Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 11. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése az 1877. évről

_ 84 megkétszereztessék s a választási idő tartama egy évre leszállitassék. Tcrvénynyel szemben azonban csakis oly módon érvényesíthetjük az önkormányzati jognak minél szélesebb alapokra fektetése iránti törekvésünket, ha ott segítünk, a hol lehet, vagyis ha minden választási turnus elteltével kizárólag uj tagokat választunk. Távol legyen tőlünk azt állítani akarni, hogy ez az uj választmány jobb lesz mint a régi volt, vagy hogy az egyes uj tagok kiválóbb működést fognak kifejteni, mint a netalán újra megválasztott régi tagok. Bajaink oka egészen más dolgokban keresendő, mint az érdekeinket képviselő személyekben. Lehet, hogy azon nagy érdekeltség, mely jelenleg a választások iránt mutatkozik, némileg azon reménynek kifolyása, , hogy állapotunk javulni fog, ha más kamarai választmányunk lesz. Óh, de mennyire fognak azok csalódni, kik ezt hiszik! Ha alkalmatlan a fegyver, adjuk azt bárkinek kezébe, alkalmatlan marad az. De épen azért, mert ezen reménynek jelei mutatkoznak, ildomos lenne a lelépett választmánytól, engedné át a tért másoknak; ám próbálják meg ők! Nem azért kívánjuk tehát a lelépett választmánytól, hogy ujjá megválasztatásáról lemondjon, mert működésével nem vagyunk megelégedve, sem azért, mert azt hiszszük, hogy egy egészen uj egyénekből alakítandó választmány inkább fog feladatának megfelelni, hanem egyedül azért, mert megvagyunk győződve, hogy találunk a tagtársak között más tizenkettőt is, ki e tisztséget betölteni képes, — mert meg vagyunk győződve, hogy az ügyvédi kar minden tisztességes elemeinek egymásutáni beválasztása által a korszellem, az érdekeltség a közös ügyek iránt, az ügyvédi öntudat mindinkább terjedni fog és ezen tényezők erkölcsnemesbitő és művelő befolyásukat mindig szélesebb körökben érvényesíteni fogják. Azért kívánjuk ezt, mert egyedül igy akadályozható meg, hogy a kamarai választmányi tagság hivatal minőségét öltse magára, s ezáltal a kamarai intézmény oly bureaukratiává fajuljon, mint a minőt a Lajthán tul szemlélünk, hol a kamarai választmány máris permanens, scsak azok helyébe lesznek ujak megválasztva, kik újbóli megválasztatásukról önkényt lemondanak. Az általunk érvényesíttetni kivánt elv által koránt sincsenek öröktétlenségre kárhoztatva azon elemek, a melyek hasznavehetőségüknek már próbáit adák. Mert egyrészt nincs kizárva, hogy a kiválóbbak bármikor elnökül s tisztviselőkül meg választassanak, másrészt 3 év elteltével úgyis újra megválaszthatok. Az sem nyom a latban, hogy az egészen uj tagokban nincs meg az a routine, az a tájékozottság, melyet a folytonos gyakorlat s apraecedens esetek ismeretéből a választmányi tag elsajátít. Mert egyrészt a választmányi tagság, valljuk meg, nem oly nehéz mesterség, másrészt pedig a titkári s ügyészi állomás betöltésénél megengedhető stabilismus ez irányban óvszerül szolgálhat. A ki tehát az önkormányzati jog hive, az bátran pártunkhoz állhat. Mit ér pedig az az önkormányzati jog, arról, hogy csak egy példával szolgáljunk, tanúságot tehet hazánkban a protestáns egyház szervezete. Mert mi tartotta fen a'z érdekeltséget ezen egyházfelekezetben a közügyek iránt, mi tartja fen folyton viruló életben és egészségben a protestáns szellemet most is, midőn a felekezeti érdekek s a dogmáknál népszerűtlenebb nincs, mint egyedül csak a legszélesebb alapra fektetett önkormányzat ? Szép az, ha valaki joggal azt hiheti magáról, hogy ő az ügyvédi kar elitejéhez tartozik, s ezért jogosítva van azt követelni, hogy őt a közügyekre nagyobb befolyás illesse meg. De még szebb a Cincinnatusi erény, mely miután a közügyért harczolt. lelép társai sorába, s azt mondja »vivat sequens« ! Sztehlo Kornél. Közöljük t. kartársunk felszólalását, bár nem járulhatunk nézetéhez. Mi is hivei vagyunk az önkormányzatnak; több izben hangsúlyoztuk, hogy az ügyvédkamarai intézmény egyik főelőnye épen az, hogy erős autonomikus közeggé fejlesztethetik. De az önkormányzat is — mint minden kormányzat — megkövetel annyi stabilitást, hogy kétes sikerű experimentatiók kedvéért az irányadó factorok tekintetében ne csináljunk valóságos tabula rasa-t. Mi a budapesti ügyvédi kamara választmányának tagjait legnagyobb részben újra megválasztandóknak tartjuk, mert —bár a kezdet nagy nehézségeivel és kívülről jövő erős ellenáramlattal küzdöttek, férfiasan megállották helyöket. Csak is e g y tekintetben hagyott müködésök némi kívánni valót. A kormány és a törvényhozás romboló tendentiái ellenében nem fejtettek ki kellő agilitást. Ezért mi a választmányt felfrissíteni kivánnók néhány uj taggal, kiknek kellő erélye és befolyása is van a kamarát arra birni, hogy folytonosan résen álljon és egyetlen egy alkalmat se mulaszszon el arra nézve, hogy az alkotmányos aeránk első lustruma alatt létrehozott nagy igazságügyi alkotások fentartása mellett felszólaljon és a helyes igazságügyi szervezet alapkövetelményeit •— melyekből az ügyvédség emelése önkönyt következik — hatályosan kifejtse. Legkevésbbé járulhatnánk Sztehlo kartársunk indítványának azon részéhez, miszerint a választmány tagjai maguk jelentsék ki, hogy nem fogadják el az újólagos megválasztást. Nekünk nem kell a s t r i k e, bármily alakban lépjen is az fel. A választmányi tagok testületi abstinentiája nem volna egyéb, mint uj kiadású ismétlése azon nem igen épületes jelenségnek, melyet némely vidéki kamaráknál tapasztalunk. Nézetünk szerint az alkotmányosság elvét nem csak az activ választási jog nem gyakorlása viszi ad absurdum, hanem a passiv választhatóság megszorítása is. Minden egyes választó megkövetelheti, hogy választási jogát teljesen korlátlanul gyakorolhassa és azon egyént ruházhassa fel bi/almával, a kit ő az illető helyre alkalmasnak tart. Ha egy felállított turnusnál fogva nem állna módunkban azokra szavazni a kik már tettleg is igazolták, hogy méltók a bizalomra: ez a választási szabadság egyenes kijátszása volna. , A kamara választmányi tagjainak e r k o 1 c s i k o t e 1 e s s é g o k bevárni a választás eredményét. Hogy közülök ki vonuljon vissza megérdemlett nyugalmába, azt nem ők maguk, nem egyik-másik választó tag, hanem a kamara összességének kifejezése, a szavazás, fogja eldönteni. Szerk. A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése az 1877. évről. A kamarához érkezett folyó beadvány és fegyelmi beadvány, összesen tehát elintéztetett: ülésben folyó beadvány és fegyelmi beadvány ; ülésen kívül folyó beadvány, és fegyelmi beadvány, összesen teliát elintézetlenül maradt folyó beadvány és fegyelmi beadvány, összesen tehát az ügyvédek létszáma az év végén volt az ügyvédjelöltek létszáma volt a kamara lajstromaiba bejegyzettek összes létszáma volt e szerint fegyelmi panasz emeltetett ügyvéd és ügyvédjelölt ellen, összesen tehát panaszlott ellen és pedig összesen ebből elutasittatott visszavonatott áttétetett rendreutasitással elintéztetett más módon a fegyelmi eljárás elrendeltetett esetben, az elintézés függőben maradt panaszra nézve, összesen vizsgálat el lett rendelve végtárgyalás tartatott Ezen végtárgyalások alapján esetben találtatott vádlott vétkesnek, és esetben nem vétkesnek, a vétkesség alapján büntetésképen irásbelifeddés esetben, pénzbírság esetben, ideiglenes felfüggesztés esetben, és az ügyvédségtöli elmozdítás . . esetben alkalmaztatott, összesen büntettetett e szerint . . Felfüggesztve volt összesen ügyvéd, hatályt vesztetté vált felfüggesztés, e szerint felfüggesztve maradt ügyvéd. Ezek szerint az összes beadványok száma fokozatosan alább szállott; az elintézések száma 1876-ban volt legnagyobb: a fegyelmi beadványok száma azonban évről évre emelkedett, minek folyománya az ülések számának szaporodása is. Az ügyvédek és ügyvédjelöltek létszáma évről-évre szaporodott, a fegyelmi panaszok száma pedig 1876-ban volt legnagyobb. Fegyelmi eljárás évről-évre több rendeltetett el, s ennek folytán szaporodott az elrendelt vizsgálatok és megtartott végtárgyalások száma is, mindamellett a panaszokhoz arányositva: a végitélettel ellátott fegyelmi ügyek száma csekély, és még kedvezőbb a vétkesek és nem vétkesek közötti arány; az elutasított panaszok száma az ügyvédi kar erkölcsi állapotát a lehető legkedvezőbbnek tünteti fel, tekintettel még arra is, hogy a megtartott végtárgyalások alapján is csak legtöbbnyire a fegyelmi büntetések legkisebb fokai lettek kimérve. Az ügyvédjelöltek ellen felmerült panaszok száma, különös tekintettel a kötelességszegések kisebb mérvére, s hogy 3 év alatt csak két ügyben volt szükség végtárgyalásra, alig említésre méltó. II. Tevékenységünk kimutatása nem volna tökéletes, ha ki nem emelnők a) a választmány általános érdekű határozatait, b) az ügyvédi kar és kamarák ügyködése érdekében tett különleges felszólamlásokat nemcsak a lemult 1877. évből, de a kamara fenállása óta lefolyt teljes három évi időközből is. ad a) A választmánynak az ügykezelés gyorsítása, egyszerűsítése es szabatossága, valamint az ügyfelek érdekében hozott több rendbeli közérdekű megállapogásai közül felemlítjük a következőket: a) A kamara ügykezelési nyelve a magyar lévén, más nyelven szerkesztett és magánfelek által benyújtott beadványok érdemleges elintézés tárgyát nem képezik, idegen nyelven szerkesztett fegyelmi pakLdandók°nbaű a kamai'a üS>'észének esetleges indítványtétel végett b) A minisztérium, vagy a társkamarák fegyelmi tanácsainak határozataival az ügyvédkedéstől felfüggesztett vagy eltiltott ügyvé') beleértve az 1875-ki 176 db hátralékot; a) belééi tve az 1875-iki 36 függőben maradt ü<ryet • 3) beleértve az 1875-ki 51 db hátralékot- ° ' «) beleértve az 1876-ki 41 függőben maradt ü<ryet • 1875. 1876. j 1877. 3055 ~ 2665 2553 836 1114 1182 3891 3780 :;73ó " 2295 1588 Í026~ 392 747 878 639 1196 1522 389 374 328 3715 3Ü05Í] 3754') 121 3 8 55 48 24 176 51 32~~ _708~ ^749 778" 504 651 705 1212 1400 1483 " Tb2~~ 135 ~135 5 5 5 "Tó 7 140 140 " " 146 186 17871 116 118 3 5 5 4 5 6 8 9 IS 6 9 5 18 37 38 36 41 31 146 222') 219*) 9 24 29 — 8 17 — 6 11 — 2 6 _ 3 6 2 1 2 3 — 6 11 5 3 3 — 4 4 — — 3