Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 12. szám - A Duchesne-szakasz a magyar büntető-törvénykönyv javaslatában

— 91 _ kolt bűntényt véghezvitte vagy legalábbmegkisérlette. Egyiket a másik nélkül büntetni, — mi különben nem akar annyit jelenteni, hogy in concreto is csak együtt volnának büntetendők és egyik nem volna büntethető, ha a másiknak büntethetősége p. o. elévült vagy megkegyelmezés folytán elenyészett, — ellenkeznék az igazságosság követelményeivel és félreismerése volna a felbujtó és tettes közt fenálló képviseleti viszonynak. Az immár országgyülésileg szerencsésen letárgyalt magyar büntetőtörvény könyvi javaslat 67. szakaszában elvileg a nézetünk szerint egyedül helyes irányhoz csatlakozott. Az általános rész álláspontja kétséget sem hagy az iránt, hogy a javaslat értelmében az eredménytelen felbujtás büntetlen marad. Az idézett szakasz félremagyarázhatlanul a tettes részéről legalább is kisérleti cselekményt kiván. Azonban a legtöbb törvénykönyv, ugy a magyar javaslat is, az elvnek ezen határozott elismerése mellett, különös részében számos és pedig nem csekély jelentőségű kivételt ismer. Hogy mennyiben tekinthető következetes és öntudatos alkotásnak, meggyőződve lenni a tétel elvi helyességéről és mégis kivételeknek áldozni fel a z elvet, azt nem vitatjuk. Mintha a törvényhozó salát árnyától ijedne meg! A különös rész kivételes rendelkezéseivei az általános részben felállított elvet ártalmatlanná tenni akarni, minden, csaknem őszinte és egyenes utja a dolognak. Vagy adjuk fel az elvet, melynek folyományaitól félni kezdünk, vagy hanem, tiszteljük azt mindenkor és mindenütt. Vagy involvál az eredménytelen felbujtás büntethethetlensége közveszélyt, vagy nem: de hogy a pénzhamisítás, gyilkosság, gyújtogatás, tekintetében veszélyes, — a rablás, az erőszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erőszak, megfertőztetés, vérfertőztetés, kettős házasság, súlyos testi sértés, kutmérgezés, gyermek- és emberrablás, okirat-hamisítás, vizáradás okozása, stb. tekintetében nem volna veszélyes az eredménytelen felbujtási büntetlenül hagyni — belátni alig lehet. Hisz ha a veszélyesség szempontjából keresünk kivételeket: alig maradna bűntett a szabály számára. Igenis a gyilkosság, a gyújtogatás nehéz súlyos, veszélyes bűntett, -— habár nem is szoros és specificus értelemben »közveszélyes,* mint a főrendiház indokai vélik, — nehéz, súlyos, veszélyes továbbá minden bűntett: de nagy tévedés, a z o n o s it an i valamely bűncselekmény veszélyességét az arravaló eredménytelen felbujtás veszélyességével. A bűntett veszélyes, az kétséget sem szenved: de az eredménytelen felbujtás, még ha a legveszélyesebb bűntettre vonatkozik is az marad, mi természeténél fogva erkölcsileg megvetendő, de jogilag teljesen ártalmatlan, veszélytelen cselekmény. Az eredménytelen felbujtás veszélytelensége, •— melyet a javaslat 67. szakasza világosan elismer, midőn annak feltétlen büntethetlenségét statuálja, — nem változhatik veszélyessé az által, hogy p. o. lopás helyett gyujtogatásra vonatkozik. Vagy mindig veszélyes vagy mindig veszélytelen. Tertium non datur. Fájdalom, hogy a codexek ezt az egyszerű igazságot nem birják vagy nem akarják belátni. Elismerik elvileg az eredménytelen felbujtás büntethetlenségét, tehát veszélytelenségét, de nem törődve a törvény következetességének legkézzelfoghatóbb követelményeivel, feláldozzák azt igazolatlan kivételeknek. Mintha a különös rész törvényhozóját az általános rész elvei nem köteleznék! 0 mnis exeptio in jure periculosa est. A miniszteri javaslat a kivételekben még meglehetősen tartózkodó volt. Csak a felségsértés (133. §.), hűtlenség (147. §.), lázadás (156. §.), és a hamis tanuzásra való eredménytelen felbujtási (212. §.) állította sanctio alá. Az általános szabálytól való eltérést képez továbbá a javaslat 167. §-ában »delictum sui generis«-ként formulázott nyilvános és egyenes felhívás valamely bűntény vagy vétség elkövetésére, melynek a felségsértés, hűtlenség, lázadásra való eredménytelen felbujtás jól megnézve csupán súlyosabb büntetéssel minősített, külön rendelkezés tárgyává tett esetét képezi, miután a tényálladék itt is ott is ugyanaz. Némileg idesorolhatók még a javaslat 170. §-ában foglalt u. n. »Hassund Verachtungsdelicte,« mint az alkotmány és kiegyezdés iránti gyűlöletre izgatás, a törvény kötelező erejének megtámadása, stb. A politikai büntettek tekintetében tett kivételes rendelkezés jogosultsága felett nem akarunk vitatkozni. Azok szabályozásánál a practicus államférfiak épenséggel nem hajlandók a tudomány >subilitásait« figyelembe venni. A >raison d'état« előtt meg kell hajolni az igazságnak is. De legalább is megemlitendőnek tartom Geyer következő nyilatkozatát: >Die auf den Hochverrath bezüglichen Ausnahmegesetze erklaren sich aus jener Furcht des Staates vor seinen Unterthanen. welche uns von einem altérsschwachenGemeinwesenvvenig, sehr abervon einem jugendkraftigen Staatsgebilde Wunder nimmt«. Az alsóház jogügyi bizottsága a közforgalom és közhitel érdekeire való tekintettel, szükségesnek találta a kivételeket a pénzhamisításra való eredménytelen felbujtás büntethetőségével szaporítani. (205. §.) Nem lehetne csodálkoznunk, ha a laicus jogérzet erre azt a kérdést merné koczkáztatni, hogy hát az ő életének és testi épségének biztonsága a statusnak nem oly drága és fontos-e, mint a bankjegy érdeke? A jogász másban találja a kivételes rendelkezés Achilles-sarkát. Ugyanis a hamis tanuzásra való eredménytelen felbujtási kivéve, az emiitett egyéb kivételek az eredménytelen felbujtás büntethetőségét attól tételezik fel, hogy gyülekezeten, nyilvánosan szóval vagy irat stb. á 1tal egyenes felhivás intéztetett légyen a kérdéses bűntett elkövetésére. Tehát még a felségsértés, hűtlenség, lázadás különben oly nagy mérvben exceptionalis bűnténye tekintetében is megkívántatik a nyilvánosság és követlenség jellege. Ha rábírni törekszem valakit négyszemközt a felségsértésre, a honárulásra, pénzzel, szép szóval, fenyegetéssel, de »entrenous.« azonban az objectum merev és nem kap a bűnös konezon, előkészületi cselekményeket nem visz véghez, semmi baj sem fog érni, de merjem csak a pénzhamisításra rábírni törekedni. A papirpénz tehát még a politikai bűntetteket is legyőzte a jogügyi bizottságban. Hiába keresünk erre analogont a többi Európa codexeiben. A nagy pénzforgalmu államok mitsem tudnak a pénz ezen határtalanul kiterjesztetvédelméről. A német codex, az osztrák javaslat nem ismerik a pénzhamisításra való eredménytelen felbujtás kivételes büntethetőségét. A főrendiház hármas bizottsága enyhiteni akart a dolgon. Ebbeli törekvésének eredménye a módosított 205. szakasz. A kérdéses kiengesztelni hivatott módosításra nézve elmondtam birálatos megjegyzéseim a »Themis« f. é. 8. számában. Iparkodtam az említett helyen kimutatni a módositvány ugy tartalmilag mint alakilag teljesen elhibázott voltát. A helyett, hogy a kérdést komolyan, őszintén, a tekintetbeveendők tekintetbevételévol iparkodnék megoldani, szép szerével, de az elméleti igazság rovására, megkerüli azt. Oly szempontokat állit fel, melyek nemcsak hogy egészen más irányt adnak a kérdésnek, hanem még ellentétbe is hozzák a rendelkezést a pénzhamisításról szóló fejezet egyéb intézkedéseivel. Megkívánja a tettes részéről az előkészületi cselekményeket, feledve, hogy ha egyszer a felbujtást hacsak kivételesen is önállósítjuk, mint történik ez, ha minden objectiv siker nélkül is büntethetőneknyilvánítjuk: a felbujtónak büntethetőségét nem lehettöbbéavéle részességben már nem álló felbujtott cselekményeitől függővé tenni. Az önállósított felbujtás bűnténye bevégzett már a reábirási törekvéssel. Ez irányban tehát a német törvénykönyv »Duchesne-paragraphus« -a kétségtelenül következetesebb, mert magát a reábirási törekvést helyezi büntethetőség alá. Különben az előkészületi cselekmények hozzájárultának kelléke folytán a pénzhamisításra való eredménytelen felbujtás büntethetősége teljesen ingadozó, határozatlan alapra van állítva. A kísérlet törvényileg meghatározott büntetőjogi alapfogalom, és mégsem kézzelfogható: mennyivel nagyobb nehézségeket fog tehát okozni az°előkészületi cselekmény megállapítása. A gyakorlat diseretiójára lenne bizva a határvonalakat húzni a jogilag mégteljesen közömbös és az előkészületi cselekmények közt. A szigorúbb gyakorlat a tettes minden lépésében előkészületet fog