Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 13. szám - Az irói és művészi jog. 2. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1S7Í). mártius >), Kilián mellekletek: a ..Döntvények gyijtemenye", MAGYAR „Igazságügyi rendeletek iára- és az ..Igazság' ElfifiZÍ'tt'si árat ügyi törvények anyaggylijtemény-iyel" r B^I"W W W ""M M—W~ /""NJ A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések f 1 • • , 1 j«L /• í 1 és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. J M /• a „Magyar Themis" D»r,t,e„»ek „üiteménye" • • • -4 m/ I ^^^^ ..Igazságügyi rendeletek tára" Szerkesztőség: Nagy korona-uteza 14. sz. 9 1 i W I L ^ '" féíévreB'tanai.'neqyVaévre'l'fofin?no k?.""'' ^ —^ ^ ^ —A— • -J^—^^L^ Az előfizetési pénzek b é r m e n t e s . Kiadó-hivatal: IV. barátol(-tere 3. SZ. legczél.zerübber, postán ta Iván >• utja,, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Az írói és művészi jog. Dr. Herich Károly miniszteri osztálytanácsostól. — Az életbiztosítási díjtartalék. Dr. V, r ó d e Lipót budapesti ügyvéd töl. — Jogirodalom. (A magyar magánjog mai érvényében, különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Irta Zlinszky Imre.) Dr. DelTAdam! Rezső budapesti ügyvédtől. — A' ügyvédi kamarákból. — Különfélék. _ Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny** ML (Csődök. — Csődmegszüntetések. - Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive Lapunk, vidéki évnegyedes előfizetőit felkérjük, szivcftketljenek elö/izetésöket, e hó végéig megújítani, mivel különben azon inl a lapot nem küldhetjük. i kiadó-hivatal. Előfizetési felhivás MAGYAR THEMIS 1879-iki második évnegyedére. Előfizetési dijak (heiybPn házhoz hordással, vapy vidékre bérmcntes szétküldéssel): a „Magyar Tliemis", a „Büntetőjogi Szemle" az „Igazságügyi rendeletek tára"', és a „Döntvények gyűjteménye" együttesen negyedévre 2 frt 50 kr., félévre 5 frt, egész évre 10 frt. Az előfizetési pénzek bér mentesen és vidékről postautalvány utján kéretnek beküldetni. .1 „Magyar Themis" kiadó-hivatala, az >Athenaeum« Budapest, IV., barátok-tere 3. sz. C Az irói és művészi jog. y ix Az irói jog keretében nevezetes szerepet játszik a fordítási jog. E kérdésnél kivált hazánkban a lehető legnagyobb óvatosság kívántatik. Itt csakugyan mindenekeló'tt hazánk specziális érdekeit, kell kellőleg méltatni. Véleményem szerint pedig hazánk irodalmi viszonyai a javaslatban elfoglalt álláspontnak ép ellenkezőjét javallják. Irodalmunk nagy hátrányára válnék, ha külföldi müveket nem volna szabad átültetni. És midőn a »plágium * tekintetében szívesen a német törvény, illetőleg a magyar javaslatnál még szigorúbb intézkedésre is ráállanék, másrészt a forditási jogot illetőleg lehető liberális szabványokat szeretnék megállapítva látni. A forditási jognak, minél hosszabb időtartamra való fentarthatása hazánkban érdekében állhat a külföldi német, franczia és mondjuk talán még az angol, s az olasz irónak. Magyar irónak azt hiszem értékesítés dolgában nem árthat, ha müvét más nyelvre fordítják, különösen ha mód adatik neki, hogy ő maga bizonyos védelmi idő alatt fentartott fordításával felléphessen. — Azt vagyok bátor kérdezni, mit ér nekünk a javaslat intézkedése szerződés kötés alkalmával. Ha mi azt mondjuk: a szerző engedélye nélkül nem szabad semmiféle müvet a szerző élettartama alatt és halála után még 30 év lefolyta előtt se német, se franczia, angol vagy olasz nyelvre forditani, nem utaljuk-e ezáltal a többi államokat arra, hogy Íróikat szintén ily hosszú időre védelmezzék a magyar nyelvre való jogosulatlan (azaz, mert erre megy ki, megváltás nélküli) fordítás ellen. Vagy talán érdekében állhat valamely irónak az, hogy müve átalán ne fordittassék? — Azt hiszem, azon elvet, hogy az író akaratától tétessék függővé a fordithatás »per absolutum«, nem lehet érvényre emelni. Ez a szerzői jognak ugy közgazdasági, valamint jogászi alapjába ütköznék. Erre az álláspontra eddigelé törvényhozás még nem lépett, mi volnánk az elsők. Es van-e talán okunk, szégyenleni a fordítást? Nem hiszem, hogy akadna kiadója rosz műfordításának. És ha akad — nem baj. — Ha pedig értékes munkáról van szó, minek elzárni oly hosszú időre a müveit külföldet? Ellenkezőleg örüljünk, ha a külföld hazánk koryphaeusaival hajlandó megismerkedni. Hiszen mi is talán csak tanulhatunk a külföldtől? Vagy nem ültetjük-e át a külföldi remek irók müveit közhelyeslés mellett. — Azután mód van arra, hogy a magyar iró meg legyen védve hosszú időre: tartsa meg eszének szüleményét ládafiókjában, vagy adja azt ki mindjárt eredetileg több nyelven. Vagy talán azt akarjuk, hogy a magyar iró mondhasson el titkokat a magyar közönségnek, a mezeket a külföldnek nem szabad megtudnia? Akkor még az excerptekét is meg kellene tiltani, meg a nyilt szószerinti idézést is. A szerzői jog nem létezik, mig azt positiv törvény meg nem alkotja. Valamikor a privilégiumok, ujabban az irói tulajdonjogról szóló törvények csakis a változatlan többszörözést, a mechanikai, ha már ugy tetszik, gépies módon eszközlött utánképzést tiltják meg. Ha a szerzői jog kiterjesztetik a forditási jogra, ugy ez bizonyosan nem mechanikai többszörözés, hanem többé kevésbé indokolt szaporítása az irói mü jövedelmezésének. Ezért a törvény kénytelen a forditási jogot expressis verbis szabályozni, mert az a szerzői jog fogalmában szoros interpretátio mellett nem lelhető. Nézzük csak, mit lehet az ellenkező álláspontból kiindulva felhozni. Nem-e ellenmondás önmagában, hogy a szerző védve legyen oly nyelvre való fordítás ellen, melyet maga a szerző talán nem is ért ? Az iró angolul irt. Kívánhatja, hogy az angolok csak az ő kiadását olvassák. Mi joga van neki megtiltani, hogy a magyar fordítást magyar ember ne élvezhesse. — Igenis joga van, azt mondják, mert az a magyar ember megtanulhatott volra angolul és akkor angolul olvasta volna a müvet. Tehát a szerzőnek az kárt okozhat. Egy néhány példánynyal kevesebb került a magyar könyvpiaezra. E részben tervezetem compromissumot nyújt. A szerző, ám védessék meg fordítás ellen, de ne oly sokáig mint a puszta mechanikai többszörözés ellen, — Sőt ismétlem, habár azt a tervezetbe nem vettem fel, költeménynek költemény alakjában való fordítását feltétlenül megengedném. Aztán nem ellenmondás-e önmagában, midőn a javaslat 6. §-ának utolsó kikezdésében azt mondja: »a fordítások az eredeti müvekkel egyenlően részesülnek az utánnyomatás elleni védelemben* ? A fordító tehát ugyanazon rangban áll, mint az eredeti szerző! Másrészt pedig azt vallja a javaslat, hogy a jogosulatlan forditás bitorlást képez, mely ép ugy büntetendő, mint a mechanikai többszörözés. — Ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, ez is csak compromissum. — A szerző francziául irta müvét. Nem tartotta fen a forditási jogot — talán örül, ha forditják, talán rá is fizet szivesen. Mai számunk fél iv rendkívüli melléklettel van megbövitve.