Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 6. szám - Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. 8. [r.]

- 43 — 1874-ben irá Dr. Lőw T.: >Nincs állam Európában, mely aránylag oly keveset költene igazságügyére mint hazánk.« ]) A hazai fegyházügynek hű s szomorú képét tárja fel azon lelkes felszólítást is tartalmazó kimutatás, melyet Dr. Székely F. 1874-ben tett közzé.2) s. i. m. Furcsán hat az olvasóra, mikor a fegyházügy ily állapotával szemben az 1875. évi igazságügyminiszteri hivat, jelentés az 1873. évi állapotra nézve a következőket irja: »A rabok erkölcsi és vallásos oktatásáról is kellőleg gondoskodva van.< Mi által s hol? Hát gondoskodva van& — az 1874. febr. 18 ki szabályrendelet által, gondoskodva van erről ezen szabályrendelet 174. §-ában, de nem a fegyházakban. Több mint félszázad óta hirdetik hazánkban a fegyházreform szükségességét. Már a harminczas és ismét a negyvenes években dolgoztak ki tervezeteket fegyházügyünk gyökeres javítása tárgyában. Azon időben, midőn az európai népek milliói társadalmi újjászületésük jubileumát ünnepelték, midőn hazánk dicső vértanúi is szivük vérével öntözték a szabadság élőfáját: ekkor a szabadság s emberszeretet számos égető ügyei között szőnyegre került ismét nálunk ezen elhanyagolt ügy. Nemzetünk nagy szellemherosa b. Eötvös és utána hosszú sora a nagytudományu szakférfiaknak, a kormány s a főügyészség lelkes buzgalommal karolták fel ezen culturügyet; s mindamellett hazai fegyházügyünk még mindig szennyfoltot képez haladásunkban. A mit az országgyűlés a kormánynak évenként rendelkezésre ád fegyházjavitásí czélokra, arról difficile estsatyram non scribere; e tekintetben hazafias buzgalmunkra nézve valóban hasonlítunk azon ttízőrhez, ki ügyességének és buzgalmának bizonyítékául büszkén lebegtette a csizmahuzó macskát, melyet a tűzvészből szerencsésen megmentett. Nálunk azon elv látszik uralkodni, melyet a Dijoni akadémia követett, midőn megkoronázta Rousseau-t azért, mivelhogy ez ékesszólással bebizonyitá előtte, miszerint az embernek nem szabad ennie semmit, ha gyomrát az emészthetlenségtől meg akarja óvni. Vagy akarunk-e mindörökké spanyol fal mögött épiteni ? a ház ne készüljön el, ne lásson napvilágot soha ? Ha körülnézünk a polgárosult világ egyik sarkától a másikhoz s látjuk, hogy a fegyházreform mindenütt tudomány s törvényhozás előkelő feladatai közé emelkedett; ha visszatekintünk, hogy ily hosszú időtartam alatt, annjú lelkes törekvés daczára mily kevés történt ezen ügynek felvirágzására, mely pedig korunk egyik legfontosabb társadalmi problémáját képezi: ugy elmondhatjuk azon szavakat, melyekkel egy hires egyetemi tanárunka codificationalis bizottságok szorgalmát jellemezte: »annyit tettek, hogy lehet mondani, nem tettek semmit: elmúlt egy hónap a másik után, egy év a másik után és nem történt semmi.« Hátramaradottságunk főokát a népnek ezen ügy iránti közömbösségében találjuk; ennek oka pedig abban keresendő, hogy ugy a szakirodalom mint a napi sajtó attól távol tartja magát. Európa művelt államainak van gazdag fegyháztani irodalmuk; nálunk még alig mutatkoznak e téren egy embryonalis fejlődés nyomai.5) A napi sajtó a nemzeti közművelődés democraticus ősforrását képezi; a demiurg, melyben a nép oroszlán-szive dobog. Ama szellemi küzdtéren, melynek harczosai leghivatottabbak a nemzeti culturérdekek védelmére — fájdalom — szintén parlagon hever e nagyfontosságú ügy. Ha éj van, nem szükséges demonstrálni, miért uralg sötétség. Á ki börtöneink elhanyagolt állapotáról szót emel, az ismeretlen Mekkából, messze távolból hangzó panaszokat hoz discussióba; elmélet s gyakorlat egykedvüsége mellett elposványosodik ezen ügy. Itt müveit, szakértő erőkre van szükség azon utak kijelölése végett, melyek javuláshoz vezet1) Dr. Llíw T. : »Magyar Igazságügy« cz. lap. II. f. »Rosz pénzügyek, jó igazságszolgáltatás* czikkben. 2) Dr. Székely Ferencz: »Börtünügyünk jelen állapota: magyar Igazságügy« 1874.; 101 —127. lap. % Lásd Dr. SchickSándor: Götting : »Strafrechtspflege und Gefangnisswesen in England und in Irland etc. »M. Themis'< 1877 ; 354. lap. hétnek. Szükséges, miszerint a sajtó néha elhagyja a politika danausi hordóját s leszálljon a tömlöczök sötét zárkáiba; felszólaljon e mivelődési ügy érdekében, hogy annak tárgyalása által nagyobb buzgalmat teremtsen a kormányban, "közérdekeltséget s áldozatkészséget a nagy közönségnél. Mert mig ezen ügy újjászervezése nem válik a nép minden rétegében közóhaj tárgyává: mindaddig a fegyházreform czélbavétele annyit tesz mint a napóleoni alkotmány első mondata, mely a császár felelősségét statuálja. Kívánatos volna továbbá e tekintetben, hogy a büntetés végrehajtásának modern elvei s rendszerei (főtekintettel hazai viszonyainkra, kiszakitva a büntetőjog keretéből, mint önálló félévi tárgy adassanak elő a fiatal, joghallgató nemzedéknek ;]) mely esetben végre igen czélszerü volna, hogy azonjoghallgatók, kik ezen tárgy iránt különös érdeklődéssel viseltetnének, koronkinti excursiókat tegyenek tanárukkal az országos fegyintézetekbe, hogy valamint az orvosnövendék a bulla előtt, tanulmányozásuk gyakorlati tárgyával gyakorlatilag is megismerkedjenek. A nyilvánosság nagy mértékben javítaná a fegyházak beligazgatását s felkeltené az ügy iránt a közérdekeltséget. Ha pedig a fegyházreform tanai fontosságuknak megfelelőleg lesznek hirdetve az egyetemen, akkor annyi száz és száz ifjú között fognak találkozni egyesek, kik áthatva hátramaradottságunktól, magukat ez ügynek a mult merevedt karjaiból való kiszabaditási müvének szentelendik. Mi eddig egyszerűen azon okból nem történik, mert alig jut nálunk valakinek eszébe, börtönügygyei komolyan foglalkozni. Csak akkor, ha tudomány s nyilvánosság felnyitandják a fegyházreform számára csarnokait, remélhetünk mi is felszabadulást az elavult rendszerek bilincseiből; csak akkor nézhetünk elébe oly jövőnek, midőn fegyházaink javitó intézetek lesznek, nem pedig drága büntett-képezdék. Áldásos hatású volna e tekintetben is a fegyházfelügyelői bizottságok országos intézménye. Valamint lehetővé tenné ez az itélet hozatalának a büntetés végrehajtásával való szerves összefüzését, a jelenleg divó alku helyett az igazság feltétlen uralomra jutását s a mellett az igazságügyi politika követelményeinek elvileg is sokkal helyesebbb, sokkal sikeresebb érvényesithetését, mint eddig lehetséges, a fegyházi beiigazgatás javítását s a szabadonbocsátott fegyenczekre vonatkozó humanitárius és társadalmi problémának gyökeres megoldását: hasonlókép nincs eszköz, mely ezen culturügy iránti közérdekeltség felébresztésére is oly közvetlenül s oly hatalmasan befolyhatna, mint azon tevékenység, melyaphilantropiának ily templomából a társadalomba kisugároznék. 2) A büntetés végrehajtásának újjászervezése, a kor nemesebb felfogásának érvényesítése hazai börtöneinkben már nemcsak a humanismus parancsát, hanem régi adót képeznek, melylyel nemzeti mivelődésünknek tartozunk. A culturfejlődés folytonosságával szemben e téren a stabilismus veszélyes marasmust szül. Itt az idő már, hogy a zajos elvhirdetés helyett, utána siessünk valahára a külföldnek a komoly munka terére; hogy megczáfoljuk azon hiedelmet, miszerint tettvágyunk a lelkesülésnek csak zajos gyufatüze, mely fellobbanása után azonnal elalszik; miszerint buzgalmunknál princípium fervet, finis fríget. Kötelességünknek ismerjük megemlíteni, hogy a törvényhozásnak beterjesztett büntetőtörvényjavaslat a börtönügy kérdését egész terjedelmében tudományos alapossággal s a helyesen értett humanismusnak megfelelően felkarolván : így reményünk nyilik, miszerint a fegyházreform mezején is valahára jobbrafordulás fog beköszönni, melynek hajnalpirját ezen törvényjavaslatban örömmel üdvözöljük. Dr. Schick Sándor. ') Rommeer- »A fegyházi munka fogalmáról* cz. m.-ben helyesen mondja : » Valamint létezik jogtudomány, ugy létezik ma a fegyházban vagyis a a ayakorlati büntetésvégrehajtás tudománya is.« 2) Tevékenységét oda is irányozhatná sikeresen, hogy a fegyhazreform s a szabadonbocsátott fegyencek támogatására szükséges anyagi segély a nagy közönség részéről azon jámbor czélok sorába felvétessenek, melyek számára emberbaráti hagyományok szokásosak.