis az óvás által igazolandó tények : a bemutatás és a fizetés hiánya tekinthetők feltételnek, nem pedig az óvás felvétele is, erre nézve szabadjon a következőkben röviden egyes érveket felhoznunk. A törvény az óvásról mindig csak mint bizonyítékról szól. Azt mindig csak a viszkereset fentartására irja elő. Kereset követelés nélkül nem létezik. Létezik tehát már a viszkötelem, sőt annak kereshetősége is — óvás nélkül s ez utóbbi a már fenálló kötelem már megszülemlett kereshetőségének : fentartására szükséges eszköz csak. Hogy pedig viszkereset óvás nélkül is gondolható, bogy nem elengedhetlen kelléket képezi, bizonyítja a vltrv. 42. §-a, mely szerint az elengedhető s a váltóbirtokos óvás nélkül is élhet viszkeresettel, ha az előző az óvást elengedte: bár a bemutatás, mely valódi feltételt képez, nem engedhető el. Sőt azon előző, ki az óvás elengedése daczára kifogással él, in dolo versál. Az elengedhetés bizonyltja, miszerint az óvás csakis a perjogi szigor elemes azon elv uralma alól kivéve nincs, miszerint a domínium litis feltétlenül a feleknél van. Már pedig ha a viszkeresethez óvás nem szükséges azon előző ellenében, ki azt elengedi, mert ellenében joghátrányról nem lehet szó, annál inkább szükségtelen lesz akkor, midőn senkinek jogát nem sértheti annak elmulasztása. A törvény továbbá maga különböztet s telepitett váltónál azon esetekben, melyekben az óvás felvételére okul szolgáló czélszerüségi szempontok elesnek, ezen obligatio ad diligentiam alul felszabadítja a váltóbirtokost. Ha a váltó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatik a nélkül, hogy kellő időben megóvatoltatott volna, a forgató ugyan váltójogilag kötelezve nincs s valamennyi előző szabadul, azonban a törvény az utóforgatmányt is forgatmánynak vévén, váltójogi keresetet ád a váltóbirtokosnak azon utóforgatók ellen, kik a váltót az utóforgatmány pályafutásában forgatták. Már pedig óvás nem vétetett fel. A viszkereset pedig megengedtetik, mert a váltónak lejáratkor az utolsó utóforgatmányos általi fizetés végetti bemutatása, miután csak lejárat után került utóforgatásba, lehetetlen. Már pedig, ha az óvás által igazolandó azon tény physikai lehetetlensége, hogy a váltó lejáratkor fizetés végett bemutattassék, felment az óvás elmulasztásának hátrányai alól: nem látható be az óvás felvételének szüksége az óvás által igazolandó azon másik tény jogi lehetetlenségének esetében, hogy t. i. a váltó rendes uton beváltassék. Az elfogadó elleni váltójogi kereset a vltr. 84. §-a értelmében a váltó lejáratától számitandó 3 esztendő alatt évül el. A törvény nem tesz különbséget, tehát ugy piaczi mint telepitett váltónál az elévülés a váltó lejártával veszi kezdetét. Már pedig, ha az óvás a viszkereset jogalapját képezi s annak felvétele előtt viszkereshetőség nem létezik, ugy a viszkereset elévülése folyna már oly időben, midőn a kereshetőség, sőt az ennek tárgyát képező követelés maga még nem is létezik. Az eljárás is igazolja felfogásunkat. A viszkeresetben az van mondva például: »az óvás alapján«, de óvás mellékelve nincs. Ha a váltó ellen aggály, a kereseti jog elévültnek nem mutatkozik, a bíróság a sommás eljárásnak helyét ugyan nem találandja, de a pernek a váltóeljárás szerinti rendes tárgyalására határnapot fog tűzni. Ha immár alperes előző meg nem jelen, avagy megjelenve az óváslevél hiánya miatt kifogást nem tesz, az óvás felvételét nem tagadja? Avagy csődkeresetnél, ha a csődhitelező a perügyelőnek az eredetiek felmutatása alkalmával csak a váltór, de nem az óvást mutatja fel, s a perügyelő észrevételeiben az óvás felmutatásának elmulasztása miatt kifogást nem emel? Nyilvánvaló, I hogy ezen esetekben a követelés, ha különben megitelendő, az óvás nélkül is meg fog Ítéltetni. Ellenérvül tételes szempontból felhozható volna, hogy hiszen a viszkötelezett előző, ki a váltót beváltja, csakis az óvással birtokában fordulhat saját előzői ellenében is; hogy keresetileg is, kitogásilag is van joga az óvás kiadását követelni a viszkereső váltóbirtokostól. Ez azonban elvejtés. Mert a beváltó csak akkor szorul az óvás birtokára s követelheti annak kiadását, hahogy az a viszkereset létfeltételének tekintetik. Mindazon esetekben azonban, a melyekben a váltóbirtokos óvás nélkül is élhet viszkeresettel, a beváltó előző magától értetőleg szinténprocedálhatnasaját előzői ellen anélkül. Hogy a fizetés hiánya miatti óvás felvételénél szükséges diligentia elmulasztásának jogkövetkezményei még azon esetben is beállanak, ha az óvás felvétele vétlen baleset vagy erőhatalom folytán lehetetlenült, épen nem czáfolja meg felfogásunkat. Mert mindazon esetekben, melyekben az óvás felvétele elvileg indokolt, törvényileg elő van szabva; ott érvényesül az alaki szigor merevségében, ott tehát vis major esete sem szolgálhat mentségül; felvételének elmulasztását igazolni, elmulasztásának joghátrányait kikerülni nem lehet. De épen azt vitatjuk, hogy a czimben körülirt esetben az óvás felvétele elvileg nem indokolt, törvényileg előírva nincs. Utalunk egy másik példára. Külföldön fizetendő váltón belföldi forgatók szerepelnek. A fizetés helyén alkalmi moratórium, tegyük, az óvás felvételének tilalma áll fen. Viszkeresetnek helye lesz a belföldi forgató ellen óvás nélkül is. Feltétlennek szükségesnek mutatkoznék az óvás legfeljebb a lejárat utáni forgatmányok jogkövetkezményeire való tekintetből. Rendkívül fontos s az előzőkre nézve döntő lehet, vajon a hátiratok lejárat előtt vagy után keltek, mi különösen üres hátiratoknál válik kétessé s igy a praejudiciálás ténye óvás nélkül elpalástolható volna. Ámde ez aroszhiszemüség vélelmén nyugvó érv, az fraustól óvna, melyet nem szabad vélelmezni. Elejthető volna igy az egész váltóintézmény, mely alakilag legitimál; a felmutatóra szóló papirok intézménye, mely a visszaélések s a roszhiszemüséguek oly tág kaput nyit; a kényszeregyezség, melyre a fraudulositás oly veszélyes árnyékot vet. A visszaélések ellen külön törvények óvnak. Indokolhatnak cautelaris intézkedéseket, de nem dönthetnek, legkevésbbé a váltóintézményben, mely kiválóan bonae fidei negotium. A kifejtettek folytán, miután a czimben körülirt esetben egyedül telepitett váltónál és pedig csak egy esetben lehetséges a rendes uton való fizetés, t. i. midőn a fedezetet nem kapott telepes sajátjából animo solvendi, detelepesi minőségben, az iivézvényezett nevében beváltja a váltót, ennélfogva nézetünk oda terjed, miszerint, a feltett esetben: 1. piaczi váltóknál az előzők elleni viszkereset fentartására fizetés hiánya miatti óvás szüksége fen nem forog, 2. telepített váltóknál a saját váltó kibocsátója, az idegen váltó elfogadója elleni váltói kereset fentartására a fizetés hiánya miatti óvás felvételének szüksége nem forog fen, az előzők elleni viszkereset fentartására pedig fenforog. Dr. Sehick Sándor.