Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 9. szám - A csonka társaságokról

1 ablaknagyságu nyílással ellátva ; ugy hogy a papot és a tanítót a foglyok kényelmesen láthatják, egymással szemben azonban el vannak zárva Ily rendszer nagyon számos technicai nehézségre akad; hozzájárul az is, hogy a még oly nagy teremben is felállítható zárkák száma igen korlátolt, és hogy az egyes zárkák közt a foglyok bevezetésére mindenütt szabad térnek kell lenni; a belga börtönökben azonban mindezen nehézségek szerencsésen meg vannak oldva. A magánelzárás elve még a sétálásnál is egész következetességgel fen van tartva. Ugyanis minden fogolynak sétálásra külön udvarra van ; hogy azonban ezt elérni lehessen a felügyelet szaporítása nélkül, következő szerkezetet adtak a sétatereknek. Egy nagy köralaku fallal körülvett tér a középpontból a körvonalig húzódó válaszfalak által egyes udvarokra van elkülönítve, melyek meglehetősen hosszúak és egy fogoly számára elég tágasak is; s a középponton a felügyelő ül és ezen czélszerü szerkezet folytán könnyen áttekintheti az egész sétateret. Elismerésre méltó még a gondosság is, melyet ezen isolált sétahelyek szépítésére fordítanak; mindegyik közepén egy tarka virágágy van, úgyszintén az egyes válaszfalakon zöld kúszó virágok, a központon levő téren pedig szép zöld pázsitok láthatók. A nagyobb fegyházakon kívül, melyek a gentit kivéve, mely oly bűntettesek felvételére vanszánva, kik életök folytáig fosztatnak meg szabadságuktól, a magánelzárás elvén alapulnak, vannak minden törvényszékkel egybekötött börtönök azok számára, kik rövidebb időre Ítéltetnek el. Ide csak oly egyének záratnak el, legfölebb 6 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítéltetnek; hasonló intézkedés van nálunk is, csakhogy a maximalis határidő egy év, melyet azonban szigorúan nem tartanak meg. Belgiumban néhány ily a törvényszékkel egybekapcsolt börtön a magánelzárásra alkalmas berendezéssel bír és ez esetben oly bűnösök is tartatnak itt, kik 5 évig terjedő börtönre ítéltettek, sőt más törvényszék területén elitélt bűnösök is idehozatnak, ugy hogy ez némileg a központi fegyház jellegét ölti fel. Lenkey Károly. Az ügyvédi kamarákból. — Meghívás a budapesti ügyvédi kamara által 1878. évi martius '24-én délelőtti 10 órakor Budapesten a megyeház nagy termében tartandó rendes évi és tisztújító közgyűlésre. Napirend: 1. Az 1877. évi működésre vonatkozó választmányi jelentés.1) 2. Az évi számadások felülvizsgálása és a pénztár-maradvány feletti rendelkezés. 3. A költségelőirányzat megállapítása és mikénti fedezésének meghatározása, s ezzel kapcsolatosan 4. a tisztviselők és a kezelő személyzet fizetésének megállapítása. 5. A kamara tisztviselőinek és választmányának megválasztása. Kelt Budapesten, 1878. február 15. Funtálc Sándor, m. k. elnök. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Bálint Ferencz ügyvédnek Dr. Farkas Emil budapesti ügyvéd elleni fegyelmi ügyében az 1878. évi február 16-án tartott nyilvános szóbeli tárgyalás alapján következőleg itélt: A panaszlói jogosultság iránti kifogás mellőzésével Dr. Farkas Emil budapesti ügyvéd, az 1874: 34. t.-cz. 68. §. a) és b) pontjában körülirt fegyelmi vétségekben vétkesnek kimondatik, s ellene büntetésül a 70. §-ban részletezett fegyelmi büntetések első foka, vagyis az írásbeli feddés alkalmaztatik. Bálint Ferencz ügyvéd mint panaszló kisebb kötelességszegés miatt az 1874: 34. t.-cz. 73. §-a értelmében megintetik és rendreutasittatik. Indokok: A panaszlói jogosultság iránti kifogás mellőzendő volt, mert panaszló, mint önszemélyében sértett, a panasz emelésére jogosítva volt, s mert másrészt az actoratus kérdése a jogerőre emelkedett fegyelmi eljárást rendelő és vádhatározat folytán már előzőleg jogérvényesen megoldatott. Az ügy érdemét illetőleg. Ugy a vizsgálat során, mint a végtárgyalás folyamából kiderült, hogy vádlott egyrészt panaszló iránti személyes ellenszenvből, másrészt a költség szaporítás indokából, a nélkül, hogy arról meggyőződött volna, vajon panaszló RickelJózsef ügyfele nevében mennyiben kívánja vádlott ügyvéd felének Izsépy Gézának bíróilag megállapított követelését kiegyenliteni, midőn panaszló segéde, a vonatkozó ítélet jogerőre emelkedését megelőzőleg vádlott irodájában a kiegyenlítés czéljából megjelent: a pénzfelvételét azon ürügy alatt utasította vissza, hogy a bírói megállapításon felül felszámított 28 frt 80 kr. lefizetése nélkül az ügyet kiegyenlítettnek el nem fogadhatja. Kitűnt továbbá, hogy vádlott ezen utóbbi összeg kifizetését, daczára annak, hogy annak egy része, t. i. 16 frt 80 kr. iránt, bíróilag elutasíthatott, másrészt pedig a tényleg még be sem adott végrehajtási kérvényért számította fel, végrehajtás fenyegetésével alperestől levelileg is követelte, és pedig oly időben, midőn egyrészt a tényleg járó összeggel panaszló által megkináltatott, s midőn másrészt arról, hogy a kérdéses összegnek épen vádlott vonakodása folytán bírói kézbe letétele iránt panaszló által a törvényes lépések folyamatba tétettek. Kitűnt végre, hogy vádlott a panaszló ügyfeléhez intézett levelével, melyben panaszló saját ügyfele előtt az/al gyanusittatott, ') Az évi jelentés nyomtatott példányai a kamara irodájában f. é%-i martini 11-tül kezdve a szokott hivatalos órákban a kamara tagjainak rendelkezésére állanak. mintha ö az ügyfele által kezéhez küldött összegből vádlottat csak 104 írttal akarta volna kielégíteni, a többit pedig magának megtartani nemcsak egyrészt általa már bírói Ítélet szerint is nem követelhetett, de másrészt tudtával is szükségnélküli végrehajtási kérvénynyel okozott költségeknek az ellenféltől illetéktelenül behajtására törekedett: hanem, hogy eme költségszaporitásra törekvés egyenesen személyes ellenszenv folyománya volt, mely indokolatlan ellenszenvnek vádlott még nyilatkozatában és önvallomásában is a legsértőbb hangon adott kifejezést; minél fogva vádlottat — ki hivatásszerű kötelességeit s/.egte meg, midőn jogtalan követelést illetéktelen fenyegetéssel is kivánt érvényesíteni, s ki az ügyvédi kar tekintélyét és becsületét sérté, ugy ezen, mint kartársa iránt tanúsított sértő magaviselete által — az 1874. 34. t.-cz. 68. §. a) és b) pontjaiban minősített fegyelmi vétségekben vétkesnek kimondani s ellene büntetésül— enyhitő körülménynek tekintve azt, hogy még fegyelmileg büntetve nem volt, de másrészt súlyosító körülménynek tekintve azt, hogy a tanuk vallomására is illetéktelen befolyást gyakorolni igyekezett, — a 70. §-ban részletezett fegyelmi büntetések első fokát, vagyis az írásbeli feddést alkalmazni, sőt a 94. §. értelmében a tanuzási költségekben is elmarasztalni kellett. Miután azonban panaszló is az által, hogy a tanuk vallomását illetéktelenül befolyásolni igyekezett, kisebb mérvű kötelességszegést követett el, ennek folytán ellene a 73. §. alapján a megintés és rendreutasitás volt alkalmazandó. Különfélék. — Az általános zavar közepette, mely egész közéletünket oly annyira nyomasztóvá teszi, a confusio az igazságügy terén is naprólnapra növekszik és igen épületes dolgoknak vagyunk szemtanúi így a gyámügyi törvény 305. §-a azt rendeli, hogy a gondnokság alá helyezés, a kiskorúság meghosszabbítása és az atyai hatalom megszüntetése körüli eljárás, mely a törvényszék hatáskörébe esik, külön rendelet által szabályozandó. Több oldalról lettünk felszólítva, hogy adnánk felvilágosítást, mi okból késik oly soká ezen rendelet, mint Bánk bán viszszatérése Melindához. Mi már ilyen káprásztató gyorsaságot megszoktunk központi közegeinknél, a kiknek mindig igen sok idejük van arra, a mire nincs szükség, és akik mindig késedelmeskednek abban, a mi elkerülhetetlenül szükséges vagy a mit a törvény parancsol. Kár hogy Pató Pál ur nem látott napvilágot néhány évtizeddel később ; mily fényes állást biztositana kiváló tehetsége a mai bureaukratia fokozatában. Halljuk, hogy naponta érkeznek beadványok a törvényszékekhez, melyek a várva várt rendelet alá tartoznak. Ezen ügyek sürgős természetéről ugy látszik az igazságügyi palotában egészen megfeledkeznek. Az elnök kiosztja a referensnek a darabot, ez pedig jó félreeső helyre teszi és a naponta sürgető ügyvédet azzal biztatja: majd elintézi a rendelet napvilágrajötte után. Commentárok is — a mint értesülünk — benn rekednek ezen rendelet elmaradása miatt; pedig olyan törvényre, m nt a gyámügyi, tíz commentár egyszerre nem volna sok, sőt talán még kevés is. Vagy talán azon meggyőződésre jöttek már ma, hogy a gyámügyi törvény nem életképes és azért kár volna a rendelettárt egy számmal szaporítani? Ha ez így van, akkor csak azt kívánhatjuk, tartsa meg a gondviselés ezt az illetőknek mindég elevenen emlékezetükben. De minthogy a bírónak eljárni kell, a tisztelt rendeletetarra kérnök: szíveskedjék már a fiók mélyéből a hivatalos lapba elsétálni és szerencséltessen benuünket megjelenésével; szives fogadtatásunkra biztosan számithat. — A „Jogászkör"-ben f. h. 28-án folytattatik a vita a hitelrészesek egyletei felett. — Az ügyvédi dijak és költségek tekintetében a perrendtartás javaslatának indokolása következőleg szól: »A 233. és 234. §§. az ügyvédi dijak és költségek megállapítását szabályozzák. Mostani törvénykezési rendtartásunk azon intézkedése, hogy az ügyvéd dijai és költségei saját fele irányában a perben mindenesetre mpgállapitandók, czélszerünek nem mutatkozott; mert a perben a fél az e részben vele érdekellentétben levő ügyvéd által képviseltetik; de nem is kielégítő az intézkedés, mert az ítélethozatal utáni képviselet költségeire ki nem terjed. Ennélfogva a csak elhalasztást eszközlö előleges megállapítási eljárás mellőzésével czélszerübbnek mutatkozott annak kimondása, hogy egyesség hiányá-ban az ügyvéd dijait a per bírája előtt indítandó külön keresettel érvényesítheti, mely sommás vagy jegyzőkönyvi uton tárgyaltatik és itéh t által döntetik el. Annak kimondása, hogy ha a fél meg nem jelent, ugy tekintendő, mintha a megállapítást a bíróságra kívánta volna bízni, szükséges azért, hogy azon fél. a kinek más kifogása nmcsen, minthogy a felszámított költségeknek bírói m. gállapitás alá való bocsátását kívánja, e végből megjelenni köteles ne legyen : és hogy azon fél, a ki csak azért nem jeleuik meg. mert a gyakorlat folytán azon nézetben van, hogy a felszámított összegek ugy is bírói megállapításnak tárgyát képezik, meg nem jelenése folytán érkézenyen ne károsittassék*. — Lesz alkalmunk ezen határozmányokra visszatérni. , , , — Nagy József nagyváradi ügyvéd, a jogászgyülé-mek tobb ízben alelnöke, meghalt 78 éves korában.