Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 6. szám - Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. 8. [r.]

— 42 — Mint az apostolok, kik a bűntevőkkel egy tálból evének, ugy szállnak le a börtönökbe, bogy az igazságügyi politika s a bumanismus szolgálatában közlekedjenek a fegyenczekkel, bogy azokat tévedéseikből kiragadják, hogy azok erkölcsi felfogását nemesbitsék, bogy jövőjüket a remény sugarával megvilágítsák. Elesik ennélfogva azon kifogás is, mely a büntetés végrehajtásának a kifejtett irányban való újjászervezése ellen emelhető volna: hogy t. i. aképmutatók szaporodását okozná, hogy a hypocrisis megjutalmazásához vezetne, mivel a legyeuczek iparkodni fognának javuló színben feltűnni, a bűn tettben megedzett gonosztevők pedig ügyesek szoktak lenni a színlelés s csalás mesterségében. Ezen kifogás egyrészt elveszti súlyát, ha a fegyházi személyzet szakavatott, lelkiismeretes hivatalnokokból áll; másreszt pedig minden rendszer ellen, de mindenesetre sokkal nagyobb joggal tehető a feltételes szabadonbocsátás intézménye, mint ezen bizottsági szervezet ellen, mely utóbbi legalább általában kihat a fegyházi beligazgatás javítására s különös garantiákat is nyújt e tekintetben. A másik tényező, mely által a büntetés végrehajtásának ily újjászervezése hathatósan előmozdítaná a fegyházreform felvirágzását, szintén az intézmény természetéből íbly. Vérzik a honbarátnak szive, midőn látja, hogy nálunk az állam maga neveltet magának gonosztevőket; hogy börtöneink azon igazságnál fogva, miszerint: pomum compunctum cito corrumpit sibi junctum, — a tűzvészhez hasonlítanak, mely mindazt megemészti, mi közelébe jut. Hazai fegyházügyünk még a kezdetlegesség állapotában tengődik s kiválóan áll ez a járásbirósági s törvényszéki fogházakra nézve, melyekre a kormány javítási törekvései a dolog természeténél fogva csekélyebb mértékben terjedhetnek ki. Javításról itt szó sem lehet; de nem is juthat a fenálló rendszer mellett senkinek még eszeágába sem, hogy afegyenczek javításáról, a büntetés végrehajtásának társadalmi s humanitárius czéljairól is gondoskodjék. Itt a fogságbüntetés egyedüli czélja, hogy a bűnös az itéletileg kiszabott büntetési idő lefolyásáig detentióban tartassék. Itt, hol a helytelen börtönrendszer legveszélyesebb, a végrehajtás legroszabb. A tömlöczök sokhelyütt oly szűkek, hogy a fegyenczek egészsége súlyosan veszélyeztetik; a bérleti tápozás legtöbb esetben megfelel a bérlő nyerészkedési dühének. Nem, életkor, bűnösség, értelmi fok, erkölcsiség, stb. szerinti osztályozás már az épület hiányossága folytán sem jöhet alkalmazásba; sokhelyütt a kényszermunka nem is képezi a büntetés végrehajtásának elemét — mert nincs munkaterem, vagy pedig a börtönépület körüli munkákra, tisztogatás, meszelés, vízbordás, favágás stb.-re szorítkozik. Ahol pedig a fegyenczek munkáltatása rendszeresen eszközöltetik, ott a dívó bérleti rendszer többnyire megsemmisíti azt mint javitó tényezőt, mennyiben a fegyenezmunkát sajátlagos czéljának árán egyes magánvállalkozók magán érdekében kizsákmányolja — a büntetés czélja s a fegyenczek érdekének rovására. Az oktatás magis nomine quam re létezik csak. »A vallási momentumra fogházainkban majd semmi gond nem fordittatik.«') Nem is elég e tekintetben, hogy a hittanitó az ünnepnapok szentségét s a szentmise boldogító voltát magyarázza a fegyenczeknek; minek nálunk az a következménye, hogy az 1867. évi hiv. jelentés szerint »a katholikusok gyakran hitüket eltagadják, csakhogy a templombani idővesztésből kibújjanak*. A világi oktatásnak czélja legyen a fegyenezben a társadalmi lény újjászületése, az ész nemesbítése ; a hitoktatásnak pedig a fegyencz erkölcsi lényének, szivének nemesbitése. Mert épen a társadalmi lét s az erkölcsi kötelességek iránti balfogalmak nyomják a társadalom elleni fegyvert kezébe a fegyeneznek. S épen hazánkban lehetne kiválóan sikeres a fegyházi oktatás. Mert nálunk a fegyházi tapasztalatok bizonyították, miszerint bűntevőinknél a gonosz életmód nem képes gyengíteni a hazaszeretetet, miszerint a legsúlyosabb gonosztevők nagy része melegen szereti hazáját; s igy ezen érzelem tisztítása s felhasználása hathatós emeltyűt képezhetne a fegyenczek erkölcsi javitására. 2) Pulszky A. s Tauffer E. id m. 161. lapon. Hogy mi sok történt évtizedek óta fegyházügyünknek a nemzeti culturhaladás s a század büntetőjogi felfogásának megfelelő újjászervezése érdekében, arra nézve szabadjon néhány szakíró nyilatkozatát egymás mellé állítanunk 1834-ben irá Farkas Sándor: »JSálunk a fogházak a megromlott erkölcsök szemétházai, hová egy időre kitónyatik a társasági életet megvesztegető rothadt rész hogy ezen házban mint a gonoszság iskolájában, a henye élet unalmai között egymást tanitva, még rendszeresebben betanultassék a status költségén*.') 1842-ben irta b. Eötvös József: »Készek vagyunk állításainkat ellenmondhatlan adatokkal bebizonyítani s meggyőzni mindenkit, hogy valamint a socialis életben, ugy a büntetésvégrehajtásra nézve is nincsen ország, melyben nagyobb, égbekiáltóbb egyenetlenségek léteznének*2) (t. i. mint hazánkban). 1848-ban az ismeretes franczia tudós Appert fegyháztani felolvasásokat tartván hazánkban, elutazása előtt oda nyilatkozottistván főherczeg előtt, miszerint oly nyomorult, oly kezdetleges börtönügyi állapotot, minő Magyarországban uralkodik, csak a Kalmuckoknál talált. 1866-ban irá Tauffer Emil: > Többé nem várhatunk, mert börtönügyünk oly fekély hazánknak testén, mely most rongyoktól takarva lappangva folytatja a pusztítást, melyet a közerkölcsiségen ejt«.s) »A követett rendszer elzárja már előtte (a fegyencz előtt) e tekintetben (t. i. a javítás tekintetében) az utat; nem javitó intézetek a mi fegyházaink, hanem a bűnnek iskolái*4) s »Szegény ország! szomorú börtönök ! Valóban szégyenleném ezen leirást németre forditva valamely külföldi lapban közzétenni«.°) Késő Ensel Sándor által 1866-ban magánbuzgalom folytán gyűjtött, a városi s megyei fegyházak állapotát ecsetelő hivatalos jelentések majdnem kivétel nélkül igy hangzanak: »Börtönmunka nincs. . . Rendszer nincs alkalmazásban* . . (Debreczen) ^Dolgozó intézet nincs* (Szegvár). »Dolgozó intézet nincs* (Hold-Mező-Vásárhely). . . »A börtönmunkálat rendszeresen nem eszközöltetvén, mit sem jövedelmezett. . . Rendszer alkalmazásban nincs* (Szatmár). Jellemző azon felelet, melyet Csongrád vármegyei ügyésze a feltett következő kérdőpontokra adott: > Mily eszközök használtatnak a javításra? Van-e az elitéltek számára könyvtár? Miben áll az iskolai tanítás ügye? Van-e némi részben magán vagy hallgató rendszer alkalmazásban? Mit jövedelmez a börtönmunka? — A javítás kérdése nem is méltattatott feleletre, hanem a válasz mindjárt igy kezdődött: »Az elitélt rabok számára könyvtár nincs. . . Oskolai tanítás nincs. . . Magán vagy hallgató rendszer semmi részben sincs alkalmazva. . . Rendszeresített börtönmunkálat nem lévén, e részben szerződések nem léteznek*. . . E. i. t. Az 1867. évi igazsügym. hivat, jelentésnek a fegyház beligazgatására vonatkozó nyilatkozatát fentebb idéztük. A fegyház-rendszerre vonatkozólag többek között igy szól: »A bűnök minden osztályának képviselői vannak egy fegyházban együttlétre szoritva«. Fegyházi rendszerünk legkárosabb hatású, mert a büntevők társulásában áll. Itt köttetnek kölcsönös ismerettségek, forratnak tervek a szabadság visszanyerése után közösen eszközlendő merényletekre, sőt ha a büntetés szigora által megtörten, javulva is hagyja egyikök a fegyházat el, erős akarattal becsületes munka után látni, fegyházban ismert társainak ösztönzése és fenyegetése ismét eltántorítja őt*.5) 1871-ben mondá Sziládyl.: »Nincsen ország, mely rabjai elhanyagolása által több bünt követne el s több kárt tenne magának, mint a mi édes hazánk Magyarország*.7) ') Farkas Sándor: Utazás Éjszak-Amerikában cz. m., lásd Pulszky sTauffer id. m. 58. lap. 2) Eötvös és Lukács: Fogházjavitás cz. m. 184. lap. ') Tauffer Emil: »A pestmegyei börtön: Jogt. Hetilap 1866. febr. 17. ; 7. sz. r s) U. a. : »A Lipótvárosi országos fegyintézete ib id 1866. jun. 16. ; 24. sz. 6) U. a. : »Az Illavai országos fegyintézet« ibid. 1866. maj. 26. ; 21. sz. ") Hogy a fegyház szakavatatlan beligazgatás mellett a bűntett műhelyévé fajul, azt bizonyítja számos példa oly emberekről, kik csakis azért követtek el büntettet, hogy a fegyházban gonosz mesterségükhez néhány fortélyt tanuljanak Lásd erre vonatkozólag Dr. Július H. : .Felolvasások fegyházügy s fegyházjavitás felett* cz. m. 13. lap. 6J ') Sziládyl. : .Fegyházaink reformjához« cz. m. 1-sö fejez.