Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 8. szám - Az uj német birodalmi csödrendtartás. 1. [r.]

— 60 2. A megtámadható jogügyletek második csoportjába tartoznak az u. n. gratificatiók, az egyik hitelezőnek a többi rovására szerzett kedvezmények, a >par conditio omnium creditorum« ellen irányzott csalárd jogcselekvények. Megtámadhatók ugyanis a fizetések megszüntetése vagy a csődnyitási eljárás folyamatba tétele után vagy az ezt megelőző 10 napon belől véghezvitt azon jogcselekvények, melyek által valamelyik hitelezőnek oly biztositás vagy kielégítés szereztetett, melyhez ennek vagy egyáltalában, vagy a szerzett módon és időben joga nem volt. A megtámadhatóságnak azonban nem lesz helye, ha a hitelező igazolhatja, hogy a jogcselekvény idejekor nem tudta sem az emiitett ténykörülményeket, sem azt, hogy az adós neki többi hitelezői rovására kedvezni akart. (Német csődrt. 23. §. 2. bek.) Rendkívül érdekes és tanulságos, noha sok tekintetben ma már túlhaladott, a római jog álláspontja a gratificatiók tekintetében. Ugyanis maga a kielégítés, melyet a közadós a csőd előtt valamelyik hitelezőjének kikötés szerint szerzett, még akkor sem volt megtámadható, ha tudta is az illető hitelező, hogy az adós neki többi hitelezői rovására kedvezni akart. A ki kifizeti adósságát, csalárdsággal sohsem vádolható, még kevésbbé az, ki elfogadja, mi neki jogosan jár. »Sciendum, Julianum scribere, eoque jure nos uti, ut qui debitam pecuniam recepit, autequam bona delitoris possideantur (csődnyitás előtt), quamvis sciens prudensque solvendo non esse, non timere hoc Edictum: sibi enim vigilavit, (L. 6. §. 7. D. h. t. (42. 8.)« > Sed vigilavi meliorem meam conditionem feci, Jus civile vigilantibus scriptum est, ideoque non revocatur id, quod recepi. L. 24. in fine D. h. t. (42. 8.)« A római jog jelszava tehát: szemesé a világ, vaké a koldusbot. »Alii creditores suae negligentiae expensum ferre debeant« — mondja a nem érzelgő római jogász hideg hangján Ulpianus. Látszólagos ellenmondást képez ezen elvvel szemben a római jog azon további határozmánya, hogy a kedvezményezés egyéb nemei, mint p. o. a zálogadás (L. 2. 1. 6. 1. 10. §. 13. 1. 22. D. h. t. 42. 8.) és az u. n. datio in solutum az adós többi hitelezőivel szemben hatálytalanithatók. Ha szabad az adósnak fizetni, mért ne szabadjon — a majori ad minus — zálogbiztositást adnia vagy a kötelezett száz forintért fizetéskép egy lovat? A következetesség népe azonban itt sem tagadta meg magát. Fizetni szabad — ez sohsem lesz contra bonaui fidem — de a sorrendet, melyben a hitelezők csőd esetére törvény szerint kielégitendők lesznek, önkényüleg egynek javára, valamennyinek kárára felforgatnia nem szabad. Már pedig a zálogadás mi volna más, mint a törvényszabta sorrend megváltoztatása egy hitelező kedvéért ? A zálogadásban rejlő >quemalium in fraudem creditorum praeponere« (L. 2. D. h. t.), az előnyösebb kielégítési positio megszerzésében mutatkozó kedvezés az a mi tilos. Fizessen hitelezőjének, ha tetszik, — de ha nem fizetett, a törvény osztályozása határoz.1) Fizetni szabad, de csak akikötés szerint, nem mást, mint a mire a kötelem kezdettől fogva irányult. Mert csak ha a kétségtelen »debita pecuniá«-t fizetjük, fogunk mentek lenni a kedvezni akarás gyanújától. Nem szoktak az emberek mással fizetni, mint a mivel kikötés szerint tartoznak, — ha teszik, könnyen gyanút ébresztenek. A vagyonbukott ellen a gyanúból vélelem lesz. Minden tettében csalárdság vélelmeztetik. (praesumtió hominis.) Emlitenünk sem kell, hogy a római jog felfogása nagy részben elévült. A modern forgalmi életben, fájdalom, még a >vigilans« sem biztos lépten nyomon a megcsalatástól. A kereskedelem hathatósabb védelmet szükségei, nehogy a különben mindennapos kijátszások felemészszék életerejét. &> nyert elsőbbsége helyett az aránylagos kielégittetéssel beelégedni, — noha a code de commerce midőn megtagadja a jóhiszeműség védelmét és kizárja annak bizonyítását, hogy a zálogszerzőnek az adós által szándékolt kedvezménynyujtásról tudomása nem volt, tovább megy ugy a német, mint a porosz támadási törvénynél, — de alig lehet ebből vont analógia utján decretálni, hogy a ki a fizetésképtelenség beálltát megelőző hat hónapban boltot vett és becsületesen megfizetett, »sans phrase« adja ki azt a csődhitelezőknek. A zálog visszaadása nem egyéb sérelem, mint egy véletlen nyert előnyösebb positio elvesztése, de a kifizetett üzlet visszaadása nagyonis érezhető »damnum emergens.« Nem lenne az egészséges jogi állapot, hol a forgalom biztonsága ilyen cautelákra volna utalva. ') A romanisták nagy vitát folytatnak a látszólagos ellenmondás megold -5 m körül. A kifejtett nézet Windscheid (Pandecten II. rész. 463. §. 32. jeevz ) fel. fogásit adoptált*. J BJ Meg kell szorítanunk a gratificatiókat. A fizetésképtelenség beálltával, sőt már közeledtével, a > conditio omnium creditorum« nem függhet többé az adóstól. Megtámadhatóknak nyilvánítjuk tehát a kedvezményeket. Kedvezmény pedig minden oly kielégítés vagy biztositás, melyhez a kérdéses hitelezőnek vagy egyáltalában, vagy a szerzett módon és időben joga nem volt. Idetartozó esetek: le nem járt követelések kifizetése; a datio in solutum — midőn pénzbeli követeléseire a hitelező árut vagy az adós valamely adósától cessio vagy delegatio utján kielégítést elfogad — ; ki nem kötött ingó vagy jelzálog megszerzése valamely már korább fenállott követelés biztosítására; valamely naturális vagy felfüggesztő feltételű kötelem teljesítése; a kikötöttnél rövidebb lejárat megállapítása; a tömeg elleni compensatióra való jogosultság megszerzése; a megtartási jog constituálása, stb. Miután a felsorolt esetekben a hitelező oly kielégítést vagy biztosítást nyert, melyhez joga nem volt, a roszhiszemüség vélelme ellene harczol és következéskép nem a támadó tömeggondnoknak lesz kötelessége a roszhiszemüséget, illetve azt bizonyítani, hogy a hitelező a kérdéses jogcselekvény idejekor a fizetések megszüntetése vagy a csődnyitási eljárás folyamatba tételéről vagy az adós kedvezési szándékáról tudott, hanem a hitelezőnek kell, hogy a támadásnak elejét vegye, igazolni a tudomás hiányát. A bizony itási teher tehát itt másként oszlik meg mint az első csoport alá tartozó esetekben, hol miután a hitelező csak oly kielégítést vagy biztositást szerzett, melyhez az eredeti kikötés szerint kétségtelen joga volt, a roszhiszemüség nem vélelmeztetvén, a támadókat fogja az illető ténykörülmények tudásának bizonyítása terhelni. Hogy mennyiben helyeselhető a visszaható erőnek csupán a fizetésképtelenséget megelőző 10 napra való megszorítása, vita tárgyát képezheti. Annyi bizonyos, hogy e kérdés eldöntésénél a belföldi viszonyok figyelembe veendők. Bizonyítja ezt, hogy a különböző törvényhozások idevágó rendelkezései távolról sem egyformák. Mérvadó leend az illető ország forgalmi életének fejlettsége és igazságszolgáltatásának gyorsasága. A »par excellence* kereskedelmi állam, Németország, elégségesnek látta a 10 napi időtartam felvételét. 3. A megtámadható jogcselekvények harmadik csoportját képezik a sajátképeni kijátszások >quae in fraudem creditorum tacta sunt«. Megtámadhatók ugyanis bizonyos időre való tekintet nélkül a közadós mindazon jogcselekvényei, melyeket ez a másik fél tudtával hitelezői megkárositására véghezvisz. »Recbtshandlungen, welche der Genieinschuldner in der dem andern Theile bekannter Absicht, seine Gláubiger zu benachtheiligen, vorgenommen hat«. (Ném. csődr. 24. §. 1. bekezd.) A gyakorlat szempontjából a legfontosabb, mert a hitelezőknek a leghathatósabb védelmet nyújtó categoria. Míg az eddig megbeszélt jogcselekvények csak bizonyos időre való tekintettel és csak a közvetlen károsítás stringens kimutatásának feltétele alatt (d u r c h derén E i n g e h u n g die Glaubiger benachtheiligt werden) támadhatók meg, addig csalás és kijátszás esetében az időbeli korlát végkép elejtetett és a támadás csak a kijátszási szándék igazolásához köttetvén, a közvetlen károsítás — a kérdéses jogcselekvény és a sérelem közti causalis nexus — bizonyításának nem csekély, sőt gyakran az egész védelmet koczkáztató terhe alól felmentetett. A fraudatio nem ritkán hónapokkal, évekkel előzi meg a formaszerü csődöt, a gonosz szándoku adós terv szerint dolgozik vagyonbukásának felidézésén, a hitelezőknek tehát fokozott védelemre van szükségük ezen veszélyes előkészületekkel szemben. Minél szaporábbak és ravaszabbak a becsületes hitelezők megkárosítására és tisztességtelen gazdagság szerzése czéljából véghezvitt üzelmek és cselfogások, annálinkább leend feladata a törvényhozásnak óvni a veszélyeztetett érdeket és őrt állani, nehogy ilynemű bűnös fondorlatok a közbizalmat alapjaiban megrendítvén, a nemzeti hitelen orvosolhatlan sebeket ejtsenek. Kímélet nélkül hatálytalanoknak kell nyilvánítani mindazon csalárd vagyonátruházásokat, melyek a jog- és törvényszerűség álarczába rejtőzve, a jelenlegi vagy a jövendőbeli hitelezők megkáro-