Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 13. szám - A Kamarai választások után

Nyolczadik évfolyam. 13. szarig Budapest, 1878. márczius 28, Külön mellékletek: a „DönUenveV gyíjteményc", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az. „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrende'ések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség : Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési urak (helyben báhjz hordással, vagy vidékre bementei szétküldésicl) a „Magyar Thcmis", a „Döntvények gyűjteménye" a< „Igazságügyi rendeletek tára" és ai „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" cv.imü mel. léklftekkel e p y (111 e le n : egész évre 10 forintfélévre 5 forint, negyedeire 2 forint 50 kr. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT löfizetósi pénzek b c r m e n t e ;czéls/.erübben posta ntali kflUaadSk. n vidékrSl ly utján Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A kamarai választások után. Dr. Dell' Adami Rezső ügyvédtől. — A gazdagodást keresetekről. Dr. S c h r e y e r Jakab ügyvédtől. IsmétTa tőzsdebiróságról. M a j o r Kálmán ügyvédtől. — Jogirodalom. (Antoine Felicien. De la succession legitimé et testamentaire en droit international privé, ou conflit des lois des difterentes nations en matiere de succession). — Az ügyvédi kamarpkból. (A budapesti ügyvédi kamara évi közgyűlése). — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesn Közlöny«-bő;. — Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályazatok. — Igény kereseti felhívások). — Külön meliélílet: A ^Rendeletek tárádnak egy ive. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Azon vidéki előfizetőinket) kiknek előfizetése f. //. régével lejár, felkérjük, szíveskedjenek az élőfizetést mielőbb megvjilani, mivel <i lajtot az előfizetési időn tul nem küldhetjük. A kiadó-Jiivatal. A Kamarai választások után. A vihar lezajlott. A levélhordók pihennek. A beszédes kortesvacsorák megszűntek. A diadalittas párt tagjai is a győzelmi banquette után babéraikon nyugszanak. Meg is érdemlik a babérokat s a nyugalmat egyaránt. Számos eddig ismeretlen drágakövünk került napfényre, népszerűen megcsiszolva, elvekbe foglalva ; mesés mennyiségű ^testületi szellem* fogyasztatott el — toastokban; és nemes veríték ontatott a választási csata két napján. A megyeháza saját tisztnjitásakor sem nyújt elevenebb képet, mint e két napon. Már a folyosón a pártelőörsök qni vive-je fogadta a pártatlan 3>eollegát«. Járta a szó, a kérelem, a szelid vezetés, a kortesnóta csábja, a »hozzáintézett reábirási törekvés«, mint a főrendi ház codificationális irálya mondja. A kamarai tagok fele szavazott csak, de ezek óriási többsége, csak a személyek tekintetében szétágazva, conservativ irányban. A gyökeres reform elvei nem bírtak gyökeret verni. Uj ember mindazonáltal elég jutott a képviseletbe, hogy ne kelljen mindennek a réginél maradnia, mit mi részünkről épen nem óhajtanánk. Az uj elnök tartalmas programmja, ha beváltatik minden Ígérete, bő alkalmat fog nyújtani uj vívmányokra s érdemekre. E programúinak különösen azon pontja felel meg többször kifejezett óhajunknak, mely a törvényhozás és a kormány irányában erélyes fellépést az egész testület morális súlyával s e végből gyakori közgyűléseket helyezett kilátásba ; bár részünkről a súlypontot nem ezekben, hanem a munkálatokat előkészítő bizottságokban találjuk. Feladataink megvalósítására eddig sem hiányzott anynyira a czélok ismerete s akarata, mint a kiviteli eszközök helyes megválasztása. Azt követelni és várni, hogy a választmány, mint valami rendőri állam kormánya, mindent érettünk, helyettünk és nélkülünk tegyen, époly méltatlan mint nevetséges volna. A választmány eleget tesz szorosan vett kötelességének és eleget áldoz a kar érdekében, ha bizalmi hivatásának elsőrendű teendőit, igazgatási és biráskodási hivatalát kellően ellátja. Ezenfelül tudományos, jogpolitikai és codificationális munkálatoknak végzésére érkezése sem lehet tagjainak csekély számánál fogva. De köteles a választmány ez irányban is, melyre mi a legnagyobb súlyt helyezzük, jelenlegi viszonyaink között, kezdeményezőleg és serkentőleg hatni és minden alkalmat megragadni arra, hogy az egész testületben rejlő minden munkaerő és közérzület gyümölcsözővé tétessék és fejlesztessék. A szakbizottságok, gyakori foglalkoztatásuk mellett, karunkban oly aristokratiának, mely egyedül ment a hátrányoktól, t, i. a szellemi munkások aristokratiájának, iskolájává válhatnának. S ha egyelőre túlzott reményekkel nem viseltetünk is mégis tekintve, hogy mindenütt végre is néhány ember kiválik, ez uton várnánk legtöbb sikert.— miért is a kísérletet a választmány kötelességének tekintjük. A rendkívüli közgyűlések szerepe ily munkálatok tekintetében csak olyan lehet, mint a szavazó parlament teljes üléséé. Nem is közvetlen hosszas tevékenység, hanem a testület egyetértésének kifejezésre hozatala képezi feladatát. Ezen egyetértés erkölcsi súlyát a mandátumban rejlő fictio nem pótolhatja. A választmány corpus clausum-má, merőben hivatalnoki testületté ne legyen, hanem minden fontos esetben választóival érintkezzék, határozatainak ratifikatióját megbizóitól kinyerje. Csak ekkép vegye igénybe a részére nyitott hitelt, ekkép legyen minden mozgalom kiinduló és központjává. A folytonos érdeklődést a kar ügyei iránt ekkép az egész testületben ébreszteni, fentartani és fejleszteni kell. Csak igy lesz kamaránk valóban szervezetünk; nem puszta igazgató gép, hanem eleven fej, mely szervesen öszszefügg az egész test minden tagjával, melyben vér vérünkből folyik, mely mindenkori érzelmeink, óhajaink és panaszaink hü tolmácsa, melynek intézkedései és határozatai valódi közakaratunk folytonos kifolyásai. E nélkül selfgoverment s annak jótevő, befelé erkölcsileg regeneráló, kifelé egy közvélemény súlyával biró hatása nem képzelhető. Az érdekközösség érzete s a rendi öntudat csak ekkép terjeszthetők az elszigetelten erőtlen, elkeseredő, kétségbeeső kar társak kebelében. Gyakran kell érintkeznünk elvtársakként, vállvetve munkálkodva, hogy megtanuljuk egymást nem természetes ellenségnek, anyagi versenytársnak tekinteni, hogy a kenyéririgység s a létharcz véletlene által ütött sebeket behegeszszük, hogy valóban jogi személylyé, erkölcsi egységgé legyünk. Unus pro omnibus, omnes pro uuo. Minden egyes sérelme a karnak sérelme. A karnak minden vívmánya minden egyes nyeresége. A küzdtér nem hiányzik. A bizalmatlanság szülte ellenőriztetésünk a bíróságok által ugy az ügyvédi vizsga mint, a fegyelmi bíráskodás terén, és minden egyesnek anyagi függése a birói bölcs belátástól egyenlően ártalmas és megszégyenitő. Egyrészt a munkabér szentsége, másrészt az ügyvédi jutalomban rejlő tiszteletdíj morális jellege, melyekről törvényhozásunk megfeledkezett, ismét helyreállitandók. S ha mi sietünk elégtételt nyújtani sértett bíráknak, ha a törvény megengedi, hogy a sértett bíró mint fél és biró egy személyben megfenyíthessen, akkor méltán igé-