Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 52. szám

413

telezettségre nézve a bizonyos határidő csak egy bizonyos határidő lehet és nem kettő. A »meghatározott idő azt jelenti, hogy máskor »0 Felsége a király szavát« az idő-parancsra nézve határozattan hallassa, ne hagyjon kétséget fen; az »idő« hogy az — mint a 252. §-a további tartalma mondja is, — határidő és nem határnap.

A tisztelt olvasó, ki velem eddigelé ismertetésem végig mulatta, önkénytelenül is kiváncsi lesz arra, hogy hát ugyan mi azügy érdeme, melyből annyi per rendi bohózat fejlődött. A kérdés találó, mert minden az ügy érdeme félreismerésének egy monstruosus reactiója.

Eltekintve attól, vajon a felperesi követelés kölcsönnek tekinthető-e, egy követelésről van szó, a melynek lejárata tulajdonkép az adósok tetszésétől, hat. i. bizonyos ingatlanokat továbbeladnának, függ. Ily körülmények között a legjobb esetben is csak a lejárat bírói megállapítása iránt lehetett volna perelni (osztr. polg. törvk. 904. §.) s a kifejlendőkhez képest csak ezután lehetett volna marasztalásra irányuló kereset és condemnatióról szó.

A perügy meg lett úgy semmiségi panasz, mint felebbezéssel támadva ; erre következnék a biztosítás felperesek részéről, mi ha bekövetkezik, legközelelebb majd — előre is risum teneatis amici

_arról leend szó, vajon kedvencz tárgyunk az Ítélet feltétlenül

avagy feltételesen marasztaló-e. Lehet, hogy evvel kapcsolatban kilátásaim szerint abirságolásról is fogok szólni.

A viszontlátás hazafias bánatában rekesztem be soraimat.

Tisztelettel Rcjy.

IV. Bírói magaviselet.

Mindennapi eset, hogy a bírák, megfeledkezve az illem és mi- veltsőg követelményeiről, ügyvéd irányában oly magaviseletét tanúsítanak. mely modortalanság és gorombaság tekintetében az iktató, kiadó stb. személyzetével (utóbbinál douceur hiányában) vetélkedik. Ki ne botránkozott volna még meg azon, mily »Hetz«-et csinál magának néha a terézvárosi járásbiró s egyik albirája, vagy egyik belvárosi albiró, »nem eléggé informált« vagy »nem eléggé udvarias« képviselőkkel? Valóságos ideglázitó ordítást hallani ilyenkor Themis e csarnokaiban.

S ha még nem pusztán rósz kedv, hanem személyes pique van a dologban! Az ügyvédért, ki persona ingrata, az ügy, a fél, az igazságszolgáltatás lakóinak.

Illustratiónak ma gyűjteményünkből egy esetet közlünk, mely azért is érdekes, mert a fegyelmi feljelentésre hozott főügyészségi határozat az ügyvéd védtelenségét igazolja.

A fegyelmi feljelentés (4744/878. sz.) ekkép hangzik:

Tekintetes királyi főügyészség!

A bpesti V. kér. kir. járásbíróság előtt Dr. M. K. ügyvéd ur (1. Bpest, sip-utcza 3. sz.) által képviselt D. J. borkereskedő (Bpest, Feren- cziek bazárja) R. J. vendéglős ellen (Bpest, váczi-körut iparudvar) 150 frt s jár. iránt 1877. nov. 24 én 47596. sz. a. perujitó keresetet indított, mely 1877. deczember 21-én és folytatólag 51993/77. sz. végzés folytán személyesen beidézett felekkel 1878. jan. 28-án F. E. aljárás- biró ur előtt letárgyaltatok. Mindkét tárgyaláson alólirott mint alperesi képviselő személyesen működtem.

A második tárgyaláson hozott ős szóval kihirdetett ítélettel felperes az esetre, ha alperes az általa elfogadott főesküt leteszi, elutasit- tatott s 6 frt 50 kr. költségben elmarasztaltatott, ellenkező esetre alperes a kereseti kérelemhez képest 24 frt 40 kr. alapperbeli per- és végrehajtási költség megtérítésén s azok felvételétől számított 6°/0 kamatain felül 22 frt 50 kr. újított perbeli költségben marasztaltatok el.

Ez Ítélet ellen azonnal semmiségi panaszt és annak a költségekre vonatkozó része ellen felebbezést jelentettem be, s a 2 frtos s 1 frtos bélyeget szabályszerűen a tárgyalási jegyzőkönyvre felragasztottam és sajátkezüleg keresztül Írtam, mint »semmiségi panasz bélyege« és »felebbezés bélyege«.

ügy a semmiségi panasz, mint a felebbezés indokait külön szerkesztvén, azokat 4817/78. és 4818/78. sz. a. kellő időben beadtam, s a felterjesztéseikről értesítő végzéseket vettem.

F. é. ápril 24-én 14883. sz. idéző végzés folytán ismét megjelenvén, a semmitőszék 3117/78. sz. határozata előttem kihirdettetett, mely szerint semmiségi panaszom elvettetett, első sorban azért, mert az csak a költségben marasztalás ellen irányult, felebbezésem pedig visszautasittatott a nélkül, hogy a kir. Ítélőtáblához csak áttétetett volna, azért mert az itélethirdetési záradék szerint be nem lett jelentve, sommás eljárásban pedig csak azonnal bejelentett perorvosíat érvényesíthető.

Nem hittem szemeimnek, midőn erre megnéztem az elsőbirósági 3927/78. számú F. E. albiró ur által természetesen a tárgyalás után távollétünkben írásban tett Ítéletet és hirdetési záradékában csakugyan valószínűen a semmitőszéki előadó ur által kék irónnal aláhúzva, olvastam hogy »alperes a költségben marasztaló rész ellen semmiségi panaszt jelentett be.«

Erre F. E. albiró urnák azt mondtam, hogy a záradék tévesen vétetett fel, mert én világosan semmiségi panaszt az egész ítélet ellen és külön felebbezést jelentettem be, mit a bélyegek keresztülirásuk és beadott két rendbeli indokaim is bizonyítanak.

Erre F. E. ur vállat vonított s nekem hátat fordított.

Az itélethirdetési záradék e szerint általa vagy rósz akaratból szándékosan hamisan, vagy súlyos hanyagság folytán hibásan vétetett fel, mi által minden esetre legalább is fegyelmi vétséget követett el és nekem és megbízómnak helyrehozhatlan kárt okozott.

Szükségesnek tartom a valódi indokok felderítésére, melyek F. E. urat e magaviseletében s eljárásában vezethették, röviden azon előzményeket felemlíteni, melyek meggyőződésem szerint avval összefüggnek és a sérelem szándékos elkövetését csaknem kétségtelenné teszik.

F. E. ur előtt 1877. évben mint vb. D. H. csődtömegének ideigl. gondnoka s perügyelője L. R. Leon elleni bérkövetelési perben tárgyalván, egy semmitőszéki döntvényre alapult illetőségi kifogást emeltem ; ő előre megmondva, hogy azt elveti, a jegyzőkönyvbe fel sem akarta venni, azt mondván: »menjünk tovább, kár az időért, ne rontsuk a papirost.« Én természetesen ragaszkodtam kifogásom jegyző- könyvi felvételéhez, miért a biró ur boszankodása félreérthetlen jeleit adta.

Ez esetet akkor rögtön több barátommal közöltem és a sértő és miveletlen magaviseletét sajtó utján megróni akartam, de e szándé- j komtól a bírói hivatal iránti tekintetből utóbb elálltam.

Azóta F.E. albiró ur valahányszor oly szerencsétlen voltam vele I hivatalosan érintkezni, soha el nem mulasztó, ellenszenvének éreztetését, melyet drága idejének s papirosának igénybe vétele akkor keltett.

Az említett L. c. D. ügyben a semmitőszék határozata kihirdetésére jelentkezvén, eleinte megtagadta az iratokat kezeimre bízni, midőn azokat a költségek felszámítása végett kértem, azt mondván: »most csak kihirdetés van« (!) utóbb költségeimről azt jegyezte meg : »nagy kárt tett a tömegnek«, s midőn felperes eskü letételére jelentkezett, annak kérelmére a jogérvényes ítélettel megállapított esküszöveget ellenzésem daczára megváltoztatta s újabb semmiségi panaszra kényszeritett.

A jelenlétemet ignoráló várakoztoztatástól kezdve minden apró chicanet és kicsinyes vexatiót részéről el kellett tűrnöm. Midőn p. o. f. é. ápril hó 15 én T. S. ur képviseletében egy tárgyaláson megjelentem, előterjesztésemet a többi alperesi ügyvédeiként, mintha nem látna s nem hallana, jegyzőkönyvbe nem vette, mig Dr. G. T. felperesi ügyvéd ur őt arra ismételten felszólította, látván mint viseli magát a biró ur irányomban; a 17407/78. sz. végzést pedig törvényellenesen mellőzésemmel felemnek kézbesítette.

A R. J. elleni perujitási ügyben az első tárgyaláson mindenek előtt azt mondá nekem, hogy úgy látszik, itt részemről történt helytelen eljárás, s ámbár felem személyesen határozottan mágczá- folta e gyanúsítást, még ítélethozatalkor is azt mondá nekem, hogy eljárásom incollegiális volt. Rendszerint előterjesztéseim legnagyobb részét egyszerűen be sem vette a tárgyalási jegyzőkönyvbe.

Midőn a R. D. ügyben a pptsból indokoltam perujitási eset fen nem forgását, úgy mond hozzám, hogy »akár van helye perújításnak, akár nincs, ő a keresetnek helyt ad, és fizetni kell, ha igaz a kereseti előadás.«

Minden ok nélküli animositásának törvényellenes befolyását bírói eljárására az esetbeli Ítélete legjobban jellemzi, melyben nekem ill. felemnek 6 frt 50 kr. s az ellenfélnek ill. ügyvédének 22 frt 50 kr. költség állapitottatott meg, mely botrányos eljárást én, ki addig hallgatva tűrtem el mindent, felebbezési indokaimban ecsetelvén, nagyon valószínű, hogy ezek érdemleges másodbirósági elintéztetését és elolvastatá- sát megelőzniakarta, és azért vette fel helytelenül az itélethirdetési záradékot, mely kétségtelenül csak felebbezési indokaim beadása után íratott.

Mélyen elszomorít igazságszolgáltatási viszonyaink azon állapota, mely lehetővé teszi, hogy ily bírót magaviselet és eljárás a fővárosban merészeltethetik. Ennek oka részben azon ügyvédek, kik személyes érdekből elég gyávák a legérzékenyebb mindennapi sérelmeket eltűrni, ily bírák részéről, kik kegyosztó avagy ártó hatalmukkal visz- szaélni elég erkölcstelenek. Annál inkább tartom polgári s ügyvédi kötelességemnek azt megtoroltatok

Szerencsére a törvény elég támaszt nyújt erre és teljesen megbízhatom a közvád közegeinek szigorú és erélyes eljárásában.

Kérem e feljelentés alapján vizsgálat indítványozását a fegyelmi bíróságnál, hol annak megindítását és erélyes keresztülvitelét és az 1871. VIII. t. ez. 20. §. a) és b) pontja értelmében vétkes bírónak legszigorúbb büntetését kérem.

Tisztelettel Dr. N. N.

Erre a következő határozat hozatott a bírósági iratok alapos megvizsgáltatása és előadottak valóságának constatálása folytán :

E feljelentés alapján a F. E. budapesti V. kér. kir. járásbirósági albiró ellen a fegyelmi eljárás megindításának elrendelését hivatalból szorgalmazhatónak nem találtam.

És pedig azon panaszolt tényt illetőleg, hogy nevezett kir. aljá- rásbiró D. J.-nek R. J. elleni 150 forint iránti újított perében 1878. évi január hó 28-án 3927. sz. a. hozott Ítélet kihirdetéséről szóló záradékban csak a semmiségi panasznak bejelentését jegyezte fel, a feleb-