Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 13. szám - Az életbiztosítási díjtartalék

— 96 — bizonyos összegnek bizonyos feltételek alatti fizetése. Mint minden kétoldalú szerződésnél, ugy a biztosítási szerződésnél is a »Leistung« a másik szerződő fél (jelen esetben a biztosító) tulajdonába kell, hogy átmenjen. Utalok továbbá a keresk. törvény 459. §-áva, mely szerint a mérlegre nézve azon elv állapittatik meg, lio.'y a bivtositási dijtartaéka tartozások közé helyezendő, miből önkényt következik, hogy a kereskedelmi törvény a díjtartalékot nem tekinti a biztosított tulajdonának, minthogy máskülönben nem rendelte volna, hogy a díjtartalék a tartozások közé felveendő. A törvényről nem lehet feltenni azt, hogy hamis mérleg felállítására útmutatást ad, pedig a mérleg valóban hamis volna, hogyha a díjtartalék a biztosított tulajdonának tekintetnék és mindamellett a tartozások közé felvétetnék. Ily esetben a helyes roérlegezés azt kívánna, hogy a díjtartalék mint idegen vagyon nem a tartozások közé felveendő, hanem külön, és pedig a mérlegen kivül külön mint idegen vagyon ki teendő és kimutatandó. De eltekintve is ettől, elég az hozzá, ha a törvény világosan és categorice ki n e m mondja azt, hogy a biztositónak a biztosítás fejében átadott dij vagy annak egy része továbbra is a biztosítottnak tulajdona marad ; ebből önkényt következik, hogy ezen díjnak egy része sem marad többé az utóbbinak tulajdona, akkor sem, ha valóban a biztosítási szerződés két részből állana, t. i. részben takarékszerződés, részben biztosítási szerződésből, mert takarékszcrzödésdésnél is az átadott pénz a takarékpénztár tulajdonába megy át, és a betevőnek csak követelési joga lehet a takarékpénztár ellen. Ha azt akarta volna a törvény, hogy a díjtartalékra a biztosítottnak tulajdonjoga legyen és maradjon, akkor ezt világosan és határozottan kimondotta volna. A díjtartalék csak azon egyetlenegy esetben lehetne a biztosított tulajdonának tekinteni, ha positiv törvény ezt világosan kimondaná. Nem akarok annak megvizsgálásába bocsátkozni, vajon ily féle intézkedés helyes volna-e, vagy sem. (Nézetem szerint ily intézkedés az egész életbiztosítási ügyletet lehetetlenné tenné). Eu csak azt akartam constatálni, hogy törvény, elmélet és gyakorlat egyaránt az én nézetemet támogatják, mely szerint az életbiztosítási díjtartalék nem a biztositott, hanem a biztosító tulajdonát képezi. Jogirodíilom. A magyar magánjog mai érvényében, különös tekintettel agyakorlat igényeire. Irta Zlinszky Imre II. füzet. A magyar magánjoy különös része. 145.—.'J68. Ik. E mü fölött első füzetének megjelenése alkalmából mondott kárhoztató ítéletünket, melyet azóta számosan megerősítettek, a második füzet fájdalmas olvasása után legkevesebb okunk sincs megváltoztatni. Nem egyéb az a jogi szörnyek múzeumánál. Mintája annak, hogyan nem szabad irni, s remek művészet példája, hogyan lehet 10—15 jó munkából véghetetlen roszat csinálni. Ugy tudományos, mint gyakoi-' lati tekintetben értéktelen compilatio. Tudományos tekintetben értéktelen, mert szerző feladatát sem érti és nemcsak nem lendit, hanem ront irodalmunkon; gyakorlati tekintetben értéktelen, mert szerző nem ismeri, nem uralkodik az anyag fölött, nem képes jogászilag gondolkozni, mert világosság, szabatosság, be'yes fogalommegha'ározások s következetes alkalmazásuk, értelmes szövegezés, sőt a mükifejezések értelmes kezelése is teljesen hiányoznak munkajábau. Még érezhetőbbek ez utóbbi hibák a különös rész jelen füzetében, mint az általános részben, ha ugyan a comparationak egyáltalán még helye lehet oly műnél, melyet egészében superlativusokban elitélni kell. Avval nincs nyerve semmi, hogy szerző egy átvett, majdnem teljesen hamis idézetraj kíséretében mutatja be fordítási tehetetlenségét. Épen idézetei bizonyítják a gondolkodás teljes hiányát, az irodalmi teljes tájékozatlanságot. Másként nem lehetne majd nagy romanistákat, majd az osztrák polgári törvénykönyvet s avult commentátorait, majd nagy germanistákat kiírva, egy megemészth'tlen olla potridát összetákolnia; nem lehetne annyi idézetet in usum delphini, nem lehetne elvi kérdésekben tekintélyűi a nagyok mellőzésével x-foku derivált apró irót, szóval ugy idézni, hogy az idézés még csak ügyes plagíumtakaró, vagy irodalomtörténeti ismeretet tűntető porfelleggé sem lehetett. Az alkalmatlan helyen való idézés, az idézés indokoltság nélkül, az idézés egyetlen egy helyen p. o. külföldi törvénykönyvből s Íróból, midőn az az egész rendszerre vonatkozik, elárulják a szerző procedúráját, ki 10 könyvet maga elé rakott s ezekből sakk-ióugrás szerint csipdelt ki mon- ; datokat s jegyzeteket. Hogy igy nem választékos bokréta, nem szép mozaikkép, hanem egy qualitfikálhatlan balom jött létre, az nagyon temészetes. Szerző egy lap Írásánál sem tudja, mit irt már az előbbié- i ken, még kevésbbé, mit fog irni a következőkön, minek következtében kézzelfogható logikai absurditásoktól hemzseg azon szóhalom, melyet ő műnek czimez. Szerző nem éri be avval, hogy ezt állítsa: »a hó fe- : hér« vagy »ahófekete«, hanem nála a hó egyszersmind fehér és fekete. Ő nem bizonyítja csupán azt, hogy 2X2=5, hanem azt is, hogy ezenfelül 2X2=131/2. Imposáns és Justiniánt vagy Napoléont eltörpítő modorral kezeli acontroversiák megoldását: »n ézetünk szerint* ugy mond »helyes ez« vagy »helyes az,« Hogy ily Nagy Sándori indo- : kolás fölett nem lehet vitatkozni, szembeszökő; el nem képzelhetünk okot, miért ne legyen ez vagy az szerző nézete? E féktelen nézetszabadság és lakonismus élvezete azonban még »világosabb árnyoldalt« képeznek azon egyptomi sötétség mellett, melybe magyarázatai temetik az olvasót. Csakis azért, mert a jó előmozdítását a küzdelmen a rosz ellen kell kezdeni, és mert szerző neve s állása és fontos okoknál fogva magát rendszerint ehhez tartó közönségünk nagy része illetéktelennek és tulszigorunak találhatna ily ítéletet részletes indokolás nélkül és merte jóakaró felfogás leghatalmasabb oka szerző műveinek nem ismerésében, rejlik : újra alávetjük magunkat szomorú vándorlásnak a munka sivatagán át, hogy annak oly mesés hibáit ismertessük m^g, minők elfogulatlan előtt kétesek nem lehetnek és minők az irgalom legszélesebb köpenyét is kiszakítják. így fogván fel kötelességünket, felesleges kutatni azt, hogy szerz i hol irt ki többet Dernburgból mintBaronbnl, hol nem értette Beselert s Windscbeidet, hol értette Halmosyt és magát, hol idézte Wenzel, hol Ungcr idézeteit, szóval kutatni a forrásokat a melyekből, és kutatni, hogy azokból hogyan (!) merített; felesleges továbbá kimutatni mindazt, mit nem ismer, nem tanít, nem sejt, mi különben is uj könyv Írására kényszerítene. Mi beérjük az emiitett kétségbevonhatlan hibákkal, melyek a kritikus hálóját minden kivetésre szakadásig megtöltik; mi beérjük a logikus ellenmondasok, hamis idézetek és képtelen magyarázatok, szóval az irodalmi éj ijesztő nagyszerűségének példázó ismertetésével. És miután ily magasztos éj. melynek csillagai a jegyzetekben idéztetésre elátkozott szerzők, az első laptól az utolsóig terjengsz első lapon, »a vagyonjog első részletén, a birtokon* kezdjük éjjeli vándorlásunkat. Az első meglepő tünemény, hogy a birtok mint Deus exmachina kerül a r.-ndszer e helyére. Egy szóval sincs indokolva, miért legyen a birtok sub I. a. II. a. dologbeli jogok, III. a. úrbéri s rokon jogviszonyok (!) és V. a. kötelmi jog mellett önálló vagyonjogi kategória. Mintha a kérdés nem is existálna ! Mintha a bit tok nem lenne a franczia és olasz írók többsége szerint1) dologi jog; mintha a Code Napoléon nem tárgyalná tul-íjdonszerzésmódként '3 kv. 20. czim. II. fej. 2228. sk. art.) az olasz polgári tk. pedig a dolgokról, tulajdonról, s módosításairól szóló IT. könyvben (5. czim 685. sk. art., tehát már nem az elbirtoklásról s elé'ülésről szóló III. kv. 28. czimében): mintha épen Savigny szerint a ius posse sionis nem volna ius obligationis (Das Recht des Bezitzes VI. kiadás: Giessen 1837. 6. §. Classification des ius possessionis 31—59. s különösen 31—35. lk.) ; mintha a szerző által rendszerint követett osztrák polgári törvénykönyv 308. §. és commentatorai, ugy a porosz A. L. R. I. 7. C. (l.q.)F. Förster: Theorie u. Praxis d. heut. gem. preuss. Privatrechts 2. kiad. III. 156. 157. §§. 9) szerint a birtok nem volna dologbeli ilL dulogi jog,2) nrntha végre a szerző által ei esetben követett Unger-féle felfogás nem tételezné fel a vagyonjog, mint a dologra vonatkozó jogintézmények összeségének constructióját,3) holott szerző felfogása szerint4) a va') Az irodalmat I. Jlolitor : Tralté de la posses'ion, de la revendieation et 1 des sTvitudes. Paris 1851. Emilé Acollas : Manuel de droit civil II. kiad. Paris ' 1870. I, 563, 580. III, 864 s k. lk Zachariá átdolgozva Aubry és Rau által: Cours de droit civil francais III. kiad. II. 68 s k. lk Demolumbe: Cours de code j Napóleon. Tropiong: le droit civil expliqué etc. Slarcadé et P. Pont : Exi plication théorique et pratique etc. az illető art.-nál. Borsari : Commentario del ; codice civile az illető art -nál. Bölcseleti: Belime : Traité du droit de possession etc. I Történelmi: Alauzet : Histoire de la pos<ession er des actions pos^essioires eu j droit francais. Parieu : Études histor. et brit. sur les act. po>sess. Forlani : Sul fondam«nto della protezione del possesso Milano 18T2. (Ihering forditása) a fordító hozzáadásaiban. Buonamici : Archivio giurid IX, 400 sk. lk. -) A szász p. tk. 1186.—21,6. §§.; külön másutt jogok birtoka 556.-562. §§.) s a zürichi p. tk. (448. —531. §§.)a 2. r. ill. 3. k. (dologi jogok) élén tárgyalja a birtokot. A bajor javaslat (3. rész) egybefoglalja a birtokot és dologi jogokat. Az an»ol birtok (estate, seisin) jogi természetéről 1. Dr. Gundermann : Engl. Privatrecht 1864. I. 310. s k. lk. Azuj, főleg 1874.—1877. évi törvények (Settled Estaies Act. 1877. etc ) méltatása : H. Greemvood : Recent real property statutes etc. London 1878. Történelmi: A. Heusler: Die Gewere 1872.27.sk. §§. Összehasonlító: B. llelbrück : Die dingliche Klage des deutschen Rechts 1857. 50. §. 3) Unger System d. oest. alig. Privatrechts III. kiadás Lipcse 1868. I. kötet 523. 1. : Die Frage ob der Bezitz überbaupt ein Recht und ob er, wenn er ein Recht ist, ein dingliches Recht sei, setzt eine scharfe nnd genaue Untersuchung dieses Verliáltnis-es voraus, welche au diesem Orte nicht geführt. -vverden kann. Es muss hier die Bemerkung genügen, dass der Besitz nicht als ein Recht angesehen verdén könne, sondem bloss als ein factischer Zustand, velcher die Möglichkeit des Rechts enthalt. Insofern nun aber der Besitz ein reehtlich geschütztes factisches Verháltniss der Personen zur Sache ist, gebűhrt ihm im System die Stelle an der Spitze des besondern Theils (des Sachenrechtes), welcher die Gezammtheit der auf Sachen zich beziehenden Rechtsinstitute darstellt.* és I. köt. 22], 1. : >Wenn man im Vermögensrecht (dem s. g. Sachenrecht) nichts anderes sieht als die Gesamtheit der Rechte an Sachen und auf Handluncen, danu hat man sicb im vorhinein in Anselmng des Bezitzes die Möglichkeit benommen, ihn vorurtheilsfrei und unbefangen aufzufassen. Wie man einmal im Recht ein Sytem der Rechte, im Vermögensrecht die Gesammtheitder yermógensrechtlichen Befugnisse sieht, dann bleibt in der That nichts anderes übrig, als auch denBezitzals ein Recht aufzufassen, daer sonstim System des Privatrechts gar nicht untergebracht werden k o n n t e Da nun a 1 1 e s s u b i e c t i v e Vermögensrecht entw e d e r dingliches o d c r persönlichet Recht ist, der Bezits aber sicher nicht als ein Recht gegen eine bestimmte Person auf eine Leistuug aufgefasst vverdeii kann, so bleibt nichts übrig als i«i ihm ein dingliehes Recht zu seben und dann hinterher wieder anzugeben, in welchen wesentlichen Merkmalen s.ch der Besitz von jedem andern Recht unterscheide, d. h. hinterdrein die Qualitát des Besitzes als Recht imsubiectivenSinn doch wieder zu negieren. In Übereinstmimung mit der altern Doctrin stellt denn auch das österreichische Gesetzbuch an der Spitze der Pentarch.e der dinglichen Rechte den Besitz auf (§. S08.«) n.~UAi í ^i. • reSZ i ?; 1' : ,*A ma8ánÍogi viszonyai valamely személynek, ha családi kapcsolat es az örökösödési jog folytán származó különleges viszonyoktól sler^éT ' r."'.ll2.?y0S dolgokra való jogokra, vagy más lol e kétenP1mranyaban 'éteZÖ Í°g°kra Vonatkoznak. A jofett külön ál! ,,a Ia^y°njog fogalma alá vonható, mely melo r á nZ ! atCSalád; és ™ örüklé»i jog- Ez a rendszer, melyet e mó örvényk^yv SO^Vbe i^/V11," ^ ™ ott ostorozott oszt. polg. tiv• ámySkk 1 í felfo8*«»»l egyre megy. Persze mit törődik szerző distinc-