Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 13. szám - A gazdagodási keresetekről

— 98 nyelhetjük az ügyvéd hasonló tiszteletét a bíróság- részéről, az ügyvéd hasonló oltalmazását miveletlen vagy részrehajló bírák és bírósági hivatalnokok sértései ellenében. Erkölcsi emelkedésünk lehetetlen, mig az ügyvéd szükségkép azon meggyőződéstől vezéreltetik egész működésében, hogy a bíróval »jó lábon* állani, hogy hízelegni, könyörögni, sürgetni, informálni a fődolog. Ez alacsonyította le leginkább karunkat épen a bíróságok szemében, melyek nem tapasztalják többé részünkről eléggé azon ellenőrzést és nyilt kritikát, melynek gyakorlata által az ügyvédség az igazságszolgáltatás tényezőjévé válik. A bírói ügyvitel körüli önkények in concreto, a bírói hivatalnokok leplezetlen zugirászata, a sértő bírói magaviselet ügyvéd vagy fele irányában nem fognak orvosoltatni, ha minden egyesünk a panaszemelést, ha a választmány a nyilt s erélyes fellépést nem ismeri kötelességének. A kölcsönös tisztelet a birói s ügyvédi rend között miveletlen népnél is legkevésbbé akkor fejlődhetik, ha maga a törvény a jognak legfőbb ratióját, a kölcsönösséget, sérti. A birói tekintély megóvása s elismertetése a magasabb képzettség tanúsításától s a jellem szeplőtlenségétől függ; külső sérelem ellenében legyen annak törvényes sanctiója, de természetes; belső feltételeinek bírálata ne tétessék lehetetlenné. Sokat mondhatnánk e themáról; azonban nincs rá szükség — mindenikünk elég eset tapasztalatával bír gyakorlatából. De szükségesnek láttuk felemlíteni az ügyvédi tekintély in integrum restitutiójának követelményét szemben a bíróságokkal, mert ez nemcsak égető szükség, hanem törvényes formában el is érthető. Vannak látszólagos külsőségek, melyek idővel a jelképezett kívánalmat épugy létesitik, mint a jogforgalomban jelképes cselekmények magát a jogváltozást közvetetik. S meggyőződésünk, hogy ezzel a társadalmi előitéletek legbővebb forrását betömjük. Tehetünk ez uton eleget; kiirthatjuk az előítéleteket ott, honnét leginkább terjednek és honnét nemcsak legjobban fájnak, hanem ártanak is. Oly don Quixote senki sem lesz, hogy a miveletlen népben nyilatkozó előítélettel küzdeni akarjon. Ez előítélet megvan mindenütt nemcsak ügyvédek, hanem épugy orvosok, papok, birák, tisztviselők, tudósok, kereskedők stb. irányában, szóval, a csordaállapot fölé emelő minden mivelődési munka és képviselői irányában ; megvan évezredek óta minden népnél, közmondásban, irodalomban, népszerű gúnyban, a pessimisnvus ezer alakjában. Annak forrása a nyers emberi természet, melyet a többségben levő tömeg szüzén megőriz; annak forrása a kézmunkások bizalmatlansága a fejmunkások irányában. A mig lesz miveletlenség, meglesz az előítélet, az érzéki primitív munkaalaktól eltérő minden gazdasági tevékenység ellen. Ennek productiv voltát még egy megczáfolt, letűnt gazdasági iskola is tagadta egykor, mert nincs semmi oly bolond, mit valamelyik bölcselkedő ne állítótt légyen, mint Cicero mondja. A népszerűnek is vannak néha diadalmas perczei; a franczia forradalom azon gyászos korszakában, midőn a díimagogok izgatta canaille dictálta az uj államrend törvényeit, az ügyvédséget és a bíróságokat egyaránt eltörölték. A chaos intermezzója után a civilizalio fonala újra felvétetett. — — A küzdelem concret taktikája, a fellépés modora az emiitett szakbizottságok állandóbb szervezete tekintetében ez alkalommal nem nyilatkozunk. Intő levél nincs helyén, midőn a mandatarius kötelezettsége alig kezdődött. Akad-e vagy nem akad elég lelkesedés és tehetség közöttünk, előre nem tudhatni. A választmány feladata harczra kiáltónak lenni, Adjon példát és alkalmat azon munkára, mely önjutalmazó, azon munkára, mely nem szavakból, hanem tettekből áll, azon munkára, melytől a magyar ügyvédség nemességének helyreállítását várjuk, Dr. DelV Adami Rezső. A gazdagodási keresetekről.*) (Vtkv. 90. §.) »Haa váltó kibocsátójának vagy elfogadójának váltói kötelezettsége elévülés által, vagy az'által, hogy a váltójogok fentartására szükséges cselekmények elmulasztattak, megszűnik, — ezek a váltóbirtokos irányában köztörvényi uton csak annyiban maradnak kötelezve, a mennyiben ennek kárával gazdagodnának. A forgatókellen, kiknek váltókötelezettsége megszűnt, ily keresetnek belye nincs«. Ez rövid szövege az Apáty-féle tervezet 114. czikkében is benfoglalt és lényegtelen, stylaris eltéréssel váltótörvénykönyvünk 90. §-ába, a k. n. v. 83. art. nyomán némi bővítéssel felvett azon intézkedésnek, mely az úgynevezett gazdagodási keresetek alapját képezi. A váltójog elméletében és gyakorlatában a gazdagodási kereset elmélete egyes részleteiben élénk controversia és bevés eszmecsere tárgyát képezi. A váltóból eredő jogok és kötelezettségek mindenütt külön szabályozást nyernek. Ejogokés kötelezettségek függet'enek a váltó alapján jogosított és ugyanennek alapján kötelezettek között fenforgö magánjogi viszonytól. A váltóból mint olyanból szárnnzó jog és kötelezettség önálló, mely az alapul szolgáló materiális jogviszonyt ignorálja és következve még akkor is fena.ll, ba materiális jogviszony épen nern szolgált alapjául. Másrészt a váltóból származó jogoknak a váltó alapján való érvényesítése nem mindig feltétlen, sőt a legtöbb esetben bizonyos cselekmények a váltójogi solennitás teljesítésétől feltételezettek. Ha ott, hol c cselekmények teljesítése törvényileg megkívántatik, azok teljesítése elnnilasztatott, a váltón alapuló követelési jog megszűnt, elenyészett. De megszűnik a váltón alapuló követelési jog akkor is, ba "az a köztörvényinél jóval rövidebb elévülési idő alatt nem érvényesíttetett. Hogy mi indokolja az egyik és mi a másik intézkedést, e helyütt fejtegetést nem igényel. A fejtegetés tárgyát képező kérdésre való tekintettel elég annak a kiemelése, bogy a váltón alapuló jogok, a követelések meg-züntének egyéb okaitól eltekintve, megszűnhetnek elévülés és a váltójogok fentartására szükséges cselekmények elmulasztása által. A váltón alapuló és váltói uton érvényesitbető igény mindkét esetben elenyészik. Mindezek a váltó természetéből, lényegéből és forgalmi rendeltetéséből f.lyó alapelvek. De a váltójog ezen sarkalatos alapelvei minden következményeikkel együtt és kivételt nem türőleg keresztül nem vihetők, legalább nem azon anyagi igazság érzékeny sérelme nélkül, melyet a törvényhozó észszerűen szem elől soha sem téveszthet. Az anyagi igazság ezen követelményeiből kifolyólag a váltón alapuló jog megszűnte nem lehet mindig egyértelmű a jogosított igényeinek teljes elenyésztével. Adott esetben a váltói obligo megszűntével a váltóbirtokos minden igényét elenyészettnek kimondani annyit tenne, mint egyenesen elősegiteni azt,, hogy egyesek mások kárával gazdagodjanak. Ezen jogellenes állapot előidézésének megakadályozását czélozzák positiv törvényalkotások akkor, midőn a váltói obiigónak elévülés vagy mulasztás folytán történt megszűnte esetében a váltói kötelezettség alól ekként felszabadult ellen a gazdagodás czim é n keresetet adnak. Czélja e keresetnek, kiegyenlíteni azon igaztalanságot, melyet a váltóból eredő jogok szigorú formái az anyagi igazságon elkövethetnek, de csakis annyiban, mennyiben az a váltói forgalom és a váltó rendeltetésének sérelme nélkül eszközölhető. Ezen értelemben az u. n. gazdagodási kereset mintegy az összekötő kapcsot képezi a váltói és a közönséges magánjogok között; kitölti azon ürt, mely a forgalom parancsolta igények következtében a kettő között előidéztetett. Találkozunk ezen kapocs fentartására irányuló intézkedésekkel a legtöbb törvényalkotásban, igy a Code de commerceben (lsd. ennek 117., 170. és 189. art.) és az ennek alapján készült 1840. évi váltótörvénykönyvünkben, melynek I. R. 209. §-a szerint »ha az elévülés ideje, mely szinte ugy valamint minden e törvényekben kitett batáridók a Gergely kalendárium szerint számítandó, — elteilett, ez által csak a váltótörvénykezési jog enyészett el; azon szerződé ek mindazonáltal, melyekből a váltójog származott, a köztörvény előtt mint magánálló jogezimek tovább'is fenállanak, ennélfogva, valamint egyéb tekintetben ugy elenyésztökre nézve is a köztörvény szerint itélendőks. Ezzel kapcsolatos előbbi váltótörvénykönyvünk I. R. 67. §-a, mely szerint »ba az elfogadás végetti bemutatásban, vagy az óvásnak kivételében avagy közlés végetti megindításában késedelem történt, annak, ki által a késedelem történt, minden előzőire váltójogi viszkeresete teljesen elenyészett; sőt a forgatók ellen még közjogi keresete sincsen, a kibocsátó ellen azonban közönséges elévülés ideje alatti közjogi viszkeresete csak annyiban enyészik el. a mennyibén ez be tudja bizonyítani, hogy a váltó lejártakor az intézvényezett ellen kétségtelen követelése volt, s annak kielégítésére az intézvényezett akkor még elegendő értékkel bírt; de ily esetben ezen követelését a váltó erejéig a váltótulajdonosnak általengedni tartozik«. Látni való, miként a Code de commerce alapján készült e^bbi váltótörvénykönyvünk sokkal tágabb értelmű keresetet adott az elévült vagy késvesztett váltó alapján, semmint uj váltótörvényünk bevezetési eg idézett szakasza. — Messze vezetne, ha a két törvény közötti különbséget cntikai összehasonlítás tárgyává akarnók tenni A gazdagodási kereset elméletében mindenek előtt a gazdagodási kerese lényege az, mi behatóbb megfejtést igényel. A gazdagodási kereset forrását a váltó alapjául szolgáló materiális jogviszony képezi, de mint Hartmann kiemeli (Das deutsebe Wechselrecht 505-506. *) A »Jogászkör«-ben tartott előadás.