Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 9. szám - A csonka társaságokról

_ 70 Jogirodalom. Etienne de Vazelhes. Etude sur l'extradition. Paris. Pichon. (z.) Francziaország azon állam, mely a kiadatás körül számos oly elvet léptetett gyakorlatba, a melyek kevés kivétellel a legtöbb continentális államban utánzást találtak. A kiadatás kérdéseire vonatkozó franczia irodalom igen jelentékeny, s nem múlik el év, a melyben részint felmerülő esetek részint szerződések megkötése alkalmával valamely jelentékenyebb irodalmi terméket nem lebetne felmutatni. A jelen mü szerzője tágabb körben mozog; elméleti alapon indulva, az első fejezetben kifejti a kiadatás eredetét, fejlődését és törvényességét (origine, développement, legitimité). Mindaz, a mi Franciaországban az egybázi menedékjogtól egészen a forradalomig e téren történt, érdekesen van felsorolva. A kiadatás jogosságát szerző abból következteti, hogy az állam, melybe a szökésben levő bűnös menekül, nem tartozik őt belogadni; (L'état sur le territoire du quel le fugitif a cherebé un refuge, n'est par obligé de l'accueillir, le malfaiteur n'a point un droit á l'hospitalité). A második fejezetben vizsgálja azon feltételeket, a melyek alapján kiadásnak helye lehet (Conditions auxquelles l'extradition peut étre accordée). Két szempontot tüntet fel irányadóul: 1. a kiadatás alkalmául szolgáló büntetendő cselekvények (Les faits qui peuvent donner lieu k l'extradition) és 2. miféle személyek adhatók ki (Quelles personnes sont passibles d'extradition). Szerző ezután igen behatóan ismerteti Francziaország fenálló kiadatási szerződéseinek részleteit. Kimerítően tárgyalja a kiadatási eljárást, a mint legutóbb Francziaországban szabályozva lett, viszonyítva más államok hasonló törvényeihez. A negyedik fejezetben a kiadatás törvényszerű következményei vannak tárgyalva (Consequences légales de l'extradition). A függelékben pedig az uj franczia-belga és franczia-angol kiadatási szerződés szövege közöltetik. Mintbogy hazai irodalmunk e téren semminemű terméket nem mutathat fel, a könyvet bizvást ajánlhatjuk azoknak, a kik ezen nagyfontosságú tárgy iránt érdeklődéssel viseltetnek. Das belgische Gefangnisswesen. Ein Beitrag zu den Vorarbeiten für die Gefangnissreform in Preussen von W. Starke, Oeh. Ober-Justizrath •und vortragender Rath ím Justiz-Ministerium. Mit vier Tafeln Abbildungen. Berlin, 1877. Verlag von Jh. Chr. Enseln. 278 lap. A jogbölcselet fejlődésével a humanismus és a műveltség nemesítő befolyása alatt a börtönügy már a mult században különös figyelemre lett méltatva. Midőn a halálbüntetés eltörlése mellett a tudósok hatalmas érvekkel felléptek; midőn a büntetés czélja a folyton fejlődő, tökélesbülö büntetőjogi elméletek által tisztázva lett és a czél főleg a bűnös erkölcsi javítására lön fektetve : szakítani kellett a mult borzadályos intézeteivel és a börtönügy terén a nemesebb nézeteknek, a tudománynak és a humanismusnak megfelelő organisatiót létesíteni. Gyakorlati érvényesítése a tudomány által elismert tételek-és elveknek nem mindenütt lett hasonló erélylyel megvalósítva, s ott is, hol az megkiséreltetett, a nézetek a czél elérésére választandó eszközök körül nagyon eltértek. Belgiumban már azon korban, midőn mi még Szemereként börtöneinkre írhattuk: >A ki mint hibás hozatík be, mint gonosztevő eresztetik szabadon«, már egy kifejlődött és a humanismus követelményeinek megfelelő börtönrendszer volt létesítve, és mig nálunk jelenleg is a kisérletek stádiumából kibontakozni alig tudunk, mig nálunk a közös rendszer még mai napig is fenáli, melyről Scblatter mondja: »hogy a bűntettesek casinója«, mely Macaulay szerint nem egyéb, mint a bűn és a gonoszság seminariuma, a melybe az állam iskolába járni kényszeríti fegyenczeit — mely nem egyéb Szemere szerint, mint >koporsó, melyben a test megél, a belső erkölcsi ember pedig meghal«: addig Belgiumban a börtönügy már is a fejlődés legmagasabb fokát érte el. Méltán mondhatták a franczia parlament enquete-jének tagjai mely enquete egy a börtönügyre vonatkozó törvényjavaslat kidolgozására lett kiküldve és munkálatának alapjául a belga rendszert fogadta el: ezen ország el van határozva a börtönügy terén úttörő szerepet játszani, azon biztos hitben, hogy áldozatait siker fogja koronázni, s valóban a ki látta intézeteit, annak meg kell vallania, hogy semmit sem mulasztott el azon czél elérésére, mely után a civilisált nemzetek törekednek, és ez: a foglyok javítása; s méltán mondhatta Berden 1869-ben az igazságügyminiszter elé terjesztett tudósításában : Belgium büszke lehet arra, hogy első volt, ki a középkor barbár hagyományaival szakított, midőn börtöneiben a XVIII. század jogászai és emberbarátai által vallott emberies és igazságos nézeteket érvényesítette. Az 1875. június 5-éröl k?lt franczia törvény a belga rendszeren alapul. Ma midőn egy évszázados vajúdás után reményünk lehet, hogy nekünk is lesz codifikált büntetőtörvényünk, bátran elvárható, hogy a börtönrendszer is korszerű szabályozást fog nyerni. Mert a büntetőtörvényen alapul a büntetés végrehajtási módja, a szabadságbüntetés különféle nemei, a bűnösökre rovandó kisebb-nagyobb megszorításoknak jogi mértéke, szóval az egész börtönügy. A törvényszabta korlátokon belül azután a humanismus követelményei, a büntetés által elérendő javítás czélja határozzák meg a foglyokkal való bánásmódot. És ez oknál fogva nem is vádolhatjuk magunkat — eltekintve hazánk miveltségi állapotától, a nép életmódjától és financiális viszonyainktól, melyek itt is valamint mindenütt nagy befolyást gyakorolnak, hogy börtöneinket Belgiuméivel párhuzamba nem állithatjuk. Mentségünkre szolgál, hogy nélkülöztük az alapot, melyen börtönrendszerünk biztos és állandó fejlődésnek indulhatott volna; sőt a mostoha körülményekkel szemben az eddig tanúsított haladás sem megvetendő. Az előttünk fekvő mü szerzője a belga rendszernek féltétlen hódolója, s így müvében nem követ valami kritikai irányt, hanem terjedelmes, kimerítő ismertetése a belga börtönügynek rendszeres alakban; czélja, mint azt a bevezetésben illetőleg előszavában maga is mondja) tekintettel a börtönügynek Poroszországban leendő közeli szabályozd sára, a mintául szolgáló belga rendszert hazájában megismertetni. I8. meretei hosszas és közvetlen tapasztaláson alapulnak, miután o maga a belga fogházakat mind meglátogatta s az ott divatozó rendszert behatóan tanulmányozta. Ennek következtében a legkisebb részleteket és mozzanatokat is felemlíti művében és a rendelkezésére álló statisztikai adatokat is közli. A fogházak építkezési módjának minden legcsekélyebb részlete 4 igen sikerült és könnyen megérthető fametszeten van feltüntetve. Különös figyelmet fordit szerző a foglyokkal való bánásmódra és azt legkimeritőbben tárgyalja, mindenütt párhuzamot vonva a porosz fegyházakkal és azok berendezésével. Végül pedig reflexiókba bocsátkozik és le vonja a következtetéseket és felsorolja a belga rendszer számos előnyét és némely hátrányát. A korszerű mű mindenesetre el fogja érni czélját és a német büntetőkönyv codifikátiója után most már küszöbön álló börtönügy rendezésére nem fog befolyás nélkül lenni. A belga börtönrendszer a saját tapasztaláson alapuló gyakorlatból fejlődött; az amerikai, különösen az auburni rendszerrel tett kisérletek czélra nem vezettek és így áttértek a foglyoknak állandó ugy éjjeli mint nappali elkülönítésére és magánelzárására, de nem azon rideg consequentiákkal, mint az amerikai rendszernél, mi nem ok nélkül számos ellenzőre talált. >Nem a foglyoknak elzárása az emberekkeli közlekedéstői általában*,hanem: »szigoru elkülönitésa többi fogolytársaktól és megakadályozása az azokkali találkozásnak« lett az elfogadott vezérelv. És ezen alapelvhez hiven hozzáfogtak a börtönök átalakításához. A genfi fogházon kivül a többiek egyesek számára berendezett czellákkal láttattak el, melyeknek rendeltetésük különböző a szeriüt. a mint oly foglyok forogtak kérdésben, kik az intézetbe csak beléptek vagy már közel állottak az elbocsátáshoz, vagy olyanok, kiknek rosz vagy káros befolyása kívánatossá tette, hogy elkülönítessenek, vagy olyanok, kik korábbi viszonyaik és jó magaviseletük által a rendes házszabályok alóli kivételre magukat érdemesekké tették. Szabálylyá lett, hogy minden felnőtt fogoly, nemre való tekintet nélkül, magáneizárásban tartandó, és hogy a fogság tartama ezen elvre befolyással nem bir. A serdületlen foglyokra nézve a magánelzárás nem alkalmazható egész terjedelmében. Á pádagogiai elvek, melyek szerint az ezekkeli bánásmódot organisálni kell, ép ellenkezőleg azt javasolják, hogy névszerint hosszabb időre terjedő büntetésnél a közös elzárás elve tartandó fen; minthogy azokban a fiatal büösökkel való bánásmódot is rendszeres módon kellett keresztülvinni: ennélfogva jónak látták Belgiumban a serdületlen foglyok számára egészen önálló és külön elvek szerint rendezett intézeteket életbe léptetni. A fogházak négyféle categoriáját lehet ennélfogva megkülönböztetni, és pedig 1. oly intézetek, melyek felnőtt bűnösök befogadására. 2. olyanok, melyek serdületlen bűnösöknek vannak szánva, 3. az u. n. écoles de réforme, és 4. az u. n. depőts de mendicité. A börtönök fekvésére és építési módjára Belgiumban különös gondot fordítottak; minden fegyház építési módja megfelel azon vezérelveknek, melyek alapján a foglyokkal való bánásmód rendezve van. Így nevezetesen a maison centrale Gentben, mely a közös elzárásra van rendelve és a hol a foglyok nappal együtt dolgoznak éjjel pedig elkülönittetnek, eltekintve az épület nagysága- és udvarok tágasságától, a mi nélkül czélszcrü berendezés nem lehetséges : daczára annak, hogy magánelzárásra alkalmas czellák nincsenek, az éjjeli elkülönítés mégis tervszerüleg meg van valósitva. Az utóbbiakat ugyanis pótolják az u. n. aleofes defer— vaslemezből készült hálózárkák — melyek legalább a foglyoknak erkölcstelen czélokra való érintkezését akadályozzák és sokkal előnyösebb azon alvó szobáknál, hol a foglyok minden elkülönítés, gyakran minden felügyelet nélkül egymás mellett feküsznek. Különben az együttdolgozásra szánt fogházak rövid idő múlva megszüntetve és a magánelzárás elvén átalakítva lesznek. Legérdekesebbek a magánelzárásra rendelt fegyházak; nincs ország, mely oly soka magánelzárásra alkalmas intézettel rendelkezhetnék, és a mely annyira törekedett volna a gyakorlatban tapasztalt hiányokat minden ujabb intézkedésnél mellőzni, s hol a czélszerüség mellett egyszersmind a financiális szempont is annyira méltátva lett volna. Minden fegyházban gondoskodtak arról: a) hogy a foglyok felvételére elégséges czellák, oskolatermek és a sétálásra elég tér legyen, szóval, hogy a foglyok teljes elkülönítése lehetséges legyen; b) hogy a fegyház kellő garantiát nyújtson a foglyok megszökése ellen; c) az igazgatás czélszerü intézkedések által lehetőleg egyszerűsíthető és az által a hivatali személyzet az okvetlen szükséges létszámra szorítható legyen. Hogy a foglyoknak nem szerinti "elkülönítése és az elzárás czélja szerinti osztályozása lehetséges legyen, másrészről, hogy így könnyű átnézet és a hivatalos személyzet létszámának megszorítása eléressék : a panopticus vagyis sugár-rendszert alkalmazták, azaz a szárnyak a központra függélyesen állanak és csakis oly hosszúságúak, hogy a felügyelő a végét is könnyű módon áttekintheti Érdekes a templomok és iskolák constructiója, mert megjegyzendő, hogy Belgiumban az elkülönítés még itt is ineg van valósitva. A iogiyok ugyanis rostélyalaku egymás fölé épített zárkákban vannak, melyek csakis a templom hajója illetve az oltár felöli oldalon vannak