Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 8. szám - Az uj német birodalmi csödrendtartás. 1. [r.]

— 62 — A Duchesne-paragrafus a főrendiház előtt. (b.) Teljes mérvben érezte a Duchesne-paragrafus szigorának indokolatlanságát a főrendi ház állandó hármas bizottsága, midőn az alsóház által elfogadott s e lapok m. é. 49. számában megtámadott 205. szakasz szövegének megváltoztatásával kiengesztelő módositványt hozott javaslatba. Ne legyen elég a pénzhamisítás elkövetésére való reábirni törekvés, hanem kell, hogy a felbujtandó határozottan beleegyezett és még előkészületi cselekményeket is véghezvitt legyen. A kiengesztelő, közvetítő módositványból azonban lett egy szakasz, mely a pénzhamisításról szóló fejezőt minden pontjával, alapeszméjével jön homlokegyenest ellenkezésbe. A kérdéses fejezet alapeszméje az, hogy csak abevégzett bűntény és akisérlet esik büntetés alá. (204. §. 2: bekezdés vége.) Az előkészületi cselekmények, mint p. o. a hamis pénz készítésére szükséges eszközök beszerzése, stb., absolute büntetlenek maradnak, legalább a pénzhamisítás büntette vagy vétségének tárgyi tényálladéka többet kiván. Meglehet, hogy a kihágásokról alkotandó külön törvény ez esetekről, mint valószínűleg p. o. az álkuksok készítéséről, gondoskodni fog. Ha tehát minden külső befolyásolásnélkül keletkezett dolusomat tettlegesiteni akarva, előkészületeket teszek a pénzhamisításra, semmi fenyíték sem fog érni; míg ellenben ha reábirattam a bűnre és előkészületeket teszek, conflictusba jövök a büntető-törvény nyel. Miért? Tán változtat az előkészületi cselekmények büntetőjogi jellegén az, hogy azok reábirás folytán keletkezett elhatározáshoz járulnak ? Ha a törvény az előkészületi cselekményeket a pénzhamisításnál nem tartja büntetendőnek, megfoghatlan következetlenség volna, azokat egyszerre ismét más szempont alá állitani, mert hozzájuk járult egy mozzanat, mely az előkészületi cselekmények büntethetőségének kérdésére nézve semmi jogi relevantiával sem bírhat. így formulázva a kérdést, megszűnt az többé az eredménytelen felbujtás kivételes büntethetőségének kérdése lenni. Lett az a kérdés: hogy büntessük e a pénzhamisításnál az előkészületi cselekményeket. Ha pedig ezeket általán büntethetőnek fogjuk declarálni, akkor nincs többé szükség a felbujtási törekvésről külön intézkedni. A 69. §. értelmében felbujtó az, a ki a tettest a bűntény elkövetésére reábirta, Ha a bűntény el lesz követve már az előkészületi cselekmények által, akkor magától értetődik, hogy a ki a bűntény elkövetésére reábirt, bűnhődni fog. Ez a dolog logicája. Nézzünk egyenesen a kérdés szemébe és ne kerüljük meg. Ha büntetni akarjuk a pénzhamisításra való eredménytelen felbujtási, büntessük azt, mihelyest a felbujtási törekvés megtörtént, a bűnös elhatározás ébresztése megkiséreltetett, és ne kívánjuk a bűnös elhatározás valóságos megfogamzását, de még kevésbbé kívánjuk az előkészületi cselekményeket. Sem az egyik sem a másik nem jöhet tekintetbe ott, hol arról van a kérdés, hogy minősisitsük-e kivételesen az eredménytelen felbujtást »crimen sui generis«-nek. Ha enyhíteni akarunk a dolgon, ha ugyanis nem akarjuk, hogy minden reábirási törekvés büntettessék, a szóbeli, a nem komoly, az elhamarkodott, a határozatlan: ajánlhatóbb még a »D u c h e s n e«-szakasz expepiense mely vagy írásbeli, vagy bizonyos előnyök igérésével összekötött szóbeli felhívást kiván, noha elvileg mint az egész intézkedést, ugy ezen kisegítő módot sem tartjuk az igazság követelményeivel megegyezőnek. Eltekintve a felhozottaktól, a kérdéses módositvány szövegezését is teljesen elhibázottnak tartjuk. A>reábirni t ö r e k s z i k« kétségtelenül szélesebb fogalom, mintáz ^egyenesen felhív*. Annak csak az az egy előnye, hogy fentartja az összhangot a felhajtásról szóló 69. szakasz szövegével. De hátrányai túlnyomók. A reábirni törekvés alá subsumálható a felbujtás minden eszközének alkalmazása. A reábirás kétségtelenül eszközöltethetik m e g b i z á s (mandátum), parancs, (abus d'autorité ou de pouvoir), fenyegetés (vis compulsiva), kérelem és óhaj, szándékos tévedésbe ej té s (machinations ou artifices coupables), ahüntett felmagasztalása (laudatio criminis), fogadás kinálása, tanácsadás (des instructions pour le commettre), sőt a mi több, még a lebeszélés, a színleges visszatartóztatás formájában is. Minden concludens cselekmény lehet közege az »animus instigandi«-nak. Mig ellenben az »egyenes felhívás* fogalma szemlátomást szűkebb. Legalább a német Duchesne«-szakaszban ennek megfelelő »auf ford e r n« az indítványozó Dr. Marquar ds en által főleg azzal táraogattatott, >d a 8 s man den Tathbestand gegenüber dem §.48 (Anstiftung), der alle möglichen Mittel zulasse, einschranken mttsse«. Az egyenes felhívás tényálladéka sokkal szűkebben körülhatárolt, érthetőbb és megfoghatóbb, de egyszersmind in concreto sokkal könnyebben constatálható. Ámbátor a felhívás fogalmának positiv meghatározása eddigelé még nagy tudományos vita tárgyát képezi, annak negatív meghatározása nem okoz nehézséget. Körülbelül bizonyosnak vehető, hogy az egészséges bírói magyarázat a lebeszélést, a visszatartóztatást, a szándékos tévedésbe ejtést, a rábeszélést, az elcsábítást, a bűntett feldicsérését nem fogja »egyenes felhívásinak tekinteni. Az »egyenes« (directement) által a vonalok még szűkebbre vonattak. Az u. n. indirect felhívások, concludens cselekmények, nem fognak elégségeseknek találtathatni. A főrendiház hármas bizottsága tehát bal kezével visszaveszi, mit a jobbal adott. Szűkebbre vonja a pénzhamisításra való ereménytelen felbujtás büntethetőségének körét, midőn a reábirási törekvésen és határozott beleegyezésen felül még előkészületi cselekményeket is kíván. — indokolatlanul kitágítja a kört, midőn az »egyenes felhivás« fogalmát helyettesíti a Mábirási törekvés* hasonlithatlanul szélesebb fogalmával. A javítani akarás ezen módjában vagy tévedést vagy következetlenséget kell keresnünk.1) A módositott szövegezés mindennek mondható, csak szabatosnak nem. Hemzseg a pleonasmustól, feledve a törvénykészités főszabályát: supertlua nocent. »H a ez ennek következtében határozottan beleegyezik«. Mintha az »ennek következtében* nem magától értetődnék. A »causalis nexus* szükségének külön kiemelése felesleges. »A ki nem ennek következtében * egyezett bele, arról senki sem fogja mondani, felbujtatott. A maga rovására bűnözik, tettében nem a felbujtó szándéka valósul meg. A beleegyezés fogalmilag kell hogy következménye legyen a reábirásnak, különben felbujtásról szó sem lehet. Ashatározottan beleegyezik«ki akarja zárni a színlelt, a nem komoly, az elhamarkodott, a feltételes elfogadást. De tekintve, hogy a módositvány szerint előkészületi cselekmények hozzájárulása is megkívántatik, a ^határozottság* külön hangsúlyozása teljesen feleslegessé válik. Vagy tán a beleegyezéshez hozzájárult előkészületi cselekmény nem nyújt elégséges garantiát arra nézve, hogy a beleegyezés határozottan történt? Ép az előkészület tanúskodik legvilágosabban a szándék komolysága és határozottsága mellett. *A ki a hozzá intézett reábirási törekvés következtében* — egyszerű jogi, de véghetlenül elhibázott és helytelen nyelvi constructio. A »causalis nexus«-t akarták kiemelni, de mint látszik, nyelvünk tisztasága és logikai tagoltságának rovására. Hányadik magyar ember bírná megérteni, hogy >a reábirási törekvés hozzá intéztetett*? Lehet »törekvéstintézni is? Megjegyzésünk nem akar szőrszálhasogatás lenni. Diktálta azon meggyőződés, hogy vétkezünk nyelvünk geniusa ellen, ha törvényalkotásnál mellözhetönek tartjuk szabályait. Anyagilag eltévesztett rendelkezés még győzhet behízelgő formája által, mig az alaktalan forma gyanút és idegenkedést ébreszt a leghelyesebb gondolat ellen is. Nézetünket oda foglaljuk össze, hogy a főrendi ház hármas bizottsága által javaslatba hozott módositvány a 205. szakasz szövegének átalakitára anyagilag mind alakilag teljesen elhibázott rendelkezés. Indokolatlan, következetlen, és a mi nem legkisebb hibája, félig-meddig érthetetlen. Elvárjuk a főrendi ház plenáris tárgyalásaitól, hogy ha már nem is akarja az egész szakaszt elvetni — mit különben a leghelyesebb megoldásnak tartanok, — legalább javitani fogja a javitandókat. Jogirodalom. Oesterreichische Zeitschrift für Gesetzgebung und Rechtsprechung auf dem Gebiete der Venvaltungs-Rechtspjiege. Erster Jahrgang. Herausgegeben und redigirt von Dr. V. Sarnitsch, k. k. Profe'ssor der Rechte an der Wiener Universitát. Wien 1877. Im Selbsherlage. A közigazgatási bíráskodás a legutóbbi időben oly fontos szerepet kezd játszani, hogy alig van Németországban állam, mely nem birna kizárólagosan e tárgynak szánt folyóiratokkal. Az előttünk fekvő szaklap szintén a jogszolgáltatás e legújabban kivívott ágával foglalkozik. Feladatát képezi közölni mindazt, mi a közigazgatási bíráskodás terén az elméletben, törvényhozásban, gyakorlati jogszolgáltatásban, személyi hírekben, irodalomban stb. figyelemreméltó jelenségként előfordul. A folyóiratban közzétett tudományos czikkek közül a következőket emeljük ki különösen. A kiadó következő két dolgozatát tartalmazza mindjárt az első füzet: Minő esetekben lehet valamely közigazgatási hatóság intézkedése vagy döntése ellen rendes jogi uton a civilbiró előtt jogorvoslatot keresni, és mikor panaszképen a közigazgatási törvényszék előtt? továbbá: mennyiben hat a közigazgatási törvényszék intézménye oly esetekre vissza, melyek annak élétbe léptetését megelőzték? ') Sokkal különösebbnek tetszik még a >különvélemény« által javaslatba hozott szövegezés : >a ki mást gyilkosság bűntettére felhiv, reábirni törekszik, vagy felbérel, etb.« Mintba biz a reábirási törekvés nem zárná úgyis magába a felhívást vagy a i'elbérlést ? I A genust alfajaival cunmlilni ogicai képtelenség.