Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 2. szám

^ AGYAR Előfizetési árak:

Ug,i törvények amaggyijjteménynyel“. _____________ ___ _____ (helyben hi:üoz hordával, vagy vidékre bérmcn——■— ^ ■■ tes szétküldéssel)

A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések 'Hl H H H J ' / H H ^ 1 a „Magyar Themis“, a „Döntvények gyűjteménye“,

és rec'amátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. H H H H A / H H az Igazságügyi rendeletek tára“ és az „Igazság— ■ ■---------H ■ ■ Hj ügyi törvények anyaggyüjteménynyel“ czimü mel1 H ■ k lékletekkel együttesen: egész évre 10 forint,

Szerkesztőség : Nagy korona-utcza 14. sz. H H §1 H 'A H H k J félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr.

— T Az előfizetési pénzek bér mentesen, vidékről

. ,, . . ... legczélszerübben postautalvány utján

Kiadó-hivatal: IV. baratok-tere 7. sz. küldendők.

A MAGYAR JOGÁSZGYÜLES NAPILAPJA.

MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT.

Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum“ részvénytársaság.

TARTALOM: Az igazságügy-statistikai kimutatások. — Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. — Az esküdtszékekről. — Jogirodalom. (Canonico Tancredi. Del reato e della pena. (z.) — A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Sándor). Dr. Nagy Ferencz egyetemi magántanártól. — Biztosítási végrehajtás az ítéletben megszabott teljesítési határidőn belől. Dr. Held Kálmán budapesti ügyvédtől. — Lemondhat-s jogilag a váltókötelezett a váltó-elévülése ellen emelhető kifogásról s illetve meghosszabhithatja-e a váltó-elévülési időnek tartamát ? — Az ügyvédi kamarákból. (Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A Döntvények gyűjteményének egy ive.

Nyolczadik évfolyam. 2. szairp Budapest, 1878. január 10.

Hogy a váltótörvény anyag gyűjtemény ét uj előfizetőink ne csonkán kapják, ezeknek a már a múlt évben kiállított tizenkét ivet, mely az Apáthy-féle javaslatot, az enquete munkálatát, a képviselöház elé terjesztett szöveget és a képviselöház tárgyalásainak elejét tartalmazza, díjtalanul megküldjük, ha ez iránt a szerkesztőséghez fordulnak.

A kiadó hivatal.

Az igazságügy-statistikai kimutatások.

(h.) Mihelyt egy uj év fordulatán valamely magyarországi törvényszék, ügyészség vagy járásbiróság tagjai egymással a sok javulásra képes szolgálati viszonyokkal szemben szerencsekivánataikat kicserélték, mindenki kérdő szemmel és éber figyelemmel fordul az illető hivatal vezetőjének személye felé, nem azért, mintha valami kedves értesítést várna, hanem mivel tudja, hogy most oly parancs vagy utasítás jön, melynél kellemetlenebb hangzású nem létezik a | magyar igazságügy személyzetére. »Uraim, készüljünk a statistikai kimutatás összeállitásához!« Körülbelül igy hangzik az irányadó szó minden hivatalszobában. A kit híva tása vagy kötelessége ezen parancs után egy hónapon át a törvényszékek, ügyészségek vagy járásbiróságok hivatalos helyiségeibe szólít, meggyőződhetik, mily hatással van a statistikai kimutatás összeállítása minden igazságügyi közeg működésére. Az ügyek rendes elintézése megszakad, szünetel vagy legalább csak fél erővel folyik. Az elnök nem elnököl, a biró nem referál, a jegyző nem fogalmaz, az iktató nem iktat, a kiadó nem kiadmányoz, az írnokok nem másolnak és az ügyész nem indítványoz. Mindenki lázas tevékenységgel több méter hosszúságára elnyúló | minták előtt, lekötött figyelemmel a négy speciesben gyakorolja magát: összead, levon, sokszoroz és oszt. Ha valaki azon szerény megjegyzést koczkáztatja, hogy egy sürgős j ügy elintézését, egy hetek óta kiadmányozásra váró végzést bátorkodik emlékbe hozni, biztos lehet abban, hogy kérelmére kemény választ nyer. A hivatal vezetőjének szemeiből az sugárzik ki: »Nem látja-e, hogy statistikával foglalkozom, nem tudja-e, hogy ennek elkészítése állásomra nagyobb jelentőséggel bir, mint kétszáz meghozott Ítélet, melyet a legfőbb itélőszék uni sono indokaiból is helybenhagyott?« A biró félretesz minden per- csomót és csak egyedül attól tart, nehogy valami restantiát süssenek rá a hiányos kezelés folytán, a mit már elintézett, de a mely valamerre eltévedt. A kezelő hivatalnokok lineáz- nak, rovatoznak, hányják-vetik a különféle nyilvántartó könyveket, és maguk sem valami rózsás kedvben lévén, hivatalos tisztelettel mormognak a felett, hogy az elnöknek már semmit sem lehet ínyére csinálni. Az Írnokok ezen időben legbővebben élnek a legalsóbb bureaukratiai fokon állók azon elvitázhatlan privilégiumával, bogy a legalsóbb- j rangú is kénye-kedve szerint bármikor elégedetlen lehet összes felebbvalóival egyenkint és egyetemben. Irattár, pertár, a telekkönyvi hivatal okmánytára, az összes hivatali könyvek uj év után úgy felhányva és összevissza dobva találhatók, mintha pusztitó tatárjárás ment volna rajtuk végig.

Ha azután ezen nagy ügygyel-bajjal megcsinált ügykimutatás valahára összeállittatott és a szakértő véleménye szerint, a hol az Írnok vagy más számoló, de nem jogi tehetség szava néha a legdöntőbb, minden tekintetben egyez: útnak eresztetik vagy egyenesen vagy közvetve a budapesti igazságügyminiszteri palotába. Ezután az illető hivatal rendesebb, visszanyeri nyugodtabb szinét és az ügy érdemében eljárók szívesebben meghallgattatnak és minden ismét jól van a mint van ezen a legjobb világon.

Azonban a ki nehány hét múlva a hivatalban megfordul, egyszerre megint az előbbi kificzamodott statistikai ar- czok előtt találja magát.

Nagy baj van. A kimutatás hiányosnak, felületesnek, ki nem elégitőnek találtatott. Erős dorgatorium jött, melyben »helytelenítés«, »hanyagság«, »sajnálattal tettt apasztalás« és más efféle kifejezések lehetőleg sűrűén olvashatók. Újra kell kezdeni. Hajrá! valamennyi könyvet, csomót újra kell összeböngészni, és jaj azon szerencsétlennek, a kire rábizonyul, hogy az első összeállításnál elnézés terheli. A magyar igazságügy közegeinek modora és hangja nem mindig emlékez- teta »salon«-ra, s ily időben még kevésbbé mint máskor. Hogy a humornak is kijut valami része, az csak a mellett tanúskodik, hogy ezen sanyarú viszonyok közt is megmarad ősi erejében, ha mindjárt rendeleti utón megtiltani, korlátolni vagy szabályozni megkísérelnék.

De térjünk át az igazságügyi statistika összeállitásának \ ezen tréfás képéről az ügy komolyabb oldalára. Elvitázhatlan tény, hogy azon mód és alak, melyben jelenleg nálunk az igazságügyi statistika összeállittatik és egy begy üjtetik, valamennyi európai államoknak oly példány gyanánt ajánlható, mint a legügyetlenebb és legbasznavehetlenebb a kitűzött czél elérésére.

Nem lehet mást mint azt feltenni, hogy az irányadó elv az: zilált, félszeg módon szabályozott igazságszolgálta- I tásról csak a legconfususabb, legbadarabb módon összetákolt statistikai kimutatás adhat bű és tárgylagos képet.

Mert azok, a kik a statistikai táblázatokat összeállítják és előírják, bizonyítványt állitottak ki maguknak, hogy nincs fogalmuk egy tisztességes igazságügyi statistikáról, hogy soha bíróságnál meg nem fordultak, az ottani kezelést, a törvénykezési rendtartást és a törvények alkalmazását gyakorlati oldalról soha nem látták és ezt csak a rendeletből és a törvényekből ismerik; azért csak igen halvány érzékkel bírnak az iránt, miképen kelljen jelenlegi igazságügyünk eredményeit statistikában összefoglalni. Nekik minden schema jó, csak mentül több rovata legyen. Hogy ezekben összefüggés, a működés legfőbb categoriája találtassák, az tekintetbe I sem vétetik. Nem az ma a kérdés lényege, miképen intézte- tettek el az ügyek, hanem az, hogy mennyi.

Félszeg és korlátolt felfogásból kiinduló rendszabályok még mindig rósz és káros következményeket szültek. Soha sem láttuk valamely hibás intézkedésnek demoralisálóhatá-