Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 7. szám - Az uj német birodalmi csődrendtartás. 1. [r.]

Nyolczadik évfolyam. 7. szarrt Budapest, 1878. február 14, Külön mellékletek: a „DBrrtvényeV gyjjternénye" az. ..Igazságügyi rendeletek tára" és az „lgazsáq­ügyi törvények anyaggyüjteménynyel1-. » kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy koronautcza 14.sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben bá/hoz hordánál, vagy vidékre bérmcu­tes szétküldéssel) a „Magiar Themis", a „Döntvények gyűjteménye­". ..Igazságügyi rendeletek tára" é» az „Igazság, ugyr törvények anyaggyüjteménynyel" ezimtl me" lekietekkd együttese: egész évre 10 forint félévre 5 torint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az. elínzetísi pénzek b érmen le^'czélszerübben p o 6 t a u t: küldendők. . vidékrí y utján MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGY0LjES TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Az uj német birodalmi csödrendtartás. (I. A csődhitelezök támadási joga). Dr. B. I. — Szemle. (A felsőház bizottsága a büntető javaslatról) — A közkereseti és betéti társaságok nyereségének és veszteségének felosztásáról. Dr. Misner Ignáoz bpesti ügyvédtől? — Jogirodalom. (Zeitschrift für vergleicliende Kechtswissenschaft). Dr. Nagy Jánostól. — A keresk. és váitótörvényszék kimutatása. — A perrendtartisi javaslat indokolása — Különfélék. (Jogászkör. A bélyegilletékek háromszoros kivetéséről. Réső Ensel Sándortól). — Legközelebbi csödbejelentési határidők — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-bőJ. — Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A dönt­vények gyűjteményének egy ive. , Az uj német birodalmi csőrtrendtartás. I. A csó'dhitelezó'k támadási joga. (Dr. B. I.) A német birodalmi gyűlés által hosszas és beható előmunkálatok után 1876. deczember havában meg­alkotott három rendszeres törvénykönyv közül — melyek noha már 1877. február 10-én kihirdettettek, a bírósági szervezet általános újjáalakításának nagy és huzamos mun­kája által szükségelt majdnem harmadí'élévi >vacatio legis« következtében, tényleg csak 1879. október elsején fognak életbelépni, s melyek a nagy politikai küzdelmek és súrló­dások árán kivivott német birodalmi jogegység mintegy betetőzését képezik, — az u. n. Reichsjustizgesetze-k közül különösen az uj csődrendtartás az, mely ugy az alaki mint az anyagi csődjog terén nagy horderejű reformokat létesítvén, mérvadó alapelveinek következetes keresztülvitele, rendszerének ritka tökélye, külalakja és jogi technikájának valóban páratlan egyszerűsége, mondhatni lapidar stylus­ban tartott, de mindamellett világos és kimerítő intézkedé­sei folytán méltán európai jelentőségű s a legnagyobb elis­merést érdemlő törvényhozói alkotásnak mondható. Tekin­tettel azon tán nem merésznek tetsző reményre, hogy honi törvényhozásunk az actualitás stádiumába lépett codifica­tionális alkotásainak munkáját folytatva, maholnap nálunk is a közóhaj által oly rég sürgetett csődtörvényre kerül majd a sor, nem lesz felesleges és időszerűtlen munka, a csőd­jog fontos problémáinak a német csődtörvényben mimódon történt megoldásával áttekintőleg foglalkozni. A nyugot jogintézményeinek ismerete csakis egyengetheti a honi codi­fikátió útját. A következő sorok tárgyát a közadós csalárd jogcse­lekvényei megtámadhatóságának sokat megbeszélt kérdése, a római jog műnyelvén u. n. »Actio Paitliana in fraudem cre­ditorum* fogja képezni. E kérdés, mely a jóhiszemű hite­lezők jogérdekeinek megvédése tekintetéből oly felette fon­tos, fájdalom, a mi jelenleg fenálló csődtörvényünkben na­gyon is mostoha és hézagos szabályozásban részesült — hitelviszonyaink hírnevének nem kis kárára. A modern szédelgés csúfos bűne a régi jó időkben aligha lévén any­nyira ismeretes, becsületes gondolkozású törvényhozó őseink praeventivákról gondoskodni s a »dolus et fraus ne­mim patrocinatur« magától értetődő elvének külön törvény­beigtatását feleslegesnek tartották. De strigibus non est! Az 1840: XXII. törvényezikk 35. szakasza csak mintegy oda­vetőleg emlékezik meg a csalárd jogügyletekről. A csődület megrendelését közvetlen megelőzött 15 nap előtt rokonok közt kötött terhes szerződésekről vélelmezi a csalárd czélza­tot s az ellenkezőnek bebizonyitásáig azokat érvénytelenit­hetőknek nyilvánitja. Mintha biz a bűnös szándoku adós és a szíves sógor nem gondoskodhattak volna már a fatális 15 nap előtt az üzlet átruházásáról! Mintha biz nem szerezhet­ték volna be jó előre az alkalmatos próbákat, melyekkel szükség idején be lehessen igazolni, hogy ők becsületes em­berek és csak a világ szája rosz, hogy a mi a szerződő leve­lekben mint tett dolog foglaltatik, az valóság, a támadás pe­dig merő hitelezői irigység ! A törvény homályos kitételei a kijátszott jóhiszemű hitelezőknek kevés sikert Ígértek, elte­kintve attól, hogy sérelmük orvoslása a bizonyítás nehézsé­gein legtöbbször hajótörést szenvedett, és csak a birói tör­vénymagyarázatnak okoztak fejtörést. A jogérzetes gya­korlat és a theoria iparkodtak is tulmenni a törvény rideg betüértelmén s a csalárd jogügyletek megtámadhatóságát általános jogelvekből levezetni. Számosb főtörvényszéki döntvényben ki van mondva, hogy a becsületes és jóhi­szemű hitelezők kijátszására irányzott szerződések a törvény színe előtt meg nem állhatnak, köttessenek bár akár roko­nokkal, akár idegenekkel. Communis opinio volt nálunk is, hogy a >csőd küszöbén« véghezvitt csalárd jogcselekvények a hitelezőkkel szemben hatálytalanok. íróink is nagy hév­vel és lelkes jogérzéssel pártolták és pártolják a csődhitele­zők támadási jogát. Azonban a praejudiciumok igazságérzete és a > csődküszöb* homályos s ingadozó fogalma nem birta a törvény hiányosságát a jogélet érdekeinek megfelelően pótolni. A jogvédelem precair volta a jogász-és kereskedelmi körök folytonos panaszának képezvén tárgyát, remélhető, hogy leendő csődtörvényünk a mindjobban terjedő s az utóbbi években különös fogékony talajra talált társadalmi métely ellen gyökeresebb gyógyszereket fog alkalmazásba hozni.') A dolog érdemére áttérve, jelezni fogjuk azon alapesz­mét, melyből a hitelezők támadási joga észjogilag levezet­hető. A csődtömeg a vagyonbukott adós összes hitelezőinek közös és együttes kielégítési alapul szolgál. Az adós va­gyona azonban már a csőd formaszerü megnyitása előtt is obligatorius kötelezettségének keletkezése pillanatától fogva, noha a kötelem első sorban csak a személy ellen irányul s csak személyes igényt ad, közvetve idegen vagyon, »aes alienum«, lesz. Rendelkezhetik bár azzal jogilag még korlát­lanul, de rendeltetése elől csalárdul meg nem vonhatja. Minden hitelező megkívánhatja tehát adósától, hogy ez va­gyonával mint »aes alienum«-mal bánjék és ne idézzen elő szántszándékkal csupán kárositási czélzatból »fraudationis ') A legszebb reményekre jogosít a Dr. Apáthy István által az igazságügy­minisztérium megbízásából kidolgozott csődtörvénytervezet. Nem mulaszthatjuk el e helyen azon meggyőződésünket kifejezni, hogy az emiitett tervezetnek bármi okokból való elejtése teljesen igazolatlan és csakis az ügy káros késleltetése volna. Nem ingat meg ezen nézetünkben azon heves támadás sem, melyet annak idején Dr. Králik Lajos az »Igazságügy<t-ben a kérdéses javaslat ellen irányzott. A támadás a receptio elleni legyőzhetlen ellenszenvhűl merítette fegyvereit. Mar pedig hasztalan minden honfiúi elkeseredés, a jus patrium elévült. Fentartani aka­rása erőszak volna a jelen fokozott igényei ellen, becsületmentése szükségtelen. Tempóra mutantur, jura mutnntur in illis. Az átültetés macában nem zárja ki a jogfolytonosság elvének lehető tiszteletbentartását, de a váltó vagy a kötelem ma már nemzetközi conformitást kiván. Az elszigeteltség nem illik be a kereskedelmi szerződések korába. Az idegen tapasztalatok merev visszautasítása legalább is elfo­gult hiúság volna. A mivelt nemzetek jogrendje kell hogy irányadó vezérfonal le­gyen mindenütt. Különben a még oly egészséges nemzeti jogérzet nem volna biz­tos a tévutaktól. Verböczy és a régi praxis nyomán készíteni törvényeket a mai forgalmi életben minden volna, csak nem törvényhozói bölcseség. Ajánlja csak va­laki a németnek, hogy az öreg Hugó vagy Boehmer munkáinak alapján, vagy a szásztükör felhasználásával készítsék polgári törvénykönyvüket I Dahelow, Kori Fuchs, Endemann munkái bizonyára gazdagabb matériáiét szolgáltatnak egy csőd­törvényre, mint a régi szabású honi legesek ! A geniális Unger, vagy a clasíicus Iheringtől ugyancsak tanulhatnánk még egyetmást.

Next

/
Thumbnails
Contents