Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 12. szám - Észrevételek a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra. 2. [r.]

— 85 — semmi kétség aziránt, hogy azok csak az irodán kivül teljesíthetők; igy például ha azt kell tanusitani, hogy valamely árukészlet a vasúti indóház raktárában elszállításra készen áll, avagy pedig ha valamely részvénytársulat közgyűléséről kell jegyzőkönyvet felvenni. Ezen ügyletek olyan természetűek, melyeket a közjegyző az irodában nem végezhetne el; s épen igy áll a dolog az értesitvényekkel egyáltalában és a váltóóvásokkal is.*) Igen sok olyan ügylet van azonban, melynél vita tárgyát képezheti az, hogy természeténél fogva az irodában vagy azon kivül végezhető-e el ? Nevezetesen a végrendelet felvétele magában véve olyan ügylet, melyet a közjegyző az irodában felvehet; azonban kérdés, vajon ha halálos beteg kiván végrendelkezni, az ügylet nem válik-e olyan természetűvé, melyet csak az illető beteg lakásán lehet elvégezni. Ingóságok árverése vagy tettleges átadása rendszerint olyan ügylet, melyet csak a hely szinén lehet foganatosítani; azonban váltók, . értékpapírok árverése vagy átadása nem tanusitható-e a közjegyzői | irodában is ? s ha igen, a távozási dij tekintetéből mely osztályba esnek ezen ügyletek ? S igy majd minden ügyletnél előállhatnak olyan körülmények, melyek annak természetét változtatják, s a közjegyző sokszor nincs tisztában magával: van-e jogosítva távozási dijt felszámítani ? Egy díjszabályzatban pedig nézetem szerint gondosan kerülni kell olyan kifejezéseket, melyeknek alkalmazása az illetők felfogásától tétetik függővé. A javaslat 18. §-ának első bekezdését tehát — mely az osztrák tarifa 14. §-ából vétetett át — határozatlansága miatt elvetendőnek tartom; nem kielégítő e tekintetben a bajor díjszabály sem, mely a 23. czikkben legalább példaképen felemlíti a leltározást és váltóóvást olyan ügyletekként, melyeknél távozási dijat számítani nem lehet, s ha már a távozási dij — mint a javaslat czélozza —• bizonyos esetekben meg nem adatik, akkor legjobbnak vélném, ha taxatíve minden kétséget kizárólag felsoroltatnának azon esetek, a melyekben nem szabad távozási dijat felszámítani; ily módon minden bizonytalanságnak eleje vétetnék. Azonban még czélszerübbnek s igazságosabbnak tartanám, ha a közjegyző részére minden esetben, valahányszor irodáját valamely ügyletért elhagyni kénytelen, 1 frt távozási dij állapíttatnék meg; mert nézetem szerint azért, hogy valamely ügylet olyan természetű, hogy csak az irodán kivül teljesíthető, a közjegyzőnek azon ügyletnél előforduló teendőire nézve különbséget nem tesz, s igy e lényegtelen momentum a díjazásra befolyással nem lehet; azonban egyáltalában minden ügylet több fáradsággal s időmulasztással jár, melyet irodáján kivül köteles végezni, sigy méltányos, hogy ezért mindenesetben külön dijaztassék, a mint ezt különösen az olasz díjszabály 18. szakaszában találjuk szabályozva; minél fogva a javaslat 18. §-át oda kívánnám módosíttatni hogy : »a közjegyzőnek azon ügyletekért, melyeket irodai helyiségén kivül teljesít, a szabályszerű egyéb dijakon felül 1 forint távozási dij is jár.« Nem látom továbbá a javaslatban meghatározva azt, vajon ha egy alkalommal több ügylet végeztetik, a távozási dij minden ügyletnél külön felszámitható-e vagy sem ? Igy például egy kereskedő elhívja a közjegyzőt üzletébe s ott vele 10 darab könyvkivonatot hitelesittet, mennyi lesz a távozási dij ? 1 frt-e, vagy pedig 10 frt? Hogy ilyen esetben »a napidijak és költségek« (helyesebben az utazási költség) csak egyszer számithatók fel, azt a javaslat 20. §-a meghatározza ugyan, de a távozási díjról ez sehol nem mondatik. Már pedig én a javaslat 18. §-át ugy értelmezem, hogy az 1 frt távozási díjjal a közjegyzőnek egyszeri menetele meg van fizetve, még azon esetben is, ha azon alkalommal több ügyet vett fel, a mennyiben azonfelül minden ügylettől külön munkadíj is jár; ennélfogva e szakaszhoz a következő pótlást indítványozom: »Ha a közjegyző ugyanazon egy menet alkalmával több ügyletet végez, a távozási dij csak egyszer s a felvett ügyletek közt felosztva számítandó.* A közjegyző székhelyén kivül teljesített ügyleteknél a javaslat 18. §ának második kikezdése a távozási dijat az oda- és visszautazásra szükségelt idő után járó időszerinti munkadíj összegében állapítja meg. *) Ámbár találkozunk olyan felfogással is, hogy a váltóóvás felvétele az irodában is eszközölhető, ha fizetési helyül a közjegyzői iroda van kijelölve s e szerint a váltóóvásoknál távozási dij járna ; azonban nézetem szerint ez nem helyes, mtrt a közjegyzői iroda nem arra való, hogy abban váltóüzletek közvetíttessenek s bonyolittassanak le, s a váltóóvásokat mindig azon ügyek közé soroznák melyek természetüknél fogva csak az irodán kivül végezhetők. Cziklciró. Itt azonban a javaslat 18. §-áuak 3-ik kikezdése már olyan ügyletnél is helyt ad a távozási dijnak (t. i. a váltó-és kereskedelmi papírok ovatolásánál), mely ügyletnél, ha az a közjegyző székhelyén teljesíttetik, távozási dijnak nem volna helye. Helyeslem ugyan a javaslat emez intézkedését, mert valóban sajátszerű volna az, ha a közjegyző egy váltó ovatolásáért, melynél fizetési hely gyanánt egy az ő székhelyétől 3 óra távolságra eső község van kijelölve, s melyért neki az oda és visszautazásra 6 órát kell eltöltenie, csak 2 frt 10 krt kapna óvásdij fejében ; — s csupán azon csodálkozom, hogy miért részesittetett csupán a váltóóvás ezen kiváltságban, s a közjegyző a többi ügyleteknél melyek természetüknél fogva csak irodáján kivül végezhetők, bármilyen nagy utat tenne is meg, semmi távozási dijat nem számithat. Így például, ha a megye szélén 5 — 6 órányira eső helyiségbe kellene mennie, hogy egy ott lakó féllel valamely értesitvényt közöljön, egy egész napi utazás s időmulasztásért nem kapna utazási költségeinek megtérítésén kivül többet, mint 3 forint munkadijt. E szakasz tehát igy meg nem maradhat. Az osztrák tarifa 14. §-a a váltóóvások mellett még az értesitvényeket is felveszi azon ügyletek közé, melyeknél a közjegyző székhelyén kivül az időszerinti munkadijat távozási dijképen felszámithatja; azt hiszem tehát, hogy javaslatunkból talán elnézésből maradt ki az értesitvények felemlítése. Egyébiránt itt is, mint fent a közjegyző székhelyén járó távozási dijaknál, azon nézetben vagyok, hogy miután a közjegyzőre nézve, tekintve a fáradságot s idő mulasztást, tökéletesen mindegy az, bármilyen ügylet miatt zavartassék is ki irodai munkája mellől s legyen kénytelen utazást tenni, a távozási dijak a közjegyző székhelyén kivül teljesítendő minden ügyletre nézve kiterjesztessenek s megállapittassanak. Átmegyek most a javaslat 20. §-ára. Ennek b) pontja igy szól: »ha pedig az ügylet teljesítésére s az o la- ésC^&sz.autazásra egy félnapnál hosszabb idő szükségeltetik, a mennyiben a közjegyző lakással és élelemmel nem a fél által vagy költségén láttatik el, ezen szükségletek fedezésére 5 frtnyi napi dijt számithat fel.« Itt mindenekelőtt a javaslatnak előnyére ki kell emelnem, hogy míg az 1874. évi miniszteri díjszabályzatban a leltározási és árverési munkadíj lett napidíjnak czimezve, addig a javaslat az utazás alkalmával a fuvaron kivül felmerülhető szükségletekre szánt 5 frtot nevezi »n a p i d i j n a k«, s a leltározási és árverési dijak megjelölésére az egyedül helyes »mun k adi j« szót használja. Ez által eleje vétetik azon gyakran felmerült — bár helytelen — állitásnak, hogy a közjegyző kétféle napidijt húz; holott azok közül csak az egyik a valódi napidíj, a másik pedig hibásan neveztetett napidíjnak, mivel a munka dija az, mit más hivatalnoknál a rendes fizetés képvisel. Nincs kifogásom az 5 frt napidíj ellen sem, mert ezzel a közjegyzők a törvényszéki birák, járásbirák s kir. ügyészekkel helyeztetnek egy vonalba, a mint hogy ugy qualificatiójuk, mint állásuk s hatáskörük tekintetében méltán soroztainak ezen hivatalnokok mellé ;*) csakhogy egyéb tekintetben is követni kellene a javaslatnak azon szabályozást, mely a napidijak tekintetében a többi hivatalnokra nézve fenáll. Ugyanis akár tekintjük a nmélt. m. kir. igazságügyminiszteriumnak 1874. január 29-én 8841./közigazg. sz. alatt kiadott magas rendeletét, melyben az összes birák és bírósági hivatalnokok napidijai szabályoztatnak, akár pedig szemügyre veszszük az 1871. LI. törvényczikk 25. §-át. mely a bírósági végrehajtók napidijáról szól, sehol sem fogjuk találni azt, hogy ezen napidijak félnapra szóló kiküldetéseknél fel nem számithatók, sőt ellenkezőleg: a tapasztalás is azt mutatja, hogy mindezen hivatalnokok az elnököktől kezdve le egész a végrehajtókig s írnokokig igénybe veszik az egész napidijat még akkor is, ha a hivataluk székhelyén kívüli kiküldetés csak 1 — 2 óráig tartott; csupán a kir. közjegyzőre nézve teszi a javaslat azon — a közjegyzőség hátrányára váló — megkülönböztetést, hogy ha az ő kiküldetése vagy székhelyén kivüli működése fél napig tart, semmi napidijat fel nem számithat. Ha elismeri a törvényhozás és a kormány annak szükségét, hogy a többi hivatalnokoknak félnapi kiküldetéseknél is szükségük van a napidíjra, a közjegyzőtől sem lehet azt megvonni. Dr. Markó Sándor, kir. közjegyző *) Ausztriában a közjegyzők vasúton az első helyet használhatják, s nálunk csak hajón az 1-ső, vasúton pedig a 2-ik hely illeti meg őket. Szerk.