Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 11. szám - A kamarai választásokhoz

— 83 — dig csupán akarják. Ha pedig a bűnös elhatározás, a gonosz akarat egymagában nem tartatik elégséges tárgyi tényálladéknak, változtat-e ezen valamit is azon körülmény, ho gy már most több elhatározás találkozik egymással, több akarat fut egy közös bűnös czélba össze, — egy önmagától ébredt és egy ébresztett elhatározás? Ha az önmagától szülemlett elhatározás mint ilyen nem büntethető, mért lenne büntethető az ébresztett elhatározás? Ha pedig ez sem, mért egyáltalán az elhatározás ébresztése mint ilyen ? Valaminek mi magában nem bűnös, ébresztésére közreműködni csak nem lehet bün? Ha az ébresztett valami — az okozat —nem esik fenyiték alá: mért az ébresztés — az ok? >Die Mitwirkung zum Fassen eines Entschlusses, welcher an sich noch nicht straíbar ist, kann auch nicht strafbar sein«. (Geyer). Vagy tapasztalt-e az elhatározás büntetőjogi jellege csak legcsekélyebb változást is azáltal, hogy már most többek lelkét csufitja? Bűnszövetségről, mely az akaratok találkozása folytán létrejött volna, technicus értelemben szó sem lehet. A szövetség létrejöttnek tekintendő, ha két vagy több személy a bűntény elkövetését közös egyetértéssel elhatározza. De hisz a felbujtó azt akarja, hogy a tettes kövesse el a bűntényt, nem pedig, hogy közös egyetértéssel kövessék el. Felbujtó és tettes nem állhatnak egymással bűnszövetségben, valamint tettes és segéd sem. Szövetséget csak a czinkosok képezhetnek. »Complott ist die Verabredung zur Mitt ha terse haft«. (Geyer.)1) A szövetség, mely különben szintén nem egyéb mint az akaratok társulása, a helyes elmélet szerint kiküszöbölendő volna a büntetőjog köréből. A veszélyesség mozzanatának tulajdonítandó, hogy az annyira körülbástyázott politikai bűntények tekintetében a szövetség is mint ilyen fenyíttetik. A veszély bizonyára látni valóbb, ha többen szövetkeznek, hogy közösen elkövessék a bünt, mint ha valaki ráveszi felebarátját, ') A »Pester Lloyd« hivatalos criminalistája azon lap martius 11-iki számában a főrendiház Duchesne-paragrafusainak védelmére vállalkozván, újból igazolja a régi példaszó valóságát: »qui excuse, accuse*. A főrendiház vonatkozó szakaszairól azt törekszik olvasókörével elhitetni, hogy azok egyenesen a »Complott« fogalomnak képeznék »in integrum restitutio«-ját. ». . . . die Ausnahme bei den drei genannten Deliktsgattungen besteht nur darin, dass bei denselben auch das Complott bestraft wird, wenn (!) es von einer Vorbereitungshandlung begleitet iet«. Ha ez egyátalában igaz volna, akkor a főrendiház módositványai bizonyára még kevésbbé volnának annak tekinthetők, minek azok a nem szakértőknek bemutattatni szándékoltatnak, ugyanis még kevésbbé volnának az egyéb európai codexek megfelelő rendelkezéseinek módosított és javított hasonmásai. A védelem hevében feledi a tudós criminalista azon a fenébb jelzett, mondhatnók, büntetőjogi dogmát, melyet maga a javaslat is 132. §-ában adoptál, hogy bűnszövetség (societas delinquendi) alatt többeknek valamely bűntény közös véghezvitele czéljából történt egyesülését értvén, teljesen lehetetlen felbujtó és tettes közt létező szövetségi viszonyról csak szólni is. Az eredménytelen felhajtás is csak felbujtás lévén, annak esetét sem lehet a felbujtott beleegyezése folytán létrejött bűnszövetség categoriája alá hozni. Méltóztassék csak egyetlen egy büntetőjogi munkát felmutatni, mely az eredménytelen felbujtás büntethetőségének elméleti beigazolása czéljából ily kétségbeesett és dogmaellenes constructióhoz menekülne. Már egy középkori >Schöffenspruch« is helyesebben fogja fe) a szövetséget: ». . . alsó das sie willen und fürsatz gehabt hatten, i hn todt zuschlaben und zuer mordén,* (közös egyetértéssel elkövetni). Az »animus auctoris,« a physicai elkövetés szándékával csupán a czinkosok (tettesek) bírnak. Lehet ugyan egyes concret esetekben a felbujtó czinkos is, de mint ilyen nem felbujtó, és mint olyan nem czinkos. Megbocsáthatlanul félre is magyarázza az általa védett szakaszokat, midőn azt állítja, hogy azokban egyenesen a »Complott< szempontja jutott volna túlsúlyra. Hisz p. o. 205. szakasz nemcsak a felbujtandó határozott beleegyezésétől, hanem a tettes részéről való előkészületi cselekmény«k hozzájárult ától tételezi fel a felbujtó büntethetőségét. Ha a szakasz az állítólag létrejött szövetséget akarná büntetni, minek akkor az előkészületi cselekmények hozzájárulta ? »das Complott ívird bestraft, wenn es von einer Vorbereitungshandlung begleitet ist« — valóságos circulus in detíniendo. Vagy büntettetik a szövetség, vagy az előkészületi cselekmény, — de ha az előkészületi cselekmény büntettetik, akkor nem büntettetik a szövetség mint ilyen, és megfordítva. Csak nem véli tán, hogy a szövetség csak az előkészületi cselekményekkel tekintendő létrejöttnek I ? Az idézési igazság kedvéért még egy rectiricatióra van szükségünk. Criminalista ur a német büntető-törvénykönyv Duchesne-szakaszát oly alakban mutatja be, minőben az ezt nem ismeri. >Nach dem Duchesne-Paragraph wird das Anerbieten und die Aufforderung zur Begebung eines Verbrechens für strafbar erklart, sofern die Aufforderung oder das Anerbieten schriftlich und mit Gewahrung von Vortheilen erfolgt w a r*. Ezen idézetből kettőt lehetne következtetni ; először hogy a német codex a s z ó b e 1 i felhívást vagy ajánlkozást nem bünteti, másodszor hogy az i r á s b e 1 i t is csak akkor bünteti, ha a felhívás vagy ajánlkozás bizonyos előnyök igérése- illetve kikötésével kapcsolatban történt. A dolog azonban megfordítva áll. Szószerinti idézetben a német trvk. 49. a) szakaszának harmadik bekezdése igy hangzik : »Es wird jedoch das lediglich mündlich ausgedrückte Auffordern oder Erbieten, sowie die Annahme eines solchen nur dann bestraft, wenn die Aufforderung oder das Erbieten an die Gewahrung von Vortheilen irgend welcher Art geknüpft worden ist«. Ebből kettő következik. Először, hogy az írásbeli felhívás vagy ajánlkozás mindig, tehát még akkor is büntettetik, ha bizonyos előnyök igérése, illetve kikötésével kapcsolatban nem történt, másodszor, hogy a szóbeli felhívás vagy ajánlkozás csupa n akkor büntettetik, ha bizonyos előnyök igérése- illetve kikötésével kapcsolatban történt. Az Írásbeli felhívás vagy ajánlkozás komolyságának praesumtiója magában az Írásbeliségben, a szóbelinek pedig az előnyök igéréséveli kapcsolatban találtatik. Ez a német törvény igazi Duchesne szakasza. hogy ez saját contójára és veszélyére bűnözzön. Amott több, itt csak egy praesumtiv tettes! Nagy tévedés tehát az elhatározás ébre-tésében találni az önállósított felbujtás külső tényét, tárgyi tényálladékát. A gondolatból közlött gondolat lett és semmi más. Az acceptált, de végre nem hajtott gondolat is csupán gondolat. Ha nem elég a bűnösséghez a gondolat, nem lehet elég a közlött gondolat sem. Ha nem büntetjük az elhatározást, midőn egymagában áll, nem büntethetjük akkor sem, ha társra akadt. A közlés, a beleegyezés, az igéret, az akaratok és elhatározások társulása még mindig lélektani esemény, belső állapot. A bűntény el k ö ve tt e t é sé n ek fokozódott valószínűsége nem pótolhatja a tárgyi tény álladók hiányát, nem változtathat egy jogilag különben közömbös tényt egyszerre bűnténynyé. A veszély mozzanata nem igazolná ezt. A veszélyesség a büntetőjogban, ha kivételesen szerepel is, •— szabály lévén a jogok sértése, nem veszélyeztetése, — legfeljebb mint a tények, de soha sem mint csupán az akarat veszélyessége szerepel. A nem tettleges ült akarat veszélyességének a kihágások codexe praeveniál. Policiális intézkedéseknek nem szabad a büntetőjog sajátos terét bitorolni. Nicht jede Manifestation des verbrecherischen Willens kann gestraft werden, sondern erst eine solche. welche als w i r klicher Angriff auf die rechtliche Ordnung im Staate gelten kann, dazu bedarf es einer gewissen obj ectiv en Beschaffenheit derHandlung. Das moralisch Schlechte ist zwar auch Gefahrdrohend, doch erst durch den Hinzutritteiner objectiven Gefahrlichkeit, alsó einer objectiven rechtswidrigen Handlung entsthet das Verbrechen im Sinne der bürgerlichen Gesetze, und eine nur entfernt drohendeGefahr — denn wie Vieles liegt nicht zwischen Drohung und Ausführung der Drohung — r e i c h t kaum zu einer Criminalstraíe hin, sondern eignet sich höchstens zu einer polizeilichen Überwachung. (Hepp. N. Archiv. 1848. évf.) (Befejezése köv.) A kamarai választásokhoz. A kamarai választások előkészítése tárgyában a redoute régi éttermében folyó hó 9-én tartott értekezleten Végh János kartársunk egy inditványt tett, mely elvi jelentőségű horderejénél fogva megérdemli, hogy vele közelebbről foglalkozzunk. Végh a megválasztandó kijelölő-bizottságnak azon utasítást kívánta adni, hogy a választmányi tagságra kizárólag oly ügyvédeket jelöljön ki, a kik nem voltak az eddig működött választmány tagjai. Első tekintetre ezen indítványnak oly értelmet lehetne tulajdonítani, és sokan ugy is fogták fel azt, mintha bizalmatlansági szavazat lenne az eddig működött választmány iránt. Pedig korántsem az, legalább elvileg nem az, s ha elvontan minden személyes invectiváktól pusztán mint elvet állítjuk oda, nem jelent egyebet, mint az önkormányzati jog szélesebb alapra való fektetését. Az önkormányzati jog ott nyugszik legszélesebb alapon, ott valósulnak meg leginkább nagy előnyei, hol a közület tagjai személyesen és közvetlenül folynak be a közös ügyek intézésébe. Mennél több tért engedünk a képviseleti rendszernek, mennél lazább a kapocs a képviselők és képviseltek között, s mennél kisebb a képviselők száma arányosítva a képviseltek számához, annál tökéletlenebb az önkormányzat, annál kevésbbé fognak valósulni az önkormányzati jog által nyújtott előnyök. Az ügyvédi karnak mint ilyennek hazánkban jelenleg egyedüli képviselő orgánuma az ügyvédi kamara lévén, mindazok, a kik az önkormányzati jog hivei, kik ezen jog kiterjesztésében és minél szélesebb alapokra való fektetésében az ügyvédi érdekek előmozditását látják, kétségtelenül méltányosnak fogják tartani azon kívánalmat, hogy az ügyvédi kamara ugy alakitassék meg, hogy abban a tisztességes elemek minél nagyobb számban résztvehessenek, s ha nem lehet egyszerre, legalább egymásután minden tagtársnak biztositassék a lehetőség önkormányzati jogát közvetlenül is gyakorolni. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy egyik másik tagtárs méltóbb, képzettebb, egyszóval alkalmasabb a választmányi tagság betöltésére. De azt se vitassa senki, hogy 700 ügyvéd közül nem lehetne több, mint egy 12 tagu választmányt kiállítani, mely akármily összeállítású választmánynyal méltóság, képzettség és arravalóság tekintetében nem mérkőzhetnék. Hisz ha csak a kézen forgó canditationalis listákat szemléljük: valóban nehezen esik a választás. Hála Istennek elegen vagyunk s nem kell mindjárt a szabad választás jogának megszorításáról panaszkodnunk, ha a lelépő választmány tagjai közül senkit újból nem választhatnánk meg. Ha de lege ferenda szoknánk, az önkormányzati jog kiterjesztése érdekében azt javasolnék, hogy a kamarai választmány tagjainak száma