Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 7. szám - A közkereseti és betéti társaságok nyereségének és veszteségének felosztásáról

52 Szemle. Budapest, febr. 12-éu. A felsőház bizottsága beterjesztette a büntető-törvénykönyv javaslatáról szóló jelentését. A codexen nevezetesebb változást nem javasolnak ; csakis pár kirívó hiány tataroztatik. Lesz alkalmunk még bővebben a módosításokra visszatérni, ez úttal szorítkozunk a bemutatásra. Az általános jelentésből idézzük csak a következő passust, mely most már kétségbevonhatlanul mutatja, hogy az esküdtszék intézménye valósággal veszélyben forog: »A hármas bizottság teljesen érzi ésasajtótörvény helyreállítása óta történt eseményekből méginkább meggyőződött, hogy ezen törvény hézagos s az annak alkalmazása ellen felhozott panaszok, sajnos, legtöbb esetben alaposak; — és igy érzelmének jobban felelne meg, ha a sajtó utján elkövetett jogellenes cselekmények felett, tekintet nélkül a sajtószabadság politikai érdekeire, bíróságaink jelen szervezete mellett az állandó törvényszékek bíráskodnának. Ezen fontos kérdés beható megvitatását azonban azért nem tartotta időszerűnek a hármas bizottság, mert annak a kormány által leendő végleges megoldása az »életbe!éptetési törvény* s a »bünvádi eljárás«-ról szóló törvényjavaslatok benyújtása alkalmára biztos kilátásba helyeztetett; miáltal a közvélemény részéről jogosan táplált (?) követelményeknek teljesen elég lesz téve.* A részleteknél első helyen leköti a figyelmet a mellékbüntetések tekintetében javasolt uj couibinatió. A kormány eredeti javaslata szerint a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése kötelező volt a biróra nézve; a képviselőház a jogügyi bizottság indítványa folytán a kísérlet és a 92. §-ban fenforgó enyhítő körülmények esetében afacultativ kiszabást mondotta ki. A felsőház bizottsága visszaállítja a kormány javaslatát, s minthogy a »compeüsatiók« idejébe élünk, kárpótlásul a következő batározmányt ajánlja, (kiterjesztőleg a befejezett bűnös cselekményekre is): >54. §. Azon esetekben, melyekben a bíró által megállapított büntetés 3 h a v i fogházat, vagy három havi államfogházat nem halad felül, habár e mellett pénzbüntetés is állapíttatott meg; ugy szintén azon esetekben, melyekben főbüntetésül csakis pénzbüntetés mondatott ki: a hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése elmellözhető.« Ezen javaslatnak megvan azon előnye, hogy megszünteti azon anomáliákat, melyekre több alkalommal utaltunk; mert e szerint most már nem fog előfordulni az, hogy a pár heti fogsággal tujtott befejezett vétségnél a mellékbüntetés kiszabása kötelező volna, a 10 évi fegyházzal büntetett kísérletnél pedig nem. Másrészt azonban, ha nem csalódunk, átlagosan a módositvány a mellékbüntetés tényleges kiszabásának eseteit szaporítani fogja. A különös részben mindenek előtt visszaállitandónak mondja a bizottság a kormányjavaslat következő — épen nem helyes conceptión alapuló — §-át. 174. §. >Egy évig terjedhető fogházzal és 1000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik: a ki oly cselekményt, melyre a törvény büntetést állapit meg, nyilvánosan helyesnek nyilvánít; vagy a ki valamely büntetendő cselekmény elkövetőjét, ennek elkövetése végett, nyilvánosan feldicséri vagy kitünteti*. Még szerencsétlenebb a kormány szövegének abbeli restitutiója, hogy a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó büntettek- és vétségeknél a képviselőház szabadelvű felfogásával ellentétben a >törvény által nem tiltott vallás* helyébe »az állam által elismert vallás* tétetik. A pénzhamisításnál az általunk is rostált Duchesne-paragrafust némi csekély mérvben enyhíti a bizottság, a mennyiben nem elégszik már meg az egyszerű felhívással, hanem megkívánja a felbujtottnak beleegyezését és az előkészületi cselekményt, a büntetést pedig leszállítja. A bizottság kisebbsége az eredménytelen felbujtás megbüntetését a gyilkosság és a gyújtogatás bűntettére is kiteriesztetni kéri. A halálos testi sértés tekintetében uj §. javasoltatik az affect u s számára. Ez által el lesz ugyan némileg kerülve a képviselőház szövegének azon hibája, hogy a halálos testi sértés súlyosabban büntettetik, mint az emberölés; de ha az előbbi (307.) §-ban ki nem fejezik a praemeditatiót, a bíró a törvény corrigálására lesz utalva. Ha még felemlítjük, hogy a sikkasztás definitiója a kormányjavaslat értelmében módosíttatott, és hogy néhány helyen a fogház helyett börtön tétetett, jeleztük a lényegesebb eltéréseket. A közkereseti és betéti társaságok nyereségének és veszteségének felosztásáról.*) A kereskedelmi törvénynek a közkereseti és betéti társasagok nyereségének és veszteségének mikénti felosztása iránti intézkedései dispositiv természetűek ; tehát csak akkor jönnek alkalmazásba, ha a társasági tagok nem szerződtek másként. Minden dispositiv törvény rendelkezésének feladata, hogy nemcsak a felek helyett rendelkezzék, hanem hogy ezen rendelkezés a feleknek ki nem fejezett akaratát lehetőleg eltalálja, annak lehetőleg megfeleljen. Feladatomul tűztem annak megvizsgálását, hogy a keresk. törvénynek a közkereseti tagok nyereségének és veszteségéuek felosztása iránti rendelkezései a szerződő felek lehető akaratának mennyire felelnek meg. A német keresk. törvény alkotásánál a nürnbergi tanácskozmányokon a közkereseti társaságok nyereségének és veszteségének miképeni felosztása iránt két fő nézet állott egymással szemközt. Az egyik szerint a porosz javaslat alapján a nyereség és veszteség a betétek aránya szerint lett volna felosztandó; annak a nyereségben és veszteségben való illetősége, ki csak munkájával járul a társasághoz, egyenlően lett volna kimérendő azon társasági tagéval, kinek vagyonbetétele a legkisebb. Ez a franczia rendszer, melynek alkalmazását a code civil-nek a keresk. ügyekben is mérvadó 1853. czikke decretálja. A másik fő nézet a nyereségnek és veszteségnek a tagok közötti egyenlő felosztása mellett volt. Az első elv a tőkének adja a lülsulyt; nincs tekintettel a tagok üzleti ügyességére, tevékenységére, a vállalkozási szellemre és a képességre, holott a kereskedésben e tényezők szoktak döntők lenni. Igazságtalan ezen elv különösen azon tagok irányában, kik csak munkájukkal járulnak a társasághoz, mert jutalékuk azon véletlentől van függővé téve, vajon a legkisebb betét nagy vagy kicsi. A második elv — a nyereségnek és veszteségnek egyenlő felosztása — a tőkével szemben a munkásságot lépteti előtérbe és részesiti nagyobb előnyben, és nincsen ennél kizárva, hogy a nagyobb betételü tagok rövidséget szenvednek. E két elv képviselői között a nürnbergi tauácskozmányokon compromissum jött létre, melynek eredménye a német keresk. törvény 106. §-ának intézkedése lön. és mely szerint az üzleti év végén minden társasági tag betétele •— vagy ha az a lefolyt üzleti év végén nyereség által szaporodott, vagy veszteség által csökkent — vagyonilletősége után kamatok számittatnak, és ezek javára, az általa jutaléka lejében kivett pénzek kamatai pedig térhére iratnak. A kamatok és munkadijak fedezése előtt nem létezik nyeremény; ezen kamatok és munkadijak képezik vagy szaporítják a társaság veszteségét. A német keresk. törvény 107. czikke azt rendeli, hogy a társaság nyeresége vagy vesztesége a minden év végén készítendő mérleg és leltár alapján kiszámítandó, mely nyereség vagy veszteség a 109. czikk határozata folytán a társasági tagok között fejenként felosztandó. A magyar keresk. törvénykönyv eredeti tervezetében a kamatszámítás iránti ezen intézkedés hiányzott; azonban az értekezlet alkalmával a bpesti keresk. kamara indítványa folytán a német keresk. törvény idézett 106. czikke a magyar keresk. törvénykönyv 84. §-ába fölvétetett azon különbséggel, hogy a német keresk. törvényben megállapított 4°/0 kamat helyett a magyarban csak kamatokról van szó, melyek alatt tehát a törvényes 6°/0 kamatok értendők, és még azon különbséggel, hogy míg a német keresk. törvénykönyv a kamatszámításnál azokról, kik csak munkájukkal járulnak a társasághoz, nem gondoskodott, addig az enquetenek egy itt jelenlevő tagjának indítványa folytán a sveizi keresk. törvényjavaslat 63. czikkének a keresk. törvénybe felvételét határozta el, mely szerint azok részére, kik csak munkásságukkal járulnak a társasághoz, a nyereség megállapítása előtt a tökebetételek után járó kamatokkal egyenlő rangban, megtelelő és esetleg a bi . 6 által megállapítandó munkadíj számittassék. A bpesti keresk. I>; un ara azon indítványt, mely szerint minden társasági tag betétele után minden üzleti év végén kamatok számitta'ssanak, a nürnbergi tauácskozmányokon is felhozott azon indokkal támogatá, hogy a tőkebetételek utáni kamatszámítás általános kereskedelmi szokás, hogy e kamatok termelési költségeknek tekintendők, és csak azon összeg, melyet a társasági vagyon a kamatokon fölül hoz, tekiuthető nyereségnek. A kamatoztatási rendszer az enquete-ben nagy ellenzésre nem találván, el is fogadtatott, és igy a fentjelzett különbségek kivételével a közkereseti társaságok nyereségének és veszteségének miképi felosztása iránt nálunk a német keresk. törvény szabványai vannak alkalmazásban. Habár azon nagy előny, melyben a töke ezen kamatoztatási rendszer folytán az üzletben kifejtett tevékenységgel szemben részesül, a magyar keresk. törvény értelmében a munkának díjazása által némiképen ellensulyoztatik, mindamellett ezen kamatoztatási rendszert és a nyereségnek és veszteségnek ezen szempontból történendő felosztását igazságtalannak és czélszerütlennek tartom. E nézetemmel általánosan elismert tekintélyekkel Hahn Frigyes-sel Bnnckmanna Anschütz-és Völderndorffal, Makoverrel, Apá hyval es többekkel állok szemben, kik mellett ' " " ' az én ebbeli véleményem *) A »Jogászkür«-ben tartott elüaüáj. S z e r k.