Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 51. szám - Az alapító fogalma a magyar kereskedelmi törvény szerint. (Befejezés)

— 406 — magán folyóvíz fogaiét és jogát tárgyalja a római, ó-porosz, franczia és bajor jog szerint. tól ft legujabb olasz bE«títlPt^ RecbtSegrfff) igen sok eredeti eszmét tartalmaz a jog bo cseletere nézve M?Ht mk fel akarjuk említeni, hogy szerző az állam kényszer^uM^f^totoilúwntiii «eri»te >azon jog, melyet nem aálamtta;férvfnybenI mégis jog, és a jog fogából m g ™ £ het következtetni ennek elismerésére, vagy fentartására az állam re ^^Bezárjuk ismertetésünket azon óhajtással, hogy a czimbeli közlöny mennél szélesebb körökbe terjedjen, és érvényesítse udvos. befolyását a tudományra és törvényhozásra. Sarkady Ágost. Ügyvédi sérelmek.*) Mottó : Az ügyvéd sérelme az igazságszolgáltatás sérelme. I. A védő ügyvéd korlátozása. Az óbudai takarékpénztár bünperének végtárgyalásán 1878. decz. 11-én Dr. D. E. védő ügyvéd, miután két társa egy-egy félóráig plaidirozott volt, azzal vezeté be védbeszédét, hogy védencze H. L. esetének véletlen együttes tárgyalását az avval absolute össze nem függő takarékpénztári bünperrel annyiból sajnosnak nyilvánitá, hogy mint valami lényegtelen mellékeset kimerítően nem vizsgáltatott meg s az ügyész is a tényállás előadása s jogi indokolás nélkül csaknem pusztán indítványtételre szorítkozott; mielőtt ezt igazolva a bíróság figyelmét a jogelvi fontosságú eset elemzésére kikérhette volna, védbeszéde negyedik mondata közepén és tartama negyedik perczében az elölülő Sz. F. által azzal szakittatott félbe, hogy: »ezek a dologra nem tartoznak és védő szóljon a tárgyhoz.« Mily személyes animositas sugallhatta egy ügyvédnek nagy közönség előtti ily megszégyenítését, itt nem keressük, mert nem az egyénnel, hanem az esetlel van dolgunk. Kétségtelen ugyan, hogy a védőt ekkép megzavarni, midőn ö védencze érdekét nem koczkáztathatja az ügyvédi sérelem erélyes megtorlása által, midőn védői tisztében ügyvédi esküje alapján híven és pontosan eljárni és a meggyőződése szerint szükségeseket elmondani köteles, nem egyéb a hatalommal való jogellenes visszaélésnél, mert a törvényes szabadságot a védelmi szólásban önkényleg korlátozza; de a közönségre az ügyvéd e megalázása azon hatást is gyakorolja, hogy az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja, mit a karnak tűrnie nem szabad és nyilvánosan rosszalnia kell. Oly ünnepélytelen, fonák és nevetséges úgyis nálunk a legnagyobb bünperek letárgyalása összhangban némely bíráink tudományával s ízlésével, kik a védelmet puszta alakiasságnak és komédiának veszik, hogy ép nem szükséges a türelmetlenségnek botrányos kifakadása által lelkiismeretes, komoly védelemtől elijeszteni. Kínos látvány, hogy bíráink, mintha a napszám végét alig várnák, mily türelmetlenek, ha a védő, ki az egész vizsgálatra be nem folyhat, a tanukhoz csak több kérdést intéztetni kér, mely merészségeért is alárendeltségének hős erélyű éreztetését elviselnie kell. Kötelességünk a megbotránkoztatott ügyvédi kar érdekében parasztázokások felélesztése ellen a fővárosban tiltakozni és azon óhajunknak kifejezést adni, hogy itt a végtárgyalások vezetése csak oly férfiakra bizassék, kik a védő törvényes jogkörét nem sértik, kik az ügyvéd mint egyenjogú igazságszolgáltatási közeg törvényes eljárását tisztelik, vagy ha erre képességük nincs is, előbb külföldi tárgyalásokon a tapintatot legalább a hallgatásban eltanulták. II. A felsőbb bíróságok kö 11 sé g m egá 11 ap i tá s a. K. K. földbirtokos mint felperes Sz. L. földbirtokos és adókatasteri biztost mint alperest 100 frt s jár. iránt 1877. ápril 17-én Kecskeméten, mint az adós lakhelyén, 4564/877. sz. keresettel a járásbíróság előtt beperelte, budapesti ügyvédje által képviseltetvén magát. Alperes ügyvédje a tárgyaláson azon kifogást tette, hogy az adósság kártyajátékból eredt; tanukra hivatkozott, kik fehérmegyében a vaali kir. járásbíróság által kihallgattattak, mely 9080/877. számú végzéssel tanuk dijait és költségeit felperes ellen végrehajtás terhe alatt 16 írtban állapította meg. Tanuk vallomása szerint valódi kölcsön forgott fen, mely vásáron történt; csupán előzőleg az napon folyt köztük s a peres felek közt kártyajáték. A kecskeméti k. jbiróság erre mesejtvén a második tárgyalást, ítélt 13604/877 sz. a.: felperes eluta^«r£?^?^rwl á,W6 rova,ot nyitvíD- Mk-iük <•tart-sittatik s a költségek kölcsönösen megszüntettetnek, mert tanuk valló, mása szerint a kölcsön »kártyázás körük történt. Felperes felebbezése folytán a kir. Ítélőtábla 8188/878. p. sz. ítélettel alperest tőkében, kamatban s 10 frt költségben marasztalta, mert a két tanú teljesen bizonyitá a kölcsönzést s alperest mint pervesztest költségben is marasztalni kellett. A legfőbb ítélőszék 8608/878. sz. ítélettel indokaiból helybenhagyta a m. b. ítéletet. A felperesi bélyegkiadás volt: megbízás 50 kr., kereset 2 drb 50 kr. három tárgyalási í 11. tanuvallomási jegyzőkönyv 3 drb 50 kr., ítélet 1 frt 25 kr., felebbezés 2 frt 50 kr., összesen 6 frt 75 kr. Ehhez járult tanuk dija 16 frt. Tehát igazolt kész kiadás, eltekintve két kecskeméti s egy vaáli utazás költségeitől, 22 frt 75 kr. volt, mely ép ugy mint kereset, tárgyalások és felebbezési indokolás dija tételenkint felszámítva és kérve volt. És meg lett állapítva 10 frt. Mily jó lenne a tételenkénti megállapítás ill. törlés indokolása ! Mily érdekes volna, megtudni Orosz Antal előadó úrtól, hogy mi minden nincs megállapítva alperes terhére és miért lett felperes költségben csaknem oly összeggel pervesztes, mint a makacs és roszhiszemüi alperes tőkében és kamatban ? Ily perijesztő és az ügyvédet sértő költségmegállapitás mindennapi felső biróságainknál; vérükben van a táblabírói törvénykezés korából. Vagy Ihering erkölcsi eszményét, a jogért való drága küzdelem nemességét megismertetni akarják a pernyertes felekkel és ügyvédekkel ? Az ügyvédi kamarákból. A pozsonyi ügyvédi kamara 1878-iki jelentése. A kamarához 1877-ben 937 fegyelmi, 1295 folyóügyi, összes42' 2232 beadvány érkezett. Tartatott 1 közgyűlés, 49 választmányi és ne fegyelmi ülés. Polgári ügyben 54 pártfogó ügyvéd, gondnokul pedig 11 ügyvéd rendeltetett ki. Ügyvédi köüyv hitelesíttetett 5. Az ügyvédek lajstromába felvétel végett 47, az ügyvédjelöltekébe 53 kérvény érkezett. 67 ügyvéd ellen és pedig magánféltöl 76, bíróságtól vagy kir. ügyészségtől 4, egyéb hatóságtól vagy hivatali közegtől 1, összesen 99 panasz érkezett. A fegyelmi panaszok közül elintéztetett megszüntetés által a) illetéktelenségből 8, b) tényálladék hiányából 55, c) a panasz visszavonása következtében 2, a kir. törvényszékhez áttétel által 2, rendreutasitással vagy megintéssel 2, a fegyelmi eljárás elrendelésével 8, összesen 77. Fegyelmi vizsgálat ügyvéd ellen elrendeltetett 9, befejeztetett 9. Beíejezett vizsgálat alapján a kamara ügyésze által 9 vádinditvány tétetett, melyekre 9 vádhatározat hozatott. Vádhatározat következtében 7 tárgyalás tartatott, s 6-ban a vétkesség, l-ben pedig a nem vétkesség mondatott ki. A vétkesség kimondása következtében 2nél Írásbeli feddés, 2-nél pénzbírság, 2-nél pedig ideiglenes felfüggesztés alkalmaztatott. A fegyelmi biróság által az ügyvédség gyakorlatának felfüggesztése mondatott ki 2 esetben a büntető biróság vád alá helyezési határozata alapján. Az ügyvédek lajstromába az év folyama alatt bejegyeztetett 45, abból törültetett 18, az év végén bejegyezve maradt 346, kik közül 2 az ügyvédség gyakorlatától fel volt függesztve. Az ügyvédjelöltek lajstromába az év folyama alatt bejegyeztetett 53, abból törültetett 27, az év végén bejegyezve maradt 122; ezek közül 8 a joggyakorlatból való kilépését akitörlés kérése nélkül jelentettebe. Joggyakorlaton volt bíróságnál 14, közjegyzőnél 8, ügyvédnél 92, öszszesen 114. A statisztikai adatok felsorolása után a jelentés második részében panaszait sorolja fel a kamara: így a pozsonyi jbságnak czélszerübb helyiségbe leendő átköltöztetése, az ügyvédi kamarák közötti levelezések portomentessége, a tszéki levéltárban az iratoknak elnöki engedély nélkül megtekintbetése, a telekkönyvi kivonatok és másolatoknak sürgős esetekben a felek általi készithetése végett tett felterjesztései s a kézbesítési hiányok miatt emelt panaszai nem orvosoltattak. Az egyes reformkérdéseknél és törvényjavaslatok megvitatásánál az ügyvédi kar mellőztetik, vagy a törvényjavaslatok olyankor küldetnek meg, midőn azok már az országgyűlés elé vannak terjesztve. Azt tapasztalja, hogy az ujabb törvények és törvényjavaslatok iránya az, miszerint az ügyvédek tulszaporodásának a megélhetés nehezítése által vettessék gát; az ily orvoslási módszert helytelennek tartja s a bajt az oktatási és vizsgálati rendszerben látja. Fegyelem fektetendő arra, hogy a joghallgatók a tanórákat pontosan hallgassák s a vizsgálatoknál nagyobb szigor fejtessék ki, nehogy uton-utfélen jogvégzett, de nem jogképzett egyéniségekkel találkozzunk. A vizsgálati rendszert hibásnak tártja, mert az ügyvédviz=gíiló bizottság a másodszor jelentkező candidatust, nehosy egész életpályája tönkre tétessék, enyhébben vizsgálja meg és képesiti. Engedtessék még a bukottnak, hogy 5 éven belől többször is jelentkezhessék vizsgára, de a vizsgálatnál a legnagyobb szigor alkalmaztassák. Ha a pályázó 5 év alatt sem képes a vizsgálatra elkészülni, akkor a vizsgáló bízottig nyugodt lelkiismerettel tagadhatja meg az oklevelet. Égető szükségnek tartja az ügyvédek között megengedett helyes szellemi versenyzés lehetősége végett is, hogy a nyilvánosság és szóbeliség a törvényhozás által alkalmas intézkedésekkel behozassék, vagy behozatala legalább előkészíttessék.