Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 9. szám - A csonka társaságokról

— 69 — téki töke valamint a nyereségből képződő tartaléktőke a bank által kezeltetik. A hitelengedélyezés és a hitelnek felemelése a bank igazgatóságának hozzájárulásától függ. E szerint a hitelrészesek maguk közt társaságot képeznek a mennyiben kölcsönös jótállás mellett állandó czélra t. i. hitelnyerésre törekszenek, de kereskedelmi társaságoknak, jelesen szövetkezeteknek nem tekinthetők, mert az önálló üzletkezelés hiányzik, továbbá mert a közgyűlésnek független és úgyszólván souverain elhatározási joga korlátolva van, végre mert sem igazgatósággal sem felügyelő bizottsággal a törvény értelmében nem birnak. Azon kérdésre nézve, vajon czélszerü és lehetséges volna-e az ily hitelrészesek egyleteit a szövetkezet törvényes formáiba szorítani, meg kell ugyan .legyezni, hogy a kellő ügykezelés és a közegek felelőssége szempontjából ily átalakulás mindenesetre czélszerünek volna tekintendő, de a kivitel legyőzhetlen akadályokba fogna ütközni. Ép ugy mint egy hitelszövetkezet, tagjai hitelének kielégítésére, több pénzintézethez vagy magánosokhoz fordulhat, képzelhető azon eset, midőn önálló ily szövetkezet üzletkezelése és tagjai szükségleteinek kielégítése czéljából egyetlen egy pénzintézettől nyerne kölcsönt, amelylyel az ezen hitel nyitása végett állandóan szövetkezett. De a fenálló ily hitelrészesek egyleténél máskép áll a viszony. Mindezeknél ugyanis a bank igazgatósága nem csak a hitelrészeseknek átalában rendelkezésére bocsátandó kölcsön iránt rendelkezik, de az egyes hitelrészesités magasságának meghatározását és esetleg még annak lejebbszállitását is fentartja magának, s ez által oly beavatkozást gyakorol az egész üzletkezelésre, mely egy önálló szövetkezet természetével homlokegyenest ellenkezik, ennek közgyűlésének, igazgatóságának és felügyelő bizottságának törvényes teendőiből annyit ragad magához, hogy ily közegek önálló működése, nem különben a törvényben körülirt felelőssége nem igen képzelhető. Hogy pedig az illető "bank vagy pénzintézet a befolyás ezen részéről végkép lemondana, legalább mai hitelviszonyaink közt nem igen várható. A m. országos központi takarékpénztár kísérletet tett ugyan személyes hitelegyletének önálló szervezésére és annak czégét mint szövetkezetét a törvényszéknél be is jegyeztette, hogy azonban nem sikerült a fentjelzett nehézségeket teljesen legyőzni, az alapszabályaiból vett következő idézésekből ki fog derülni. Ugyanis a 8. § ban mondatik, hogy a tagok felvétele akkor jog^érvényes, ha a felvételi bizottság jelenlévő tagjainak többsége jóváhagyását adja és az igazgatóság valamint a m. orsz. központi takarékpénztár beleegyezik. A 31. §. szerint a takarékpénztár által felszámított és a tagok -által fizetett kamatok közti különbség képezi a tiszta nyereményt, melyből 10°/0 a tartalékalapnak, 10°/0 a felvételi bizottságnak jut. 80 °/0 pedig a takarékpénztár nyereségét képezi. A felelősségre nézve a 69. §. ugy intézkedik, hogy a tagok a takarékpénztár irányában kötelezettségeikért egész vagyonukkal, a szöTetkezet irányában (?) pedig annak kötelezettségeiért a hitelösszeg erejéig és annak arányában tartoznak felelősséggel. így állván a dolog, érdekes leend kifejteni, mily jogviszonyok állnak fen a bizottság egyes tagjai közt, valamint annak közegei, — bi.zottmány, váltóbiráló bizottság és folyósító bizottmány — nem különben maga a kölcsöntadó bank irányában. Mi a hitelrészeseknek jogait egymással szemben illeti, ezek egyetemleges jótállást vállaltak egy harmadik jogi személy t. i. a bank irányában. Midőn a bank ezen jótállást igénybe veszi, egyik tagnak kielégítetlen tartozását a többiek pénzével és pedig vagy az általuk befizetett vagy részükre visszatett tőkéből vagy általuk teendő utáníizetésekből pótolja és ezekből magát kielégíti. Addig, mig az egyik tagnál mutatkozó fogyatkozás csak a tartalékalapból vagy a biztosítéki tőkéből fedeztetik és kikerül, a hiteljrészesek bizottmánya köteles az ott támadt hiányt, a mennyire lehetséges, a fizetést mulasztott tagtól utólagosan behajtani és a csökkent biztosítéki tőkét ily módon ismét kiegészíttetni. Ha az egyik vagy másik tag időközben kilépett vagy kizáratott és vele a vagyon akkori állása szerint a leszámolás megtörtént, ezen számadást az utólagosan bekerült többlet miatt kiigazítani illetőleg javára módosítani nem lehet. A kétes követelés a mérlegben csak valódi értékében vehető fel, és ha később javulás történt, uj mérleget készíteni és folytonos utánpótlásokat utalványozni alig lehetséges. Ha azonban a tagtól utánfizetés követeltetik, meg kell különböztetni: vajon a szabályok szerint a pótfizetést megtagadó tag a biztosítéki tőkének otthagyásával teljesen felszabadul-e, mint pl. a magy. kereskedelmi banknál, vagy lehet-e, mint pl. az első magy. iparbanknál, a kilépőnek egyéb vagyonát is megtámadni. Az első esetben a többi tagok, kik az utánfizetést teljesitik, minden viszkereseti jogtól a fizetést megtagadó társtag ellen meg vannak fosztva, őt csak egyszerűen társaságukból kirekesztvén. A másik esetben, a kizárt tag, ha későbben ismét vagyonhoz jut, utólagosan a reá esett pótfizetés teljesítésére kötelezhető, de csak a hitéirészesek bizottmánya által. Egyes, talán időközben kilépett tag e czimen viszkereseti jogot azért sem gyorolhat, mert e czélra közös képviselet áll fen, mely netaláni mulasztásaiért felelősségre vonható, és mely az általa behajtott őszszegek elszámolására egyedül van jogosítva. Ennélfogva az egyes tag által megindítandó viszkeresetnek már a kiszámítás lehetetlensége miatt, helye nincsen. . . A hitelrészesek az általuk választott közegeket — váltobirálokat, bizottmányt, ellenőrködő vagy folyositó bizottságot — roszlelkü eljárás, •vétkes hanyagság vagy mulasztás miatt felelősségre vonhatják, mert a tagok felvétele, a hitel magasságának meghatározása, a künlévő hitelösszegek ellenőrzése és behajtása első vonalban ezen közegeket illeti, melyeknek hozzájárulása nélkül a bank igazgatósága sem hitelt megszavazni sem azt felemelni jogositva nincsen. E közegek tehát, mint meghatalmazottak, szorgos családapa figyelmével tartoznak. A nehézség csak abban rejlik, hogy ezen társaságoknál hiányzik a keresk. törvény 191. §-ában az igazgatóságra nézve felállított azon elvnek kimondása, mely szerint a felelősség csak azon tagot nem terheli, ki a határozat vagy intézkedés ellen, mihelyest arról tudomást nyert, nem tiltakozott és tiltakozását a felügyelő bizottságnak be nem jelentette. A hitelrészesek bizottmányának tagjait tehát csak annyiban lehet felelősségre vonni, a mennyiben a határozatban vagy az intézkedésben való résztvételük vagy mulasztásból nyert értesítésük jegyzőkönyvek által vagy más uton igazolható. A hitelrészesek közegeik elleni kártalanitási keresetüket vagy egyenkint vagy többen szövetkezve együttesen indíthatják. Osszeségükben csak akkor léphetnek fel, ba közös képviselőjük a közgyűlés vagy a nagy választmány ily perindítást és a lelépett bizottsági tagok perbefogatását elhatározza és e czélra közös képviseletet rendel. Ha egy hitelrészes befizetett tőkéje a bank által adósságok törlesztése végett lefoglaltatik, ha ó ez okból utánfizetésre szorittatik vagy ib' utánfizetés elmulasztása miatt a társaságból kizáratik, avagy e miatt bepereltetik, kétségtelenül joga van számadást követelni, és pedig a legtöbb felsorolt esetekben számadási per ut ján, az utóbb említett esetben pedig, midőn ő maga perrel megtámadtatik, kifogás utján. Ezen számadási per mindig a bank ellen, mely a tagok által reá bízott Összegeket kezeli, lészen indítandó. Fordulhatnak elő oly esetek is, midőn a nagy választmány illetőleg az összes hitelbirtokosok közgyűlésének összehívása, alakítása, az általa megejtett választások vagy egyéb eljárása körül hibák követtettek el, az alapszabályilag megállapított vagy a dolog természete által követelt formaságok megsértettek, egy szóval midőn ezen gyűlés határozatai általában megtámadhatók. A hitelrészes e tekintetben a keresk. törvény 174. § ában emiitett érvénytelenítési keresettel fel nem léphet, mert ily kereset csakis a részvényest illeti. Ha pedig másnemű keresettel támadja meg a hitelrészes az ily határozatot és követeli annak megsemmisítését, a törvényszék által bizonyosan azon indokolással fogna visszautasittatni, hogy azon társaság, melynek közgyűlése ellen tiltakozik, bejegyezve nem lévén, a törvényszék részéről alperesként el nem ismerhető. Ez tehát a leggyengébb oldala az ily csonka, bejegyzés által nyilványosan el nem ismert társaság szervezetének, minek folytán számos szabálytalanság és igazságtalanság orvosolatlan fog maradni, és az elégületlen félnek nincsen más teendője mint a hiteltulajdonos társaságot, bár veszteséggel, elhagyni. Hátra van még a hitelrészesnek azon joga, hogy a bank igazgatósága ellen, a mennyiben az alapszabályokat vagy a törvény rendelkezéseit megsértette, mint károsított adós a keresk. törvény 189. §-a szerint felléphessen és a 218—222. §§. szerinti feljelentést tehesse. A mondottakat röviden összefoglalva: a hitelrészesek egymás közt sem a tagság tartama alatt sem kilépésük után egyenes viszkereseti joggal nem birnak. Ellenben az általuk választott közegeket a megbízás jogi természetéből következő felelősségre vonhatják. E keresetet egyenkint is indíthatják, holott minden a tagok ellen megindítható keresetre nézve csakis választott közegük által képviseltetnek. A bank igazgatósága irányában fenálló kártérítési kereset a közös képviselet utján, de külön-külön minden tag által is érvényesíthető. E szerint iparkodtam a túlélési csoportok és a hitelrészesek egyleteinek jogviszonyait »de lege lata« kifejteni. További kérdés tehető az iránt: vajon az emiitett társaságok törvényhozási szabályozása szükséges-e ? Válaszolok ugyanazzal, a mit a kereskedelmi törvény tárgyalására egybehívott értekezlet kimondott: t. i. hogy mihelyest ily társasági formák nemzetgazdászati fontosságra emelkednek, a törvényhozás tekintettel lesz reájok és szabályozni fogja viszonyaikat. Ezen eset azonban a taglalt két társaságra nézve legalább jelenben fen nem forog. A túlélési csoportoknak csak akkor lehetne jelentősége, ha nagy számbani részvét mutatkoznék; miután azonban a takarékossági bajiam általában, de nevezetesen oly formát tekintve, melynél fogva az illetők megtakarított összegeikhez hozzá nem férhetnek, még eléggé ki nem fejlődött, csak kevés résztvevő jelentkezik és ennél fogva az eredménynek elégtelensége folytán az ily üzlet nem virágozhatik: miért is a legtöbb társaság azt teljesen meg is szüntette. Mi pedig a hitelrészesek egyleteit illeti, ezek belső betegségben sínylődnek és teljes feloszlásuknak néznek elébe. Ezen tüneménynek oka leginkább a hitelnyújtásnál tapasztalt könnyelműségben rejlik, minek folytán a fizetésképes tagok túlságos áldozatokra szoríttattak és elijesztettek. Addig mig jobb közgazdászati viszonyok be nem állanak és ezen egyletek talán uj lendületet nyerhetnének, a törvényhozás, melynek sürgősebb feladatai vannak, nehezen fog ezek rendezésével foglalkozni. Mindezeknél fogva a nevezett társaságok törvényhozási szabályozását ez alkalommal mellőzvén, csupán ajeleulegi viszonyok ne-birálásával foglalkoztam. Az ez irányban felemiitetteknek nem akarok csalhata1la»Bágot tulajdonítani, sőt jól tudom, hogy ehhez elég kritikai megjegv/és fér.; épen ezért kívántam ezen tárgyat megpendíteni, hogy mejjb sZelés folytán a helyes nézetek napfényre jussanak és a meglehet ö-u bonyolódott viszonyok tisztáztassanak.