Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 13. szám - Az életbiztosítási díjtartalék

— 94 — ltivánta szabályozni, és hogy ebhez képest akkor, midőn a biztosító és a biztosított közötti jogi viszony kerül kérdés és taglalás alá, csak és egyedül a harmadik fejezet §-ai irányadók és érvényesek, az első fejezet §-ai pedig arra a legcsekélyebb befolyással sem birnak. Kitűnik ez már abból is, hogy a harmadik fejezetben az első fejezet egyetlenegy határozmányára sem történik hivatkozás. Ha tehát annak bizonyítására, hogy a biztosított a díjtartalékra tulajdoni joggal bír, a454.—456. §?;'-ra hivatkoznak, ugy ezen hivatkozás igen téves és helytelen, már csak azért is, mert a b i z t o s i t o 11 j o g a i v a 1 nem az első fejezet, ham m kizárólagosan csak a harmadik fejezet foglalkozik. A 454. §. meghatározza, hogy a társaság köteles a befizetett alaptőke és a díjtartalék elhelyezésének el veit bejelenteni^ hogy azoktól addig eltérni, mig a szándékolt eltérés be nem jelentetett, jogosítva nincsen ; a 456. §. pedig különösen az életbiztosítási díjtartalék elhelyezésének módját állapítja meg. Ezen intézkedés által a törvény nyilván nem szándékolt egyebet, mint megakadályozni azt, hogy a biztosító a díjtartalékot képező összegeket önkényüleg tetemes fluctuatiónak kitett vagy oly értékben helyezi el, melyben esetleg könnyen veszteség támadhat. Ezen intézkedések a biztosított közönség biztonságára irányulnak ugyan, de legkevésbbó sem involválnak abiztositott számára a díjtartalékra való tulajdoni jogot, és ilyet vélelmezni sem engednek. A törvény csak egy igen igazságos elvnek hódo', midőn arra nézve, hogy a biztosító által a később teljesítendő kötelezettségek fedezetéül tartalékozott összegek az előirt elhelyezési mód által sérületlenül és teljes épségükben t'entartassanak, a biztositót iietöleg kötelezöleg intézkedett, de ezen intézkedésből józan logica mellett távolról sem lehet következtetni, hogy ez által a törvény a biztosítottnak a díjtartalékra tulajdoni jogot engedett, vagy hogy ezen intézkedés az okból történt, mert a díjtartalék a biztosítottak tulajdona. Ha a törvénynek ily intentiója lett volna, ugy azt bizonyára világosan és félreérthetetlenül kifejezte, nyilvánította volna, pedig ezt sehol sem és semmiképen sem tette. A tulajdonjog azon jog, melynél fogva valamely dolognak állagával és hasznaival kényünk-kedvünk szerint rendelkezhetünk és minden mást ezen rendelkezésből kizárhatunk. Kérdem már most. \ajon komolyan gondolhatja-e valaki, hogy a biztosított a biztosító kezében lévő díjtartalék állagával és hasznaival kénye-kedve szerint rendelkezhetik-e, és minden mást ezen rendelkezés kizárhat-e? Kérdem továbbá, vajon komolyan gondolhatja-e valaki, hogyha p. o. a biztositónak hitelezője bármely követelés miatt a biztosító ellen kielégítési végrehajtást foganatosít, egyáltalán gátolva ksz-e abban, hogy magának épen az életbiztosítási díjtartalékból szerezzen kielégítést, és vajon a díjtartalék elidegenítése vagy lefoglalása esetén a biztosított vagy minden biztosítottak együttesen igénykereseitel léphetnek-e fel? Nem hiszem, hogy valaki ily állítással merne fellépne, pedig a tulajdonjog mellőzhetlen kellékét képezi az, hogy az illető tárgy senki által meg ne támadtathassék, mert a tulajdonjog a legerősebb dologi jog. Ily biztonság azonban a törvény által a díjtartalékot illetőleg nyújtva nincsen. A biztositónak hitelezői akármiféle követeles miatt a díjtartalék ot ép ugy, mint a biztositónak más vagyonát lefoglalhatják, elárvereztethetik, sőt maga a biztosító a díjtartalékot eladhatja, elajándékozhatja, anélkül hogy ezen eladási vagy elajándékozási jogügylet ellen a biztosítottak részéről kifogások tétethetnének (más kérdés, hogy ha a biztosító r é s z v é n y t á r s a s á g vagy szövetkezet, miféle felelősségg e 1 tartoznék ily esetben a/, igazgatóság a biztosítottaknak). Ha a díjtartalék valóban a biztosított tulajdonát képezné, és a biztosító ezen tulajdonnak csak kezelője volna, akkor a törvény azzal, hogy az elhelyezés módja iránt intézkedett, meg nem elégedett, hanem aziránt is intézkedett volna, hogy a biztosítottaknak ezen tulajdona a biztositónak egyéb kötelezettségei által sérülést ne szenvedhessen. A keresk. törv. 454. és 456. §-aiból tehát még távolról sem lehet következtetni azt, hogy a biztosítottak a díjtartalékra tulajdoni joggal birnak, miután abból, hogy a törvény a díjtartalék elhelyezésének módját a biztositót kötelezöleg megbatározta, legkevésbbé sem lehet azt következtetetni, hogy a törvény a biztosítottnak a díjtartalékra tulajdoni jogot adott. A mi végre a kereskedelmi törvénv 455. §-át illeti, ezen §. csak azt irja elő, hogy a biztosító köteles a d íj t a r t a 1 é k kiszámításának elveit az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatokat, a számitásnál alapul vett kamatláb kijelölése mellett, bemutatni, és hogy ezen elvekből netán szándékolt eltérés esetében az odáig kötött biztosításokat illetőleg a számitásnak az odáig követett elvek szerint folytatólagosan is történnie kell, és hogy ezen biztosításoknál alapul az eredetileg bejelentett díjtartaléknál csekélyebb hányad nem vehető. Ezen §. tehát csakis arra kötelezi a a biztositót, hogy az önmaga által önmagának szabályul kitűzött számítási elveket követni is tartozik. Ily kötelezettség azonban az üzlet természetéből önkényt foly és tökéletesen természetes; de abból, hogy a biztosító a díjtartalék kiszámításánál az önmaga által kitűzött elveket követni köteles, valójában még a legmerészebb logica mellett sem lehet következtetni, hogy ez okból a biztosítottnak a díjtartalékra tulajdoni joga van. A biztosítottnak a díjtartalékra nemcsak tulajdoni, hanem zálogjoga sincsen, mert máskülönben a törvény ezen fontos elvet világosan kimondotta volna, a mint p. o. »a záloglevelek biztosításáról* szóló 1876. XXXVI. t,cz. a záloglevelek birtokosainak jogait világosan és félreinagyarázbatlanul megóvta (5. 7. 8. 11. 17. 18. 24. 27. 28. stb. §§.). . Maga a kereskedelmi törvény is ilyféle eseteket ismer, p. o. midőn a 450. §-ban rendeli, hogy: »a közraktárban letett tárgyakra az áru-vagy zálogjegy birtokosainak hitelezői sem biztosítást, sem végrehajtást nem vezethetnek« stb. Kérdem már most, hol létezik az egész kereskedelmi törvényben egyetlenegy passus, mely legalább sejteni engedné azt, hogy a törvény a díjtartalékra nézve a biztosítottaknak tulajdoni j ogo t enged? ii.. A kereskedelmi törvény 456. §-a csak azt rendeli, hogy a biztosítási díjtartalék bizonyos módon elhelyezendő; de nem mondja, hogy eay más módon történt elhelyezés semmis, és még kevésbb*, hogy a dijtarta'ékra a biztosítottak tulajdoni joggal birnak. Azon esetekben, ahol a törvényhozó azt kívánta, hogy egy jogügylet vagy egy megállapodás egészben vagy részben, vagy bizonyos személyek irányában jogilag semmis legyen, ezen sanctiót a törrvényben világosan kimondotta. Utalok e tekintetben a keresk. törv. 39., 87., 88., 89., 92., 113., 138., 140., 151., 190., 233., 424., 470. és •156. §-aira. A díjtartalékra nézve a törvény sehol sem mondja azt, hogy a biztosított arra tulajdoni joggal bír, sem azt, hogy a díjtartaléknak a törvény által elrendelt elhelyezési módjától való eltérés semmis és érvénytelen. Vannak ugyan ily eltérésnek bizonyos következményei és maga a keresk. törv. a 462. §-ban e tekintetben sanctiót is tartalmaz, de ezen sanctió nem abban áll, hogy a díjtartaléknak netáni eladatása, elzálogosítása, elajándékozása semmis, hanem abban, hogy az igazgatóság egyetemlegesen felelős és azonkivül megbüntetendő (keresk. törv. 189., 218. és 220. §-ai). Az életbiztosítási szerződés szerződője csak azon jogokkal bír, melyeket neki a keresk. törvény 498.—507. §§-ai, illetve a szerződés feltételei nyújtanak. A biztositónak bármi vagyonrészére bármely czimen való tulajdon- vagy zálogjoggal sem a szerződő, sem a biztosított, sem a kedvezményezett nem bír. E tekintetben azon körülmény, hogy a biztosító kötelezve van a díjtartalékot bizonyos elvek sverint számítani, és bizonyos minőségű értékben elhelyezni, ellenkező állitásra semmi alapot nem enged és nem nyújt. Vegyünk egy practicus példát. A keresk. törv. 161. §-a világosan határozza, hogy: »a részvénytársa ságnak saját részvényeit megszerezni vagy zálogba venni nem szabad«. Tegyük már most fel, ho?y a részvénytársaság igazgatósága, legyen az közgyűlési határozat folytán vagy a nélkül, a törvény ezen tilalma dac?ára a részvénytársaság saját részvényeit mégis megszerzi vagy zálogba veszi. Érvénytelen-e ezen adásvételi vagy elzálogosítás' jogügylet? Távolról sem! A jogügylet maga érvényes marad, han°m az igazgatö-ág a keresked. törv. 189. §-a nlaplán vagyoni felelősséggel íartozand. és a keresked. törv. 218. §-a 5. pontja értelmében meg fog büntettetni. E tekintetben Renaud iey nyilatkozik : »Diese Bestimmung ist kein Prohibitiogesetz, sondern sie stellt sich als eine den Geschaftsbetrieb regein de Instruction dar; es entbehren somit d i e einen solchen Erwerb bezweckende Gesckáfte aus nicht des gerichtligen Schutzes«. (Tehát az illető jogügylet jogilag fenáll és érvényes). Ugyana/on nézetet vallja a lipcsei legfőbb kereskedelmi törvényszék 1871. octóber 13-án hozott határozatában (Entscheidungen III. kötet 331. lap), a melyben kimondja, hogy ezen törvényes intézkedés csak rendőri jelleggel bir. Ugyanez áll a keresk. törv. 456. §-ának intézkedésére nézve, mely semmi más. mint : »eine den Gescháftsbetrieb regelnde Instiuction<r, de távolról sem következik ebből, hogy maga a jogügylet érvénytelen és hatálytalan, és még kevésbbé, hogy a biztosítottnak a díjtartalékra tulajdoni joga van. A kereskedelmi törvény sehol sem határozza azt, hogy a 456. §-nak határozatával ellenkező szerződés érvénytelen és hatálytalan, hanem ezen §. megsértésének következményei igen világosan a keresk. törv. 462. §-ában vannak tartalmazva, mely szerint: »a jelen fejezet (tehát a 456. §. is) határozatainak meg nem tartása esetében a vállalat igazgatósága a törvény 218. és 220. §§-ban megállapított büntetéssel sújtandó* : mihez még egy másik törvényszakasz által világosan kimondott jogkövetkezmény járulna, t. i. hogy az igazgatóság tagj»i a károsultnak az eredő kárért egyetemlegesen felelnének, mert a keresk. törvény 198. §-a szerint: »ha az igazgatóság tagjai a törvény határozatai ellen cselekeszuek, a károsultnak minden ebből eredő kárért egyetemlegesen felelnek, azon esetben is, ha a törvény vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik*. A törvény itt világosan felteszi, hogy az igazgatóság oly cselekvényt visz véghez, mely a törvénynyel (456. §.) ellenkezik, és mindamellett nem mondja ki azt, hogy az igazgatóság által véghez vitt ezen torvényellenes cselekvény hatálytalan és é r vlé n y t e 1 e n, hanem : hogy az igazgatósa,' minden károsultnak az ebből eredő kárért egyetemlegesen felel. Ezekből kitetszik egyrészről, hogy a törvény a 456. §-ban csak policiális intézkedést tartalmaz, mely nem maga a jogügylet érvénytelenségét vonja maga után. A 456. §. megsértésének csak a 462. es 189. §§-ban megállapított következményei vannak; — és ez másképen nem ,s lehet, mert az, a ki részénytársasággal érintkezésbe teszi magát es részvénytársasággal jogügyleteket köt, annak megvizsgálására nincsen kötelezve, vajon az igazgatósággal kötendő jogügylet az