Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 8. szám - Az uj német birodalmi csödrendtartás. 1. [r.]

sitása végett, tehát általában kijátszási szándékkal (fraudandi causa) létesíttettek. Nem érdemel parányi kíméletet sem, ki az adós gonosz czéljairól tudva a fraudatióhoz segédkezet nyújt. Büntetőjogilag és polgári uton kell ellenük reagálni. A közadós részéről megkívántatik a kárositási szándék. Szólhatunk pedig erről már akkor is, ha az adós, midőn a hitelezőinek kielégítésére szolgáló alapot csökkenti, kényes vagyoni helyzetét ismerte vagy ismerni tartozott volna, v»gy jól t, dja, hogy ezen elidegenítés utján magát fizetésképtelenné teszi. »Qui creditores habere se scit et universa "bona sua alienavit, intelligendus est fraudandorum creditorum consilium habuisse«. (L. 17. §. 1. D. h. t. 42.8.) A bizonyítás a támadó csődhitelezőket terheli. Bonyolódott esetekben nem könnyű feladat. Sikeres megoldása függ a bizonyítékok szabad bírói méltatásától. »Der erkennende Richter hat, unter Envagung aller vorliegenden Umstande und unter genauer Prüfung aller beigebrachten Beweise, nach seiner freien, aus dem In be griff der stattgehabten Verhandlungen geschöpften Überzeigung zu entscheiden*. (Porosz támadási törvény 17. §.) Kötött bizonyítási rendszer mellett hajótörést szenvedne a legtöbb támadási per is. A »malafides« mint lélektani ténynek bizonyítása általában nem könnj ü, különösen pedig nem, ügyes és furfangos cselszövőkkel szemben. Egyes ügyletek homlokukon hordják a Kain bélyegét. Messziről megismerni róluk, hogy zsákmányt keresnek. Aránytalan hozományok, szerfeletti ajándékok, sógoroknak kikötött ususfructus. Az adósnak személyes viszonya a megtámadotthoz, a szerzés körülményei, a becsületes forgalomban szokásos eljárási mód figyelembe veendők. A legjelentéktelenebb tény világot vettet a dolusra. Kereskedőknél a rendes könyvelés hiánya is nyomós indicium. Közjegyzői okirat sem teszi feleslegessé a materialis jogügylet nyomozását. A közvetlenség és szóbeliség elveire alapitott német birodalmi peres eljárás a támadási perekre nézve különösen üdvös hatással leend. A harmadik személy részéről megkívántatik, hogy a kárositási szándékról tudott legyen. >Fraudis conscius«-nak mondhatjuk pedig, ha jóllehet ismerte az adós zilált vagyoniállapotát, mégis oly jogcselekvényekhez nyújtott kezet, melyek a vagyonbukást előrelátólag siettetik vagy felidézik. Összebeszélés, szövetkezés, a kárositási szándék közvetlen közlése nem szükséges. Elég, hogy >fraudem non ignoraverit<. A megtámadott jogcselekvény szembetűnőn káros volta könnyiti a harmadik személy roszhiszemüségének kimutatását. Elvileg azonban nem kivántatik, hogy a támadó csalárdság esetében közvetlen kárt igazoljon. A hitelezők sérelme tárgyilag a fizetésképtelenség beálltában fekszik. A jogcselekmény által csupán közvetitett károsítás is, ha különben a kijátszási szándék bebizonyittatik, megállapítja a megtámadhatóságot. E czimen lesznek tehát megtámadhatók a közadós adósának fizetései és a »justo pretio* történt elidegenítések is. A kijátszási szándék iránya nem határoz. Vonatkozhatik akár a jelenlegi akár a jövendőbeli hitelezőkre. A csalás ellen a jövendőbeli hitelezők is kell, hogy védessenek. Egyáltalában a csődön belüli támadási jognál — mint már fentebb érintettük — a német csődrendtartás szerint eltérőleg a római jogtól (utrumque in eorundem personam exigimus consilium et eventum L. 15. D, h. t.) a hitelezők követeléseinek keletkezési ideje nem jő többé tekintetbe. A kijátszásokkal egy categoriába állítja a német csődrendtartás a közadósnak közel rokonaival kötött szerződéseit. A feleséget a priori hajlandónak tartja asegédkezésre. Ellenbizonyításig roszhiszemünek vélelmezi. E szerint mindazon a hitelezőt károsító terhes szerződések, melyeket a közadós a csődnyitást megelőző évben házastársával a házasság megkötése előtt vagy után, saját vagy házastársának fel- vagy lemenő ágbeli rokonaival, saját vagy házastársának fél-vagy egész testvérével, vagy végre e személyek házastársával kötött, mint érvénytelenek megtámadhatók, a mennyiben az érintett személyek igazolni nem képesek, hogy a szerződés megkötésekor a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birtak. (Ném. csődr. 24 §. 2. bekezd.) Ezen szabvány folytán valószínűleg gyérülni fognak a feleségek igényperei és a rokonok színleges vételszerződései. Ha már nehézségekkel jár a roszhiszemüsé°positiv bizonyítása, hasonlithatlan nagyobb nehézséggel jár a roszhiszemüség hiányának — negatív — bizonyítása. 4. A megtámadható jogcselekvények negyedik csoportjába tartoznak végre az ingyenes vagyonátruházások. »Aufechtbar sind die in dem letzten Jahre vor der Eröffnung des Verfahrens von dem Gemeinsehuldner vorgenommenen unentgeltlichenVerfügungen, sofern nicht dieselben gebrauchliche Gelegenheitsgeschenke zum Gegenstande hattenc (Ném. csődr. 25. §. 1. bek.)1) Római jog szerint az »Actio Pauliana* jogi temészetéhez képest, a közadós részéről itt is megkivántatik a »consili um fraudis«. A római jog a megtámadhatóságot első sorban mindig az adós roszhiszemüségére vezette vissza. Az ő csalárdsága ellen volt a forgalom leginkább védendő. Rendszerint a másik félnél is feltételezi, hogy »fraudis particeps< legyen, kivételt csak a viszteher nélküli vagyonszerzésekre nézve állított fel. >Interduni causa cognita, et sí scientia non sit, in factum actionem permittam«. (L. 10. pr. D. h. t.) A ki >ex lucrativa causa* szerzett, felelős még ha a roszhiszemüség árnya sem éri. A jóhiszemben elfogadott ajándék is visszaadandó. >Non videtur injuria affici qui ignoravit, quum lucnim extorquatur, non damnum infligatur*. (L. 6. §. 11 D. h. t.) Nem szenved méltatlanságot kinek visszaadni kell, mi pénzébe nem került. Ne csupán a jóhiszemű hitelezők károsuljanak. A ő rovásukra ne gazdagodjék senki. Ez a rómaiak érvelése. A német csődrendtartás részben továbbment. A csődöt megelőző évben történt ajándékozások megtámadhatók a nélkül, hogy egyik vagy másik félnek roszhiszemüsége igazolandó volna. Nagyon és méltán gyanúsak a csőd küszöbén véghezvitt visszteher nélküli vagyonátruházások. De még a jóhiszemben történt elidegenítések ís hatálytalanitandók a különben is eléggé károsodó hitelezők javára. A >titulus lucrativus* nem mérkőzhetik a valóságos követelésekkel. A porosz csődrendtartás szerint (103. §. 3. bek.) a feleség köteleztetik , bármikor a házasság megkötése után férjétől nyert — nem alkalmi — ajándékait vagyonbukott férje becsületmegmentésére feláldozni. A német csó'drendtartás a házasfelek iránt sem oly szigorú. Csak a csődöt megelőző két éven belül történt ajándékozások támadhatók meg. Minden korábbi ingyenes elidegenítések megtámadhatóságához azonban megkívántatik a kijátszási szándék igazolása. A látszólagos viszteherrel járó rendelkezések, hol ugyanis a közadós szolgáltatmánya és viszteher között szembetűnő az aránytalanság (uno nummo), szintén e csoport alá subsumálhatók. Kiemelendők még a német csődrendtartásnak a csődhitelezők támadási jogára vonatkozó következő határozmányai. Azon körülmény, hogy a közadós ellen valamely ügylet tekintetében végrehajtó határozat vagy egyezség keletkezett, az ügylet megtámadhatóságot nem zárja ki. Ily esetben az ügylet érvénytelenítése végett e határozat vagy egyezség megtámadása nem szükséges. Tapasztalat szerint a ravasz üzelmek és csalárd jogcselekvények a törvényes formák védpaizsa alá szeretnek menekülni. A csalárdság ne hivatkozhassék tehát »res judicata«-ra! A megtámadott örökösei feltétlenül felelősek. »Haec actio heredi caeterisque successoribus competit, sed et in lieredes similesque personas datur«. L. 10. §. 25. D. h. t. (42. 8.) Minden egyéb jogutódja (siuguluris successor) csak akkor lesz felelős, ha a szerzés idejekor tudta, hogy a közadós a jogcselekvényt hitelezői megkárositása végett vitte véghez. A közel rokonokról itt is vélelmeztetik a roszhiszemüség. (Német csődt. 33. §.) ') Bizonyítja, hogy a támadási jog részletes szabályozása formailag is egyike a türvényredactio legnehezebb feladatainak, a különben oly szabatos és h^ tározott szövegezésű német csődrendtartásnak e tárgybam ingadozó él falaka terminológiája. Négy különféle műszót használ a megtámadható jogcselekmenyek megjelölésére, u. m. .Rechtsgescháfte, Rechtshandlungen. entgelthche Vertragé, unentgeltliche Verfügungen«.